Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-06 / 124. szám

1992. május 6., szerda uj Dunántúli napló 9 Megfeleltek a kihívásoknak A változó Vöröskereszt Hallgattassák meg a másik fél is! Kevesebb központi támogatás Többször került nyilvánosság elé a Rét utcában és Temesvár utcában működő középfokú in­tézetek gondja. Helyszűke miatt munkájukat nem tudják tovább­fejleszteni, kényszerű visszafej­lődésüktől tartanak a feltételek hiánya miatt. E tantestületek objektumaik bővítésének egyetlen lehetősé­gét újra és újra a Köztársaság téri Általános Iskola épületének megszerzésében látják. Véle­ményüket nemcsak hivatalos fórumokon fogalmazták meg, hanem - immár visszatérően - a sajtóban is. Az önkormányzat Oktatási Bizottsága 1991. szeptemberé­ben a négy érintett iskola igaz­gatójának jelenlétében vitatta meg a témát. Meghallgatásukat követően olyan határozatot ho­zott, hogy ne a jól működő, nyelvi kísérletet és színvonalas pedagógiai munkát folytató, egyetlen francia tagozatos álta­lános iskolát szüntessék meg, hanem másutt próbáljanak jobb körülményeket biztosítani a Radnóti Miklós Szakközépisko­lának. Az önkormányzat illetékese­inek minden javaslata után a régi kívánság megerősítése a válasz. (Legutóbb az Új DN 1992. április 23-i számában) Jól ismerjük és sajnáljuk, hogy ez a fontos középiskola komoly gondokkal küszködik. Meggyőződésünk szerint városi érdek, hogy problémáikat meg­oldják. Megértjük őket. De nem tudjuk sem megér­teni, sem elfogadni, hogy e gondokat - minden más alterna­tívát elvetve - csak a mi rová­sunkra akarják megoldani. Ki­nek lenne jó az, ha Pécs egyik elismerten jól működő iskolája közel 600 gyerekkel és 52 pe­dagógussal olyan helyre köl­tözne, ahol kevesebb a tante­rem, a szertár, nincs tornaterem és konyha. Miként valósíthat­nánk meg sok év kemény mun­kájával kidolgozott programja­inkat lényegesen rosszabb kö­rülmények között? Hogyan működhetne jól be­vált francia tagozatunk, ha (te­rem hiányában, pedig jelenleg sem sok), nem valósíthatnánk meg a kiscsoportos oktatást? Egyáltalán: jó-e az Pécsnek, ha egyik gondját úgy oldja meg, Túl nagy terhet kapott a me­zőgazdaság akkor amikor az óriási változásokat a törvények tavasztól őszig rendelték végre­hajtani, nem úgy ahogy a józan paraszti ész diktálva volna: ősz­től tavaszik, amikor inkább lett volna erre idő. Idő pedig igen csak kellene hozzá, mert az átalakulási tör­vény pontatlansága sok-sok kérdést vetett fel, melyre a tör­vényt megalkotóknak kell ém- gadni a választ, mégpedig egyértelmű, pontos választ, hogy az egymásnak ellent­mondó praragrafusok egyönte­tűen lehessenek értlemezhetők. És ez a végrehajtásnak még csak a jogi oldala! Mert végülis a termelés szempontjából, a mezőgazdaságban dolgozó és abból tisztességesen megélni akaró ember szempontjából a kérdés úgy merül fel: ha szétvá­lik (mert a törvény következté­ben szét fog válni) a föld tulaj­donosa és a föld használója, ak­kor a kettő közül ki tud majd megélni belőle? A tulajdonos? A használó? Mindkettő? Egyik hogy azzal egy másikat teremt? Mi nem szeretnénk szítani az el­lentéteket. Szomszédok va­gyunk. Két iskola, közös felada­tokkal - pillanatnyilag ellenté­tesnek látszó érdekekkel. Nem hiszem, hogy az iskolák (és egyben a város társadalmá­nak) valódi érdekeit szolgálná, ha egymást károsítva realizál­nák terveiket. Kérjük a szomszéd iskolák pedagógusait, fontolják meg: van-e alapjuk elvárni a mások megértését, ha maguk sem haj­landók megérteni társintézmé­nyüket. A Köztársaság téri Általános Iskola nevelőtestülete nevében Dr. Vonyó Józsefné igazgató sem? A jelenlegi helyzet azt su­gallja, hogy igazán egyik sem. Viszont határozottan biztos, amellett hogy sem a tulajdonos­nak, sem a használónak tisztes­séges megélhetést a föld nem fog - legalábbis egyelőre - biz­tosítani, azért az államnak meg­lesz a kétségbevonhatatlan be­vétele belőle: a földadó. Az ugyanis mindenképpen fizetni kell a használónak - nem a tu­lajdonosnak! - akkor is, ha egyáltalán nincs belőle jöve­delme. Azonban ha a tulajdonos nem tudja bérbe adni, akkor persze a tulajdonos fizet. Egye­dül az állami bevétel a biztos. És innen kezdődik az igazán nagy gond: mert ha nem biztosít megélhetést a föld, akkor attól szabadulni fognak, olcsó lesz és annál, aki majd megveszi, egy­beeshet újra a földtulajdon és a földhasználat. De ki lesz az? A földművelésben megöregedett nyugdíjas, vagy az ahhoz értő nem lesz. De akkor ki? Gyanúim már vannak. Buzássy Lajos Agrárszövetség Alig fejeződött be a Vöröske­reszt VII. kongresszusa, melyen a következő öt év célkitűzéseit és tennivalóit fogalmazták meg, minden felborult. Néhány hét múlva megindult Romániából a menekültáradat, gondoskodni kellett az ellátásukról, mellettük a hazai szegények, hajléktala­nok támogatásáról, s tavaly nyártól az egykori Jugoszláviá­ból érkezők megsegítéséről. De nem csak a feladata, hanem a helyzete is megváltozott a Ma­gyar Vöröskeresztnek, s ezzel együtt a megyei, városi és a munkahelyi szervezeteknek. Hogy milyen kihívások tették próbára, s miként sikerült ezek­nek megfelelni, arról dr. Kár­páti Júliával, a Vöröskereszt Baranya Megyei Vezetőségé­nek titkárával beszélgettünk ab­ból az apropóból, hogy május 8. a Vöröskereszt Világnapja, s hogy e hónap végén lesz a VIII. kongresszusuk.-Az 1987. decemberében tartott VII. kongresszuson aligha gondolták, hogy sokmin­den másként lesz, mint ahogy akkor eltervezték.-Valóban, egy számunkra teljesen új feladat, a külföldről érkező menekültek segítése vált a legfontosabb teendőnké. Ez még a romániai rendszerváltást megelőző időszakban kezdő­dött, amikoris a hozzánk fordu­lóknak - elsősorban hazai ado­mányokból - igyekeztünk hoz­zájárulni az itteni életkezdésük­höz. A forradalom idején, - 1989 karácsonyától - a Romá­niába irányuló segélyszállítmá­nyok gyűjtését, szétosztását se­gítették önkénteseink és munka­társaink. Tavaly júliustól pedig megjelentek az első jugoszlá­viai menedékkérők. Részt vet­tünk a számukra felállított első, a mohácsi menekülttábor be­rendezésében és működtetésé­ben, majd a három másik - Szi­getvár, Máriagyűd, Pécs -létre­hozásában. Időközben kiderült, hogy ez a helyzet sajátos keze­lést igényel, mivel a menekül­tek meghatározó többsége nem a táborokban, hanem családok­nál, panziókban, hétvégi házak­ban, bérelt lakásokban helyez­kedett el. Legtöbbjük pénz nél­kül, csak a legszükségesebb sa­ját holmival érkezett. Kezdet­ben hazai adományokból segé­lyeztük őket, később beindult a nemzetközi támogatás, amely napjainkig hozzátevőlegesen százmillió forint értéket jelent. Mivel ennek nagyrésze élelmi­szerként, illetve ruhaként érke­zett, a hatalmas mennyiség fo­gadása, szállítása, raktározása és szétosztása óriási terhet rótt a munkatársainkra, az önkéntes segítőkre. A menekültsegélye­zéshez kapcsolódva sajnos meg­jelent munkánkban a Vöröske­reszt egyik klasszikus feladata az eltűnt családtagok keresése is.- Ilyen klasszikus és rendkí­vül fontos feladatuk a véradás szervezése is, amiről az utóbbi időben kevés jó hírt lehet hal­lani. Miért?- Sajnos nálunk is csökkent a véradók száma s ezzel együtt a mennyiség is. Öt év alatt húsz százalékkal esett vissza a tény­leges teljesítés. Egy sor tényező - munkahelyek szűntek meg, munkaidőben nem lehet vér­adást szervezni, az életszínvo­nal csökkenése miatt az embe­rek a saját gondjaikkal vannak elfoglalva - negatívan hatott a véradómozgalomra. A korábbi­nál lényegesen nagyobb erőfe­szítésekkel, illetve új módsze­rekkel tudtuk csak az egészség- ügyi ellátáshoz szükséges mennyiséget biztosítani. A vér­adóállomásokon nyílt napokat szerveztünk, a községekben összekapcsoltuk a szociális célú ruhavásárokat véradással, és rengeteg helyen megfordultunk, hogy személyes találkozással bírjuk rá az embereket a segí­tésre.- Más tevékenységi területei­ken is érzékelhető a visszaesés?- Igen. Az egészségvédelmet szolgáló ismeretterjesztő prog­ramjainkon közel felére csök­kent a felnőtt résztvevők száma, vagyis itt is más keretekre, for­mákra van szükség, mint eddig. Tendenciáját tekintve hasonló a helyzet az elsősegélynyújtási ismereteket adó alapfokú tanfo­lyamainkkal.- Lehet, hogy akik eddig segí­tettek, rendszeresen részt vettek a különböző ismeretterjesztő tanfolyamokon, most mással vannak elfoglalva, illetve ma­guk is támogatásra szorulnak.-Valóban azt tapasztaljuk, hogy az emberek, a családok egy része mindennapos megél­hetési gonddal küszködik, s nem véletlen, hogy a menekül­tek támogatása mellett a szegé- nyedők segítése lett az egyik legfontosabb feladatunk. Szinte folyamatosan szerveztük azokat az akciókat, amelyek bevételei­ből adni tudtunk. Többször osz­tottunk élelmiszer csomagokat, adtunk ruhát, illetve vásárlási utalványokat. Rendkívül jelen­tős segítséget kaptunk ehhez Fellbach várostól. Az Altötting járási Vöröskereszt szervezete szintén támogat bennünket. A német segítségnek köszönhe­tően tonnaszám oszthattunk élelmiszert, higiénés cikkeket a menekülteknek, illetve a hazai rászorulóknak.-A feladatok nőttek, a lét­számuk, a szervezeteik száma viszont állítólag csökkent.- Igen, minden területen. Öt évvel ezelőtt 689 alapszerve­zetben több, mint 55 000-ren voltunk. Az elmúlt év végére 533 szervezet maradt, 33 656 taggal. Legjelentősebb a vissza­esés a munkahelyi alapszerve­zeteknél: a 320-ból 199 maradt. Több, mint felére csökkent az önkéntes támogatóink száma is. A városi, illetve a megyei appa­rátus létszáma pedig 15-re apadt. Alapvetően megváltozott a gazdálkodási rendszerünk is. Mint önálló jogi személy szá­molunk el az APEH-el, új nyil­vántartási rendszert kellett fel­építenünk a Pénzügyminiszté­rium által kiadott nyomtatvá­nyok alapján. Az önálló pénz- gazdálkodás több pénzforrás felkutatására, kezdeményezé­sekre ösztönözte a vezetősége­ket. Például rendszeresen árul­tunk könyveket. A különböző áremelések azonban bennünket is hátrányosan érintenek, s lát­juk, hogy a bevételi lehetősége­ink korlátozottak, mivel a la­kosságnak is egyre kevesebb a pénze. Tudomásunk szerint a Vö­röskeresztről szóló új törvény- tervezetben az szerepel, hogy a szervezetnek átadott minden adomány közérdekű kötelezett­ségvállalásnak minősül. Ez ta­lán segíthet majd nekünk.- Több a teendő, amit keve­sebb segítővel és nehezebb pénzügyi feltételek között kell megoldaniuk. Mit gondol, menni fog?- A saját lábon állás a jövő útja. A 110 éves Magyar Vö­röskereszt nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy ne tudjon segí­teni. Most is sokan vannak mel­lettünk, akik ugyanígy gondol­kodnak, s akik azt mondják, hogy ezt kell elfogadtatni a fia­talokkal is! T. É. • • ünnepek, iskolai ünnepélyek Ünnep: Nagyobb közös­ségben: jelentős esemény, személy emlékének, mely eszme tiszteletének szentelt nap. Nemzeti, egyházi ün­nep ... Ünnepély Nagyobb ünnep­ség. Ünnepi alkalomhoz illő. Ünnepi külsőségek, méltóság- teljes, szertartásos megnyilat­kozás. (Magyar Ertelmző Szótár) M inden ünnep, ünnepély izgalommal tölti el az embert, a családot, közössé­get. Az ünnepvárás, a készü­lődés, maga az ünnep, ünnep­lés, az ünnepély felemelő ér­zéssel tölt el bennünket. Ma is emlékszem a diák­köri ünnepélyekre, a március 15-re, a Hősök napi felvonu­lásokra, kirándulásokra a Madarak és Fák Napján, az Anyák Napjára. Csapatostul mentünk hús­vét másnapján locsolkodni, karácsonykor pedig nagy iz­galommal vártuk a gyertya- gyújtást, az ajándékozás per­ceit. Az ünnepek, az ünnepé­lyek, a jeles napok tiszteletére neveltek bennünket otthon és az iskolában. A Himnusz és a Szózat hal­latára levettük a sapkánkat, vigyázzállásban énekeltük, hallgattuk végig. A Hősök Napján a világhá­borús emlékmű előtt tiszte­legtünk, emlékeztünk, virágot vittünk a hazáért haltaknak. A temetőkben rendbe tettük az elárvult sírokat, gyertyákat gyújtottunk. Az Anyák Napja - az na­gyon szép volt! Magam előtt látom a rég elhunyt édes­anyámat, aki a műsort hall­gatva, kezében a virággal, a meghatódottságtól törölgeti könnyező szemét. Nem tudom miért (dehogy is nem tudom!) szinte vala­mennyi ünnepünk, ünnepé­lyünk halványabb lett, meg­fakult, veszített értékéből! Nagyon jó volna, ha újra visszakapnák értéküket, jelen­tőségüket, szépségükben visszatérnének. Jobbak, emberségesebbek, gazdagabbak lennénk. Fi­gyelmesebbek, udvariasabbak és főként tisztelettudóbbak egymáshoz. A valamikori iskolai rend­tartás is szabályozta az iskolai ünnepeket, ünnepélyeket. Há­rom ünnepélyt ismert. Március 15-én műsoros ünnepélyt kellett rendezni, amelyre a szülőkön kívül az egyházi és világi képviselőket is meghívták. Ügyelni kellett arra, hogy az iskolai ünnepély időpontja „ne essék össze a helyi hazafias társadalom hi­vatalosan rendezett ünnepsé­gével.” Hősök napját a világháború hősi halottainak emlékére minden év május utolsó va­sárnapján kellett megünne­pelni. Az iskolában ezen a napon más ünnepélyt nem le­hetett tartani. - Miért nincs ma a háborúkban elhunytak­nak, elveszetteknek, az áldo­zatoknak megemlékezési napja!? Az iskolai rendtartás szabá­lyozta a nemzeti énekeinkkel, a nemzeti zászlóval, a címe­rünkkel kapcsolatos magatar­tásunkat is. Az ifjúság éne­kelte nemzeti énekeinket. Szégyen volt azokat nem tudni! Az iskolai rendtartás előírta, hogy az évnyitó ün­nepély befejezéseként „az egész tanulóifjúság tisztelgő menetben vonuljon el a nem­zeti zászló előtt.” Nagyon komolyan vettük a zászló tisz­teletét. Bárhol találkoztunk vele tiszteletadásunk jeléül megálltunk, sapkánkat levet­tük, arccal felé fordultunk. Államilag szabályozták, hogy a zászlót és a címert mikor és hol lehet használni. Az Anyák Napja volt a harmadik iskolai ünnepély 1928 óta. Május valamelyik vasárnapján köszöntöttük az édesanyákat. A műsoros ren­dezvény és ajándékozás után az igazgató előmondásávaí a gyermekek szívükre tett kéz­zel fogadalmat tettek, hogy szüleiknek engedlemes, szó­fogadó gyermekei lesznek, kötelességeiket pontosan tel­jesítik. Nagyon vártuk minden év- bena Madarak és Fák Napját, mely egésznapos kirándulás­sal telt el. Ezen a napon a hasznos madarakról, az erdei állatokról, azok védelméről beszélgettünk. M egemlékeztünk még az iskolában a takarékos- sági napról, a könyvnapról, a béke napjáról (nem az utóbbi évtizedek találmánya) és ro­kon népekről, a néprokonsági napon október 17-én. Perics Péter ny. iskolaigazgató Új, határozott hang Megalakítják a KDNP munkavállalási tagozatát A Kereszténydemokrata Néppárt április 24-26-án Gö­döllőn tartotta I. kongresszusát. Baranyából 29 küldött vett részt, s mind a 10 szekcióban dolgoztak. A Párt és belpolitika szekció (Baranyából Monostori Antal, Ónozó Lajos, Szabó György és Ursprung János) megállapította, hogy a párt alapjainak lerakása az elmúlt 3 évben megtörtént, és jelentős politikai tényezőként vesz részt a közéletben. A kezdeti és sok esetben bá­tortalan politizálást egy minő­ségileg új és határozott hang váltotta fel. Ennek megfelelően a KDNP-nek a jövőben minden aktuális politikai kérdésben időben és határozottan kell ál­lást foglalnia. A néppárt jelleg kiszélesítése érdekében jobban juttassa kife­jezésre szociális érzékenységét és keresztényszociális beállí­tottságát. A KDNP kétlépcsős straté­giát dolgoz ki: meghatározza rövidtávú elképzelését a válasz­tásokig, valamint távlati straté­giáját az ezredfordulóig. A munkavállalói érdekek hatéko- nabb képviseletéért megalakít­ják a KDNP munkavállalói ta­gozatát. A párt álláspontja: a szak- szervezeti vagyon igazságos el­osztásával meg kell akadályozni a demokratikus érdekképvise­leti szervek tudatos elsorvasztá­sát. Nem megengedhető, hogy a kommunista eszméket elutasító, a korábbi társadalomból kire­kesztett emberek továbbra is megtűrt és kiszolgáltatott tagjai legyenek az új világnak, ugyan­akkor a régi rend hívei változat­lanul élvezhessék azokat az elő­jogokat és kiváltságokat, melyet a diktatúra biztosított számukra. A gazdaságban történjen meg a valódi rendszerváltás. Külö­nösen ott, ahol két éve folyama­tosan veszteségesen működnek a vállalatok, határozott sze­mélycserékre van szükség. Nagy hangsúllyal foglalkoz­tak az ifjúság helyzetével. Fel­kérik a helyi szervezetek veze­tőit, hogy segítsék a közéleti ér­deklődésű fiatalokat az IKU alapszervezetek megalakításá­ban és működésük feltételeinek biztosításában. Ursprung János a KDNP megyei elnöke Kié lesz a föld? Gyanúim vannak Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom