Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-28 / 177. szám

Labdarúgó NB I. Gyorsmérleg a zárás után siófok: Az ováció elmaradt Dicsérik Cziglert Befejeződtek Spanyolor­szágban a férfi kosárlabda olimpiai selejtező csoportmér­kőzései. A válogatottunk kie­sett, bár Patonay Imre szövet­ségi kapitány dicsérte a sikere­sen bemutatkozott Cziglert (PVSK). Cziglert egyébként a Körmend szeretné leigazolni. Az már csak tényleg véletlen lehet, hogy Patonay régebben a Körmend edzője volt. Wirthet még kezelik Wirth Gabriella asztaliteni­szező részvétele még bizonytalan Barcelonában. Változatlanul ke­zelés alatt áll, idegileg még min­dig nincs teljesen rendben. Gon­dot okoz az is, hogy az áprilisi stuttgarti Európa-bajnokság óta nem edz. Bizonytalan, hogy mi­kor lesz teljes értékű játékos. Ezért változadanul nincs döntés arról, hogy utazik-e az olimpiára. A MOB júliusban orvosi konzíli­umot hív össze, amely végérvé­nyesen dönt. Családi perpatvar Borgéknál A válófélben lévő Borg-há­zaspár a jelek szerint mégsem fog békében búcsúzni egymás­tól, mint az sejteni lehetett. Lo- redana Berte ugyanis beperelte az egykori teniszbajnokot, Bjöm Borgot. Az olasz popéne­kesnő havi 30 ezer dollárt köve­tel svéd férjétől a karrieijében okozott törés miatt, és házas­társi kötelezettségek megsze­gése címen. Már 38-an Az Európai Labdarúgó Szö­vetség (UEFA) Göteborgban tartja kongresszusát. A sportág kontinentális testületé három új taggal bővült, miután felvételt nyertek a balti államok. Észtor­szág, Litvánia és Lettország csatlakozásával 38-ra nőtt az UEFA taglétszáma. Az UEFA végrehajtó bizott­sága ugyanakkor megvitatja azt a lehetőséget, hogy ideiglenes tagságot adjon Ukrajnának, Grúziának, Szlovéniának és Horvátországnak. Ezen orszá­gok klubcsapatai azonban eb­ben az esetben is csak akkor in­dulhatnak az európai kupákban, ha garantálni tudják a biztonsá­got és ha az UEFA meggyőző­dött arról, hogy megfelelő házi­gazdák tudnak lenni. Polgár-dömping A manilai sakkolimpia idején közzétett új sakkvilágranglistá­ról tudott volt, hogy a nőknél két Polgár-nővér, Judit és Zsu­zsa áll az első két helyen. A tel­jes rangsorból kiderül, hogy a harmadik testvér, Zsófia is a legjobb hat között van (6.), Mádl Ildikó pedig a 12-ik. Pol­gár Judit 2575-ös Élő-pont- száma egyébként minden idők legmagasabb női értékszáma. Meglepetésre a kínai világbaj­noknő Xie Jun csak az ötödik. Az élcsoport: 1. Polgár J. 2575, 2. Polgár Zs. 2540, 3. Pia Cramling (svéd) 2530, 4. Maja Csiburdanidze (grúz) 2505 5. Xie Jun (kínai) 2480, 6. Polgár Zsófia 2445, ... 12. Mádl Ildikó 2410. Mai sportműsor Vitorlázórepülés. Nemzeti bajnokság, pogányi repülőtér, 9.00. Golf. Ifjúsági válogató ver­seny, pécsi golfpálya (Szigetvár felé menet, a 6-os út mentén), 9.00. Lovasssport. Tenkes Nagy­díj, Siklós, 10.00. A Siófoki Bányász kis híján a dobogón végzett, mégis keserű a szájízük a szurkolóknak és a vezetőknek is. Hiszen az együttes az augusztusi rajtnál dobogós helyezést, a nemzet­közi kupaszereplést ígért. André Ritter német üzletem­ber - mint megváltónak érkezett Messiás - nem fukarkodott az elképzelésekkel, sőt egy ideig a pénzzel sem. A kis vidéki együttes hétköznapjait és szolid költségvetését felbolygatta a „nyugati tőke”,és az, hogy sztárjátékosokat hoztak a Bala­ton partjára. Az őszi második helyezés mindenesetre biztató eredmény volt. Igaz, hogy a csapat játéka messze elmaradt a várakozástól, no. de a győzőket általában nem illik megkérdezni a „miért”-ről. Pedig a szurkolók jól látták, hogy a korábban hajtós együt­tesből egy közösségileg szét­esett, egymásért küzdeni képte­len gárda, vált, amely azonban arra mindig képes volt, hogy akár öt-tíz perces játékkal is a maga javára fordítsa a mérkő­zést. Ha a dal szerint búcsúzni csak nagyon szépen szabad, ak­kor Garami Józsefinek, a pécsi NB I-es csapattól most távozó mesteredzőnek ez nem adatott meg. Úgy szeretett volna elkö­szönni mindenkitől, hogy az élmezőnyben végez a PMSC, de nem így történt. A PMSC csak a 9. helyen végzett, ami jócskán elmarad a tervezettől, hiszen az 1-6. hely valamelyikének megszerzése volt a célkitűzés. Az első hatba kerülést Garami utólag is reá­lisnak tartja, de hozzáteszi: ob­jektív nehézségek miatt nem si­került megvalósítani azt. ősszel még nem volt baj. Ti­zenhét pontot gyűjtött a csapat, elég közel állt a harmadik hely­hez. A fordulás után tavasszal azonban már nem ment úgy a foci, mint ahogy ezt mindenki szerette volna. A visszaesés okait lehet so­rolni, csak azt nem tudni, hogy melyik mennyit számított. Kezdjük azzal: tavasszal Bod­nár kapus nagyon hiányzott, minimum 6-8 góllal kevesebbet kapott volna az együttes, ha ő még van. Távozása, továbbá Braun és Palaczky megsérülése Csak Esőisten siratta meg a ZTE-focistákat, de ő aztán ala­posan. Olyannyira, hogy az NB I-es hattyúdalból még repetára (no, és egy pontra) is futotta a Rába elleni bajnoki zárómérkő­zésen. Kiesett a ZTE. Mégsincs szomorúság, mégsincs letörtség Zalaegerszegen. De még ha lenne is, az EB-döntő néhány pompás mérkőzése hatásos gyógyszer volt a futballból ki­ábránduló, a hazai focitól csö­mört kapó szurkoló számára. Kiesett a ZTE. Nem történt csoda. Úgy alakultak a dolgok ahogyan a szakemberek több­sége megjósolta a bajnokság kezdetén. Fital, rutintalan csa­pat (jószerivel az egész gárda benevezhetett volna az ifjúsági bajnokságba), amelynek még a csapnivaló színvonalú magyar élvonal is nehéz erőpróba lehet- vélekedtek a focitudorok. Hiába van közöttük néhány ügyes gye­Pletykák, akkor még rémhír­nek kikiáltott mendemondák persze már akkoriban is teijeng- tek a városban, hgoy André Rit­ter körül nincs minden rendben. S a tavaszi felkészülés pedig már egyértelműen azt igazolta: a továbbiakban Siófokon nem számíthatnak a „Messiás” min­dent megváltó valutájára. Ez keményen bezavart a felkészü­lésbe, hiszen több - magát pro­finak gondoló - játékos a leál­lás, a távozás gondolatával fog­lalkozott, s csak nehezen értette meg, hogy ebben a helyzetben egyetlen esélye van a számára is kedvező távozásra: ha hajt, ha küzd, ha a csapat valóban ott végez a dobogón. Hiszen egy ilyentől könnyebb külföldre szerződni, vagy akár e kicsiny hazában is kedvező ajánlatra szert tenni. Végül is a tavasz nem úgy si­került, ahogyan az általában egy Balaton-parti együttesnél szo­kásos, s a tavasz ezúttal gyen­gébb teljesítményt hozott, mint az ősz. Ennek ellenére persze akadtak felvillanások, voltak el- fogdható mérkőzések, s e mér­után megbomlott a korábban sziklaszilárd védelem egysége. (Ősszel csak 11 gólt rúgtak az ellenfelek a PMSC-nek, tavasz- szal már 23-at, ebből 10-et az utolsó három meccsen.) Azzal, hogy Mörtel elment, Belansky pedig megsérült, nem maradt épkézláb, gólt rúgni tudó csa­tára a csapatnak. Mert errea célra sem Magyar, sem Knézics, sem Hánzs nem alkalmas. A csatárhiány vészes gólínségben mutatkozott meg (ahol 5 góllal házi gólkirály lehet valaki - Czéh - ott már gondok vannak.) Aztán sok volt a sérült, többen hosszabb-rövidebb időre kidől­tek a sorból. (Erről mondta Ga­rami, hogy ezek olyan sérülések voltak, amikről ő nem tehet, mert nem függtek össze az edzettséggel.) Azok a fiatalok közül, akik beugrottak helyet­tük, többen nem ütik meg az NB I-es mércét. Igaza van az első csapattól most távozó szakvezetőnek, a most végétért bajnokságban a PMSC nem fejlődött. Voltak meccsei, amikor ideig-óráig jól játszott, ám összegészében szürkébben, kevésbé eredmé­nyesen futballozott, mint a ko­rek, hiába tud felmutatni edzői pályafutása alatt szép eredmé­nyeket Madár Gábor, a tréner, ez a csapat nem tud gyökeret verni az élvonalban - próbáltak valamiféle bővebb szakmai ma­gyarázatot fűzni előbbi vélemé­nyükhöz a szakemberek. Apropó Madár Gábor. Sike­redzőnek számított valóban, ezt még kritizálói sem vitathatták el tőle. Ez az év azonban kudarcot hozott számára. Bizonyára már elemezte magában az okokat, azt, hogy ki milyen mértékben hibáztatható a fiaskóért. Csak ő, csak a játékosok, netán a szak­osztályvezetés, vagy közös a felelősség? Az új edző (a régi ZTE-játé- kos, akárcsak Mádár Gábor) sem tudott csodát csinálni. Igaz - már számtalanszor bebizo­nyosodott - csodák nincsenek. A csodák mögött mindig renge­teg munka, tehetség, szorgalom van. Annyit azonban Mihalecz kőzéseken egészen jó tízper- cek-húszpercek is. A sztárok közül Fodor távozása sem nyi­tott utat másnak, hogy átvegye a középpályás szerepét. Maradék­talanul talán csak Fischert lehet dicsérni. Igaz, hogy ő is ritkán játszott sziporkázóan, de neki legalább csaknem minden mér­kőzésen akadt elképesztő meg­oldása, sőt gólja, gólpassza, mi­vel egyértelműen klasszisát bi­zonyította. Duró, Máriási, Kó­mán és Gregor egy jottányival sem nyújtott többet, mint a „ré­giek”: Zare, Keszeg, Meksz, Olajos, Kirchmayer, vagy Ko- lovics, sőt... A zilált állapotok megmutatkoztak a kapus, Bíró tavaszi teljesítményén is, hiszen olykor korábban sosem tapasz­talt hibákat is vétett. A 4. hely mindenképpen jó eredmény. De legalábbis re­ményt jelenthet a jövőre az új edzőnek, Pusztai Lászlónak, ki­nek talán sikerül majd csapatot is formálnia a Siófokon maradó játékosokból. Hiszen Varga Ist­vánnak ez nem jött össze (a 4. hely elérése ennek ellenére nem rossz). Gyarmati László rabbi években. Nem volt stílusa, nem volt jó a csapatjátéka. A közönséget ritkán tudta lázba hozni, erre a hazai mérkőzések nézőszáma is bizonyíték lehet. Garami osztályozó könyvé­ben külön értékeli az őszt, és külön a tavaszt, ami azt su­gallja: számára más csapat volt az őszi és megint más a tavaszi. A bajnokság első felében nála Bodnár volt a legjobb, meg­előzve Belanskyt, Balogot, Czéht, Braunt és Kónyát.A ta­vaszi folytatásban leginkább Baloggal volt elégedett, de di­cséri Bódogot is. Csalódást nem okozott számára senki sem, mi­vel úgy fogalmaz: tudta, hogy a sérültek helyébe lépő több tarta­lék nem NB I-es játékos. (Egyébként Balog volt az, aki minden találkozón szerepelt, Jenei és Kónya egyszer-egyszer hiányzott.) A szurkolókban Garamival kapcsolatban nem a mostani 9. hely marad meg. Már csak azért sem, mert hajlok afelé, hogy le­szögezzem: ebből a legutóbbi színtelen-szagtalan csapatból most többet nem lehetett ki­hozni. Horváth László István elért, hogy az önbizalom, s talán hit nélkül is játszó csapat lelkesebb, keményebb lett, ami­nek - ha a reménytelen helyze­ten javítani nem is tudó - ered­ménye pontokban, mi több, győzelmekben is mérhető lett. Kiesett a ZTE. Nem érezni letargiát a városban. Ennek ta­lán az is az oka, hogy egy másik csapat, a ZTE-Hereklith kosár­labda-együttese viszont sikert sikerre halmozott. A bajnoksá­got és kupát nyert gárda most a sztár Zalaegerszegen, nem csoda, hogy a sereghajtó fut- ball-csapat kiesése kevés em­bert érdekel a zalai megyeszék­helyen. Azért volt pozitívum is. A már reménytelen helyzetben lévő csapat ugyanis nem adta fel, a bajnokság hajrájában is volt tartása - egyedül a bajnok FTC ellen roppant össze így nem tette irreálissá a végküz­delmet. E. E. PMSC: Messze volt az első hat zte: Nincs letargia a kiesés miatt LELÁTÓ A pályaedzők éve Vitatkoznak a futball szakemberei azon, hogy vál- toztassák-e meg a szabályo­kat, vagy sem? Pontosabban azt, hogy a hosszabbítás után is döntetlenre álló mérkőzé­sen eldönthesse-e a továbbju­tást a 11-es rúgás? A vita a most lezajlott Európa-baj- nokságon tetőfokra hágott, és vannak akik már a júliusi if­júsági Európa-bajnokságon szeretnének kísérletezni a jégkorongból és a vízilabdá­ból ismert „hirtelen halál” gyakorlattal. Ez azt jelen­tené, hogy döntetlen esetén addig játszanának, amíg az egyik fél be nem talál a má­sik kapujába. Lehet, hogy túlságosan konzervatív vagyok, már ami a labdarúgás szabályait illeti, de a jelenlegi formát tisztes­ségesebbnek tartom a terve­zettnél. Nincs garancia arra, hogy a ’’hirtelen halál” beve­zetésével mindenképpen a jobb erőt képviselő csapat jutna tovább. A szabálymó­dosítással foglalkozók ugyanis arra hivatkoznak, hogy a 11-es rúgásoknál na­gyobb a szerepe a szerencsé­nek mint a tudásnak. Képzeljék csak el, akár órákig küzdhetnének a csa­patok, míg valaki elérné a továbbjutást jelentő gólt. Unalomba fulladna a mérkő­zés, nem közvetíthetné a te­levízió mert lejárt a műsor­idő, nem közölnék a lapok a végeredményt, mert lapzárta után érne véget a meccs. De sorolhatnám tovább a példá­kat. Tudom, tartalmaznak ezek némi szélsőséget, de nem kizárt, hogy így tör­ténne. A mostani szabálynál minden résztvevő tisztában van azzal, ha a rendes játék­időben, majd a hosszabbítás­ban sem dől el az eredmény, akkor 11-esek következnek. Erre felkészülhetnek, gyako­rolhatják a büntetők rúgását. Igaz, az idegességtől meg­remeghet a láb, de ez előfor­dulhat a rendes játékidő alatt vagy a „hirtelen halál” perce­iben, esetleg óráiban is. A most befejeződött Eu- rópa-bajnokságban a dánok 11-es rúgásokkal biztosítot­ták a döntőbe jutást. A finá­léban aztán legyőzték az esé­lyesebbnek kikiáltott ellenfe­let. Nem hiszem, hogy a szurkolók többsége azon vé­leményen lenne, mely szerint nem érdemelte meg az aranyérmet Dánia váloga­tottja. Nem hiszem, hogy bárki is annak tulajdonítaná ezt a sikert, hogy a Hollandia elleni mérkőzésükön csak az elavultnak vélt szabály segí­tette volna a dánokat. Ha szavazhatnék a vitá­ban, akkor egyértelműen a régi mellett tenném le a vok- sot, vagyis maradjanak a 11 -esek és nem kell a „hirte­len halál”. ■Sk Maradjunk a futballnál, de hazai vizekre evezve. Van még egy-két nyitott kérdés az élvonalbeli csapatok edzőinek személyét illetően, de azt már most megállapít­hatjuk, hogy ez az esztendő a pályaedzők éve. Három csa­patnál is olyan edző lépett előre, aki addig csak az ár­nyékban tevékenykedett klubjánál. Ez a szám tovább növekszik akkor, ha a Rába ETO valóban a Siófok ed­digi pályaedzőjét, Pozsgai Lajost szerződteti vezető edzőnek. Pár hete már foglalkoztam ezzel a Lelátóban, amikor Bene Ferenccel kötött szer­ződést az Újpest. Akkor még nem sejtettem, hogy napok­kal később a PMSC-nél és a Videotonnál is a korábbi pá­lyaedző veszi át a szakmai irányítást. Akkori vélemé­nyemet változatlanul fenntar­tom, mely szerint a korábbi pályaedzők az anyagiakban nem diktálhatnak, számukra most még az erkölcsi siker a döntő. A klubok szegények, alaposan meg kell nézniük,’ hova költik a pénzt. A sztá­rok lényegesen többet igé­nyelnek mint az ismeretle­nek. Távol áll tőlem, hogy megsértsem az új edzőket, lehet, hogy ők jelentik a ha­zai futball feltámadását, de azért nekem hiányoznak az olyan nevek a palettáról, mint Kovács Ferenc, Mezey György vagy éppenséggel Garami József. SERIPRINT grafikai kisáruház 7626 PÉCS, ÚJVILÁG U. 1. TEL.: 72/ 12-212 JÚNIUS 29-TŐL JÚLIUS 4-IG MINDEN ÁRURA 5-1©% ENGEDMÉNYT ADUNKl KAPHATÓI PAPÍR ÉS PVC ALAPÉ IVES ILL. TEKERCSES MAC TAPÉTÁK, SERICOL FILMNYOMÓ FESTÉKEK, FOTOEMCLZIÓK, SÍKFILMEK,OFFSET LEMEZEK, PLEXIK, NYOMDAI ÉS DEKORÁCIÓS KARTONOK Nrtltflfdtjl áz út Ptrxtrr 'péifzáe időbe fc**rül, ■j, # ***% megspóroljuk ^ vasárnapi 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom