Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-30 / 179. szám
l‘>92. június 30., kedd uj Dunöntüll napló 7 Bankközi devizapiac A szabadság ideje alatt teljesen kihalt az öntöde csarnoka Fotó: Lauter László • • Öntödei tüzek takaréklángon Az Austenit Rt. pihenteti a termelőképességét V eszett fejsze nyele? A magyar mezőgazdaság évtizedekig sikeresen exportáló ágazat volt. Csupán egy példa: a volt Szovjetunió a nyolcvanas években, amikor még a rubel-elszámolás volt az általános, gyakran vásárolt húst és gabonát akár dollárért is Magyarországtól. A változás jeleit már a nyolcvanas évek végén, de különösen a nyugati piacok megnyitása után érezni lehetett. A magyar mezőgazdaság termékei iránt Oroszország ma már közel sem olyan mértékben érdeklődik, mint korábban. Az Európai Közösségen belül jelentős versenytársai vannak a magyar termékeknek. Ugyanakkor a hazai mezőgazdaság előretervezését a most zajló tulajdonosváltás is befolyásolja, a termelőszövetkezetek zöme már nem gondol 4-5 évre előre, az űj tulajdonosok pedig még csak ezután jutnak a földhöz. A piac minderre aligha lehet tekintettel. Mi lehet a kiút? Sokéves külföldi tapasztalatok bizonyítják, hogy a nyugati piacokon csakis jó minőségű termékekkel lehet tartósan jelen lenni, a magas hazai ráfordítások ellenére meglehetősen nyomott árakon. A piac felé te- kintgető kisgazdaságok nem tehetnek mást, el kell szánniuk magukat a szerkezetváltásra, a csökkenő gabonatermelésre, s több figyelmet kell fordítani az ipari növényekre. A feldolgozott termékek piacán a már részben privatizált édes-, szesz- és dohányipar tud megkapaszkodni, a magyar húsiparnak a belföldi piac további szűkülésével, jó esetben is stagnálásával kell számolnia, mert az elmúlt egy-két évben a növekvő árak a vásárlási kedvet, a fogyasztás mérséklődését eredményezték. Az állattenyésztés termékeit feldolgozott formában már korábban is el lehetett adni az igényes piacokon is, a sonkát az USA-ban, a magyar szalámit Nyugat-Európában szívesen vásárolták. Hogy ez így maradjon, a minőségi követelményekhez e téren is jobban kell alkalmazkodniuk mind a termelőknek, mind a feldolgozóknak. De a hazai agrárgazdaság nem mondhat le a kelet-európai piacokról sem, bár számos országban belső forrongások vannak, s egyrészük fizetőképtelen. A tartós kapcsolatok kiépítése érdekében azonban ezért átmeneti időre a mezőgazdaság egy-két évi várható veszteségeit vagy alacsony nyereségét valakinek mindenképpen meg kell finanszíroznia. Ezen múlik egy hajdan volt sikerágazat holnapja. Nyé Baranya egyetlen acélöntödéjének, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító üzemében található Austenit Rt.-nek teljes kollektíváját egy hónapra szabadságra küldték. Az utóbbi időben egyébként is 10 munkanapot ugyanannyi pihenő nap követett a cégnél, miközben 80 százalékos bérrel díjazták az állásidő alatt a dolgozókat. Az ok meglehetősen prózai: egyre kevesebb a munkamegrendelés. A MÉV korábbi egységeiből eddig 17 gazdasági társaság alakult, de még az érckitermelést is kft.-ben végzik, egyedül az öntöde választotta az Rt. formát. A döntés azonban rögtön érthetővé válik, ha a működés feltételeit elemezzük. Ez az ágazat ugyanis rendkívül alapanyag igényes, hónapokkal előbb be kell szerezni az import adalékokat, míg a legyártott termékek árára sokszor félévet is várnak az öntvénygyártók. A folyamatos termeléshez tehát jelentős pénzügyi háttérre van szükség. Ennek szellemében 1990 októberében úgy jött létre az Austenit Rt. - 78 fővel és 45 millió forint összvagyonnal -, hogy az alapító részvényesek közül a MÉV adta a gépeket, berendezéseket, a létesítményt és az alapanyag készletet, a többiek pedig biztosították a készpénzt. Olyan régi vásárlók lettek a résztulajdonosok, akik a továbbiakban is biztos megrendelőknek számítottak. így a hőerőművek (pécsi és tiszai), a cement és mészművek (beremendi és dunai), a Mecseki Szénbányák Vállalat és a Metalimpex Külkereskedelmi Vállalat. Ezeket a cégeket különösebben nem kellett agitálni a tulajdonosi szerepre, hiszen a MÉV acélöntődéje 1964-es beindítása óta minden évét nyereséggel zárta. Az első félév úgy kezdődött, hogy nem lehet probléma, a haszon mértéke is az elvárásoknak megfelelően alakult. Ekkor még a megrendelő nagyvállalatok hosszútávú tervek alapján fejlesztették gépparkjukat, folyamatosan pótolták a hiányokat, s rendszeresen elvégeztették a felújításokat. A hanyatlás 1991 őszén kezdődött, mikor gazdaságunk visszaesése a háttériparban is éreztette már hatását. Ma már a nagy cégek sem vásárolnak készletre, gyakorlatilag nincs fejlesztés, s a gépek tervszerű karbantartása helyett a legszükségesebb javítások elvégzése lett a cél. A széntüzelésű erőművekben egyre kevesebb áramot termelnek, a cement-és mészművek negyed, vagy félgőzzel dolgoznak, a szénbányászat válságos állapota közismert, az út-és lakásépítési nagy beruházások megszűntek, az aluminiumipar is vegetál, s mindez döntően meghatározza az acél-és szürkeöntvénygyártók helyzetét is. A diósgyőri, a csepeli öntödék harmadára csökkent létszámmal próbálnak életben maradni, a borsodnádasdi, egri vállalatoknál megkezdődött a felszámolási eljárás, s ha így folytatódik, akkor hamarosan minden öntöde a csőd szélére kerül. Az egyedüli reményük az lehetne, ha megkezdődne a gazdasági fellendülés, mely kirántaná a gödörből a háttéripar ágazatait is. Az Austenit Rt. is abban bízik, hogy előbb-utóbb lesznek nagy beruházások, véglegesen kialakulnak a vállalati profilok, ami tervszerű gazdálkodást, folyamatos megrendeléseket eredményezhet. Az öntvényértékesítésnél ugyanis csak a belföldi piacra lehet számítani. Külföldi tőkebefektetők, nyugati cégek ugyan többször is kértek már árajánlatokat a magyar öntödéktől, s meg is kapták a referencia anyagokat, de csaknem kivétel nélkül válaszra sem méltatták az érintetteket. Kelet-Európábán pedig ismerős helyzet fogadja az eladót: lenne kereslet, de nincs megfelelő fizetőeszköz. Megpróbálkozott a baranyai társaság termékskálájának bővítésével is. Sikeresen végződtek idén a gömbgrafitos ötvény- gyártási technológia próbaöntési kísérletei, de ez sem segített, a megrendelések száma nem emelkedett. A profilváltás pedig ugyancsak nem megoldás, mert egyrészt meglehetősen költségigényes, másrészt ugyanúgy fennáll a veszély, hogy az új terméknek sem találnak piacot. Az Austenit Rt. az 1991-es esztendőt végül is még minimális nyereséggel zárta, de idén már a cégnél is jelentkeztek az ágazatot sújtó gondok és bajok. Ezért most mindössze 50 fős létszámmal folyik a termelés, 10 naponkénti szakaszos üzemben, a pihenő ciklusban pedig jelentős összegű állásidő díjat fizetnek a munkásoknak. Kérdés, hogy meddig bírja ezt egy önfenntartó gazdasági egység? Már pedig a cégek közti fizetési fegyelem javulására, nagy beruházások indítására rövid időn belül nem igen lehet számítani. Mészáros B. Endre Júliusban indul Magyarországon a bankközi devizapiac, amely a forintkonvertibilitás megtakarításainak útján egy újabb fontos intézmény lesz. Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnöke ezzel kapcsolatban elmondotta: a piacon a kereskedelmi bankok vesznek részt, számukra megszűnt a korábbi deviza-beszolgáltatási kötelezettség. Ügyfeleitől szabadon vásárolhatják forintért a konvertibilis fizetőeszközöket, és ugyancsak szabadon árusíthatják ezeket a pénzeket. Az új szabályozás csupán a kereskedelmi bankoknál kialakuló úgynevezett nyitott pozíció nagyságát határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi bankoknál kialakuló devizatartalékok összege nem haladhatja meg az érintett pénzintézet szavatoló tőkéjének 30 százalékát. Bizonyos mértékig változik az árfolyam-megállapítási rendszer is. A Magyar Nemzeti Bank továbbra is naponta fix-árfolyamat határoz meg, de nem délelőtt 10 órakor, hanem két órával később, délben. Az árfolyamokat egy valutakosár alapján alakítja ki, melyben 50 százalékos részaránnyal szerepel a dollár és az ECÜ, a közös európai valuta. A devizapiacon kialakuló kereskedelemben a bankok eltérhetnek az MNB által közölt fix-árfolyamoktól. Az MNB azonban figyeli a piacot, és szükség esetén beavatkozik, azaz interveniál, vagyis devizát vásárol vagy elad. Az új rendszerben egyébként az MNB korlátlanul vállalja a kereskedelmi bankok számára a devizavételt, illetve -eladást. Továbbra is fennmarad a vállalatok, a vállalkozások számára a devizabeszolgáltatási kötelezettség. Ezt azt jelenti: nem vezethetnek a pénzintézeteknél devizaszámlát. Ameny- nyiben hozzájutnak külföldi fizetőeszközhöz, azt forintra kell váltaniuk valamelyik kereskedelmi banknál. Ám a jelenlegi Hans Beck, az Európai Közösségek Bizottsága budapesti képviseletének nagykövete avatta fel azt a sertésbemutató farmot, amelyet a Phare-prog- ram és a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával hoztak létre a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának kisma- csi kísérleti telepén. A Phare-programmal az Európai Közösség elsősorban a kelet-európai országok gazdasági szerkezetátalakítását kívánja előmozdítani. A törzstenyészeti telep átadásakor Elek Sándor, az FM heliberalizált importrendszerben külföldi vásárlásaik esetében szabadon hozzájuthatnak az igényelt pénzhez. Hárshegyi Frigyes arról is szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank a következő időszakban enyhén felértékelő árfolyampolitikát folytat. Az eddigi gyakorlat ugyanis eredményes volt, hozzájárult a külkereskedelem, a kivitel gyors bővüléséhez. Április végéig az idén az export értéke elérte a 3,7 milliárd dollárt, s az előző időszakhoz képest 23 százalékkal bővült. A behozatal az első négy hónapban viszonylag visszafogottan alakult: hárommilliárd dollárt tett ki, és csupán négy százalékkal bővült. Várhatóan az idei import 10 milliárd dollár lesz. Mindezek alapján az MNB-ben úgy számolnak, hogy az év végén a folyófizetési-mérlegben egymilliárd dolláros többlet keletkezik. Április végén az aktívum 485 millió dollár volt, s jelenleg mintegy 600 millió aktívummal lehet számolni. A működőtőke-beáramlás a múlt esztendőhöz hasonlóan alakul. Április végéig mintegy 490 millió dollár pénztőke érkezett az országba, a félév végére a tőkebeáramlás nagysága 600 millió dollárra tehető, és a prognózis szerint az év végére pedig eléri az 1-1,5 milliárd dollárt. Mindezek hatására tovább növekednek a devizatartalékok. Ennek szintje jelenleg 5 milliárd dollár körüli, az év végére azonban megközelítheti az 5,5 milliárd dollárt. Mivel igen kedvezően alakul az ország külső pénzügyi helyzete, ezért az MNB a második félévben jelentősebb kötvénykibocsátást nem tervez. Azt elmondotta az MNB alelnöke, hogy szélesíteni kívánják kötvénypiaci jelenlétüket, és az MNB hamarosan az Egyesült Államokban is szeretne megjelenni kötvénykibocsátóként. Egy USA-beli kötvény forgalomba hoztalának előkészítésén már dolgoznak. lyettes államtitkára elmondta: a minisztérium agrárpolitikai koncepciójában fontos helyen szerepel a szaktanácsadás, amellyel az állami agrárpolitikai célkitűzéseket kívánják a termelőkhöz eljuttatni, az új vállalkozóknak irányt mutatni. A szaktanácsadó bázisokat a kutatóhelyekre, egyetemekre telepítik. A debreceni sertés bemutatófarmon az ISV Rt. Pannonhibrid programjában minőségi tenyészállat-tartás folyik. A nyugati piacon is értékesíthető állatállományt szeretnének előállítani ezentúl hazánkban. Sertésbemutató farm Megegyeztek az állattartók és a vállalat Egyéves vita végére került pont Egy esztendő után pont került három baranyai magángazdálkodó és a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat közötti vitára. Két évvel ezelőtt Horváth Ferenc és két társa vállalkozói kölcsönből állattartásba kezdett. Szűzüszőket vásároltak, de nem tudták értékesíteni azokat. Elúszott több millió forintjuk. Az anyagi mellett, jelentős erkölcsi kár is érte őket. Egyikük több hónapig előzetes letartóztatásban is volt. Pert indítottak a szekszárdi vállalat ellen, amit megszüntettek, mert a két fél megegyezett. Horváth Ferenc és két társa 1990-ben a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat kaposvári ki- rendeltségét kereste fel, hogy állatokat vásároljanak részükre. Ott azt javasolták nekik, hogy szűzüszőket vegyenek és tenyészállatok nevelésével foglalkozzanak. Ahhoz, hogy mind a hárman felvehessék - egyenként - az egymillió forint vállalkozói hitelt, adás-vételi szerződést kötöttek a Kaposfarm Rt-vel, kizárólag spanyol piacra exportált tenyészállatokra. A magángazdák holstein-fríz szűzüszőket kértek, ezeket vemhesítették és meghatározott időben értékesítették volna. A felvásárló ugyan a Kaposfarm Rt. és a magángazdák között megkötött szerződésben meghatározott feltételeket közölte a Gödöllői Állattenyésztő Vállalattal, de az egyik mezőgazdász végzettségű gazdálkodóval és egy szaporodás-biológiával foglalkozó állatorvossal együtt a származási lap hiánya miatt - amiből megállapítható lett volna, hogy a spanyol-export minőségi feltételeinek megfe- lelnek-e az állatok - szabálytalanul csak küllemre válogatták ki az állatokat. Az adásvételi szerződésben eladóként a termelőszövetkezet, vevőként pedig a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat szerepelt, ugyanis az OTP a hitelt közvetlenül a vállalat részére utalta. A származási lapokat végül 1990. júniusának végén kapták meg a gazdák, de még akkor is hiányzott három. A baranyai vállalkozók összesen ötven szarvasmarhát vettek, amit nem tudtak exportálni. Közülük 16-ot levágtak, 2 elhullott, 31 bértartásba került. 1991. májusában a magángazdák kárpótlási pert indítottak a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat ellen, mert a forgalmazójuk hanyag munkája miatt csődbe mentek. Annak idején azért bíztak meg szakértő vállalatokat a tenyészállatok kiválogatásával, értékesítésével, hogy a kockázatot a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék, a bevételeiket, a hasznukat pedig biztossá tegyék. A vállalat akkori vezetését a gazdálkodók hiába keresték fel többször is, nem tettek semmit a kár elkerülésére. Az elmaradt hasznot eddig csak ritkán ítélte meg bíróság, mert azt elég nehéz bizonyítani. Jelen esetben azonban a tanúk hitelt érdemlően bizonyítani tudják, hogy az állatokat megfelelően tartották, és ha azok a származási követelményeknek megfeleltek volna, akkor exportálhatták volna őket. A per lezárult, egyezség született. A Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat a három baranyai gazda követelését elismerte, és 7 500 000 forintot fizet nekik kártérítés címén. Nyuli Györgyöt, a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat jelenlegi gazdasági igazgatóját is megkérdeztük, mi a véleménye a történtekről. Többek között megtudtuk, hogy úgy örökölték ezt az ügyet a régi vezetéstől. Egyedi eset, amelyben mind a két fél hibákat követett el. Azért született meg az egyezség, mert ezeknek az embereknek szükségük van a pénzre. A vállalat dolgozói folyamatosan végeztek az évek során állatforgalmazást, lényegesebb problémák nélkül. Nagyfokú hozzá nem értést mutat az ügylet összes résztvevője részéről, hogy a szokásos dokumentumok nélkül az állatokat átadták, közvetítették és átvették. A magángazdák bíztak az állami vállalatban. Egy parasztember nem teszi meg, hogy a kárát, amennyire csak lehet ne csökkentené, erre a baranyai vállalkozóknak is lehetőségük lett volna... A magángazdák bíztak az állami vállalatban. A nagyobb jövedelem érdekében „export minőséget kértek” és vállalták a több és igényesebb munkát. Mindent megtettek, mégis ez lett a vége. Sz. K.
