Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-15 / 164. szám

10 aj Dunántúlt napló 1992. június 15., hétfő Legkeresettebb a Boeing-737 A repülés világa Nélküle nincs Spanyol-Amerika? Egy maja lány és a történelem (MTI-Panorárría) A nagy nemzetközi légitársaságok gyorsított ütemben cserélik ki régebbi gépeiket újtípusúakra annak örömére, hogy az Öböl-háború okozta hullámvöl­gyön túljutottak és világszerte újra élénkül az utazási kedv. A LUFTHANSA hatvan darab új repülőgépet vásárolt három- milliárd márkáért. Egyúttal ki­vont a forgalomból harminc da­rab régebbi, de teljesen ép és „repülőkorának teljében” lévő gépet. Az utóbbiakat könnyű­szerrel értékesítette a nemzet­közi piacon, hiszen a légitársa­ság neve garancia az eladott gé­pek jó állapotára. A német légi- társaság 1995-ig további százti­zenhárom repülőgépet vásárol. A mögöttünk álló tíz évben a Lufthansa száz gépet vont ki a forgalomból és pótolta őket újakkal. Az AIR-FRANCE 29 darab négymotoros A-340 típusú Air- bust rendelt a Toulouse-i repü­lőgépgyártói. Az A-340-esek az A-300 típusú gépekéhez képest meghosszabbított motorjaikkal 295 utast tudnak szállítani le­szállás nélkül akár 12 500 ki­lométerre is. A SWISSAIR az idén MD-11-esekkel cseréli ki ösz- szes DC-10-eseit. Összesen ti­zenkét darabot rendelt belőlük. Az MD-11-es a DC-10-es kor­szerűbb változataként automa­tizált leszállóberendezéssel rendelkezik és rendkívül korlá­tozott látási viszonyok között is biztonságosan landol. Svájcban ez különösen fontos, hiszen a genfi és a zürichi repülőtérre igen gyakran ereszkedik köd. MD-11 -esekkel egészül ki az ALITALIA is. Máris ilyenekkel közlekedik Róma-Buenos Aires útvonalon, az olasz légitársaság leszállás nélküli (non stop) leg­hosszabb járatán. Az idén nyár­tól az ALITALIA hosszútávú légiflottáját ötven százalékkal gyarapítják, elsősorban MD-11-esekkel. Fiumicino re­pülőteréből Európa egyik leg­fontosabb légiközlekedési cso­mópontját akarják kialakítani. A világon jelenleg a Boe­ing-? }7 típusú rövidtávú gépből rendelnek a legtöbbet. A LUFTHANSA egymaga hatvan darabbal rendelkezik, s az év végéig további negyvennégyet akar forgalomba állítani. A B-737-eseket 1968 óta gyártják, és jelenleg már az ötödik válto­zatnál tartanak (B-737-500). A seattlei cég eddig több mint há­romezer darabott adott el belő­lük. Az osztrák LA UDA AIR, Niki Lauda légiszállítási vállalata kezd túljutni a távolkeleti sze­rencsétlenség okozta bizalmat­lanságon. Jelenleg az olaszok­kal tárgyal, hogy részvényei 10-15 százalékának átengedé­sével érdekeltté tegye őket ál­landó charter járatok létesítésé­ben Milano és a jamaicai Mon­tego Bay, illetve Santo Do­mingo között. A LAUDA AIR és az ITALJET nevű charter vállalkozás korábban is együtt­működött már, de viszonyuk el- hidegült a LAUDA AIR Boe- ing-767-esének tavalyi bang­koki katasztrófája miatt. A KLM holland légitársaság külön azonosító kódot rendsze­resít leghűségesebb utasainak. A KLM irodáinál igényelhető azonosítási kód birtokosa meg­különböztetett bánásmódban részesül és abszolút elsőbbséget biztosítanak neki a helyfogla­láskor és miden egyéb szolgál­tatás tekintetében is. A SWISSAIR új szolgáltatása a „Quick meal”, azaz a könnyű és gyors étkezés. Az első osz­tályon vehető igénybe, minde­nekelőtt a leszállás nélküli, rö­vidített időtartamú interkonti­nentális éjszakai járatokon, pél­dául Bostonból Zürichbe. Lé­nyege, hogy az első osztályon utazó utasnak nem kell „végig­ennie” a négy vagy ötfogásos vacsorát, hanem válogatottan finom könnyű falatokkal járnak a kedvében és nem traktálják. Nem kell mondani, mennyivel jobban alszik az ember - külö­nösen repülés közben -, ha gyomrát nem terhelik túl az egyébként finom ételekkel. A quick meal főként rák- és halfé­léket, kaviárt, lazacot, esetleg szárnyast, és különlegesen elké­szített más könnyebb falatokat tartalmaz rendkívül ízléses fel­szolgálásban. A quick meal szolgáltatást igénylőknek előre jelezniük kell kívánságukat a jegyváltáskor, illetve a jegyke­zeléskor. Az Észak-Amerika és Svájc között Business, azaz Comfort osztályon utazók is ré­szesülhetnek a szolgáltatásban, ha kívánják. Párizs Orly repülőterén 1952-ben három stewardess állt az utazóközönség rendelkezé­sére információval. Piros egyenruhájukról, hosszú szok­nyájukról, kis kalapjukról és fe­hér kesztyűjükről ismerték őket. Mára a párizsi repülőterek ki­szolgáló személyzete inkább már hadseregnek mondható, hi­szen kétezerkétszáz főből áll. Egyenruhájukat pedig olyan hí­rességek szabják, mint a Maggy Rouff, a Nina Ricci és a Carven cég. Legújabban pedig a Ro- dier. Az új kosztümön a piros és a fekete dominál. Simó Endre Közhely, hogy történelmet nem lehet feltételes módban írni, hogy igazi krónikás úgy ir­tózik a „ha” szócskától, mint ördög a szentelt víztől. Néha azonban nagy a kísértés, és ez most, Amerika felfedezésének ötszázadik esztendejében foko­zottan igaz. Egy neves amerikai tudós minapi tanulmányában emelt fővel vállalja a történel­mietlen feltételes módot és megkockáztatja azt az állítást: ha egy maja lány nem menti meg a hírhedt konkviszdádor (hódító), Hernan Cortes és csa­pata életét, talán másképpen alakul a szubkontinens sorsa és fél évezreddel Kolumbusz útja után Spanyol-, illetve La- tin-Amerika ismeretlen foga­lom. A bestsellerbe illő sztori for­Még júniusban Párizsban megnyílik az első „éjjel-nappali óvoda”. Ide csak az éjszakai vagy három műszakban dol­gozó szülők gyermekeit veszik fel, vagyis nem azon szülők számára hozzák létre, akik este el szeretnének menni egy-egy diszkóba vagy kocsmába. Az óvoda vezetőnője, Nathalie Loutre - nagy meglepetésre - közli, hogy még nem túl nagy az érdeklődés. Ennek - szerinte - az lehet az oka, hogy a szülők nem szeretnék, ha gonosznak tartanák őket, mert éjszakára le­adják a gyerekeiket. rása igencsak hiteles. Bemal Diaz del Castillo, Cortes egyik lovagja és az expedíció króni­kása részletes naplót vezetett és e vaskos fóliáns tanult kutatói csak az utóbbi időben szenteltek jelentőségének megfelelő fi­gyelmet a maja lány történeté­nek. A neve Malinche volt és egy maja kacika (helyi főnök) lá­nyaként látta meg a napvilágot a mexikói félszigeten, a mai Yu­catan térségében. A győztes az­tékok az ő törzsét is leigázták és Malinche maja anyanyelvén kí­vül hamarosan tökéletesen be­szélte a nahuatl-t, az aztékok nyelvét. Ezt annál is inkább te­hette, mert - mivel őt is elhur­colták rabszolgának - közöttük élt. Amikor 1519-ben az akkor „A nappali és éjszakai gyer­mekintézmény”, ahogy az óvo­dát hivatalosan nevezik, nem pótolhatja a családot. Éppen ezért fontos kikötés, hogy „a kislányok és kisfiúk minden hónapban csak 22 napot vagy 14 éjszakát tölthetnek ebben az óvodában”. A három hónapos­tól három éves korú gyermeke­ket 20 fős csoportokra osztják. Az intézmény évi fenntartási költsége kb. 16,5 millió forint, amelyet a francia posta és Pá­rizs városa finanszíroz. A szü­lők egy napra, illetve egy éjsza­kára 600 forintot fizetnek. 34 éves spanyol nemes Kubából 550 katonával, 16 lóval és fél­tucat ágyúval partra szállott, Pontochan parti városka azték főnöke néhány rabszolgalány- nyal kedveskedett a nagy fehér vendégeknek, köztük a gyö­nyörű Malinchével, aki nem­csak szeretőként bizonyult fi­gyelemreméltónak, hanem ta­nácsadóként, diplomataként és nyelvzseniként is. Hetek alatt megtanulta Cortes nyelvét, megismerkedett annak vallásá­val is és a keresztségben a Ma­rina nevet nyerte, ezen a néven lett Cortes fiának anyja. A hódító Malinche-Marina segítségével beszélhetett a bennszülöttekkel, az ő segítsé­gével értette meg, hogy az azté­kok keservesen megadóztatják a leigázott népeket. Cortes szá­A párbeszédnek, az egymás­közti érintkezésnek és gondo­latközlésnek, mind nagyobb ré­szét sajátosan személytelen formában, „távbeszélgetésként” bonyolítjuk le.A telefon térhó­dításával kialakultak a telefoná­lás illemszabályai. Vegyük például a bejelentke­zést. Ha hivatalban, intézmény­nél, bármilyen közületnél csö­rög a készülék, az illendőség azt diktálja, hogy elsőként a hívott fél, a keresett állomás „gazdája” mutatkozzék be, valahogy így: XY önkormányzat (vállalat, hi­vatal, stb.), jó napot kívánok ... Ha a vonal az adott intézmény központjába futott be, a hívónak nem kell bemutatkoznia, csupán a köszönést viszonoznia, s be­mondani a keresett személy ne­vét, mellékének számát, esetleg a részleget, ahol dolgozik. Kap­csolás után már más a kívána­lom: ekkor a hívónak illik első­ként kilépni a névtelenségből, s bemutatkozás után kérni a kere­sett személyt. Magán-telefon tárcsázásakor egyértelmű és alapvető udvari­assági szabály, hogy a telefoná­lónak kell elsőként köszönnie, Egy brit kozmetikai cég fel­méréseket végeztetett tíz nyu­gat-európai országban arról, hogy a lakosság mennyi tisztál­kodószert használ. Az angolok vezetik a listát, ők fürdenek a legtöbbször j ők használják a mos segédcsapatot szerzett a hölgy tanácsa nyomán azzal az olcsó gesztussal, hogy a falvak­ban egyszerűen letartóztatta az adószedőket. Ezek az urak a távoli azték fővárosban, Tenochtitlanban uralkodó Montezuma fejedel­met gazdagították, világos te­hát, hogy Cortesék oda igyekez­tek. Montezuma 40 ezer ember­rel akarta csapdába csalni a 400 főre fogyatkozott spanyol csa­patot. Ezt tudta meg bájai segít­ségével Malinche. ík Amikor Cortes 1535-ben visszatért Spanyolhonba, a höl­gyet férjhez adta egyik tisztjé­hez. Dona Marina az Újvilág spanyol arisztokráciájának tagjaként bővelkedett földi ja­vakban. bemutatkoznia, s csak ezután következhet minden más köz­lendő. Nehezebben betartható, de ta­lán indoklást sem kívánó köve­telmény, hogy a telefon-eszme­cserét fogjuk rövidre. Ez első­sorban a hívótól várható el, már csak azért is, mert nem tudhatja, hogy felcsöngetett partnere ép­pen akkor ráér-e, nem készül-e valahova, nem szakította-e meg valamilyen fontos foglalatossá­gát a hívás miatt. Bosszantó - s manapság nem is olcsó - a téves kapcsolás. A hívottnak tudnia kell, hogy nem ő az első számú kárvallott, ha­nem a másik fél; annak pedig akkor is illik elnézést kérnie a zavarásért, ha legszívesebben földhöz vágná a kagylót... A telefon-etikett elleni egyik legsúlyosabb vétség az udvariat­lan hangnem. A táv-odamondo- gatás és -beolvasás (tetézve eset­leg a kagyló lecsapásával) már a kultúrálatlan érintkezés iskola­példái közé tartozik. Van olyan illemkódex, amely ennek kap­csán csak annyit mond: telefo­non gorombáskodni csak gyáva emberek szoktak. szóma legtöbb izzadásgátló szert, de­zodort és másfajta pipereszert. Őket követik a dánok, a norvé­gok, a svédek, a belgák, a fran­ciák és az írek. A németeké a 8. hely, őket az olaszok és a hol­landok követik. Idén eló'ször két gyó'ztese is volt június 9-én, a Budapesti Kong­resszusi Központban megtartott „Év arca” című modellver­senynek. A két első helyezett Tölgyesi Zsuzsa és Király Éva lett. S Éjszakai óvoda Illem és jómodor Bemutatkozunk... Pipere-lista Nyilvánosak a Hess-iratok (MTI-Panoráma) A brit kormány nyilvánosságra hozta Rudolf Hess, Hit­ler helyettesének dossziéját: a Nagy-Britanniába szökött náci vezér­ről szóló brit kormányzati iratokat. Hess 1941. május 10-én szökött Skóciába repülőgépen. A brit kormány általában harmincéves késéssel szokta hozzáférhetővé tenni a kormányzati iratokat, de kényesebb ügyeket akár száz évre, vagy örökre is eltemetnek, (így például máig nem tudni, mit rejte­nek meg*á múlt század végi nevezetes gyilkosról, a „hasfelmetsző Jackről” szóló nyomozati akták, s ezért tartja magát a hiedelem, hogy a „hasfelmet­sző” a királyi család egyik tagja volt.) A Hess-iratokat most azért hozták nyilvánosságra, hogy a kormány nyílt­ságát bizonyítsák. Lehet, hogy erre al­kalmas lesz az intézkedés, de a Hess-titkot nem fogja teljesen elosz­latni - vélték brit szakértők. Még senkinek sem volt alkalma ko­molyabban tanulmányozni a Hess ki­hallgatásáról és fogászati vizsgálatáról szóló aktákat tartalmazó tíz dossziét, de máris úgy vélik: az új adatok inkább növelni, semmint oszlatni fogják a két­séget, hogy Hess régi ismerőse, Hamil­ton hercege skóciai birtokán nem egy dublőr jelentkezett-e azon az 1941. má­jusi hajnalon Hess nevében az igazi he­lyett, miután Messerschmitt 110-es re­pülőgépe lezuhant, ő maga pedig ejtő­ernyővel földet ért. Az ál- vagy igazi Rudolf Hesst a nürnbergi perben életfogytiglanra ítél­ték, és élete Nyugat-Berlin brit szekto­rában, a spandaui börtönben ért véget 1987-ben. Állítólag öngyilkos lett. Személyazonosságát először 1979-ben egy brit katonaorvos, dr. Hugh Thomas kezdte ki. Dr. Thomas korábban ke­zelte a foglyot. A tíz dossziéban a kuta­tók most elsősorban Hess fogászati anyagaira lesznek kíváncsiak. Volt-e híd a fogazatban, vagy nem: ez most a kérdés. Dr. Thomas sok évvel ezelőtt mélyreható interjút készített egy bizo­nyos Käthe Heusermann asszonnyal, Rudolf Hess háború előtti fogászának asszisztensével. Az idős hölgy határo­zottan állította, hogy Hess fogán nem volt híd. Hess orvosi kartonjai, sok más náci vezérével együtt, 1945-ben eltűntek Berlinben. Történészek gya­nítják, hogy megvannak valahol Ke- let-Németországban, de a gyanút eddig nem sikerült igazolni. Mivel ily módon a most nyilvánosságra kerülő jegyző­könyvek legföljebb azt igazolhatják - ha egyáltalán -, hogy egybevágnak a Spandau börtönében elhunyt ember fogászati adataival, de a Hess-titok to­vábbra sem oldódik meg -, vélik a dub­lőrelmélet hívei. A kétkedők az igazi Hess náci elkö­telezettségére - egy ezredben szolgált Hitlerrel az első világháborúban, részt vett már a 1923-as müncheni sör- puccsban is -, Hitler iránti odaadására, valamint a skóciai vállalkozás naivsá- gára is alapozzák kétségeiket. Szinte lehetetlen, hogy ez az ember valóban békét akart kötni Hitler háta mögött Churchillel. Igaz viszont, hogy Martin Bormann előretörésével Hess helyzete megrendült, s igaz az is, hogy levele­zésben állt vezető brit személyiségek­kel, akiktől eleve nem állt távol Hess javaslata, hogy Európa és a Kelet le­gyen Németországé, s cserébe Nagy- Britannia tartsa meg világbirodalmát. Sőt, Hess levelezett VI. György király- lyal (1895-1952) is. Erről is vannak dokumentumok a most napvilágra ke­rülő tíz dossziéban, s ez a körülmény nyilván nagy mértékben indokolta a nyilvánosságra hozatal halogatását. Amikor Hess földet ért, a brit kül­ügyminisztérium azonnal Skóciába küldte egyik munkatársát, Yvonne Kirkpatrickot, aki korábban a berlini követségen dolgozott. Kirkpatrick eskü alatt azonosította a váratlan ven­déget. Hess első kihallgatásáról is Kirkpatrick számolt be később a törté­nészeknek. Eszerint a náci vezér azért jött, hogy „meggyőzze a brit kormányt a német győzelem elkerülhetetlenségé­ről, és tárgyalást ajánlott a béke érde­kében. Német hegemóniát követelt Eu­rópában, és a volt német gyarmatokat akarta visszakapni, s cserébe felaján­lotta Nagy-Britanniának a tengerentúli hegemóniát. Egyetlen komoly feltétele volt: Hitler addig nem hajlandó tár­gyalni, amíg Churchill a miniszterel­nök”. A brit kormánynak nem tetszettek a feltételek. A német kormány hisztéri­kusan elhatárolta magát Hesstől, azt állítva, hogy a Führer helyettese vá­ratlanul meghibbant. Hess maga már 1941. júniusban öngyilkosságot kísé­relt meg, mert ráébredt vállalkozása hiábavalóságára. Jelenléte azonban még évekig mérgezte a brit-szovjet viszonyt, mert Sztálin arra gyanako­dott, hogy a britek különbékére akar­ják felhasználni Hesst. 1942. novem­berig tartott, mire a brit kormány be­ismerte, hogy egyáltalán kihallgatták Hesst. Alec Cadogan, a brit külügy­miniszter helyettese kezdeményezé­sére aztán a brit kormány eldöntötte, mi a teendő. Cadogan ezt írta napló­jába: „a miniszterelnök beleegyezett, hogy Hess-szel kapcsolatban a jelszó ezentúl: psszt”. És ez így maradt az­óta is. Mészáros György

Next

/
Oldalképek
Tartalom