Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-26 / 144. szám

1992. május 26., kedd aj Dunántúli napló 7 A földművelésügyi miniszter mezőgazdaságunk kilátásairól Nem lesz hiány élelmiszerből! Erőteljes exportgépezet Magyarország, rácá­folva minden nehézségre, szerény, de erőteljes ex­portgépezetté vált a visz- szaeső Közép-Európa szívében - írta a Finan­cial Times szerdai szá­mában Nicholas Denton Budapestről. Adatai sze­rint a fejlett nyugati pia­cokra irányuló magyar export a példátlan 31 szá­zalékkal nőtt tavaly, és a kivitel további 13 száza­lékkal nőtt az idei első negyedévben a tavalyi hasonló időszakhoz ké­pest. Nagydíj A Takács-vonósnégyes meg­kapta a Brit Királyi Filharmó­niai Társaság (Royal Philhar­monic Society) nagydíját. A dí­jat, amelyet a vonósnégyes 1991-es eredményeiért és nagy-britanniai fellépéseiért ítéltek oda, a kenti hercegnő adta át az együttes angol mene­dzserének. Ukrán érdeklődés A háromszög könnyen felbo­rul, a négyszög stabilabb geo­metriai forma - mondta Leo- nyid Kravcsuk ukrán elnök var­sói sajtóértekezletén a Viseg­rádi Háromszöggel kapcsolatos ukrán elképzelésekről. Mint meglehetősen homályosan megfogalmazta: Kiev nem szándékozik belépni a magyar- lengyel-csehszlovák együttmű­ködésbe, de a jövőben szívesen lenne annak kiegészítő, negye­dik szöge. Erdélyi ötezres Május 25-én forgalomba hozzák az 5000 lejes bankje­gyeket. A korábbinál jóval zsú­foltabb, s ezúttal Erdély-centri- kus a hamarosan megjelenő új bankjegy. Hátoldalán a demsusi műemléktemplom, és a gyula- fehérvári várkapu, fölöttük pe­dig dák lobogó látható. E ké­pektől jobbra helyezték el an­nak a pecsétnek a mását, ame­lyet Vitéz Mihály használt a „három román ország” egyesí­tése után. Címoldalon Avram láncú képe látható, a háttérben az Erdélyi havasok. Ebben az évben sem lesz hi­ány hazánkban élelmiszerből. A mezőgazdaság továbbra is meg­tartja a nemzetgazdaságon belül azt a szerepét, hogy az egyik legjelentősebb exportbevétel forrása marad az országnak. Sokan azt hangoztatták, hogy a tavalyi évben elért kiemelkedő mezőgazdasági eredmények, amelyet az ágazat a piacváltás ellenére is produkálni tudott, csupán a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetők. Ez azonban nem felel meg a va­lóságnak, mivel a múlt évben elért mintegy 2,7 milliárd dollá­ros kivitel nem a véletlen műve, hanem a szakértelemé és a ke­mény munkáé - jelentette ki Gergátz Elemér földművelésü­gyi miniszter. A miniszter elmondta: az idén a mezőgazdaságból szár­mazó exportbevétel mintegy 4— 500 millió dollárral csökkenhet, ám még ez is igen jelentős telje­sítmény az átalakulási folyamat közepén tartó ágazattól. A kedé­lyek falun akkor nyugodtak meg valamelyest - húzta alá a szaktárca vezetője amikor az elmúlt évben világossá vált, hogy az idén az arat, aki vetett, s ezt nem befolyásolja a kárpót­lási folyamat. A tulajdoni vi­szonyokat azonban mielőbb tisztázni kell, mivel a falusi embereket nem szabad bizony­talanságban tartani a föld tulaj­donjogát illetően. A kárpótlási folyamatot tehát fel kell gyors­ítani - hangoztatta Gergátz Elemér. A gazdaságok az idén mint­egy 13 millió tonna gabonát ta­karíthatnak majd be. 830 ezer hektáron terem búza, növekszik a kukorica vetésterülete, a rozs és az ősziárpa pedig a tavalyi szintnek megfelelően alakul. Ami a termelés biztonságát ve­szélyeztetheti, az az alföldi aszály. Viszont mindenképpen ör­vendetes, hogy Nyugat-Ma- gyarországon nincs ilyen gond. Az aszály ellenére az ország kenyere az idén is megterem, sőt némi búzaexportra, árpaki­vitelre és egy jelentősebb mér­tékű kukorica-exportra is lehe­tőség kínálkozik. Az állatállo­mány - a tehénlétszám csökke­nése ellenére - mintegy félmil­lió körül alakul. Nem lesz gond a tejellátás, sőt inkább arra lehet számítani, hogy szükség lesz tejtermékek kivitelére. A ser­téshús tekintetében - amely ha­zánkban népélelmezési cikknek számít - az év második felére ismét enyhe túlkínálat várható a piacon, s ez megmutatkozhat az árak változásában is. Ez konkré­tan azt jelenti: csökkenhet a ser­téshús ára. Kifejezetten jók a kilátások a juhászaiban, ugyanis e területen alakult ki igen gyorsan a ma­gánszektor, amely felismerve a lehetőségeket, főként a pecse­nyebárány kivitelében ért el igen jó eredményeket. Ám jó piaca lehet még - a felmérések szerint - a magyar juhsajtnak és -tejnek is. Az eddig kritikus helyzetben lévő baromfiágazat­ban - a jelekből ítélve - szintén megindulhat egy bizonyos mér­tékű fellendülés, mivel a broi- lercsirkére máris jelentős keres­let mutatkozik. * Hamarosan a Parlament elé kerül az ágazat gazdálkodási viszonyait szabályozó agrárpi­aci rendtartási törvénytervezet, amely tisztább viszonyokat te­remt a hazai agrárágazatban. A terméktanácsok várhatóan ez év rfíásodik felében már a mi­nisztérium által kötött szerző­dések birtokában szabályozhat­ják egy-egy termékpálya gaz­dasági feltételeit. Kritikus pontja az agrárgazdaságnak a megfelelő mezőgazdasági hitel hiánya. Létre kell hozni azt az agrárhitel-rendszert - a hitel- szövetkezeteket és a föld jelzá­log hitelintézményét -, amely garantálja a termelőnek, hogy a földet értéknek tekintik a gaz­daságban és az pénzügyi fede­zetül is szolgálhat. A másik ne­uralgikus pontról, nevezetesen a mezőgazdasági munkanélkü­liségről - a miniszter elmondta az valójában nem is prob­léma, mivel minden ellenkező híresztelés ellenére a mintegy félmillió munkanélküliből csu­pán valamivel több mint 22 ez­ren voltak mezőgazdasági dol­gozók. (MTI) Gyorsulhatna a privatizáció így se volt jó, úgy se lesz jó? Minden vállalatnál más a megoldás Sárközy Tamás egyetemi ta­nár nemrégiben előadást tartott privatizációs tanácsadó cégek­nek. Mit tanácsolt a tanács­adóknak a privatizációs törvény előkészítésében annak idején nagyon fontos feladatokat vál­lalt szakembert?- Mindenekelőtt azt, hogy bánjanak óvatosan a tanácsaik­kal, mert minden vállalatnál más megoldás kínálkozik, és a sematikus lépések csak árthat­nak az ügynek.- Milyennek látja a tanács­adók szakmai színvonalát?-Ők is most tanulják ezt a szakmát. A nagy angol-ameri­kai tanácsadó cégek - hatalmas technikai tudás birtokában - nem ismerik a kelet-európai vi­szonyokat. Ezért azután a bel­földi szervezetekre sok tenni­való vár. Bár az egészet egy ki­csit misztifikálja a szakmai közvélemény. Arra gondolok, hogy az állami vállalatok olyankor is igénybe vesznek ta­nácsadó céget, amikor nem kel­lene. Mindenki bizonytalan, és mint a betegek, orvostól orvo­sig, azaz tanácsadótól tanács­adóig futkosnak. Természete­sen, mindenki más megoldást javasol, és ez okozza a zavaro­dottságot.- Nemrég jelent meg a Priva­tizációs Kutatóintézet jelentése a magyar privatizációról, és ebben az olvasható, hogy a pri­vatizációban tapasztalható a központosításra való törekvés.- 1990 ősze óta államilag ve­zérelt, centralizált privatizáció megy végbe Magyarországon. Ennek vannak előnyei, de hát­rányai is. Korábban viszont spontán, decentralizált privati­záció folyt, s ennek káros voná­sai váltották ki a mai centralizá­ciós hullámot. Közben kiderült, hogy a centralizált privatizáció­nak is súlyos hátulütői vannak. Főleg az, hogy lassú, nagyon költséges és emellett bürokrati­kus is. Ezért most sokan ismét a de­centralizált privatizációt tarta­nák, úgymond, üdvözítőnek. A parlament elé nemrégiben beter­jesztett privatizációs törvény- tervezet egyébként törvényi alapot kíván adni ennek az úgy­nevezett egyszerűsített decent­ralizált privatizációnak. A ket­tőnek valamifajta kompromisz- szuma volna az optimum. Én ugyan a decentralizált privati­záció híve vagyok, de tudom, hogy ennek is megvannak az árny oldalai. Mondhatnám, ezt jól megcsinálni nem lehet.-Véleménye szerint lehetsé­ges lesz az állami tulajdon öt­ven százalékát 1994-ig magán­kézbe adni?-Amit az ÁVÜ eddig vég­zett, nem volt különösen sok. A privatizáció lassabban megy, mint ahogy én gondoltam, vagy ahogy a lehetőség megengedné. Megtévesztő lehet a szomszé­dos országokkal összehasonlí­tani magunkat, de óvatosnak kellene lenni annak hangoztatá­sával is, hogy Magyarországra több külföldi működőtőke jött be, mint az összes többi szom­szédos országba együttvéve. Ami igaz ugyan, de az összeha­sonlítás Portugáliával vagy Gö­rögországgal például közel sem volna előnyös számunkra. Te­hát eredményeink ellenére las­súnak tartom a privatizációt. Ami az ötven százalékot illeti, nem hiszem, hogy ez megvaló­sítható. Úgy vélem: 1994-ig, te­hát a következő választásokig nem fog megszűnni az állami szektor dominanciája.-Mi a véleménye a bankpri­vatizáció előkészítéséről?- A privatizációs törvény szerint az állami _ vállalatok bankrészvényei az Állami Tu­lajdonosi Rt-hez és nem az Ál­lami Vagyonügynökséghez ke­rülnek. Ennek a részvénytársa­ságnak viszont nem az lesz a dolga, hogy privatizáljon. Ne­kem ezért kétségeim vannak a bankprivatizáció előrehaladását illetően.- Ön szerint mennyire lehet piacképessé tenni a tartósan vagy ideiglenesen állami tulaj­donban maradó vállalatokat?- Mindenképpen helyes, hogy a törvények az állami vál­lalatokat rt-vé vagy kft-vé kí­vánják átalakítani. Ez persze nem valódi privatizáció, csak a jogi forma változik. Az ÁVÜ szinte minden esetben ugyanezt a gyakorlatot követi, és sajnos ezt rögzíti a privatizációs tör­vénycsomag is. Pedig az rt-vé, kft-vé alakulás mellett sok más forma is létezik. Például az ál­lami vállalatok lízingelése. Egyszerűsítünk tehát, mert nem vagyunk eléggé gyakorlottak. Egy év múlva talán minden jobban fog menni. Attól tartok azonban, hogy a választás előtti évben a privatizáció le fog las­sulni, ami rövid távon érthető, ám az ország hosszú távú érde­keit aligha szolgálja - szögezte le befejezésül Sárközy Tamás. Lehegesztett vaskapu „Úgy vegyék, mintha fal lenne ott" Bonni rengéshullámok A pécsi, Búza téri alsó piac kereskedői és boltosai panasz­kodtak szerkesztőségünknek, hogy április végén a piacfelü­gyelő lehegesztette a Koller utcára nyíló vaskaput, szinte le- hetelenné téve ezzel a közleke­dést. Naponta több teherautó is visz oda árut, illetve a mező- gazdasági boltba pótkocsis von­tató szállít. Ha korábban a Béri Balog Ádám utca felől beállt a pótkocsis teherautó a raktárhoz, az áru lerakása után minden ne­hézség nélkül ki tudott kanya­rodni a Koller utcai vaskapun. Ezt záratta le a piacfelügyelő olyan indokkal, hogy túl sok a piactér déli szabad részén a par­koló autó. Amikor felvetették az kereskedők, hogy rendben van, zárják le, de legalább azok kapjanak kulcsot, akiknek ide szállítanak árut, meglepő vá­laszt kaptak a piacfelügyelőtől: a vaskaput tekintsék úgy, mintha fal lenne ott. Márfy Miklós a Piac és Vásá­rigazgatóság igazgatója csak a minap értesült a kisebb botrány­ról. Mint elmondta a piacfelü­gyelő intézkedése volt ez, mert nem csak az árusok és kereske­dők parkoltak ott autóikkal, ha­nem azok is beálltak, akiknek a környéken volt dolguk és csak itt találtak szabad parkolót.- Intézkedtem a kinyitásával kapcsolatban, gyakorlatilag nincs is szükség arra a kapura, mert élelmiszerbolt, butik, sö­röző is üzemel ott, amelyek es­tig nyitva vannak. Fémvázas út­zárakat helyezünk el a kapun belülre, amelyet csak a szállítók és az árusok tudnak majd ki­nyitni. Ezzel talán sikerül elér­nünk, hogy ne parkolónak használják azt a területet, amelynek használatára már ki­adtuk a vállalkozóknak az en­gedélyeket. H. Zs. Amióta nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársasági elnök nem menti fel a Rádió elnökét, az ezzel foglalkozó nyilatkozatok­ban a legtöbbször szereplő szó a felelősség. Göncz Árpád az ál­lamszervezet demokratikus működéséért vállalt felelősségét hangsúlyozta, Antall József pe­dig többször szólt a saját és kormányának politikai felelős­ségéről. A kormánykoalíció képviselői figyelmeztették az államfőt a döntéséért reá háruló felelősségre, az ellenzék viszont dicsérte a köztársasági elnök döntésében kifejeződő felelős­ségérzetet. Csak fenyeget-e a válság, vagy már ki is alakult? A hely­zet - sajnos - máris válságos. Mert ha egyazon ügyben egy­szerre támad konfliktus a köz- társasági elnök és a miniszterel­nök, az államfő és a parlamenti többség, a koalíció és az ellen­zék képviselői között, s ebben őrlődik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, akkor ez bi­zony az egész tömegtájékozta­tást érintő belpolitikai válság. Politikai „taxisblokád”? A mostani válság - miként a koa­líciós képviselők megfogalmaz­ták -, a legerősebb támadás, amely az alkotmányos rendet a taxisblokád óta érte. Semmi sem lenne rosszabb annál, ha a mai helyzet hasonlóvá válna a taxisblokádhoz abban, hogy a dolgok eldöntésének lehetősége kikerülne az utcára. Van-e kiút? A választ nem le­het mással kezdeni, mint a be­vezetőben említett felelősség igényének hangoztatásával. Most nagyon is szükség van a politikai presztízs-szemponto­kon felülemelkedő józanságra, minden párt önmérsékletére, arra az egyetemes felelősségre, amely valamennyi politikai erőt a válság megoldására kötelez. Ennek eredői pedig egyirányba mutatnak: a lehető legrövidebb időn belül el kell fogadni a mé­diatörvényt. Ez fontos nemzeti érdek. Stabil kormányzati viszo­nyok, erős és az országegyesítés minden dicsőségét joggal lea­rató kancellár, masszív gazda­ság és megingathatatlan valuta -jó ideje ez az összkép a külvi­lágban Németországról. Ezer­nyi elemzés vizsgálta, miben és miként tölt be Bonn vezető sze­repet Európában, s a Kelet-Kö- zép-Európa megsegítése ügyé­ben tett kezdeményezéseknél is Helmut Kohl vállára nehezedett a teher. Vége az idillnek? - kérdezik azonban mind többször az el­múlt napok felbolydult helyzet­képét kommentálva a hírmagya­rázók. A veterán külügyminisz­ter, Genscher távozása felboly- dította a kabinet nyugalmát, az utódlása körüli heves viták a ki­sebbik koalíciós partner, az FDP belső ellentéteire utaltak, a közalkalmazottak sztrájkja pe­dig vagy két évtizede nem látott káoszt teremtett a közlekedés, a postai szolgáltatások, a szemé­telvitel, s a légiforgalom terén. Ráadásul úgy tűnik, a szakszer­vezetekkel folytatott párharc nem is zárult le, sokan újabb munkabeszüntetésektől tarta­nak. „Kopási tünetek” vagy a bonni koalíció alkonya? Az esé­lyeket persze mindenki más­képp értékeli, van, aki múló gondnak véli a történteket, má­sok szerint viszont a rengéshul­lámok alapvetőbb bajokra utal­nak. Ki és hogy viselje az NDK „szintre hozásának” horribilis költségeit? Mennyire veszélyes a jobboldali pártok közelmúlt­ban megfigyelt előretörése? Mi lesz a menekültügy, a bevándor­lás, az abortusz problémáival? Van-e esélye a sokak által aján­lott, az ellenzéki szociáldemok­ratákkal létrehozandó nagykoa­líciónak? Rengeteg manapság a nyitott kérdés - egyelőre zöm­mel válasz nélkül. Egy biztos: Bonnban sok minden változik, s Genscher hivatalos távozása jelképes nyitánya lehet egy új korszaknak. Van-e kiút?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom