Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-03 / 152. szám

10 új Dunántúli napló 1992. június 3., szerda Skandinávia legnagyobb egyeteme A vas meghajlik, a finn nem Pécsről választottak magyar lektort a helsinki egyetemre A Pécs értékeit gazdagítja Székely Péter Káptalan utcai szoborkertje Fotó: Läufer László A Janus Pannonius Múzeum nyári programjából Mi van a raktárak mélyén? Egyházi műkincsek a plébániáról Tallózva a múzeumi esemé­nyekben, már az elmúlt év is tiszteletreméltóan gazdag volt programokban. Ez még akkor is így van, ha a múzeum életét egy befejezését váró vizsgálat némi­leg beárnyékolta. A vélt vagy valós kötelességmulasztást rö­videsen megítélik, de ránk in­kább tartozik az, hogy egy tár­latról ellopott műtárgy, de min­den általunk okozható kár a tár­sadalmi kömyzetet és a hívatlan „tárlatlátogatókat” is minősíti. Nem szólva ezeknek az intéz­ményeknek máig siralmas anyagi helyzetéről, amely hogyne volna kevés a védelem garanciáinak kiépítéséhez? Az ország egyik legnagyobb, nemzetközileg is számontartott múzeumi hálózatának idei, „szezonális” kínálata nemcsak rangjához méltó, de föltehetően túltesz a tavalyin is. Újvári Jenő, a múzeum igaz­gatója elmondta, hogy az in­tézmény tulajdonjogát illetően most folynak a vagyonjogi tár­gyalások. Közismert, hogy más megyei intézményekhez hason­lóan a Janus Pannonius Mú­zeum a megyei önkormányzat tulajdonába kerül, azon belül a Martyn Múzeum épülete a kato­likus egyházé lesz -, de ezek az egyeztető tárgyalások inkább az együttműködést segítik, sem­hogy zavart okoznának. A Martyn Múzeum földszinti traktusába tervezett egyházi ki­állítással a kínálat csak gazda­godni fog, a püspökségnek pe­dig egyébként is alapelve min­den tulajdonába került múzeumépületet eredeti funk­ciójában megőrizni és működ­tetni. Az eddigiek szerint az ön- kormányzatok is szívesen vál­nak a helyi tájházak teljes jogú Beiskolázás A szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépis­kola az 1992-93-as tanévre a levelező tagozat mezőgazdasági áruforgalmi osztályába felvételt hirdet. A tanulmányi idő 4 év heti 1 napos konzultációval, valamint havi 1 napos gyakorlati elfog­laltsággal. Jelentkezhetnek a 18. életévüket betöltött, 8 általános iskolát végzettek. A szakközép- iskola mezőgazdasági terme­lési, áruforgalmi és üzemgazda­sági ismereteket ad. A gimnázi­umi érettségivel rendelkezők­nek csak szakmai tantárgyakból kell vizsgázni. Utazáshoz diák- igazolványt biztosítanak. Jelentkezni lehet az iskola címén: 7490 Szentlőrinc, Er­zsébet u. 1. vagy a 70/71-104-es telefonszámon. Jelentkezési ha­táridő 1992. augusztus 20. gazdáivá, példa erre a most rendbehozott, gondozott bakó- cai Sáfrány Géza-gyűjtemény, vagy Komló, ahol a volt városi gyűjtemény múzeumi rangra emelkedett s most költözik a volt pártház épületébe. A Schaár-utca megnyitásától a Zsolnay-emlékszobáig, a megújult sellyei Kiss Géza Mú­zeumtól Székely Péter kőkert­jéig számtalan jelentős érték, je­lentős esemény gazdagította a várost, a megyét, az országot tavaly is. Csak felsorolásnyi hely jut a Dél-dunántúl népi épí­tészetével foglalkozó tanácsko­zásnak, a Régészeti Múzeum ál­landó kiállításává vált „Instru­menta Iscripta Latinának”, a Sopianaet feltáró régészeti munka újabb, jelentős állomása­inak, melyet az építtetők - Centrum Áruház, Kereskedőház - is finanszíroztak, a kőtári fel­tárást segítő Dóm Alapítvány­nak - és sorolhatnánk tovább. De mi következik most, nyá­relőtől kezdve, a már lebonyolí­tott nagysikerű üvegkiállítások, a játékkártyabemutató és egye­bek után? Először is a május 29-én megnyitott orgonatörténeti tár­latra hívhatjuk fel az érdeklő­dők figyelmét és a nyár tudo­mánytörténeti izgalmakat ígérő „zenés” nyitányát kell beharan­goznunk, amelyet a múzeum a Baranya Megyei levéltárral és a Pécsi Püspökséggel közösen rendez. Ez is a Martyn Múze­umban nyílik, ahogy június 6-án ugyanitt, a földszinten a Borsos Miklós szobrászművész érméinek kiállítása is. A hónap elején várhatóan egy épületfeltárások módszertaná­val foglalkozó három napos ta­nácskozást is rendez a „Castrum bene” nevű nemzetközi szerve­zet Pécsett és június 26-ától is­mét láthatjuk Pécs régi és mai arcát fotódokumentumokon a Várostörténeti Múzeumban, míg július 3-án a Zsolnay épü­letkerámia nagyon szép darabja­iban gyönyörködhetnek majd az érdeklődők a Káptalan utcai Nemes Endre Múzeum föld­szintjén. Július 12-én pedig megnyitja kapuit a mindig sok látogatót vonzó országos kerá­mia biennálé a Pécsi Galériá­ban, amit ugyancsak a múzeum rendez. Az időpont még nem tisztá­zott, de mint említettük, a nagy- közönség elé kerülnek az egy­ház műkincsei is, és nagysza­bású kiállítást tervez a múzeum igen gazdag, a raktárak mélyé­ről előhozandó néprajzi s más tárgyi értékeiből is. A Magyarlukafai Néprajzi Műhely ismét szervez táborokat június közepétől, az idén a Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem és a Várostörténeti Mú­zeum újkorral fogalkozó osztá­lya történészhallgatók számára speciálkollégiumot indít, és hasznosnak Ígérkezik az Apá­czai Nevelési Központ iskolá­ival kötött együttműködési szerződés is, amely tartalma szerint azt szeretné elérni, hogy a múzeum „használata” az is­meretszerzés, a tudás természe­tes forrásává váljon. A belépőjegyek ára január óta nem emelkedett. A tájházak, kisebb galériák 20 forintért lá­togathatók, a Csontváry, a Va­sarely és a Zsolnay Múzeumot valamint az Ókeresztény Mau­zóleumot 50 forintért tekinthet­jük meg, és van ahol 30 forintos a belépőjegy. A nyugdíjasok, katonák és diákok kedvezmé­nye sem változik. Bóka Róbert Skandinávia legnagyobb felső oktatási intézménye a hel­sinki egyetem. Húsz ezernél több diákja a teológiai, orvosi, jogi, bölcsész, természettudo­mányi, mezőgazdasági, erdé­szeti és államtudományi karok közül választhat. S akinek ép­pen arra támad kedve, az akár a magyar nyelv megtanulása mel­lett is dönthet. Az egyetem ma­gyar lektora immár két éve dr. Márk Tamásné, vagy’ahogy a finneknél szokás, Márk Katalin - ugyanis a hölgyek férjük ve­zetéknevét használják, aki ko­rábban a pécsi Tanárképző Fő­iskola és a Jannus Pannonius Gimnázium tanára volt. Most tapasztalatairól, a finn emberek szokásairól kérdezzük. ✓ Évente 5-10 hallgató- Hogyan lesz valakiből ma­gyar lektor Finnországban?-A férjem révén, aki finnu­gor nyelvtudománnyal és ösz- szehasonlító nyelvészettel fog­lalkozott, s két lányommal 6 évet töltöttünk el mellette 1975-81 között Helsinkiben, ekkor ugyanis ő volt a magyar lektor. Ez az idő elég volt ah­hoz, hogy gyermekeimmel együtt megkedveljük az ott élő embereket, s elsajátítsuk nyel­vüket. Később, itthon Pécsett is volt igény a finn oktatásra, így nem estem ki a gyakorlatból. Pécs-Lahti testvérvárosi kap­csolata pedig a küldöttségek ka­lauzolása során szintén állandó nyelvgyakorlást jelentett. Az­után egy kicsit vissza is vágyód­tam, s végül is 1990 szeptembe­rében elfogadtam a megbíza­tást.-Mennyire népszerű a ma­gyar nyelv odakint, és egyálta­lán mit jelent a lektori munka­kör?- Évente 5-10 hallgatót vesz­nek fel „magyar szakra”, de az ott tanuló külföldiek közül is sokan választják fakultatív tan­tárgyként, most például közel harmincán járnak a leíró ma­gyar nyelvtan előadásokra. El­sősorban észtek, koreaiak és angol hallgatók. Fonetikai gya­korlatokkal folytatódik az okta­tási teendőm, itt többek között a beszédkészség fejlesztése, s né­hány sajátos magyar hangzó ki­ejtésének megtanulása (Mon- tagh technikával) a feladat. Fordítással és tolmácspróbákkal is foglalkozunk, miközben egy-egy szakágazat szókincsét kigyűjtve, a szószerkezeteket a két nyelven összehasonlítva számítógép segítségével szótá­rat is készítünk. Ugyanakkor heti egy alkalommal fogadóórát adok, amikor bárki telefonálhat, megkereshet olyan kérdésekkel, amelyek Magyarországgal kap­csolatosak. Van, hogy lexikon szerkesztők érdeklődnek, vagy fiatalok, magyar ösztöndíjak után érdeklődve, s jött már ze­neszerző is, aki magyar kórus­művek lefordítására kért. Emel­lett a lektor dolga a magyar könyvtár gondozása is.- Mi az, ami a rokon nyelvet beszélő finneknek a legnehe­zebb a magyar tanulásakor?- Az északi emberek a min­dennapi társalgás során több­nyire tegeződnek. Azt viszont igen nehezen szokják meg (lo­gikátlannak tartják), hogy mi a beszédünkben udvarias, bántó és semmitmondó magázási formulákat alkalmazunk. Műfordítói tehetségkutatás- Irodalmi alkotásainkra fel­hívni a figyelmet szükséges-e és van -e erre mód?-Természetesen Petőfit, Jó­zsef Attilát, Ady-t itt is ismerik, de mint mondtam a hallgatók magyarról finnre fordítást is ta­nulnak. Nos, ennek kapcsán a Magyar Nagykövetséggel kö­zösen tavasszal műfordítói te­hetségkutató pályázatot hirdet­tünk meg, s igen nagy volt az érdeklődés, 24 pályázatban 34 szerző művét kaptuk kézhez finn változatban. Különösen jól sikerült Tüskés Tibor, Nádas Péter és Eszterházy Péter egy-egy novellájának adaptá­lása, de érdekes módon nagyon nehezen boldogultak Kodolá- nyi, Kosztolányi, Krúdy és Ta­mási Áron prózáinak, verseinek átültetésével finn nyelvre. Eredményhirdetés még ugyan nem volt, de a legjobb fordítá­sokat önálló gyűjteményben fogjuk megjelemntetni. Egészséges életmód- A skandináv emberekről köztudott, hogy igen fontos számukra az egészséges élet­mód. Mennyire s mi módon vál­toztatja meg a köztük élő ma­gyart ez a mentalitásuk?-Erre a legjobb válasz, ha elmondom egy átlagos napom programjait. Reggel felfrissü- lési szándékkal 6 és 7 között egy órát futok az erdőben (a finnek este kocognak, mivel így akarják levezetni a stresszüket). Általában este 6-ig az egyete­men vagyok, s esténként jut időm az olvasásra. Az étkezést illetően a finn konyha alig is­meri a levest, az a kevés, amit készítenek viszont nagyon tar­talmas. Sót és cukrot csak mi­nimális mennyiségben használ­nak, s rengeteg zöldséget és ha­lat fogyasztanak. A kint élő magyar társaság így hát több­nyire hazai szokásait megőrizve otthon főz. Alkoholt az embe­rek elsősorban ünnepnapokon isznak, s az ittas ságot sokkal jobban szégyenük, mint nálunk. Természetesen a szaunázás engem is hatalmába kerített, hiszen ez odakint hoz­zátartozik a mindennapok rend­jéhez. Akinek lakása van, annak szaunája is, s az egyetemi kol­légiumokban is mindenütt meg­találhatók a „gőzölő” helyisé­gek. Az azonban tévhit, hogy naponta be kell ülni a gőzbe, té­len gyakrabban, nyáron keve­sebbet hódolnak a finnek ennek az egészséges szenvedélynek. Sokkal tartózkodóbbak-A nyugati országok nehe­zen fogadják be az idegent. Más nyelven, mint a sajátjukon pe­dig a nyugat-európaiak nem szívesen beszélnek. így van ez Finnországban is?- Az biztos, hogy nálunk sokkal tartózkodóbbak. Hosszú idő kell ahhoz, hogy valakit kö­zéjük valónak nevezzenek. Azt is el kell azonban mondani, hogy ők sokkal többet tudnak a magyarokról és Magyarország­ról, mint mi róluk. Egyre nép­szerűbbek a Budapesti Tavaszi Fesztiváljaink, a nyelvtanulók pesdig gyakran látogatnak el Debrecenbe. Sajnos Pécset még nem fedezték fel, aki viszont járt már itt, az igen elégedetten nyilatkozik (különösen mediter­rán jellegű éghajlata miatt vonzó), de hiányolják Baranyá­ról az átfogó, figyelemfelkeltő idegenforgalmi propagandát. Nyitottak a kultúrára Összességében a finnekre nagyon jellemző, hogy nyitot­tak minden más kultúrára, de ha megismerik a külföldit, akkor is megmaradnak olyannak, mint annak előtte. Sokan közülük évekre elmennek Amerikába, hogy aztán boldogan jöjjenek vissza egy életre szülőfalu­jukba, mert oda tartoznak. Nem véletlen, hogy Finnországban a legismertebb közmondás: A vas meghajlik, a finn nem. Mészáros Endre Pedagógusnapi meditáció A pedagógus jelen van a vi­lág arculatának kialakításában. A lélek és a szellem torzulásai­nak létrejöttében, avagy virág­zásában. A földi élet szépítésé­ben és romlásában. Több év­százada részt vesz a világ töké­letesítésében, kis és nagy em­berközösségek formálásában. Ők azok az emberek, akik egy kicsit halhatatlanok: a böl­csőtől a sírig kísérnek bennün­ket gyermek, szóló, nagyszülő korunkban, s nyomot hagynak az utókor számára. A pedagógus lehet eszmé­nyi, ami nemes emberi szemé­lyiséget takar. De nem lehet eszményíteni, mert az elisme­résnek pontosan takarnia kell nemes értelemben vett mun­kásságát, érdemeit. A mai szülő nem érzi, s ne is érezze téved­hetetlennek a nevelőt. A szülő keressen jóindulatú magyaráza­tot a pedagógus tévedésére, de ne hazudtolja meg a gyerek sé­relmét, fájdalmát. A tanulók az első társadalmi impulzusokat az iskolától kapják, ami egész életére kihat. Nem mindegy, hogy milyen szemléleti, emo­cionális kapcsolat alakul ki benne a társadalommal szem­ben. Igen nehéz időszakot élnek át a mai aktív állományban lévő pedagógusok. Értékrend- szerét felül kell vizsgálnia, a mában történő sikerek és ku­darcok az ő világnézetét is labi­lissá teszik. Egy kor sem kérdő­jelezte meg így a pedagógus hovatartozását, mint a mai. Egyértelmű és kézenfekvő volt a legjobbak számára a szá­zad eleje, amikor szembe for­dultak a csillogó, fényűző, dő­zsölő világot.élő gazdagokkal. Fájlalták a nincstelenséget, a magyar közoktatás mostoha vi­szonyait, a tehetségek elkalló- dását. ők tudták, hogy „Nem az istenek rendelték így”. Egy kétségbeesett halálkiáltás volt a világ a II. világháború idején. De hogyan foglaljon állást ebben a demokráciában, ami­kor a rádió- és televízióműsor­ban látja és hallja, hogy havi tí­zezer forint tandíjjal vagy évi százezer forint lefizetéssel a diák részt vehet a magasabb- fokú szellemi táplálékokat nyújtó iskolai oktatásban. S mit kezdjen annak a tanulónak a vi­lágnézetével a pedagógus, ki­nek az apja munkanélküli, s a nagyszülei a létfenntartás pe­remén vegetálnak? Könnyebb volt ez az elmúlt 50 évben, mert a nemkívánatos dolgokról hallgattunk, s amiről nem tud­tunk, az nem jelentett problé­mát sem a tanár, sem a diák számára. Ezt a megoldást nem sírom vissza! De a demokráciában, mikor szólásszabadság van, amikor minden társadalmi problémát ízekre metélve tárnak a nemzet elé, amikor felfokozott érzé­kenységgel, csiszolatlan hal­mazokban kapjuk a társadalmi jelenségeket, amikor valóságos eszmei forradalom feszíti az országot. Most a pedagógusnak a maga és a jövő nemzedéke számára állást kell foglalnia. Ez nagy felelősség. De bármilyen változó világot élünk is, a léleknek, az érte­lemnek és az ember személyi­ségének fejlődése, csiszolása nem állhat meg. Kérjük a pedagógusokat, te­remtsenek olyan szellemi és kultúrvilágot Magyarországon, hogy az új nemzedék fölzár­kózhasson a világ kulturált ha­ladó országaihoz. Válogatás és megkülönböz­tetés nélkül esküjük szellemé­ben minden gyereket próbálja­nak méltó emberi rangra emelni, nyitottá tenni a világra, hogy örömüket leljék azokban a csodákban, amit az ember és a természet megteremtett. Kellő szigorral és emberi esz­közökkel fejlesszék ki akarate­rejüket és küzdőképességüket, hogy rászolgálhassanak az em­ber méltóságára. Ezen feladatok megvalósítá­sához pedagógusnap alkamából kívánok erőt, egészséget és időt, hogy láthassák munkájuk gyümölcsét, tudhassák, hogy semmi sem volt hiába. Fenyő Károly né

Next

/
Oldalképek
Tartalom