Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-15 / 164. szám
1992. június 15., hétfő üj Dunántúli napló 7 Magyarország agrárkapcsolatai az EFTA-országokkal Piacváltozás új feltételekkel Pesszimista nagyipar Prognózis a gazdaságról A KGST összeomlása következtében gazdaságunk minden ágazatának irányt kell váltania. A piacváltás következtében felélénkültek kapcsolataink az EK-országok mellett az EFTA országokkal is. Az agrárkereskedelem az EFTA országokkal való megegyezés legnagyobb problémáját érinti: a partnerek az agrár- tárgyalások elhúzására törekszenek, saját termelőik és kereskedőik érdekében a további engedmények elől elzárkóznak. Kétségtelen, hogy ezeket a próbálkozásokat a mi problémáinkkal azonos Lengyelországgal közösen el kell hárítani, érdemi agrárkoncessziók nélkül nem szabad aláírni szabadkereskedelmi megállapodást, mert utólag a legcsekélyebb engedményre sem számíthatunk. Tekintsük át lehetőségeinket az egyes termékcsoportok alapján. A tradicionális magyar élőállat export e vonatkozásban igen kicsiny jelentőséggel bír: egyedül Ausztria ajánlott fel élőállat kiviteli lehetőséget: 50(!) db vágóló és 100 to kecske/juh erejéig. Ezzel szemben 1990-ben a hazai húsellátás elérte a 160 %-os szintet. Ez évszázadok óta olyan tradicionális árualapot képez, mely a potenciális piacokon jó áron értékesíthető. A felkínált magas ár szükségessé teszi, hogy lehetőségeinket maximálisan kihasználjuk, törekedjünk a minél jobb minőségre, a minél esztétikusabb csomagolásra, de nem szabad megfeledkezni a versenyképes árról sem. Az EFTA országok jelenlegi tej-tejtermék fogyasztása 167 kg/fő évente. Nálunk az évi átlagfogyasztás 190 kg/fő/év volt. ez az utóbbi időben csökkent és az így jelentkező felesleg nagy export-lehetőséget sejtet ugyan, de számolni kell azzal, hogy a nyugati országok igen jelentős tej-túltermeléssel küszködnek. Néhány környező országban viszont hiány mutatkozik, - gazdasági konszolidációjuk esetén jó piaccá válhatnak a magyar tejtermékek számára. Az EFTA országaiban tejtermékeink csak választékbővítő áruként találhatnak piacra. Kertészeti termékeink esetében azonban igen nagy lehetőségeink vannak.Ezek az országok felszívnák szinte teljes piaci kínálatunkat, azonban érvényesítik protekcionista importvédekezési rendszerüket. GonMegáll az ész! Elkeseredett hangú levelet kaptam minap személyi jövedelemadóval kapcsolatban egy leszázalékolt nyugdíjas olvasónktól. Terjedelmi okokból csak kivonatos formában adhatom közre panaszát, melyet ekként foglal össze: „Megint azon csattan az ostor, aki a létminimum körül tengődik.” Részletek: „1990-ig nem estem adó-kötelesség alá, mivel a nyugdíjam és itt a ... -nál a havi 3.000 Ft. nem érte el a 108.000 Ft-ot. 1991-ben a nyugdíjam 8.954 Ft. lett, a ... -nál 600 Ft-tal emelték a fizetésemet, így már beleestem az adózók sorába. Több mint 800 Ft lett a szem. adóm ...” Levélírónk 1975 október 1-jétől leszázalékoltként, felesége 1979. január 1-jétől 3. csoportba tartozó rokkantként lett dot okoz ezen kívül a sok esetben rossz csomagolás, a nem mindig gondos válogatás, valamint néha a szakszerűtlen kereskedelmi munka is. Gabona esetében néhány EFTA ország felesleggel (Ausztria, Svédország, Finnország) rendelkezik, mások (Svájc, Norvégia, Izland) behozatalra szorulnak. Nálunk 1989-ben 1 tonna gabona előállítása 74 ECU körül alakult, ez az EK.-ben 174 ECU volt. Ezt a komparatív előnyünket azonban nyugdíjas (neje jelenleg 6.150 Ft-ot kap). Mint írja, az adóhivatal a személyi jövedelemadó bruttó- sítási kérelmét elutasította, sőt még 300 Ft. intézési költséget is befizettettek vele. „Hát megáll az ész! - fűzi hozzá, - Se nyaralónk, telkünk, autónk, még biciklim sincsen. A kérelmem megírásakor gondoltam, hogy majd embert is lát az adóhivatal a papír mögött. Tévedtem.” Nem vagyok elég okos. Csak annyit tudok, hogy az ígért szociális védőhálót nem az adóhivatalnak kell szövögetnie. Fekete lista Minap egy listát adott kezembe egy pécsi autókölcsönző vezetője, melyet jogos önvédelemből, a konkurens cégekkel folytatott egyezkedés után állított össze és küldött meg nekik is. csak Svájcbatftudjuk realizálni, a többi országban nem. Az olajos magvaknak egész Európában vannak felvevőpiacai, melyek megfelelő kihasználása a tárgyalások további menetétől függ, csakúgy, mint a feldolgozott ipari termékek esetében is. A hal és haltermékekkel kapcsolatban eddig konkrét tárgyalások az EFTA országokkal nem folytak. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a piacváltozás követA nem kis összegbe kerülő, bérelhető nyugati kocsitípusok is mindinkáb fogyóeszköznek számítanak, már csak azért is, mert vannak, akik eleve úgy bérelnek járgányt, hogy azon valamilyen trükkel itthon, vagy külföldön túladjanak. Mivel a szándékok mindezidáig láthatatlanok, listájuk segítségével legalább a már „sáros” bérlők újabb kétes üzleti próbálkozását igyekeznek kivédeni. A fekete lista adatsorainak végén a miért kérdésre ugyancsak meglepőek az indokok: lopott személyi igazolvány és jogsi, kárt okozott és nem fizetett, nem hozta vissza az autót, nem fizette ki a teljes díjat, autóval lopni járt, üres tankkal és szétszerelve elhagyta. Leggyakoribb az autólopás! A rászedett autókölcsönző cégek gyakorta szívhatják a fogukat, esetleg bottal üthetik a nekik szándékosan kárt okozók nyomát. Védekezniük kell valahogyan. Egyelőre ez a fekete lista a megoldás - legalábbis a már bizonyítottan nem tiszta szándékú ügyfelekkel szemben. keztében az eredeti segítő szándék gazdasági nehézségekbe ütközött: Az EFTA országok a belső lobbyk ellenállását érzékelve el kívánják kerülni a gazdasági destabilizálást, a politikai-társadalmi feszültségeket. A probléma átmenetinek tekinthető: a ’90-es évek végére valamennyi EFTA ország Magyarországgal együtt EK.-taggá válik, amikor az új játszmákhoz a kártyákat újra osztják. Környei Béla FM. Hivatal, Pécs ‘Bliccelés Ismerősömékhez az ország egy távoli szegletéből vendégek jöttek. A viszontlátás örömét csak az keserítette meg, hogy városnézésre indultak volna helyi járatú hússzal. Vasárnap lévén, a fél várost bejárva se kaptak sehol búszjegyet. Nekik összvonalas bérletük van, így eszükbe nem jutott volna, hogy a bérlet tokjába ilyen nem várt esetekre felkészülve jegyeket tartalékoljanak.- Feladtuk a jegy utáni kutató expedíciót. Blicceltettük vendégeinket a Mecsekre és más útvonalakon. Szerencsére nem buktunk le. Csak azt nem értem, ha már a bérleten kívül csakis jeggyel lehet Pécsett buszozni, miért nem lehet akár hétvégén is szinte bárhol jegyet váltani, akár a búszsofőmél?! Látatlanba le merném fogadni: a búszjegy-mizéria okán nem csak ismerősömék az egyedüli kényszer - bliccelők Pécsett. De kinek jó ez? Murányi László Manapság, amikor egyre több szó esik a gazdaság élénkítésének lehetőségeiről és akadályairól, különösen fontos, hogy megismerjük: a leginkább érintett gazdasági szereplők, a vállalatok hogyan vélekednek tevékenységük ez évi kilátásairól. Ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet a Gazdaságkutató Intézet immár szokásos felmérése. A vizsgálat - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - ezer nagyobb gazdálkodási egységet ölel fel. A kisvállalkozások számottevő előretörése ellenére is ezek állítják elő a GDP nagyobb részét, becslések szerint mintegy háromnegyedét, magatartásuk tehát meghatározza az egész gazdaság várható irányát és teljesítményét. Nos, a vizsgálat általában nem igazolja némelyek óvatos de határozott prognózisát a fellendülésről, inkább további recessziót valószínűsít, ágazatonként, vállalatcsoportonként erősen differenciáltan. Különösen az ipari nagyvállalatok pesszimistái: kiváltképp a pénzügyi nehézségektől félnek. Legkevésbé a gépipari és a könnyűipari vállalatok bíznak a jövőben, de némi romlással számolnak a vegyiparban és a kohászatban is. Ugyanakkor az építőanyag-ipar - vélhetően megalapozatlanul - teljesítményének növekedésében reménykedik. Vágyak vagy valóság? A megkérdezett vállalatok válaszaiból bruttó termelésük stagnálására lehet következtetni. Ezen előrelépéseket azonban a Gazdaságkutató Intézet túlzottan derűlátónak tekinti, mivel 10 százalékos termelésvisszaesést valószínűsít. Ami az ipari vállalatok pénzügyi helyzetét illeti, a gazdálkodók mérleg szerinti eredménye a válaszok szerint 1992-ben 14 százalékkal növekszik, miközben számos gazdasági egység továbbra is súlyos likviditási gondokkal küzd. Nyilvánvaló, hogy bár csökkenő súllyal, de ebben a becslésben szerepelnek az inflációs várakozások is, illetve az elmúlt években kialakított inflációs magatartás. A fizetőképesség alakulását illetően a megkérdezettek nagyjából egyenlő arányban jeleznek változatlan, illetve romló tendenciát és kismértékűjavulást 1993-ra, jelentősebbet pedig 1994-re prognosztizálnak. Ezt az optimista előrejelzést némileg lerontja, hogy a múlt év elején már 1992-re reméltek hasonló fordulatot. Az építőiparban a nagyobb szervezetek visszaszorulása és a kis szervezetek erőteljes előretörése miatt különösen erős polarizáció tapasztalható. A prognózisok alapján az ágazat egészére 4-6 százalékos teljesítmény-visszaesés • valószínűsíthető mind a beruházások, mind a fenntartási munkák iránti csökkenő igény miatt. Ebben az évben 20 százalékkal kevesebb lakás átadását tervezik, holott a lakásépítés már tavaly is rendkívül alacsony szintre süllyedt. Bízhatunk az exportban A termelési kilátások - és az új jelenség - a mezőgazdaságban a legbizonytalanabbak. Csupán feltételezhető, hogy az ágazat termelése és exportja akár 10 százalékkal is visszaeshet. A bizonytalansági tényezők, az áttekinthetetlen tulajdonviszonyok, a szervezeti változások, a rendkívül súlyos pénzügyi helyzet, a kiszámíthatatlan értékesítési lehetőségek ma még nem teszik lehetővé a teljesítmények alakulásának nagyjából megbízható becslését sem. Mint ahogy azért sem, hogyan hat mindez az exportra, a pénzügyi folyamatokra, bár a válaszok szerint meglepően kedvezők az exportértékesítési várakozások. Az intézet úgy véli, hogy a belkereskedelemben borúlátóbban, de az iparnál reálisabban ítélik meg a valóságos kilátásokat erre az évre. Eszerint a fogyasztási cikkek nagykereskedelmében 13 százalékos, a bolti kiskereskedelemben 18 százalékos forgalomcsökkenésre számítanak. Emellett a kereskedelmi vállalatok - összhangban a termelői árak előirányzataival - csaknem egyöntetűen 16-19 százalékos fogyasztóiár-emelkedés- sel számolnak az idén. Ez arra utal, hogy a gazdálkodók is bíznak az infláció mérséklődésében, és reálisnak tartják a kormány előirányzatait. A gazdálkodószervezetek az iparban és a kiskereskedelemben egyaránt a bel- és a külföldi piaci kereslet további csökkenését tartják tevékenységük fő akadályának, bár az exportról megoszlanak a vélemények. A kelet-európai piacok megítélésében nagy a vélemények szóródása; főként a vegyipari és a gépipari vállalatok jeleznek piacbővítést. Ma még nem tudható, hogy e reményekből mi valósul meg. Emellett csaknem minden ágazatban általános az a vélekedés, hogy a belföldi kereslet tovább csökken. Mindez azzal magyarázható, hogy gazdaságunk már nem csupán „erőforrás-korlátos”, hanem egyre inkább „kereslet- korlátos” is. A növekvő nyugati export minden jelentős eredménye mellett sem tudja ellensúlyozni a keleti kereskedelem összeomlását. Emellett a szűkülő belső piac nemcsak a mezőgazdaságot érinti rendkívül érzékenyen, hanem a fogyasztási cikkeket gyártó iparágakat, valamint az építőipar is. A csődök hatása A vállalatok e tényezők következtében továbbrra is számolnak a likviditási nehézségekkel, bár a vizsgálat időpontjában még nem tudták kellőképpen figyelembe venni a szaporodó csődeljárásokat. Pedig minden ezt csillapító kormányzati alku ellenére is félő, hogy a csődök jó része felszámolással végződik, s emiatt a hitelezők sem jutnak hozzá a pénzükhöz. Ez fékezheti a privatizációt, va- gyonveszélyt okoz, sőt a jövőben még felhasználható termelőkapacitások felszámolásával is járhat. (Az utóbbi egyébként néhány száz vállalatnál már tavaly megindult.) A kihatásaikban ma még nehezen megítélhető baljós jelenségek a vállalatok 1992. évi várakozásait is erőteljesen módosíthatják. A külső és a belső piac bővülése tekintetében nem valószínűsíthetők rövid távú kedvező változások. Nem ajánlatos viszont a „külső” beavatkozás e folyamatokba, ezért a mesterséges élénkítésre való törekvés a jelen helyzetben több kárral, mint haszonnal járna. (MTI-Press) K. D. Az EFTA országokkal bonyolított 1991. évi mezőgazdasági és élelmiszeripari termékforgalom (millió USD, határparitáson) Magyar Ország Kivitel Behozatal Egyenleg Ausztria 200,00 73,93 126,07 Svájc 72,61 12,36 60,25 Finnország 16,89 1,02 15,87 Izland 0,02 0,10- 0,08 Lichtenstein 0,28 0,25 0,03 Norvégia 3,09 0,77 2,32 Svédország 49,68 4,53 45,15 összesen: 342,57 92,96 + 249,61 Az EFTA országok önellátottsági szintje zöldségből és gyümölcsből (1990) Ausztria Finnország Izland Norvégia Svájc zöldség 58% 68% 40% 72% 56% gyümölcs 73 % alacsony alacsony 25 % 62 % Egyes EFTA országok önellátási foka hústermelés esetében (1991) Ausztria 103 % Finnország 107% Izland 108 % Norvégia 97% Svédország 108% Svájc 83 % Szálkák
