Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-02 / 151. szám

1992. június 2., kedd uj Dunántúli napló 3 Vámudvarok, mulasztási bírság Jelzálog terheli a vámárut Iluns Mendler (jobbról) német festőművész kiállítása nyílott meg tegnap Pécsett a Művészetek Házában. A megnyitó beszédet Hanns Rehfeld, az NSZK főkonzulja mondta. Fotó: Läufer Az író és az olvasó Apukák, anyukák: ne így! A nevelés fáradságos - és nem mindig hálás - feladatát sokan a gyermek állandó korho- lásával, szidásával és a lelki rá­hatás más, kétes értékű formái­nak alkalmazásával vélik meg­oldani. Holott a pszichológia szakemberei egybehangzóan vallják: nemcsak téves, hanem pedagógiailag többnyire ártal­mas, a gyermek személyiségére káros ez a fajta nevelési mód­szer. íme, néhány portrévázlat a rosszul nevelő anyukák, apukák arcképcsarnokából: „Az örök veszekedő” az egyik legismertebb típus. Va­lamit mindig kifogásol, kis és nagy dolgokat egyaránt fejreol- vas, mindenhez korholó meg­jegyzéseket fűz. Ha a gyermek olvas - helyteleníti („csak ron­tod a szemed ...”) ha nem ol­vas - rosszallja... Ha játszik - rámordul, ha esetleg kérdezős­ködik vagy éppen beszélgetni szeretne - játszani küldi. Kö­vetkezmény: a gyerek előbb-utóbb rájön, hogy úgy­sem tud szülője kedvére tenni, elengedi füle mellett a korho- lást. Természetesen azt is, amit meg kellene szívlelnie ... „A zsaroló” szülő sajnos szintén nem ritka. Ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre, szívéhez kap, rosszul lesz: „Belefájdul a fejem . . ”, „máris szűr a szí­vem ..„te leszel az oka, ha idő előtt sírba tesznek ...”. Az ilyen és ehhez hasonló reagálá­sok az érzelmi zsarolás módsze­rei megrémisztik a gyereket, be­tegesre növelhetik a bűntudatot, s életre szólóan károsíthatják a kapcsolatteremtő készséget, az egészséges pszichés alkat kiala­kulását. „A gúnyolódó” édesapa, édesanya talán nincs is tudatá­ban annak, hogy a gyerek rová­sára menő „szellemeskedés” milyen ártalmas. Előbb-utóbb kikezdi a normális, egészséges önbizalmat, rombolja az önérze­tet, a kezdeményező kedvet, s előbb-utóbb a reális önértéke­lést is depresszióba hajló, ön­marcangoló alulértékeléssé vál­toztatja. „A sértődős” szülő nemigen veszekszik, ám, ha valami nincs kedvére - ami gyakran megesik vele - elnémul, mártír-arcot ölt. szinte megfagyasztja maga kö­rül a levegőt. A gyereknek rendszerint sejtelme sincs, mi­lyen „bűneiért” kellene veze­kelnie, a dermesztő néma szem­rehányás csak tanácstalanná és ijedtté teszi. Előbb-utóbb arra a meggyőződésre jut, hogy ő mindent csak elront, mindenki nek csak a terhére van, vele mindig csak baj van. A megté­pázott önbizalom pedig olyan lelki sérülés, ami nagyon lassan gyógy ul.(FEB) Takács Ilona pszichológus Meixner Andrással, a pécsi Janus Pannonius Tudománye­gyetem „A” Kollégiumának igazgatójával beszélgettem a Jakabhegyi úti kollégium kö­vetkező tanévi működéséről. A bent lakó mintegy 600 diák már hónapokkal ezelőtt értesült a ház statikáját és műszaki állapo­tát vizsgáló szakemberektől, hogy „nem nagyon ugrálhat­nak” az épület falai között, mert könnyen egy szinttel lejjebb ta­lálhatják magukat. A kollégium vezetése körle­velet adott ki, amely tudatja minden felesleges energiával rendelkező hallgatóval, hogy az épületet nem szabad dinamikai hatásoknak kitenni (azaz látvá­A magyar költségvetés hiá­nya áprilisban már mintegy 67 milliárd forint volt, vagyis majdnem elérte az egész évre tervezett mértéket. A hiány kia­lakulásában Kupa Mihály pénz­ügyminiszter szerint nem a túl­költekezés a ludas, hiszen az ál­lami kiadások körülbelül a ter­vezett szinten állnak, hanem a bevételek jelentős csökkenése okozta a hiány megugrását. Az év elején az adóhatóság kintlevőségei elérték a 64 milli­árd forintot. Nagy Zoltán, a Pénzügyminisztérium államtit­kára ezt azzal magyarázta, hogy a tervezésnél nem mérték fel he­lyesen a GDP (bruttó nemzeti termék) alakulását, a vállalatok nyeresége jelentősen elmaradt a prognosztizálttól, s így az idei adóelőleg-befizetések is ala­csonyabbak a tervezettnél. A vám, valamint a hozzá tartozó, illeték- és adóbevételek elérték ugyan a tervezett szintet, de a vámhatóságnál is hatalmas kint­levőség alakult ki az év első hó­napjaiban, amelynek összege - az APEH-nél nyilvántartott vámtartozásokkal együtt - már mintegy 130 milliárd forintra rúg. Új vámtörvény készül A költségvetés helyzetének javítására a pénzügyminiszter szigorú intézkedések bevezeté­sére utasította az APEH, illetve a vámhatóság vezetőit. A szigo­rító intézkedések egy része a már fennálló adósságok behaj­tására irányult. A két szervezet több esetben csatlakozott már beindított csőd- és felszámolási eljárásokhoz, és tárgyalásokat kezdett adósaival az adósságok bizonyos átütemezéséről, ami­nek révén azonnali bevételek­hez is jutott a költségvetés. Csak a Vám- és Pén/ügvőrség nyosnak ígérkező tornagyakor­latot, táncmulatságot rendezni a szobákban nem tanácsos). És ha már a kilencedik ember lépne be az adott helyiségbe, még a bent tartózkodó nyolc testén ke­resztül sem teheti be a lábát, mert a födém nyolc embernél többet nem bír el. Akik a szobá­ban maradtak, ügyelniük kell, hogy egyenletesen oszoljanak el, sehol ne terheljék túlzott mértékben a tartószerkezetet. 1993 elején elkezdődik a kol­légium felújítása, mielőtt - a még álló - falakra festett ördög meg nem jelenne. A ház ko­moly gondjainak gyökerei az építésig nyúlnak vissza. Pécsett más épület is készült az un. IMS Országos Parancsnoksága 20 milliárd forintot szedett be ezen a módon 3 hét alatt. A vámhatóság az adósságok behajtásán túl arra is határozott intézkedéseket hozott, hogy megakadályozza további adós­ságok keletkezését. Ennek kere­tében jelentősen megnehezítet­ték a vámárukhoz való hozzáju­tás feltételeit a vámtételek befi­zetése előtt. A készülő új vám­törvény már sokkal szigorúbb szabályokat tartalmaz e tekin­tetben, azonban elfogadása elő­reláthatólag csak az év végére várható. Ezért a kormányzat kezdeményezte a jelenlegi vám­jog néhány pontjának azonnali módosítását. Ez három fő szempontot érvényesít. Az első és legfontosabb, hogy a vámárut a vám és a vámtarto­zások erejéig törvényes jelzálog terheli majd. Ezzel és a raktáro­zási szigorításokat előíró mi­niszteri rendelettel biztosítható lesz, hogy a nemfizetők áruját a vámhivatal értékesítse és a költ­ségek levonása után fennma­radó részt a vámfizetésre köte­lezett vámtartozásának csök­kentésére fordíthassa. A másik fontos változás, hogy ezentúl a vámhatóság elsőfokú határo­zata ellen benyújtott jogorvos­latnak nem lesz halasztó hatá­lya. Ez azt jelenti, hogy a vám­hivatal a vámkezelést követően azonnali intézkedést tehet majd az állami bevételek beszedé­sére. A gyakorlatban ez úgy ér­vényesül majd, hogy a vámhi­vatal először is bankgaranciát kér a befizetésre, amennyiben azonban az importőr nem tud megfelelő garanciát szerezni, akkor a vámhatóságok ragasz­kodni fognak az azonnali kész­pénzbefizetéshez. A szinte azonnali fizetési kötelezettség a módosítás révén megjelenik az importot terhelő adók szem­pontjából is. A/ áfa-visszatérí­technikával. Köztük az Univer­sitas utcai jogász kollégium, amely most áll felújítás alatt, a Jakabhegyi úti épületet is fe­nyegető problémák miatt. Az oktatásügyi tárcának mintegy nyolcvan millió forintjába kerül az építéskor elkövetett hiányos­ságból adódott károk javítása. Nem is beszélve arról, hogy a munkálatok miatt 150 diáknak ki kell költöznie 1993 elején. Mivel a jövő tanévre a pécsi egyetemre közel 500-zal több hallgatót vesznek fel, mint a ta­valy, már most aktuális a kér­dés: hol fognak lakni ezek a di­ákok? Ezt senki nem tudja megmondani. így a gondokat növeli az „A” kollégium férőhe­tés esetében is lehetőséget ad a módosítás az adóhatóságnak arra, hogy a visszautalandó adó összegéből kiegyenlíthesse a nála nyilvántartott adótartozá­sokat. Már nem érdemes késve fizetni Az eddigi szabályok szerint aki a megállapított adót az ese­dékességig nem fizette be, az csak késedelmi pótlékot fizetett, ami sokkal előnyösebb volt egy esetleges hitelfelvételnél. Vagyis a költségvetés kedvező feltételű hitelhez juttatta azokat, akik nem tudtak vagy nem akar­tak fizetni. Ezentúl azonban a meg nem fizetett adó összege után a késedelmi pótlékon felül még 20 százalékos mulasztási bírságot is kell majd fizetniük a késlekedőknek. A szigorúbb jogszabályok, amelyek egyébként megfelel­nek az európai normáknak, va­lószínűleg hozzájárulhatnak majd a vámhatóság kintlevősé­geinek csökkentéséhez. Ennek azonban még egy jelentős felté­tele van, a vámhatóság techni­kai eszközeinek korszerűsítése. A zálogjog érvényesítéséhez több vámudvar és jobb raktáro­zási lehetőségek szükségesek. Az azonnali vámkiszabás- és beszedés feltételezi egy korsze­rűbb számítógépes rendszer működtetését, amelynek kiépí­tése szintén folyamatban van. A PHARE-program kereté­ből 8 millió ECU jut a beruhá­zásra, s így hét éven belül kié­pülhet a piacgazdaságnak meg­felelő rendszer. Jelenleg azon­ban (részben ennek hiányában) a vámhatóság még megbecsülni •sem tudja, hogy a 100 milliár- dot meghaladó bruttó adósság állományából mekkora az a nettó adósság, amelynek behaj­lyeinek csökkenése. A kiköltö­zésre ítélt 150 embernek azon­ban nem kell félnie. Meixner igazgató úr elmondta, hogy a ta­tarozás kezdetére a Damjanich utcai kollégium 120 férőhelyet tud biztosítani számukra, ezen felül viszont házon belül orvo­solják az elhelyezési problémá­kat. A tanuló és vendégszobákat is lakószobákká rendezik be. így mind a 150 hallgató szállá­sáról gondoskodott a kollégium vezetése. Az épületrekonstrukcióval járó felfordulást kihasználva egyúttal teljes felújítást végez­nek majd (zuhanyzók cseréje, parketta és nyílászárójavítás). Ács Gábor Voltak időszakok a magyar történelemben, amikor az ol­vasó mindenféle lehetséges módon kereste a találkozást az ő íróival. Mondják, s emlékszünk is rá, hogy ilyenek voltak a hat­vanas-hetvenes évek is, ame­lyekben az író-olvasó találko­zók szinte elhagyhatatlan prog­rampontjai voltak nemcsak a művelődési házaknak, de még az azzal nem rendelkező kisebb intézményeknek is. E találko­zók csak az egyik - noha két­ségtelenül hatásos - formái az íróval való művön kívüli ismer­kedésnek. Legalább ilyen fon­tosak voltak az ugyanebben az időszakban elszaporodó író-in­terjúk is. Az író-olvasó találkozók azonban az utóbbi évtizedben részben iparággá züllöttek egyes ügybuzgó írótársaknak köszönhetően, részben meg­szűntek, mert drasztikusan csökkentek az addig is szerény, művelődésre fordítható pénzek, másrészt pedig a potenciálisan létező olvasóközönség is mind kevésbé ért rá egyrészt olvasni, másrészt elmenni az író-olvasó találkozóra, ha azt mégis meg tudták szervezni. Nincs rá számszerű bizonyítékom, de személyes tapasztalatom, in­formációim szerint mind e ta­lálkozók, mind az irodalmi jel­legű ismeretterjesztő előadások, irodalmi műsorok száma két-három év alatt a korábbiak­nak mintegy a negyedére csök­kent! S e becslés talán még túl­zottan optimista is! Abban vi­szont bizonyos vagyok, hogy e csökkenés oka nem a közönség érdeklődésének hirtelen meg­szűnése, hanem kifejezetten a rendezési lehetőségek szűkü­lése, a művelődési intézmények ellehetetlenülése. Vannak azért ma is ilyen ta­lálkozók, most, az idei könyv­hét tájékán bizonyára ország­szerte sok volt belőlük. A könyvhét mindig jó alkalom az élő magyar szépirodalom nép­szerűsítésére, s az ilyen alkal­mat most különösen ki kell használni. Fölvetődhet azonban a kér­dés, nem egy önmagát túlélt közművelődési formát erőlte­tünk-e? Véleményem szerint nem. A művet mindig el kell juttatni az olvasókhoz, s ennek egyik, jól bevált, semmi mással nem helyettesíthető formája a szerzővel való személyes talál­kozás. Nem helyettesítheti ezt a legjobb interjú vagy a televízió széles nyilvánossága sem. Ne feledjük, hogy egy portréfilm ugyan valószínűleg sokkal több információt ad, mint egy alka­lomszerű író-olvasó találkozó, de nem adja meg az olvasónak a személyes részvétel lehetősé­gét, nem lehet jelen, nem kér­dezhet, nem hallhatja a barátja, a szomszédja kérdését és a rá adott választ, s nem kérhet de- dikációt. Még nagyobb a kü­lönbség, mint egy színházi elő­adás és annak tv-közvetítése között - a néző szempontjából. A jól sikerült író-olvasó ta­lálkozók a korábbi években el­sősorban közéleti fórumok vol­tak, egy-egy falu, városrész, üzem, iskola érdeklődő lakos­sága beszélhetett olyan dolgok­ról, amelyekről szólni máshol módja nemigen volt. Megszű­nik vajon ez a lehetőség a közé­let megélénkülésével? Nem. Az író-olvasó találkozóknak to­vábbra is közéleti fórumoknak kell lenniük, de annak a tudatá­val, hogy ez egy sajátos fórum, az egyik a sok többi között. S ez az új helyzet hatalmas lehetősé­get ad e találkozóknak: több szó eshet magáról az irodalomról s az adott íróról is. E találkozók változatlanul hasznosak lehet­nek magának az írónak is, s az olvasóknak is. Miért? Az írónak például azért, mert fontos visszajelzést kaphat. Ne feledjük, az író mindig egy kép­zeletbeli közönségnek alkot, s e közönségnek csak egy sajátos rétege a szerkesztőségek és a kritikusok összessége. Az igazi utazás a nagy ismeretlenbe a névtelen olvasóval való találko­zás. Minden jó és minden el­ítélő, sőt minden bizonytalan szónak hatása, jelentése lehet az életmű további alakulása szem­pontjából, s egy jó kérdés gyak­ran fontosabb az írónak, mint a saját válasza. S hasznára lehet minden ol­vasónak is egy-egy találkozó. Hasznára, mert az író mellett az emberrel is megismerkedhet va­lamennyire. Rádöbbenhet arra, hogy változatlanul egy a világ, hogy a kérdéseknek és a vála­szoknak ugyanabban a körében mozog a fővárosi és a vidéki, az értelmiségi és a fizikai dolgozó, a közszereplő és a magának való ember. S ugyanakkor e ta­lálkozóknak olvasásnövelő ereje is van. A jövő útja éppen ezeknek a „hasznosságoknak” a tudato­sabb előkészítése, kiaknázása lehet csak. Olyan találkozóknak van igazán értelmük, ahol az író műveivel már korábban is talál­koztak a közönség soraiban ülők. Célszerű, ha mindig van, méghozzá elegendő mennyi­ségben megvásárolható műve a jelen lévő szerzőnek. Jó, ha van színvonalas illusztráció, azaz közreműködő előadóművész, s jó, ha megfelelő az előkészítés, a propaganda, ha a közönség hangadói nemcsak a reprezenta­tív jelenlétet tekintik fontosnak, hanem a szellemi részvételt is. Mert az, hogy minden képessé­günkkel részt vegyünk hazánk szellemi életében, soha nem volt magasztosabb kötelessé­günk, mint éppen ma. Vasy Géza Hol fog lakni százötven tanárképzős? tasara s/amilhat költxeüvetes. Pécsett ezentúl a Megyeri úton az EPEI telephelyen vámolják a külföldről behozott gépjárműve­ket. Tegnap már hajnali három órától hosszú sorban várakoztak az autósok az ügyintézés körül­ményességét, lassúságát kifogásolva. Fotó: Läufer László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom