Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-08 / 187. szám

992. július 8., szerda üj Dunántúli napló 7 Helmut Kohl kancellár nyilatkozata Magyarország modell a reformok sikerrevitelében Kamatozunk, kamatozunk. „Értékjegy C” Mind kevesebb az eladó vállalat Három évvel ezelőtt Ma- ;yarország a kelet-európai ma- ;ángazdasági átalakítás előőr- ében volt: most a térség úttörő irivatizálója a felnőtté válás tehézségeivel küzd - írta a The Tnancial Timesban Nicholas Denton tudósító Budapestről. Kz ipar jelentős szektorai a lyugati multik kezébe kerültek is mind kevesebb az eladható 'állalat. A magyarok közben mind- nkább úgy érzik, túlzott a íyugati részvétel, és helytele- títik azt is, hogy a nyugati be- ektetők a fogyasztási ipart cé- ozták meg - írta a tudósító, vlost a szállodák, a bankok és i közművek következnek pri- /atizációra, de a folyamat ne- téznek ígérkezik. Nyugati ta- tácsadók szerint káros a kor- nány rideg tárgyalási taktikája is az, hogy a valóság különbö­zik az ultraliberális elvektől. Vlost a fő kihívás, hogy vevőt aláljanak azokra a vállas­okra, amelyek semmi áron sem érdeklik a nyugati befekte- őket. A kormány kedvezmé- íyekkel támogatni akarja a ha­zai befektetőket, de csehszlo­vák típusú szétosztogatást nem :ervez - írta a The Financial Times budapesti tudósítója. X Déli autópálya Kárpátalján A kárpátaljaiakat is foglal­koztatja a leendő dél-magyaror­szági autópálya, illetve annak kijelölendő útvonala. A kárpáti Igaz Szó záhonyi tudósítójának tollából magyarországi szem­pontból tárja olvasói elé az ez­zel kapcsolatos problémákat. A cikkíró leszögezi, hogy az új au­tópálya útvonalának kijelölése tekintetében két lehetőség kí­nálkozik: Záhonynál vagy pedig Barabásnál szelhetné át az or­szághatárt. A szerző nem osztja a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye országgyűlési képviselői­nek álláspontját, akik a Barabás felé vezető útvonalat kívánják támogatni. Rámutat, hogy ez esetben az autópálya két tájvé­delmi területet is átszelne, tehát nemzeti értékeket tenne tönkre. Az új út Záhonynál, vagyis a hármas határnál szelné át az or­szághatárt, Ukrajnába és Szlo­vákiába egyaránt közvetlen át­lépést tenne lehetővé és csatla­kozást biztosítana a Kijev- Prága-Hamburg autópályához. Kétféle döntés lehetséges tehát. Az első esetben a politikai, bi­zonyos személyek egyéni ér­deke, a másik esetben a gazda­sági törvényszerűség érvénye­sül, vonja le a következtetést a cikk szerzője. Lengyelország és Csehszlo­vákia Magyarországot bízta meg azzal, hogy a Német Szö­vetségi Köztárskaság kor­mányán keresztül jutassa el a Visegrádi Hármak memoran­dumát a hét fejlett ország mün­cheni csúcstalálkozójának résztvevőihez. A Hármak fel­hívták a Hetek figyelmét arra, hogy a kelet-közép-európai át­alakulási folyamat nagyobb po­litikai és gazdasági támogatást igényel. „Üdvözöljük Magyarország­nak s a többi közép- kelet- és déleurópai országnak a reform utján elért haladását,s bátorítjuk őket, hogy határozottan to­vábbmenjenek ezen az úton. Ezek a sikerek ugyanis modell- jellegűek az egykori Szovjetu­nió utódállamainak reformjai szempontjából is” - jelentette ki a Ferenczy Europress Sajtóügy­nökségének a müncheni csúcs alkalmából adott nyilatkozatá­ban Helmut Kohl német kancel­lár. Úgy véli, hogy „Magyaror­szág politikai és gazdasági re­formlépései néhány éven belül olyan teljesítőképes népgazda­ság megteremtéséhez vezetnek, ami döntő lépcsőfoka Magyar- ország EKtagáságának”. A német államférfi nyilatko­zatában rámutatott, hogy kor­mánya a német egységet elvá­laszthatatlanul összekapcsolja Európa egyesülésével, s ez az elkötelezettsége a jövőben sem változik. „Az európai egyesülés koncepciójával a második vi­lágháború után sikerült áthidal­nunk a régi ellenségeskedése­ket, s megkezdődött Európa tör­ténelmének leghosszabb béke­korszaka. A sikernek ezt az útját nem szabad, s nem is fogjuk el­hagyni”. - mondotta a kancel­lár, aki nagy hangsúlyt helye­zett arra, milyen módon támo­gathatják a világ legfejlettebb ipari államai - nem utolsó sor­ban a müncheni csúcs határoza­taira építve - a közép-kelet-eu- rópai térség országait problé­máik megoldásában.- A jövő szempontjából az egyik legfontosabb teendőnek a kereskedelmi kapcsolatok erősí­tését tekintem. Közép-, Kelet- és Dél-Európa országainak megbízható és hosszútávra szóló exportlehetőségeket kell biztosítanunk.- Fontos azonban a közép-ke­let- és dél-európai államok egymás közötti kereskedelmé­nek kiépítése is éppúgy, mint- kapcsolatuk a korábbi Szovje­tunió területén kialakult új, füg­getlen államokkal. Ezért üdvöz­löm a Magyarország, Lengyel- ország és Csehszlovákia közötti együttműködést, amely a helyes irányban fejlődik. Helmut Kohl szerint ezekben az országokban lehetővé kell tenni, hogy a magántőke és a vállalkozói elkötelezettség meghatározó módon és nö­vekvő mértékben hozzájárul­hasson a gazdaság fejlesztésé­hez. Ezenkívül a kedvező beru­házási kiimához, például a te­lekvásárláshoz mindenekelőtt világos jogi előírások kellenek, amelyekre hosszútávra építhet­nek a beruházók. A nyugati cé­gekkel való együttműködés a versenyképesség növelésének döntő tényezője. Magyarország - sok éve érvényesülő gazda­sági kooperációjával e téren kétségkívül előnyben van sok más országgal szemben. Helmut Kohl részletesen ki­fejtette álláspontját a mai Eu­rópa közös biztonságával kap­csolatos feladatokról.- A kommunizmus összeom­lása és a vasfüggöny eltűnése véget vetett a kelet-nyugati el­lenséges szembenállásnak: Kö­zép-, Kelet- és Dél-Európa or­szágai a demokrácia és a piac- gazdaság útjára léptek. De a többévtizedes politikai elnyo­matás után, az utasításos gaz­dálkodás okozta rombolás kö­vetkeztében a reformállamok egyedül nem tudnak úrrá lenni a nehézségeken.- Ezért készek a nyugati ipari államok arra, hogy erőteljesen támogassák ezeket az országo­kat a demokrácia és a gazdaság fejlesztésében, s főként, hogy tanácsokkal és tettekkel segít­sék életképes piacgazdaságaik kiépítését.- Ez nem csupán humanitá­rius, erkölcsi ügy. Ha ugyanis a reformfolyamat az egyik vagy másik országban lefékeződik, sőt zátonyra fut, annak politikai, biztonságpolitikai, gazdasági, de még környezetvédelmi kiha­tásait is egész Európa meg­érezné.- Ezért van szükség egyezte­tett, átgondolt és tervszerű, a sa­ját érdekeket is szolgáló, segítő támogatásra minden területen, hogy az emberek eltökélten dolgozzanak a reformokon, s a reformállamok mihamarabb túl­jussanak az átmenet nehézsé­gein. A kancellár nyilatkozatában nagy fontosságot tulajdonított a Németország és Magyarország közötti sokoldalú kapcsolat- rendszer hatékony továbbfej­lesztésének.- A német-magyar kapcsola­tok hagyományosan szorosak és szívélyesek. E kapcsolatok kü­lönösképpen 1989-ben állták ki a szakítópróbát, amikor az egy­kori NDK-ból való honfitársa­ink ezrei Magyarországon ke­resztül keresték a szabadság út­ját. Mi, németek, sohasem fe­lejtjük el a nekünk akkor nyúj­tott segítséget.- 1992-ben újabb lépést tet­tünk előre: februárban Budapes­ten Antall miniszterelnök és jómagam aláírtuk a német-ma­gyar barátsági szerződést, amit azóta ratifikáltak s életbe is lé­pett. Az együttműködés nem korlátozódik a kétoldalú kap­csolatokra. Németország a szer­ződésben is kötelezettséget vál­lalt arra, hogy támogatja Ma­gyarországot az Európai Közös­séghez való közeledésében - szögezte le nyilatkozatában. Mit kezd a mai Magyaror­szágon valaki, akinek fölös pénze van? Milyen előnyös le­hetőségeket ajánlanak számára a legnagyobb hazai pénzintéze­tek? Ez a kérdés. A válaszok­ból, melyeket az alábbiakban részletezünk majd, kiderült, hogy vezető bankjaink jól ösz- szehangolt értékpapír-politikát folytatnak, s a permanens át­szervezések dacára tudják, „hány óra van” a még mindig szigorúan ellenőrzött hazai pénzpiacon. Stratégiájukban mindazonáltal megjelentek a verseny elemei. Tessék sze­mügyre venni néhány vezető pénzintézet kínálatát, s ha van pénz, választani. Dk A Budapest Bank Részvény- társaság július 1-én bocsátotta ki Értékjegy C elnevezésű ér­tékpapírét. Egyéves futamidőre köthető le. Kamatozása egy év után nettó 19,92 százalék lesz. ötezer, tízezer, százezer forintos címletekben kapható. Ennél a banknál a lakosság számára más befektetési lehetőséget most nem tudnak ajánlani. Dk A Postabanknál szélesebb a választék. Választhatunk rö­vid-, közép- és hosszútávra le­köthető értékpapírok között. A Postabank-jegy rövidtávra le­köthető papír. Kamata egy hó­napra nettó 17,6 százalék, két hónapra nettó 18,4 százalék, há­rom hónapra 19,2 százalék, természetesen éves szinten számolva. Vagyis ha egy hó­napra kötjük le a pénzt, akkor a 17,6 százalékos évi kamat ti- zenketted részét fizetik ki. Van a Postabankjegynek hét hónapra leköthető változata, melynek kamatozása nettó 20 százalék! A címletek: 10,000, 50,000, 100,000 forint és van 1 millió forintos jegy is. Hosszútávú le­kötésre a legalkalmasabb a Pos­tatakarékjegy. Egy év után nettó 22,4 százalékos kamatot bizto­sít. Ugyancsak a Postabanknál nyitható a Postabetétszámla könyv. Az ott elhelyezett ösz- szegből bármikor, bármelyik Postabank fióknál lehet pénzt kivenni - személyi igazolvány és aláírás ellenében. Kamato­zása évi 17 százalék. Dk Még bővebb a választék az OTP-nél, a feltételek előnyeiről vagy hátrányairól mindenki Ítél­jen maga. Az OTP-nél kapható Letéti jegy kamata július 1-től nettó 20 százalék. Évközi visz- szaváltás esetén a kamat havi 0,8 százalék.Letéti jegy az OTP bármelyik fiókjában váltható, csakúgy, mint régi jó ismerő­sünk, a rendszereken is átívelő Takarékbetétkönyv. Változás azért itt is lesz. Augusztus 1-től megszűnik a három évre leköt­hető betétkönyv, s csak az egy évre leköthető változat marad forgalomban. Ennek kamata évi nettó 20 százalék lesz, egy éven belüli felvét esetén pedig a fel­vett teljes összegre a kamat 0,5 százalék. Sávos kamatozású be­fektetési mód a Takaréklevél. Erre egy év után nettó 20 száza­lék, két éven túl 21,5 százalék, három éven túl évi 22 százalék nettó kamatot lehet kapni. A sokak által ismert Átutalási Be­tétszámla a közelmúltban La­kossági Folyószámlává alakult át. Alapkamata nettó 15 száza­lék évente. A számlán levő ösz- szeg meghatározott része leköt­hető. Ekkor egy hónapra 19, 6 hónapra 20, 12 hónapra 21 szá­zalék a nettó kamat. Még mindig az OTP! Megje­lent az Ifjúsági betét és az Új otthon betét. Ot éven túl ezek­nek a kamata évi nettó 25 száza­lék, de ez az ajánlat - figyelem - csak augusztus 1-ig érvényes. Aki bízik az infláció csökkené­sében, s van pénze, most meg­alapozhatja gyermekei jövőjét. Nem lakás célú felhasználás esetén alacsonyabbak a kama­tok. Egy és öt év közötti meg­szüntetés esetén, ha lakásra ta­karékoskodnak, 21,5 százalékos kamatot lehet felvenni. A pénz kifizetése, mindennemű vissza­élési lehetőség kiküszöbölése végett, lakásvásárláskor olymó­don történik, hogy a leendő la­kástulajdonos nem is látja a pénzt. Annak kifizetését az OTP vállalja - átutalással. Ha a takarékoskodó 1 és 5 év között gondolja meg magát és nem is lakásra akarja költeni a pénzt, az egy éves takarékoskodás ju­talmaként még mindig 17 száza­lékos kamatot vehet fel. Az tény, hogy a lehetőségek az OTP-nél a legváltozatosabbak. Nyugdíjasoknak ez a nagy bank a Nyugdíjelőtakarékossági beté­tet ajánlja, ezzel valamelyes konkurrenciát támasztva a pénzügyi életbe és a lakossági takarékosság területére is lassan belopózkodó biztosító társasá­goknak is. A Nyugdíjelőtakaré­kossági betét kamatozása meg­egyezik a Takaréklevél kamato­zási feltételeivel, azaz három éven túl 22 százalék kamatot hoz. Optimistáknak való befek­tetési forma, csak 45 évnél idő­sebbek élhetnek vele, de ők tíz év után egy százalék prémium- kamatot is kapnak. Érdekes lehetőséget kínál a Konzumbank. Befektetési je­gyei, ha tulajdonosuk 3 évig nem adja el őket, adómentesek. Igaz, ellentétben a Budapest Bankkal és a Postabankkal, a Konzumbank nem fix kamato­zású kötvényeket árul. Ezek a kötvények tehát olyanoknak va­lók, akik úgy vélik, hogy az inf­láció tartós lesz. Vásári konkurencia V égre megértük a piaci ver­senyhelyzetet! Végre elju­tottunk oda a gazdaság igen­csak sok területén, hogy verse­nyezzenek egymással a ha­sonló terméket előállító, illetve szolgáltatást végző cégek. Győzzön a jobbik! Végre .. ! Dk Az igazság az, hogy a dolog egészen másként fest nagy ál­talánosságban, mintha konkrét cégeket, termékeket, avagy szolgáltatásokat ugratna össze egymással az élet, az érdek. Addig mindenki lelkes, amíg konkrétan nem ellene, az érdekei ellen kezdeményez va­laki valami újat, mást, mégha nagyjából azonos körön belül is. De ha konkrét érdekeinket sértené az ellenlábas?! Ha el­lenünkre kezdeményez valaki? Azt bele kell döngölni a földbe!? Elnézést e hosszas beveze­tőért, de ennyi kitérőt kényte­len voltam megtenni, mielőtt a lényegre térnék. S mi a lényeg? A vásári, mondhatnók alpári konkurencia. Nem is oly rég volt egyszer egy nemzetközi kiállítás és vá­sár Pécsett. Hogy ez „nem az” volt, mint a korábban két­évente megszokott? Valóban nem, noha a kiállítók és a hu­szonötezernél is több látogató számára sikerrel zárult. Dk Hadd ne nevezzek meg sen­kit, itt szerintem az általános tanulság a lényeg. Az egyik fél kihagyott egy jó üzleti ziccert, miszerint nemcsak kétévente, hanem évente is lehet sikeres kiállítást és vásárt, avagy ipari vásárt rendezni Pécsett. Maradjunk annyiban: nem a név, hanem maga a rendezvény, a kiállítók és a látogatók száma és meg­elégedettsége a lényeg. De mit tehet a nagy lehető­séget elszalasztó cég, felis­merve, hogy rosszul ítélte meg, mérte fel a piacot? Vagy tudomásul veszi, hogy melléfogását kihasználva más­nak is terem babér, és (ha nem is jópofát vágva, de) fejet hajt a tények előtt, bármennyire is fáj neki. És minden erejét latba vetve készül arra, hogyha rá­kerül ismét a sor, visszavág­jon, és a „betolakodónál”, a pi­aci vákuumot kihasználónál is sokkal sikeresebb és eredmé­nyesebb vásárt (kiállítást) szervezzen. Jó, tudom, ez csak a fejlett piacgazdaságban és a mesében van így. Ott ez a módi. Nálunk viszont még mindig él az az elv, hogy ha az én te­henem megdöglött, dögöljön a meg a szomszédé is. Dk A pillanatnyi „legyőzetését” tudomásul venni képtelen cég így tehát minden követ meg­mozgatott. Na nem a lehetsé­ges kiállítói megnyerésére, ha­nem eredeti szándékától elté­rően, de lényegében ellenükre. Minden fórumot (sajtó, rádió, egyebek) kihasználva hirdette magáról, hogy csak és csakis ő a hivatalos, a profi vásárszer­vező, hogy ezzel is kétségbe vonja, lejárassa a sikeres kon­kurencia létjogosultságát, s megingassa a kiállítók bizal­mát a piacára „betörő” szerve­zővel szemben. Hogy ezzel valójában öngólt rúgott? A pillanatnyi elégtétel­től, betartástól elbódulva ho­gyan is gondolhatott volna erre? A „konkurens” kiállítása és vására az elképzelhetőnél, te­hát a vártnál is nagyobb siker­rel zárult. A piacon új szer­vező-rendező is megmutatta, ő is tud, ő is legény a gáton. Félő, a lehetséges kiállítók elriadnak az önmagát profi szervezőként kikiáltó cég jövő évre meghirdetett seregszemlé­jétől. Mert mondjuk, mi van akkor, ha az idei konkurens visszavág, és jövőre ország-vi­lág előtt ő is kikürtöli, hogy az ő kiállítása (és vására) az igazi?! S természetesen mind­ezt a lehetséges vásár ideje alatt! Hadd riadjon el az, aki felkeresné, hadd keseredjen meg annak a szájaíze, aki ko­moly pénzeket beleölve kiállí­tóként igyekezett bemutat­kozni és ezzel piacot szerezni az adott fórumon. H a már így vagy úgy nem tudott egyezségre jutni a két kiállítást és vásárt szervező cég a világ (akarom mondani a pécsi lehetőségek) gazdasági újrafelosztásában, legalább ne a kiállítók és a látogatók el- riogatásával, tulajdonképpen ellenünkre tartson be egyik a másiknak. A közérdek azt kívánná, hogy akár évente legyen (több) kiállítás és/vagy vásár Pécsett, ha annak adottak a feltételei! Dk Egy biztos: a kiállítók és né­zők számára egyremegy, hogy ki a szervező, ha a rendezvény eredményes. Elvégre a kiállító üzleti sikerre, a látogató nézni és vásárolni valóra számít! Hisz mi másért lennének résztvevők? Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom