Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-13 / 162. szám

1992. június 13., szombat uj Dunántúli napló 11 A legvirágzóbb üzletág az autólopás Az Állami Biztosító bejelen­tése, miszerint Pest megyében és a fővárosban egy hónapra felfüggesztik a CASCO kötést, megdöbbenést és félelmet kel­tett autós körökben. Meg nem erősített hírek szerint az ország legnagyobb biztosító társasága erősen fontolóra vette, hogy ha­sonló intézkedést tesz az ország mindazon területein, ahol az utólopás már-már járványszerű méreteket öltött. S ha a legnagyobb megteszi, mi várható a többiektől? Sok­szoros díjemelés, a piaci ver­seny visszaszorulása, az autó­sokra nehezedő terhek fokozó­dása. Amiből aligha lehet visz- szaút. Kivéve, ha valamilyen mó­don sikerül gátat vetni e kórnak. Támadás és védekezés Nem árt tudni, hogyan lop­nak el manapság egy autót. Az a módszer, hogy betörik az oldal­ablakot, belülről könnyedén kinyitják az ajtót, beülnek, rö­vidre zárják a gyújtáskábelt, el­törik a kormányzárat, s már mennek is - kőkorszaki mód­szer, a múlté. Már csak azért is, mert aligha akad olyan bolond autótulajdo­nos, aki valamilyen módon ne védené autóját. Hacsak nem 15-20 éves öreg határról van szó. A védekezés mértéke szerint egyre kifinomultabb és bővebb a támadás eszköztára is. Min­den elektronikus riasztórend­szernek lehet hatástalanító el­lenszere is. De csak lehet. Az bizonyos, hogy a védekezés eszközeit kombinálni kell. Agyalágyult az az autótolvaj, aki nekilát egy olyan autónak, amelyben jobb minőségű ri­asztó van, vagy valamennyi szélvédőbe látható módon be­karcolták a kocsi rendszámát, netán a kormány egy acélszer­kezettel össze van kötve az egyik pedállal. A megfelelően védett autókat az autómentősnek álcázott ban­dák csápos emelővel trélerre rakják, s akár üvöltő riasztóval együtt elviszik. Való igaz, egy többfunkciós riasztórendszer, az üvegkarco­lással, kormány és kerékbi­linccsel együtt drága, legalább nyolcvanezer forint. De mennyi is egy autó? Mi­nimum hatszázezer, vagy még több is? Lopás rendelésre íme az osztrák belügyminisz­térium gyorsmérlege: 1991-ben Ausztria területéről 1.168 autót loptak el - az ellopott, de rövid időn belül megkerült gépkocsi­kat is figyelembe véve ez a szám mindjárt kétezer fölé ug­rik. Vagyis lényegesen több, mint amennyit 1989-ben re­gisztráltak, amikor is egészében véve 546 lopást tartottak nyíl­ván. A bűncselekmények felde­rítési aránya 8 százalékkal csökkent, abszolút számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy négy autólopásból hármat nem sikerült felderíteni. A kár közel 700 millió. Melyik autótípusok a „legka- pósabbak”? A szakértők az új­szerű Mercedest, a Porschét, a BMW-t, az Audit és a VW Gol­fot említik. Különösen kedvel­tek a dízelmotoros kocsik, de a tolvajok nem vetik meg az ame­rikai gyártmányokat és a terep­járó autókat sem. Egyre növek­szik az igény a luxusautók iránt. A maffiózók alig tanúsítanak érdeklődést a francia és a japán autók iránt, s egyre érezhetőbbé válik a szervezettség: az ügylet rendelésre megy. Az abszolút menő márka az alig 10 000 ki­lométert futott 260 E Mercedes, amely nem régebbi fél évesnél. A járgány feltöréséhez elegendő két perc: a szállítás nem kerül 2400 Schillingnél többe. Ehhez jön még a csúszópénz a határ­nál, lengyel vámosok 1800 Schillinget keresnek a „bolton”. A 160 000 Schillinges „eladási árat” alapul véve, ugyancsak tekintélyes nyereséget hoz. A tolvajok igen gyakran még a forgalmi engedélyt is fel tud­ják mutatni, mert azt a meglo­pott tulajdonos a kesztyűtartó­ban hagyta. Ugyanakkor az autó-maffia igyekszik csökken­teni a kockázatot is. Alig né­hány hete Drezdában 300 üres forgalmi igazolványt és az azt érvényesítő pecsétet is ellopták. Ez is mutatja, mennyire szükség lenne már az Európa-szerte egységes, hamisításbiztos, mo­dem szabványforgalmi enge­délyre. .. Hamisítás-felsőfokon Az ellopott autót persze ki kell juttatni az országból, ha­csak nem az az érdek vezérli az autótolvajokat, hogy az autó végleg eltűnjön. Több módszert is alkalmaz­nak. A legelterjedtebb, amikor az autó valamennyi okmányát, alváz- és motorszámát megha­misítják. A számokat lézertech­nikával machinálják, a kocsi okmányai viszont eredetiek. Már mint a nyomtatvány.' Az adatok, a pecsét - tökéletes ha­misítvány. Nehezebb a helyzet, ha az el­lopott autóban mikroadó műkö­dik. Ezt az elmés szerkezetet a tulajdonos szerelteti a kocsiba. A jeladó bizonyos frekvencián csipog. A csipogást viszont csak a rendőr vagy a vámőr zsebében lévő vevőkészülék hallja meg, és a tolvaj máris megbukott. Ez a módszer már működik, ám biztosra vehető, hogy a tolvajbandáknak is van jeladó-felderítő műszere. Természetesen forgalmi - eredeti forgalmi - engedéllyel a legjobb kigurulni a határon, de csak akkor, ha a dolog „tuti”, mármint, ha a tulajdonos is benne van a lopásban, s a for­galmi és a kulcs visszaérkezé­séig nem jelenti be a kocsi eltű­nését. Amennyiben nem erről van szó, marad a macerás hami­sítás, vagy a teljes kozmetika. Új alváz- és motorszámokkal, eredeti nyomtatványokkal, tö­kéletesen átfestve kivinni a ko­csit az országból, vagy az egyik féltengelyét leszerelve, sérült­nek „átmaszkírozva”, a tréleren, egy kinti műhelyt megjelölve úticélul, szintén az eredeti papí­rokkal átcsusszanni a határon - ez még aránylag könnyen megy is. Az osztrák-német határnál azonban kezdődnek a gondok: ott ugyanis már szolgálatba állt egy speciális vámos brigád. . . Arat a maffia Manapság nagyon nehéz autót eladni. A piac telítődött, a fize­tőképes kereslet pedig egyre csökken. Ha mégis akad valaki, aki készppénzzel fizet, az is csak jelentős árengedmény fe­jében szurkolja le a nehezen ki­alkudott összeget. „Lopasd el a kocsidat!” - tanácsolta barátom, amikor arról panaszkodtam, mekkorát buknék, ha eladnám az autómat. Márpedig jó lenne mielőbb megszabadulni tőle, hiszen öregecske már a batár. Ha ellopják, akkor fizet a bizto­sító, méghozzá jóval többet, mint amennyit a szabadpiacon kaphatnék a kocsiért - állította „szakértő” ismerősöm, s mivel érdeklődésem, számára igen komolynak tetszett, a részlete­ket is elárulta. „Tudok egy telefonszámot. Azt felhívod. Be sem kell mu­tatkoznod, azonnal a kocsi már­kájával kezdd. Ha Audiről, Merciről, BMW-ről van szó, semmi gond. Nehezebb az ügy, ha japán kocsit kell eltüntetni vagy franciát, esetleg olaszt. Ezekre alig van kereslet. Az amerikai cirkálók - a Chevrolet Corvette, a Z-28-as, a Buick - senkit sem érdekelnek, eladásuk reménytelen. Szóval, ha a márka jó, telefonon megmond­ják az árat. Száztól háromszá­zezer forintig terjed a tarifa. A pénzt a forgalmival együtt be kell tenni a kesztyűtartóba. Az autót telefonpartnered elviteti veled egy megadott címre. A tartalékkulcsot gyurmával fel kell ragasztanod a kocsira, va­lahová alulra. Ennyi. A járgány eltűnik, te meg vársz. Kivárod, hogy egy hét múlva postán megérkezzék egy minta érték nélküli borítékben a tartalék­kulcsod és a forgalmid. Akkor azután üvöltözhetsz, megjátsz- hatod, hogy ellopták a kocsidat. Azt persze ki kell találnod, honnan és mikor vitték el. A rendőrségtől harminc napon be­lül kapnod kell egy határozatot, miszerint a vizsgálatot lezárták. A biztosító megállapítja a kár értékét. Először előleget ad, majd néhány hónap múlva kifi­zet mindent. Egy negyedév el­teltével zsebedben a pénz.” Vajon hányán élnek a fenti módszerrel? Es hányán töretik össze, gyújtják fel autójukat? És mit tesznek a biztosítók? Nyo­moznak? Megelőznek? Riasztót szereltetnek? Robbant a hír: az Állami Biz­tosító Pest megyében ideiglene­sen felfüggesztette a Casco kö­téseket, mert milliárdos kártárí- téseket kényszerül leszurkolni: egy forintnyi Casco-díjra már kétszáz forint kifizetés jut. A biztosító mi mást tehet? Fizet, vagy felbontja a meglévő Casco-szerződéseket. Hiszen csak arra vállal koc­kázatot, amire kifizetődő... neki. Na és a riasztók? Ma már nincs olyan biztosító társaság a hazai piacon, amelyik hajlandó volna kockázatot vál­lalni egy olyan, nagyértékű ko­csira, amelyikben nincs valami­lyen riasztó berendezés. De mit is kell tudniuk ezeknek az elekt­ronikus ketyeréknek? A legegyszerűbbek - az ult­rahangos térvédelmet kivéve - szinte mindent tudnak. Védik a kerekeket, a szélvédőt, az üve­geket, a motorháztetőt, a cso­magtér fedelét és az ajtókat. A legtöbb rendszert beépített indí­tásblokkoló és feszültségér­zékelő is biztonságosabbá te­szi, de nincs hozzá sziréna, a ri­asztót általában a kocsi kürtjére kell kötni. Vannak ennél bonyolultabb, érzékenyebb készülékek is, amelyekben térzérzékelő is van, sőt külön sziréna is csatlakozik a rendszerhez, ezzel is bony- lítva a tolvajok dolgát. A leg­drágább és leginteligensebb ri­asztókat távkapcsolóval és köz­ponti zárrendszerrel építik ösz- sze, s így alkalmassá válnak arra is, hogy esetleg bezárják a nyitva felejtett oldalablakokat, a népfénytetőt. Hogy ki, milyet választ az egyre bővülő kínálat­ból? Ma már jószerével csak a pénztárcán múlik. Ferenczy Europress Pécsi utcák - híres emberek Kemény Zsigmond Új szer a rák ellen? Enediyn Új, rákellenes szer kipróbá­lására készülnek Kaliforniában amerikai tudósok. Feltételezik, hogy az „Enedyin” sokszorta hatékonyabb bizonyos rákos sejtekkel szemben, mint az ed­dig ismert rákellenes szerek és hatását tekintve felülmúlja a nemrég felfedezett „Taxol”-t is: ezt fejtette ki a Soripp Inté­zet egyik vezető munkatársa. A szert, amelyet talajbaktéri­umokból szintetikusan állíta­nak elő, klinikai kísérletek ke­retében leghamarabb 1994 ele­jén fogják embereken is kipró­bálni. Az „Enediyn” a sejtfalakon keresztül behatolt a rákos sejt magjába, rákapcsolódik a DNS-láncra és kis darabokra töri azt, ami a rákos sejtek pusztulását eredményezi. Az egészséges sejteket nem káro­sítja. Ez a tulajdonsága, vala­mint az, hogy az állatok eseté­ben csak enyhe toxikus hatást fejtett ki, reményt keltő a jö­vőre nézve. Az anyagot elő­ször 1987-ben izolálták talaj­baktériumokból. Néhány ké­miai változtatást kellett végre­hajtani rajta, mert a természe­tes „enedyin” mind a beteg, mint az egészséges sejteket roncsolja. A kutatók által elő­állított szintetikus anyag ege­reknél a leukémia leküzdésé­ben bizonyult hatásosnak. Éppen 150 éve annak, hogy 1842-ben egy 26 éves fiatalem­ber A hirlapszerkesztő naplója című társdalmi regénye felhívta a figyelmet bátor hangvételével, társadalomleleplező valóságáb­rázolásával. A szerző szerény múltjában már szerepelt a nemzetirányí-' tóvá vált Pesti Napló szerkesz­tőségében, ahol hatott reá a nagy emberek társaságában töl­tött idő, a szerkesztői gyakorlat, és az ezzel járó politikai gon­dolkodásmód. A lap bátor hangja csak foko­zódik. Az elsők között volt Kemény, aki már 1859-ben ki­mondja: „Negyvennyolc alap­jára kell helyezkednünk!” Ezért barátaival kidolgozza, és meg­teremti a kiegyezés jogi lehető­ségeinek alapját. Kemény befo­lyása később erősen csökken, - részben régi betegsége elhatal­masodása, részben irodalmi célkitűzései miatt. Amig a sza­badságharc előtt írt regényeiben Balassi Bálintról, Martinuzzi- ról, a Báthoryak udvarában élt Gyulai Pálról irt, addig a sza­badságharc utáni műveiben - egyik kritikusa szerint - „szinte gyönyörködő önkínzással forog az elveszettség, a kiszolgálta­tottság élménye körül.” Ekkor írt munkáiban (Zord idő, Öz­vegy és leánya, Férj és nő, A két Wesselényi, Széchenyi, Erdély közélete stb.) annak a realiz­musnak veti meg alapját, amely szembeszáll a birtokos rétegek maradi törekvéseivel. Legbo­nyolultabb regényének A rajon­gókat tartják. A benne fellob­banó történelmi kérdéseket átté­telesen ragadja meg, saját ko­rára jellemzővé avatva. I Rákó­czi György korabeli társada- lom-történetpolitikai jellemzé­sében erőre kapnak belső szo­rongásai, realista igényei, és jel­legzetes erkölcsi felfogása is. A regényalakok tragikuma, hogy „el volt tévesztve egész életük.” Újságíróként is jelentős munkásságot fejtett ki. Kortár­sai a magyar regény Arany Já­nosa és a magyar újságírás fe­jedelme díszítő jelzővel illeték nevét. Mint a pesti Napló szerkesz­tőjét is a demokratikus nemzeti eszmék vezérelték: a jog, a tör­vény, az igazság. Hírlapi cikke­iben a korabeli közélet átfogó ismerete, széleskörű történelmi tudás, az átlalános európai poli­tikai helyzet felismerése tükrö­ződik. Életművét áttekintve elfo­gadhatjuk kritikusai megállapí­tásait: „Kemény életművében a Világos utáni korszak, a forra­dalmat átvészelt nemesi polgá­rosodás utolsó törekvései szó­lalnak meg.” A reformkor másik nagy nemzedékének kiemelkedő alakja, a XIX. századi Magyar- ország ellentmondásokkal ter­hes világának feltárója 1875. december 22-én halt meg. Dr. Tóth István Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés junius 22-én hétfő déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLA­PON Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A május 30-i lapban közölt rejtvény megfej­tése: . . .szórja a pénzt. A diagnózisért tízezer fo­rintot kérek. Ajándékutalványt nyertek: András Béláné, Szi­getvár, Deák F. tér 4., Basa Béláné, Pécs, Zsu­zsanna u. 10., Horváth Kázmér, Siklós, Baross u.L, Orsós Sándomé, Pécs, Petőfi u. 13., Sudár Jánosné, Kozármisleny, Kossuth U.16/A. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom