Új Dunántúli Napló, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1992-06-08 / 157. szám

1992. június 8., hétfő új Dunántúli napló 7 A külügyi államtitkár Dél-Amerikáról Magyar kulturális jelenlét Egyharmadával csökkent a GDP Az elmúlt évben 10,2 száza­lékkal csökkent 1990-hez ké­pest a bruttó hazai termék (GDP), amely 1991-ben össze­sen 2300 milliárd forint volt. A termelés-csökkenés elsősorban a nagyvállalati körben alakult ki, a kisvállalkozások teljesít­ménye viszont dinamikusan nőtt - mondta a Központi Sta­tisztikai Hivatal elnöke. A KSH adatai szerint csökkent a lakos­ság reáljövedelme és fogyasz­tása is. Az egy főre jutó nettó reáljövedelem 9,8 százalékkal esett vissza az előző évhez ké­pest. A lakosság fogyasztása 9,5 százalékos csökkenést mutat. 1,7 millió ECU szakképzésre Hamarosan megszületik az a szerződés, miszerint az Európai Közösségek 1,7 millió ECU, közel 170 millió forintos támo­gatást nyújt a Munkaügyi Mi­nisztériumnak szakképzésre - mondta Benedek András, a mi­nisztérium helyettes államtit­kára. Az összeg jelentős részét olyan oktatók képzésére fordít­ják, akik speciális szakiskolák­ban dolgoznak majd. Ezekkel az iskolákkal legalább 10 ezer diák munkanélkülivé válását akadályozhatják meg. Jelenleg a munkanélküliek körében leg­nagyobb arányban, 36 száza­lékban vannak a csak általános iskolai végzettséggel rendelke­zők. GEA-EGI házasság Többségi, 85 százalékos részesedést szerzett az Energiagazdálkodási Rész­vénytársaságban a német GEA AG. vállalatcsoport. Bódás János vezérigazgató elmondta, hogy a privatizá­ciótól azt várják: a közis­mert Heller-Forgó berende­zések, valamint a hűtőházak exportja mellett ÉGI Rt. egyéb tevékenysége, az erőműtervezés, a hő- és vízgazdálkodás, valamint a környezetvédelem is helyet kap a nemzetközi piacokon. Az Rt. a Heller-Forgó sza­badalmak tulandonjogát ko­rábban egy alapítványnak adta át, ezzel biztosítva, hogy a védj egy zett techno­lógiából származó haszon a magyar államot illesse meg. Katona Tamás, a Külügymi­nisztérium államtitkára - aki a Montevideoban tartott Kelet- Dél nemzetközi konferencián képviselte Magyarországot - elutazása előtt interjút adott az MTI-nek.- Államtitkár úr, hogyan látja Magyarország és a latin-ameri­kai országok közötti együttmű­ködés távlatait?- A latin-amerikai térség és az új közép-európai demokrá­ciák párhuzamos úton haladnak. Nyilvánvaló, a latin-amerikai országok végcélja, hogy egy­fajta amerikai integrációban el­érjék a teljes jogú tagságot. A mi feladatunk pedig az, hogy az Európai Közösségben érjük el a teljes tagságot ebben az évez­redben. A cél tehát nem azonos a két térség esetében, de az út párhuzamos. Magyarország számára nagyon fontosak a la­tin-amerikai kapcsolatok, hi­szen piacokat kell találnunk egy sor olyan termékre, amelyeket korábban egy meghatározott, de pillanatnyilag fizetésképtelen piac számára termeltünk. Fron­tot kellett tehát váltanunk és megkeresnünk az itteni kapcso­latokat. Nagy segítségünk, ko­moly szövetségesünk ebben, hogy Latin-Amerika számos or­szágában népes és megbecsült magyar közösség él. ők ennek a kapcsolattartásnak a szerves hordozói és ápolói, és szeret­nénk, ha egy kicsit haszonélve­zői is lennének.- Mely területen és mely or­szágokkal fejlődhetnek legin­kább ezek a kapcsolatok?- A kapcsolatok mindenek­előtt kétoldalúan ápolhatok. Az csupán szép vágy, hogy két ré­gió legyen valamiféle szerző­désben egymással. Húsz év után mindent elölről kell kezdenünk - Chile, Argentína, Brazília, de még Uruguay esetében is, ahol az utóbbi napokban komoly szerződéseket írtak alá magyar vállalatok. Úgy érzem, ezekkel az országokkal kölcsönösen hasznos lehet az együttműkö­dés. lehetőség nemcsak arra, hogy nagyobb legyen a kétol­dalú külkereskedelmi forgalom, hanem arra is, hogy modernebb összetételű legyen.- Miként alakulnak a jövőben a kulturális kapcsolatok.- Az egyik legfontosabb kap­csolattartó elem a kultúra. Ezen a területen nagyon szerény anyagi ráfordítással, nagyon komoly és tartós eredményeket lehet elérni. A magyar kultúra a mi legjobb propagátorunk. Egy­szerűen meg kell ismertetnünk magunkat, céljainkat, törekvé­seinket. Normális ország eseté­ben a tények és nem a nagy sza­vak jelentik az igazi vonzóerőt. Szeretnénk továbbá megterem­teni a latin-amerikai térségben a magyar kulturális jelenlétet va­lamilyen formában. Szeretnénk, ha az itt létrejött és évtizedeken keresztül hősiesen dolgozó ma­gyar szervezetek, magyar isko­lák nem mennének veszendőbe, nem vesznének el sem a magyar közösségek, sem a befogadó ál­lam, de az Ó-haza számára sem. Ezért szeretnénk, például, a Sao Paulo-i Bencés Apátságban egy Collegium Hungaricumot, egy magyar intézetet létrehozni. S keressük azt a módot, hogy Ar­gentínában - ahol szintén nagy létszámú magyarság él -, Bue­nos Aires közepén ugyancsak találjunk egy ilyen támaszpon­tot, egy „trambulint” , amelyről el lehet ugrani. Nagyon sokra tudnánk menni, hogyha Argen­tínában is sikerülne állandó he­lyet találnunk a magyar kultúra számára.- Melyek azok a területek, amelyeken a legtöbbet segíthet a külföldön élő magyarság az anyaországnak ?- Mi mélységes tisztelettel gondolunk a magyar emigráci­ónak arra a szerepére, amit több, mint harminc esztendőn keresztül betöltött. Arra, hogy A világhírű Sisu Auto AB finn haszongépjárműgyár magyaror­szági képviselete, a Centrosped Kft. szervizközpontját és kon­szignációs raktárát nyitották meg szerdán a finn és a magyar cég vezetőinek jelenlétében Székes­fehérvárott, az Álba Volán telep­helyén. A tehergépj árműveket, csapatszállító autókat és a kikö­tőkben, raktárakban használható termináltraktorokat gyártó, 97 százalékban állami tulajdonú finn cég - amelynek Finnországban, Texasban és Svédországban van­nak gyárai - tavaly augusztusban kötött képviseleti és kereskede­lemfejlesztési szerződést a Cent- rospeddel, s az első öt egyenként 36 ezer liter üzemanyag és bizo­nyos folyékony vegyi anyagok fuvarozására alkalmas tartálysze­az otthon háttérbe szorított érté­keket megpróbálták tovább ápolni, hogy azt mondták, ők az igazi, a virtuális Magyarország képviselői, nem pedig az ottho­niak. Otthon is ugyanazok az esz­mék vezetik az Országgyűlést, a kormányt és az ellenzéket, mint amit az - a főleg ,56-os - emig­ráció magáénak vallott. Nyil­vánvaló, hogy az Argentínában, a Brazíliában élő magyaroknak valami új szerepre van szüksé­gük, s természetes, hogy ez a szerep az, hogy eleven hídként szolgáljanak Magyarország és a befogadó országok között, ahol nagyon sokan mély gyökereket eresztettek. Nem az a cél, hogy jöjjenek mind haza a bizonyta­lanságba. Továbbra is maradja­nak meg jó brazil, jó argentin ál­lampolgárnak és segítsék elő annak a kapcsolatrendszernek a kialakulását, amelyre szükség van a két ország között. S ha otthon a gazdaság valóban elin­dul az emelkedés útján, s az ott­honi gazdasággal kapcsolatban megszerzik az első közvetlen tapasztalataikat, akkor követ­kezhet a második lépés: a piac- gazdaságban szerzett tapaszta­lataikat bocsássák hazánk ren­delkezésére. Szükség van a kül­földön élő magyarok tapasztala­taira, amelyeket a politikai de­mokráciában és a működő piac- gazdaságban megszereztek. Markó Gabriella relvény már meg is érkezett Ma­gyarországra. Forgalomba állítá­sukkal igazi „profi” gépjármű­vekkel bővült a hazai szállítópark, hiszen a Sisu teherautókat a szak­emberek a haszongépjárművek Rolls-Royce-aként emlegetik. Rendkívül megbízhatóak, szer­vizigényük csekély, erős Cum- mins-motorral és a kitűnő minő­ségű Fuller-váltókkal készülnek, a tengelyeket pedig a Sisu saját maga fejlesztette ki. A finn gyártmányú, darabonként 15 mil­lió forint értékű tehergépjármű­vek egyébként a finn-magyar kormányközi megállapodás ér­telmében teljes körű vámmentes­séget élveznek nálunk. Lehetőség van a közvetlen gyári lízingre is, amelynek kamatfeltételei, illetve lízingszorzói enyhébbek. Sisu teherautók Magyarországon Mi fizessük ki? Nyugdíjas hölgyismerősöm meséli elkeseredetten:- Bérházunkban sűrűn cse­rélnek gazdát a lakások. Vala­mennyiünk számára az a kel­lemetlen az egészben, hogy az elköltözők nem fizetik ki a még rájuk eső közköltséget, a vízdíjat, semmit. Az új lakók meg nem hajlandók elődeik tartozásait rendezni. így aztán főhet a feje a közös képvise­lőnknek: hogyan tudná egyál­talán behajtani a díjhátralékot? Félő, bottal ütheti az elköltö- zöttek nyomát. így a rendezet­len számlákkal kénytelen lesz előbb-utóbb megnövelni a mi közös költségeinket, hogy a házközösség valamennyi szol­gáltatási fizetnivalóját ren­dezni tudja. Mert, ha nem fize­tünk mondjuk villanyt, vizet, gázt, megszüntetik a szolgálta­tást a cégek. És igazuk van. Sőt, ők akár be is tudják haj­tatni a díjhátralékot. De mit te­hetünk a lakóközösségen belüli tartozásokkal?Örülünk, hogy a ránk eső részt fizetni tudjuk. Ki tud jótanáccsal szolgálni? Lakóháborgások Ismerősöm az iméntihez nagyjából hasonló panaszára vár megoldást. Tömbházukban nagyjából fele-fele arányban szereltettek be nem kevés pén­zért vízórákat a lakók, hogy a tényleges, és ne a rendeletben előírt négyzetméter után ese­dékes vízdíjat fizessék.Ezzel indult meg a korábbi békés la­kóközösség felbomlása, a la­kóháború. A vízórások joggal ragasz­kodnak a mért mennyiség díjá­hoz, a vízóra nélküliek pedig azt kifogásolják, hogy most az eddigieknél is többet kell fi­zetniük, biztosan azért, mert nem olvassák le havonta ren­desen a többieknél a mérőket. A közös képviselő meg két ma­lom között őrlődik. Maga sem érti, miért nem egyezik sehogy sem a lakások vízórákon mért és a rendeletileg megállapított négyzetméter-fogyasztása a ház bejövő mérőóráján mért vízmennyiséggel.-Hiába is ajánlgatjuk a ví­zórával nem rendelkezőknek: szereltessék be ők is a fogyasz­tásmérőket. Kisnyugdíjasok, munkanélküleik, alacsonyjö- vedelmüek. Erre végképp nem jut nekik. Ez a szegénység pe­dig tovább szítja a lakóháborút - mondja letörten ismerősöm. Azzal hiába is vigasztalnám, hogy mind több lakóközösség küzd hasonló gondokkal. Telefon-hatalom Hölgyismerősömet hiába is nyugtatgatom, az esete engem is felháborít, pedig azt is mondhatnánk: nem nagy ügy. Harminckilenc fokos lázzal szédelgett reggel orvoshoz. Várnia kellett a sorára, így volt ideje betelefonálni a munkahe­lyére: beteg, nem tud bemenni. A rendelő nyilvános telefonja rossz volt, őneki pedig az ereje volt kevés ahhoz, hogy kimen­jen az épületből nyilvános tele­font keresni. Végső kétségbee­sésében megkérte a portást: ki­fizeti, hadd telefonáljon a munkahelyére. A hivatalos ember előtt há­rom készülék is volt, mégis nemet mondott. Pedig azt a kérdésére kapott válasz alapján már tudta, hogy nem ingyen és nem is Honoluluba akar tele­fonálni az őt megkérő. Talán jólesett neki a kérés megtaga­dása, elvégre az előtte lévő ké­szülékekkel ő volt „a” hata- lom.Talán csak az ő kezét is kötötték különféle előírások? Ki tudja? Hölgyismerősömet végül is egy asszisztens mentette ki szorongatott, megalázónak is mondható helyzetéből, behívta a szobájukba, hogy az ottani készülékről beszélhessen. Nem nagy ügy, de elgon­dolkodtató. Murányi László Kúper ügynök, ájlávjú! Járok az utcán. Nézelődöm. Csöndes vasárnap van, délelőtt, épp, mintha csak álmodozásra találták volna ki. A buszvégál­lomáson, ahol végül megállók, hirdetőtábla. Rajta tollvéggel a festékbe kapart szívek, gondo­san satírozott fiúnevek, gyakor­latlan kézzel fölrótt vallomá­sok. És egy lendületes sor, vi­lágítón zöld filccél: „Cooper ügynök, I love you!”. Hát igen. Kellenek nekünk a hősök. A nagyvonalú, kemény férfiak, akikre lehet számítani, akik megküzdenek helyettünk a rosszal, s akik hevesen megdo­bogtatják a nők szívét. A lá­nyok jövendőbelijükre gondol­nak vágyakozva, az asszonyok férjükre, rosszallóan. A köly­kök arról ábrándoznak, vajon hogyan lehetne elintézni, hogy bekerüljenek a ,Jcönyvesházi fiúk” közé, de legalábbis egy hasonló véd-és dacszövetségbe. A férfiak meg persze magukra ismernek. Mert valljuk be őszintén, alig létezik köztük olyan, aki nem a legjobb véle­ménnyel van önnön tigrisbátor­ságáról. A legigazibb hős azonban Dale Cooper, az FBI különle­ges ügynöke. A férfi, aki kell nekünk, a példakép, a legkisebb királyfi. Az igazságosztó har­cos, akinek ha régi, egyetlen nagy szerelmére gondol, visz- szafogott fájdalom ül vonása­ira, ellenségeivel szemben vi­szont könyörtelen, bárha nagy­lelkű. Néhány nap, és Coop elhagy minket. Ezrek találgatják, vajon mi lesz a sorsa, hogy végződik a misztikus Twin Peaks-sztori. Jön egy lármás szörnyeteg, hogy megtestesüljön? S a Go­nosz végül Coopert ragadja magával? Vagy földet ér egy ufó, mire a gyilkos Windom Earle förtelmes, nyálkás ku­paccá változik, az űrhajó pedig Dale Cooperrel együtt elhagyja az univerzumot? Esetleg jön egy csapat fáklyás kvéker, s Dale vezetésével kifüstölik rej- tekükből a baglyokat? Mert mi már tudjuk, hogy azok amúgy sem azok, aminek látszanak... Tán mindegy is. Cooper hős, és az is marad. De ennyi erővel még papírmaséfigura is le­hetne. Mégsem az. Miközben évtizedek alatt a fejekbe sulykolták, kik a mi példaképeink, és miért, miköz­ben tanmesékkel igyekeztek közelebb hozni a gyermekolva­sókhoz a haza nagyjait, egybe­hányva valódi és talmi értéke­ket, miközben évente születtek a szamárfüles füzetekbe a ke­serves fogalmazások arról, ki kihez is akar hasonlítani, va­lami alaposan elveszett. Meg­maradt viszont a vágy a hős után, ha tárgyát nem is találtuk. És amíg ezen tűnődöm, a táskámban a bérletemet keresve a buszmegálló hirdetőtáblájá­nak tövében, kezembe akad egy papír, a legutóbbi értekezleten született feljegyzésekkel. A sorminták, a háromszögek kö­zött alul egy kis, virágokkal hímzett részre bukkanok. Az elkerített mezőbe határozott kézzel formált, szabályos be­tűkkel ez van írva: Cooper, Co­oper, Cooper. Hodnik I. Gy. A megosztott világ Történelemkönyv pécsi szerzőtől Két éve már, hogy gimnazis­táink örömmel konstatálják az érettségire készülve: nem kell számot adniuk a II. világháború utáni egyetemes történelemből, így volt ez a felvételin is, de idén már a legtöbb felsőoktatási intézmény nem lesz ilyen el­néző. Igaz, azóta megszületett ennek a korszaknak a gimnázi­umi tankönyvi változata is, de egyetemes történeti áttekintése igen rövidre sikeredett. Végül is pécsi egyetemi ok­tató, dr. Fischer Ferenc (ismert Latin-Amerika kutató) sietett a felvételizők és egyetemi hallga­tók, s még inkább a tanárok se­gítségére, akinek „Megosztott világ” című könyve az IKVA Könyvkiadó Kft. gondozásában szeptemberben kerül a bol­tokba. Ennek a kiadónak a ne­vét érdemes megjegyezni, hi­szen ők jelentetik meg a „Kor­szerű történelem” köteteket is, ezzel a kiadvánnyal pedig vár­hatóan egy tanári kézikönyv so­rozat első példányát kívánják útrabocsátani. „A Megosztott világ” meg­írásával a szerző nem kis fel­adatra válalkozott. Közel 350 oldalon a II. világháború utáni egyetemes történelem monog­rafikus feldolgozását végezte el, s az eddigi Európa centrikus megközelítéssel szemben ebben a munkában a hatalompolitikai, katonai, stratégiai és gazdasági folyamatok univerzális és külö­nösen igényes elemzését olvas­hatjuk. Az elkészült mű esszen­ciája a kelet-nyugati szembenál­lás, a szovjet-amerikai rivalizá­lás, a két pólusú világ születé­sének és szétesésének vizsgá­lata. Az ok-okozati összefüggé­sek feltárása folytán képet ad az észak-déli nemzetközi kapcso­latok alakulásáról, azon belül pedig a regionális konfliktuso­kat is bemutatja. Az általános-és középiskolai történelem-tanárok mostanában bajban vannak, ha az utóbbi 47 év történéseit kell oktatniuk. Eddig igyanis az ideológiai alapú megközelítés volt jel­lemző a megjelent munkákra, s a külföldi szakirodalomhoz, dokumentumokhoz nemigen lehetett hozzájutni. Ebben a kö­tetben azonban több száz olyan forrásrészlet található - jó ré­szük először olvasható magyar nyelven -, amelyekben Nehru- tól Hruscsovig számtalan poli­tikus vall döntéseinek indítékai­ról, egyúttal felidézve a kor mi­liőjét. A nyugaton kiadott tanári ké­zikönyvek tapasztalatait is adaptáló anyag másik nagy eré­nye az, hogy 200 hazánkban még többnyire ismeretlen tér­képet, grafikont és táblázatot tartalmaz. Az ötletes ábrák pe­dig tökéletesen alátámasztják a történelmi folyamatelemzése­ket, új értelmet adva az össze­függések vizsgálatának. Ezt igazolja Ormos Mária lektori véleménye is, aki a következő­képpen fogalmazott az ábrákról: „Az anyagnak olyan része, amely a lehető legszemlélete­sebben tárja fel a szóban lévő kornak pontos történelmi vo­natkozásait”. A könyvről pedig így vélekedik: „A nagy nemzet­közi összefüggések történelmi vonalának bemutatásában és annak dokumentálásában első­ség illeti meg a hazai oktatási anyagok vonatkozásában. Érté­kes segítséget nyújthat a közép­iskolai és az általánosiskolai történelem-tanároknak a XX. századi egyetemes történelem tanításához”. Mészáros Endre Szálkák

Next

/
Oldalképek
Tartalom