Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-13 / 162. szám

1992. június 13., szombat aj Dunántúlt napló 7 Korszerűbb termékek, szebb csomagolás Együtt vagy külön? Osztrák többségi tulajdonban a Möbiusz Rt A megye egyik legnagyobb vállalatának, az ezer dolgozót foglalkoztató pécsi Möbiusz- nak a vezetése tudatosan ké­szült a cég átalakítására, pri­vatizációjára, a külföldi tőke bevonására: 1990 végén külső szakértőkkel elkészíttették a szervezet-fejlesztési koncep­ciót, majd egy angol csoport­tal a vagyonértékelést. Ezt követően tárgyalást folytattak több érdeklődővel, így az osztrák Pankl und Hofmann GmbH-val, meg is egyeztek, ám az Állami Vagyonügynök­ség az elmúlt év végén nem adta áldását a mindenkinek előnyös frigyhez. Vajon miért nem? - kér­deztem Brun Józseftől, a hús­ipari vállalat vezérigazgatójá- tól.- Az ÁVÜ versenytárgyalást írt ki, mi értékesítési dokumen­tációt készítettünk, s küldtünk el 11 szakmai és pénzügyi be­fektetőnek. Az ajánlattételi ha­táridőn belül csak a korábbi tár­gyalópartner, az osztrák Pankl und Hofmann tett értékelhető ajánlatot, tehát gyakorlatilag már januárban eldőlt ez a kér­dés, ám az ÁVÜ belső rendjé­ből fakadóan a döntés meghoza­talára még várni kellett...- Nem ment el a kedve a be­fektetőnek?- Egyáltalán nem, mert ez komoly cég, komoly szándé­kokkal, de azt nyilvánvalóan látták, hogy a féléves csúszás eredményeként a Möbiusz még kedvezőtlenebb pozícióba ke­rült, elég ha azt mondom, 100-110 millió forintos veszte­ség alakult ki.- Miért volt szükség a válla­lat átalakulására?- Már két évvel ezelőtt nyil­vánvalóvá vált, hogy a szerve­zeti átalakulást nem csak a kormány privatizációs törekvé­sei, hanem számos külső, főként a piaci kömyzetben bekövet­kező változás is kikényszeríti. A prognózisok igaznak bizo­nyultak, hiszen a Möbiusz ko­rábbi stabil piaci helyzete is megszűnt. Az exporttámogatá­sok mértékének csökkentése, il­letve a szovjet utódállamok fi­zetőképes keresletének draszti­kus visszaesése szükségessé tenné, hogy a hazai piaci rész­arányunkat lényegesen növel­jük. Ennek viszont gátat szab, hogy húsipari termékekből túl­kínálat van, s a kereslet is csök­kent. Arról nem is beszélve, hogy a piaci részarány növelé­séhez jelentős fejlesztéseket kell végrehajtani! Ezt a saját forrásainkból, valamint hitelek­ből képtelenek lennénk megva­lósítani, így csak a végleges tő­kebevonás jelenthetett a szá­munkra megoldást.- Ezek szerint nehéz hely­zetbe került a vállalat.- Igen, mert nagyon alacsony a működő tőkénk; a hosszú lejá­ratú hitelek 300 millió forintot, a rövid lejáratúak 650 millió fo­rintot tesznek ki, a jelenlegi jö­vedelmezőség a kamatterheket nem tudja viselni; folyamatosan veszítettük vagyonúnkat. Arról nem is beszélve, hogy más gaz­dálkodó szervezetek csődbeje­lentései és a peresített kintlévő­ségek összege eléri a 139 millió forintot. Ott tartottunk, hogy a vállalat működőképessége ke­rült veszélybe!- Akkor kimondottan jókor jött a Pankl und Hofmann aján­lata, vásárlási szándéka. Mit je­lent ez a gyakorlatban?- A vásárlással egyidőben 8oo millió forintos tőkeemelést hajt végre, így működőképessé vált a vállalat. Az előbb említett hosszú és rövid lejáratú hitele­ket vissza tudjuk fizetni, s a tő­keinjekciónak köszönhetően terhek nélkül dolgozhatunk to­vább.-Az átalakulásra mikor ke­rül-sor?-Várhatóan néhány napon belül szindikátusi szerződést köt az Állami Vagyonügy­nökség és a Pankl und Hof­mann cég, majd megtörténik az átalakulás és július 1-től rész­vénytársasági formában műkö­dünk.- Mi lesz a cég neve ?- Természetesen megtartjuk a már jól bevezetett nevünket: Möbiusz Részvénytársaság.- Az átalakulást követően mi­lyen lesz a társaság vagyoni helyzete?- Az összvagyonunk eléri az 1,4 milliárd forintot, ebből 1,1 milliárd a Pankl und Hofmann csoporté (ez 78,9 százalékos ré­szesedést jelent), 224,9 millió az Állami Vagyonügynökségé (16,1 százalék), 54 millió a munkavállalóké (3,9 százalék), 15,1 millió (1,1 százalék) pedig az önkormányzaté lesz.- Hogyan lehet ezekhez a bi­zonyos munkavállalói részvé­nyekhez jutni?- A részvényeket 90 százalé­kos kedvezménnyel vásárolhat­ják meg dolgozóink, ami azt je­lenti, hogy a tényleges névér­téknél ennyivel olcsóbban jut­hatnak hozzá. Korábban még csak 50 százalékos kedvez­ményről volt szó.- Lehet-e kárpótlási jegyet beváltani vállalat részvényre?-Igen. Az ÁVÜ kötelezte magát, hogy a tulajdonából 20 százalékos részvénytartaléko­lást képez a kárpótlási jegyek beváltására, amennyiben erre lesz igény. Ha ez nem fogy el, úgy a dolgozók a megmaradt részvényeket megvásárolhatják névértékben plusz MNB alap­kamat fizetési feltételek mellett.-Említette, hogy működőké­pes marad a cég. Ez biztonságot is jelent egyben?- Feltétlenül, hisz biztonság­gal jutunk alapanyaghoz, lesz munkánk, korszerűsítjük a ter­mékeinket, a csomagolást... Reményeink szerint növelni tudjuk majd az exportot, a mi­nap közös piaci szemle volt a pécsi vágóhídon, megkaptuk a Közös Piac „pecsétjét”, így Pécsről is az eddiginél nagyobb lehetőségeink lesznek a külhoni értékesítés terén. A belföldi el­adásainkat is húsz százalékkal tervezzük növelni, ennek része, hogy egyre inkább a minőségi termékek felé mozdul el a gyár­tásunk, megjelenünk a piacon a szeletelt árukkal, az egyre kor­szerűbb csomagolásokkal.- Kár szépíteni, igen nagy a konkurencia ezen a területen.- Ez pontosan így van, éppen ezért a pozícióink biztosításáért megvásároltunk hat pécsi hús­boltot, a Kórház térit, az urán­városit, a Bem utcait, az Irányi Dániel térit, a vásárcsarnokban lévőt és a Diana térit. Belefo­gunk a gyorsfagyasztott pizza gyártásába, a pécsi rádióval szemben kialakítunk egy pizzé- riát, de szeretnénk egy diszkont jelleggel üzemelő húsáruházát is létesíteni. Manapság mindenképpen ak­tuális a kérdés: az átalakulás­nak lesznek-e „áldozatai”, azaz bocsájtanak el dolgozókat?- Ezren dolgozunk jelenleg a Möbiusznál, a termelésnöveke­dés miatt senkit nem küldünk el, sőt 100 főt még fel is ve­szünk. Az előfordulhat, hogy átcsoportosítások, technikai korszerűsítés miatt megszűnnek munkahelyek, de igyekszünk azoknak az embereknek más munkát felajánlani.- Nekünk vásárlóknak mit je­lent, hogy új úton indul el a Möbiusz?- Szeretnénk kiszorítani a pi­acról azokat a versenytársain­kat, amelyek eddig jobbak vol­tak nálunk. Jobb minőségű ter­mékekkel lépünk a piacra, pon­tosabban szállítunk, egy adott készítménynél, például a pári­zsinál választékot adunk, s el­térő, a pénztárcákhoz mérete­zett árakat állapítunk meg. Sze­rintem a vásárlók jobban jár­nak. Roszprim Nándor A MÖBIUSZ pécsi vágóüzeme Fotó: Proksza László A gazdasági blokád erre nem vonatkozik Űjjáépítőket keresnek A hazai gazdasági visszaesés egyik legnagyobb kárvallottja az építőipar. Számos építési vál­lakozó most - megrendelésnek hijján - a csőd elkerüléséért harcol. Az Építési Vállakozók Országos Szövetsége valamint az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium illetékes főosztálya még januárban felvette a kap­csolatot a horvát hivatalos szer­vekkel és megállapodást kötöt­tek az újjáépítésben való ma­gyar részvétel lehetőségeiről. Koji Lászlót, a szövetség ügy­vezető főtitkárát kérdeztük: mi­lyen építési feladatokra keres­nek kivitelezőket déli szomszé­daink?-Horvátország rendkívül nagy károkat szenvedett a pol­gárháborúban. Csaknem 250 ezer lakás rombadőlt, vagy megsérült, s hiába rendelkezik az ország nemzetközileg is fej­lettnek számító építőiparral, egyszerűen nem bírják kapaci­tással. Szükség volna a magyar építőkre, különösen az ország déli részeiben működő vállala­tok, vállalkozók volnának ked­vező helyzetben egy-egy meg­bízatás megpályázásakor. A horvát építési miniszter véle­ménye szerint két ütemben ter­vezik a menekültek visszatele­pítését: először ideiglenes épü­leteket szeretnének állítani, ahol meghúzhatnák magukat a föl­dönfutóvá lett családok, hozzá­kezdhetnének a földek művelé­séhez, a második ütemben pe­dig meg lehetne kezdeni a régi házak helyreállítását, vagy ha kell, újak építését. Mind a két ütemben számítanának a ma­gyarok közreműködésére.- Mikor köthetnék meg az első szerződéseket?- Sajnos a háborúnak még mindig nincs vége, szomszéda­ink pénzügyi helyzete sem tisz­tázott. A horvát kormány számít bizonyos nemzetközi segít­ségre, de az év vége előtt aligha nyílnak meg a bankszámlák.-Az egyik illetékes nyilatko­zatából arra lehetett következ­tetni, hogy a horvátok szívesen fizetnének az újjáépítőknek tu­lajdoni hányaddal. Végülis ez pénzt ér...- Valóban így van, de a ma­gyar vállalatok közül nagyon kevés rendelkezik annyi szabad tőkével, hogy egy ilyen fizetési módot el tudna fogadni. Pedig egy-egy üzem az újjáépítése után sokkal több hozamot ter­melne, mint amennyit egy puszta kivitelezésért kapni le­het. De ehhez harmadik ország­beli tőkés társat kell találni.- Szlovéniában nem kínál­koznak hasonló üzletek?- Sajnos nem. Szlovéniának korábban is jó kapcsolatai vol­tak Ausztriával és Olaszország­gal, e két ország lehetőségeivel nem tudunk versenyezni. (FEB) Élénk figyelemmel kisért szavazatszámlálás és burjánzó politikai kombinációk jegyében telt az elmúlt hétvége északi szomszédunknál. Alig két évvel a rendszerváltást követő első parlamenti választások után is­mét urnákhoz járultak a Cseh- és Szlovák Köztársaságban, méghozzá egy olyan válasz­tásra, amelynek tétje nemcsak a prágai, illetve pozsonyi tör­vényhozás, valamint a szövet­ségi parlament megújítása volt, hanem az is, milyen jövő vár a föderációra. Bejött a papír­forma? Voltaképp igen - vála­szolnak a szakértők, hiszen a cseh országrészben a favoritnak számító Václav Klaus eddigi pénzügyminiszter jobboldali Polgári Demokrata Pártja sze­repelt a legjobban, míg a szlo­vákoknál a tavaly menesztett kormányfő, Vladimir Meciar, s a mögötte álló Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom bizo­nyult a legnépszerűbbnek. A voksolás nagyjából úgy alakult, ahogy azt a közvéleménykutató intézetek, a lapok előre jelezték. Együtt vagy külön? Meg­őrizni a szövetségi államforma előnyeit vagy utat engedni az erősödő szlovák függetlenedési szándéknak? Úgy tűnik, biztos jövőképet a mostani választási eredmények ismeretében sem lehet felrajzolni. Mindkét or­szágrészben tovább fog tartani a szeparatisták és a föderáció hí­veinek kötélhúzása. Vannak, akik az egyik, vannak, akik a másik tábornak jósolnak na­gyobb esélyt. Ami a lényeg: a döntés demokratikus keretek közt szülessen - minden más módszer a ,jugoszlávizálódás” veszélyeit hordozza. Abból pedig egy is sok Euró­pának ... Szegő Gábor Trópusi eső, felhőszakadás Medárd tudja, mi a teendője A múlt hét közepén az Alföld térségét sújtó rekord-szárazság­ról szóltak a híradások. A mete­orológusok előrejelzése sem ígért sok jót, vagyis a földeknek annyira hiányzó csapadékot. Úgy látszik, Medárd azért mégis tudja, mi a dolga, mert a névnapját megelőző napokban sok helyen valóságos trópusi eső, felhőszakadás enyhítette az aszálytól sínylődő növény- és állatvilág szenvedését. Míg az 1881 óta regisztrált adatok szerint az elmúlt hetek­ben Kalocsa és Baja térségében hullott a legkevesebb csapadék, most viszont a Duna-Tisza kö­zén, Kunszentmiklóson mérték a legtöbb csapadékot: néhány óra alatt 87 milliméter eső esett, bár volt a térségben olyan terü­let is, ahol csak mindössze nyolc milliméternyi eső hullott. A Közép-Tisza vidékén vala­mivel egyenletesebb volt a csa­padék eloszlása, ott 28-44 mil- limétemyi volt az .égi áldás mennyisége. Heves megyéből mindössze 8-12, míg a szom­szédos Nógrádból valamivel több, 5-32 milliméter esőt jelen­tettek a megfigyelő állomások. A Dunántúlon egyenletesebb volt a csapadék eloszlása, Ko- márom-Esztergom és Dél-Ba- ranya térségben nagyjából azo­nos mennyiséget, 10-53 milli­métert regisztráltak, míg a Pécs­től északabbra eső vidéken 4-64 milliméter csapadék hullott, eléggé szeszélyes eloszlásban. Svédországi magyarok segítsége Orvosi műszerek Hírül adtuk nemrég, hogy a svédországi jönköpingben mű­ködő magyar klub, a leendő pé­csi traumatológiai centrum ré­szére félmillió forint értékben hozott különböző orvosi műsze­reket, eszközöket. Ugyanakkor ennek átadásakor jelezték, a jö­vőben további segítségre lehet számítani részükről. A magyar klub képviseleté­ben. az ajándékokat Hertelendi Zsolt adta át, aki egyébként szobrászművész és húsz éve él Svédországban. Tőle kérdeztük az ajándékozás előzményeit, és azt, miért éppen Pécsre esett a választás? A történet a következő: A jönköpingi magyar klub 1982 óta működik és a legaktívabb svéd klubok egyike. Amikor tu­domást szereztek arról, hogy a déli szomszédainknál bekövet­kezett események miatt elárasz­tották Baranyát és Pécset a me­nekültek, elhatározták, hogy se­gítenek. Az első ilyen segítség több kamion meleg ruha, vala­mint takarók, sátrak voltak. Hal­lották azonban, hogy annyi ilyen szállítmány érkezett Eu­rópa i különböző országaiból, hogy már raktározási gondokkal küszködnek. Akkor elhatároz­ták, csak olyant hoznak, amire valóban a legjobban szükség van, és nemcsak a menekültek­nek, hanem az őket ellátó ma­gyaroknak és a magyar egész­ségügynek. Svédország kormánya a nemzeti jövedelem egy százalé­kát különféle segélyezésekre különíti el. Ebből az elkülönített alapból pályázott meg pénzt a magyar klub. Mint Hertelendi Zsolt mondta, az a nagy szeren­cse, hogy a segélyek elosztásá­ért felelős miniszter jönköpingi származású, jó kapcsolatuk van vele, igy sikerült 1 millió 200 ezer svéd koronát szerezniük erre a célra. Hertelendi Zsolt nemcsak az orvosi műszereket hozta a tarso­lyában. A klub megbízásából munkahelyteremtő beruházá­sokra hozott ajánlatot, mégpe­dig olyan feltételekkel, hogy egyrészt az itt lévő menekültek, másrészt a baranyai munkanél­küliek részére biztosítson mun­kalehetőséget. Svédországban működik egy olyan cég, ame­lyik a világ valamennyi segé­lyezésre szoruló országa részére állít össze élelmiszer csomago­kat. Eddig ez a cég Dél-Európá- ból vásárolta a különböző tartós élelmiszereket - konzerveket, sűrítményeket, tejport, stb. - ezt Svédországban csomagolták, majd onnan szállították. A cég most terjeszkedni akar, olyan délebbi országokban kíván csomagoló központot létesíteni, ahol az élelmiszerek jelentős ré­szét is beszerezheti. A klub tag­jainak sikerült őket meggyőzni, hogy Magyarországra, azon be­lül is ide Pécsre jöjjenek, amennyiben a tárgyalások sike­resek lesznek, valamint megfe­lelő telephelyet találnak. A má­sik ajánlat: egy svéd konfekciót gyártó cég keres valahol Ke­let-Európábán 200-250 főt fog­lalkoztató telephelyet. Ezt a cé­get is próbálták meggyőzni, hogy ide jöjjön. Ez azonban még egyelőre a kölcsönös tájé­kozódás szintjén áll. S. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom