Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-29 / 178. szám
6 üj Dunántúli napló 1992. június 29., hétfő Baranyai felszólalások a Parlamentben Dr. Wekler Ferenc: Nézetek, érvek, szakmai programok Kisbér tanulságai Dr. Bretter Zoltán: Természetes véleménycsere Hölgyeim és Uraim! Végre megtört ajég! Békéscsabán s most Kisbéren és Oroszlányban is, végre elegendő számban járultak az állampolgárok az urnákhoz és megválasztották képviselőjüket. Nem kell több pénzt, energiát áldozni a választás megismétlésére. A megválasztott képviselők - bízunk benne - beváltják választóiknak tett ígéretüket és megfelelően képviselik a választók érdekeit. A választási ciklus félidejében rendezett időközi választás fontos közvéleménykutatási jelzés is a hatalmon lévők számára. Mivel mindkét helyen kormánytag - egy sikerminiszter és egy államtitkár - indult a mandátumért, jelzése lehetett az eredmény annak, hogy a választók elégedettek-e a hatalmon lévő kormánypártok tevékenységével vagy sem. Én azonban arról szeretnék szólni, hogy mit tehetünk mi képviselők és pártok és mit nem szabad tennünk, ha azt akarjuk, hogy Magyarországon a demokrácia közös sikertörténetünk legyen függetlenül attól, ki nyer ma.Ismeretes, hogy az SZDSZ nem állított jelöltet Kisbéren a mostani választásokon, így mi közvetlenül nem voltunk érdekeltek az ott lejátszódott eseményekben, bár néhány héttel ezelőtt Békéscsabán az SZDSZ győztese szintén megtapasztalt egyetsmást. Mint a magyar politikai élet szereplői, nem mehetünk el szó nélkül a választási kampányban történtek mellett. Az elmúlt hónapok sikertelen választásai, az alacsony részvételi arány az állampolgárok fásultságát, politikai érdektelenségét bizonyították. Ilyen helyzetben minden, a demokrácia iránt elkötelezett pártnak kötelessége az állampolgárok meggyőzése arról, hogy az ország sorsa a választók kezében van, a választók döntik el, ki kormányozza országunkat és ez csak a választásokon való aktív részvétellel lehetséges. Úgy tűnik, nem mindenki volt érdekelt a választás 8. fordulójának sikerességében. Voltak, akik az ellenkezőjét akarták elérni.Másként nem tudom magyarázni azt, ami Kisbéren történt. Nem értem, hogy a kormányon lévők választási stábjai hogyan használhatnak a kampányokban törvénytelen eszközöket.- Hogyan élhetnek vissza közvéleménykutási adatokkal -, amit a törvény tilt? Ne feszegessük most, hogy valódi vagy álközvélemény kutatás zajlott-e, de az adatok közvetlenül a választások előtti nyilvánosságra hozatala mindenképpen törvénysértő volt.- Hogyan élhetnek a szavazatok törvénytelen megvásárlásának eszközével, amire egy fizetett hirdetésben történt ajánlat- tevés? Nyereményre jogosító tombolát kapnak a választók, ha Pongrácz Tibort választják képviselővé - ígérte a hirdetés.- Udvarias hangneme ellenére fenyegető hatású, ha levelet kapnak a titkosan más jelöltre szavazók. Ami az elmúlt négy évtized után elrémisztő.-Rágalmazások sora hangzott el Békéscsabán és Kisbéren.-Más országokban a különböző politikai nézeteket valló jelöltek egymás programját ve- sézik ki, esetleg a jelölt személyt veszik górcső alá. Nálunk a le- és felmenő rokonságot, családtagokat pécézik ki.- Kisbéren olyan messze mentek a negatív kampány szervezői, hogy az elhunyt képviselő özvegyét sem kímélték. Ilyen eszközökkel csak azok élnek, akik a választókat el kívánják riasztani a választásokon való részvételtől. Ez nem sikerült. Békéscsaba és Kisbér azt bizonyítja, hogy az állampolgárok megtalálták a helyes módszert véleményük, választói méltóságérzetük kifejezésére, s végre távolmaradás helyett a részvételt választják, aktívan kívánják befolyásolni, mi történik velük. Bízom abban, hogy a most újra felszínre került indulatok, negatív jelenségek visszafordíthatok. Bízom abban, hogy a következő választási kampányban politikai nézetek és érvek ütközhetnek, szakmai programok jelenhetnek meg. A személyeskedő, negatív kampányt folytatók pedig a választópolgárok érettségének köszönhetően önmagukat fogják lejáratni. Tisztelt Ház! A viták nem múlnak el, a zaj nem csitul el a sajtó, média, kommunikáció körül, de a fogalmi keretek általában szigorúan meghatározottak. Ezek lefektetése folyik ma a Magyar Köztársaságban, és a konkrét események kimenetelének nem csupán pártpolitikai tétjük van, hanem elvképző szerepük is. Felszólalásomban azt szeretném megvizsgálni, hogy milyen elvekig jutottunk el, hol tartunk ma a szólásszabadság értelmezésében. Biztosítani a szabadságot Az egyik alapvető kérdés, mely ma már eléggé világosan körvonalazódik, s melyre már az első megoldás is megszületett: mi az állam szerepe a véleményszabadság tekintetében? A válasz: az állam funkciója kettős, s ez a kettősség megfelel a szabadság két fogalmának. Az állam mindenekelőtt negatívan viszonyul a kommunikációs folyamathoz, ami annyit tesz, hogy nem avatkozik bele az állampolgárok természetes véleménycseréjébe. „A sajtószabadságot ... elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja; ennek felel meg például a cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással az állam elvileg lehetővé teszi, hogy a társadalomban meglévő vélemények, valamint a közérdekű információk teljessége megjelenjen a sajtóban. ” (AB,3) Az államnak vannak azonban pozitív kötelezettségei is. Törvényt kell alkotni a vélemény- szabadság biztosítékairól. Ennek a törvénynek pedig „ki kell zárnia azt a lehetőséget, hogy állami szervek, vagy bármely társadalmi csoport a műsor tartalmát úgy befolyásolja, hogy a társadalomban meglévő vélemények bemutató-' sának teljessége, arányainak kiegyensúlyozottsága, valósághű kifejezése, illetve a tájékoztatás elfogulatlansága megsérüljön. í (AB,4) A monopólium-ellenes szabályozás is ide tartozik: az államnak itt is pozitív cselekvésre nyílik alkalma: meg kell akadályoznia, hogy olyan sajtó-, médiahatalom alakulhasson ki, ami már veszélyeztetné a vélemény- csere szabadságát, hiszen az a hatalom módot találhat arra, hogy bizonyos véleményeknek ne adjon hangot, s ezzel a nyilvánosságot eltorzítsa. Ezzel egyensúlyra jut az állam szerepének alapvető kérdése, a negatív és pozitív szabadság vonatkozásaiban. Az államnak a véleménynyilvánítás szabadságával szemben tartózkodónak kell lennie, a tartalmi befolyás tilos, s a tartalmi befolyásolás lehetőségét törvénnyel kell kizárnia. A szabadság és a demokrácia követelményei egyaránt érvényesülhetnek. Sem az az álláspont nem jut kizárólagos uralomra, mely szerint az állampolgár véleménynyilvánítási szabadsága korlátlan, sem az, hogy az állam elsőrendű feladata lenne a vélemények egyensúlyának folyamatos megteremtése és biztosítása, a piac hibáinak kiküszöbölése. Emeljük ki, hogy az állam szerepének ilyetén körvonalazása azért is igen fontos, mert a demokráciákban a nyilvánosságra az a feladat hárul, hogy a mindenkori hatalom, kormány ellenőrzésében részt vegyen. Fönntartsa az alternatív lehetőségeket, s a majdani választást elősegítse; két választás között is folyamatosan jelezze a kormánnyal és a hatalom embereivel szembeni bizalom vagy bizalmatlanság fokát; megvédje mindazokat, akik a hatalom visszaélésének vagy arroganciájának áldozatai; és hangot adjon a nem kormányzó kisebbség véleményének. Beszélni az állampolgárokkal Minden bizonnyal kényes elvi egyensúlyhoz jutottunk, melyet máris támadások érnek. Ezeknek a támadásoknak első érvük, hogy demokráciákban a demokratikusan megválasztott kormány feladata, hogy tájékoztassa polgárait, s erre a tájékoztatásra a közmédiát kell felhasználnia. Azt már első pillantásra látni, hogy az előzőekben már kifejtettek értelmében ez aligha fönntartható álláspont: a törvényfeladata, hogy a közmédia belső, tartalmi egyensúlyát megteremtse, s nem a kormányé, vagy az államé, hiszen a tartalmi befolyásolás, beavatkozás tilos. Az azonban igaz lehet, hogy a kormány, a kormányzat emberei jogosan tartanak igényt arra, hogy véleményeiket, intézkedéseiket, elgondolásaikat az állampolgárok megismerhessék. S itt térek át beszédem második kérdésére: mi a szerepe a kormánynak a napi kommunikációban, s hogyan tudja betölteni ezt a szerepet? Kétségtelen: a kormánynak beszélnie kell az állampolgárokkal. A hivataloknak, a vezető politikusoknak tájékoztatniok kell a közvéleményt azokról az intézkedésekről, melyeket az állampolgárok nevében vagy érdekében tesznek, vagy olyan ügyekre vonatkoznak, melyek az állampolgárok együttműködését igénylik. A hivatalok szolgáltatnak, s ezekről a szolgáltatásokról információkat kell nyújtaniok: ilyenek az egészségüggyel, oktatással, kereskedelemmel, energiával kapcsolatos ügyek. A törvényhozóknak véleményükről számot kell adniok a választópolgárok előtt, hogy azok meg tudják ítélni tevékenységüket. Ugyanakkor viszont világosan kell látni azt is, hogy mindez a közlés az állampolgárok pénzén zajlik. S ekkor már a dolog problematikussá válhat, hiszen meglehet túl sok, a szükségesnél jóval több pénzébe kerül a tévénézőnek az, hogy beszélnek hozzá. A politikai probléma pedig abban van, hogy a szereplők nem objektív információkat közölnek csupán, hanem pártos véleményeket, abból a célból, hogy a következő választásokon jól szerepeljenek. Hol vannak tehát az ányagi és politikai határai a kormány közlési szükségleteinek és vágyainak? Mert a kormány minden alkalmat fölhasznál arra, hogy közöljön. Az állami vezetők állami autón utaznak hozzánk, hogy közöljék véleményüket; körleveleket írhatnak, s állami, fejléces papíron ingyen küldhetik el nekünk; hosszú-hosszú interjúkat adhatnak vezető politikusok, s hivatalok dolgozói mesélhetik el, hogy milyen jól dolgozik a kormányzat; az ügyeket, ügyeiket telefonon intézik, a mi javunkra, a mi pénzünkből; közlönyök, kiadványok, tájékoztatók tömkelegé jelenik meg, hogy bennünket tájékoztassanak, valamely szándékról meggyőzzenek. Mindezeket a kormányzati kommunikáció rejtett csatornáinak lehetne nevezni. A közvetlen megszólítás és megszólalás a tömegkommunikáció eszközeiben sokkal látványosabb, s ezért propagandatevékenységre sokkal alkalmasabb is. Meglehet a kormány sokszor éppen ezt fájlalja: a közvetlen propagandalehetőségek szűkösségét. De ismerjük el, ezek használata nem is annyira életbevágó. Kétharmados törvényt Tisztelt Ház! Elérkeztem mondanivalóm harmadik pontjához, s ezzel a kormány egyik feladatához, mely pozitív cselekvésével kapcsolatos. A kérdés a következő: mi a szerepe a kormánynak a társadalmi konszenzus kialakításában, különös tekintettel arra, hogy az Alkotmány a médiatörvényt 2/3-osként írja elő? Említettem már, hogy az állam pozitív cselekvésének területe, hogy törvényt alkosson a véleményszabadság érvényesülését elősegítendő, annak szabadságát garantálandó. „A szabad véleménynyilvánítás alapjogának és a sajtószabadság alapjogának, továbbá az információszabadság alapjogának érvényesülését akadályozza az a tény, hogy az ehhez feltétlenül szükséges szabályozás nem létezik. ” (AB,6) Ugyanakkor a Kormánynak alkotmányi kötelessége is az alkotmányos rend védelme és az állampolgárok jogainak biztosítása” (AB,7) - ezt az Alkotmány 35. szakaszának 1 bekezdése „a” pontja mondja ki. S így csak a következtetést kell még levonni. A kormánynak alkotmányos kötelessége a 2/3-os törvény előterjesztése, vagyis egy olyan törvényjavaslaté, mely már 2/3-os konszenzuson, alapul, tehát a szavazás során garantált az elfogadása. Nem akármilyen törvényt lehet ily- módon előterjeszteni, hanem csakis olyant, mely magában hordozza az elfogadás esélyét, a 2/3-os egyezséget. Nincs menekvés. Mind kifinomultabb fogalmi hálóját szövi a demokrácia. Mindany- nyian megfogatunk benne. Beszélgetőpartnerünk: Szabó Magda egy boldog ijedtségről Az egyik legrangosabb irodalmi életmű-díjat az idén Szabó Magdának ítélték oda.- Örült az elismerésnek?- Amikor megkaptam boldog voltam és megijedtem. Csak nem jutottam el a pályám végére? Talán tudnak valamit a kuratórium tagjai, amit még nekem sem mertek elmondani az orvosok? Hiszen még annyi mondanivalóm volna... Mégis boldog voltam, mert úgy véltem, ez a díj munkám eddigi legreálisabb elismerése, hiszen írókból álló szakmai zsűri ítélkezett, olyan emberek, akik reggeltől estig betűt fogyasztanak.- Róbert A. Pritzker személyesen jött el Magyarorszgára, s adta át Önnek a Getz Corporation díját. Már ez is megtiszteltetés ...- Pritzker úr rendkívül kellemes, kedves amerikai milliárdos. Göncz Árpád ismerkedett meg vele amerikai útja során, s miután szót ejtettek a magyar kul- túriÉ'áii.aivinagyté irodalomról, kedvet kapott a csak magyaroknak szóló alapítvány létrehozására. Olyan egyszerű módon tette ezt, ahogyan más egy pohár tiszta vizet nyújtana át a szomjazónak.- Hány regénye jelent meg eddig Szabó Magdának?- Pontosan egy tucat.-A „tizenkettek” közül melyik a legkedvesebb a szívének? Tévedek, ha a legújabbra, a könyvhéten utcára került Szilánkokra tippelek?-Téved. Ez a mostani könyvem egy esszékötet, amely sok-sok év hordaléka, lassanként összegyűlt írások. Olyan, mint egy koraisziget... Az utolsó írás mindig annyit jelent az embernek, na, ezt most letehetem, már nem kell érte aggódnom ... Most úgy érzem, hogy a Pillanat című regényem áll hozzám a legközelebb. Summázata mindannak, amire az élet eddig megtanított.- Az életmű tehát még korántsem befejezett. Mivel folytatódik? nr -Jelenleg * Rdgilnódi történet »lédé f forgatókönyvén dolgozom, a háromfel- vonásos színdarab után ezúttal képekre kell felbontanom a regényt. Van vele éppen elég gondom.- Sokat dolgozik?-Nincs napi beosztásom. Általában kora reggel kezdem és tízig, fél tizenkettőig írok. Persze olykor beszélgetésekre is futja az időmből, mint most is. Sokszor járok értekezletekre, hivatalos tárgyalásokra, szerepelek itt-ott.- Mindenre jut energiája?-Nem tudok úgy élni, hogy ne vegyek könyvet a kezembe. Olvasmányaim két csoportra oszthatók: egyrészt olvasom a fiatalokat, tudnom kell, mi foglalkoztatja őket; másrészt vannak állandóan visszatérő könyveim, a klasszikusok, amelyeket újra és újra előveszek.- Régebben sokat utazott, megmaradt ez a szenvedélye?- Mostanában kevesebbet csatangolok a világban, s ha mégis nekivágok, akkor arttiáki vtiláhH' '«Céljst? Van'. tlKÍnferettciöp előadás. Most is van néhány meghívásom: egy hamburgi barátnőmhöz, As- conába Kerényi professzorhoz, vagy éppen Rómába. Valószínűleg ezt az utóbbit veszem elő, régen jártam ott és imádom az örök várost.- A nyári programja tehát már eldőlt?- El. írom a Régimódi történetet, ez ideköt az asztalhoz. Ha elakadok az írásban, olyan leszek, mint Anteus: az én földem Debrecen, csak ott teljes a lelki békém.- Ma is ott élnek a rokonai?- Már csak nagyon kevesen. Egyedül a keresztfiam maradt ott, a többieket már elvesztettem. Ha hazamegyek, inkább csak a barátaimat keresem meg.-Azért mégsem „lélekidegen” ez a város...- Szó sincs róla! Apám, anyám rámhagyták ezt a várost. Megbeszélték, ha ők már nem lesznek, úgy menjek haza, hogy a Nagytemplom egyik tornya az apám, a másik meg az anyám és köszöntsem őket. Hát mindig így is teszek. Kezétcsókolommal köszönök, ha megérkeztem. !3 Ti -OSI tjUr.tfr] J'flfgäefeitiäi)Magyar a 12 milliomodik látogató El sem tudta képzelni szombaton az egyik magyar turista, hogy a spanyol rendezők miért tartóztatták fel őt a sevillai expo bejáratánál és csak a tolmács megérkeztével derült ki, hogy ennek nyomós oka van: személyében köszöntötték a világkiállítás 12 milliomodik látogatóját. Járdánházy Gábor és felesége egyszerű turistaként kereste fel a rendezvény helyszínét és a jegy megvásárlása után érte őket az alapos meglepetés. A budapesti házaspár a szerencse és a szervezők nagyvonalúsága folytán egy 50 köbcentiméteres Yamaha moped boldog tulajdonosaként térhet haza a jól sikerült kirándulásról. A spanyolok a motorkerékpárt a nyertesek budapesti laká- áélra-száHrtják.----------------------
