Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-23 / 141. szám
1992. május 23., szombat aj Dunántúli napló n Történelmet alakító rovarok Háborúnk a szúnyogokkal Jöhetnek-e hozzánk is a „maláriások”? Nyakunkon a nyár és ismét készülődhetünk az évről-évre megismétlődő háborúra, amelyet a szúnyogok csípős hada ellen viselünk: csapkodással, hálóval, csodakrémekkel, füstöléssel, különféle riasztókkal, esetlegesen ökológiai problémákat is okozó rovarirtó vegyszerek szétpermetezésével. Újabban olyan környezetkímélő baktériumspórákkal is, amelyek a szúnyoglárvák bélhártyáját károsítva még lárva korában megölik a szúnyogot. A védekezés azoban ritkán közelíti meg a tökéletest, ezért e háborúban elszenvedett vérveszteségeink számottevőek. Szerencsére itt Közép-Euró- pában a szúnyogok bár roppant kellemetlen és nehezen legyőzhető ellenfelek, de nagyon-na- gyon ritkán életveszélyesek. Nem úgy mint a trópusi, szubtrópusi övezetekben. A témát kutatók körében a jelenleg mindössze 3,5 ezer fajjal ismert szúnyogok - évente 15-20 újabb fajt fedeznek fel a tudósok - kivívták azt a kétes dicsőségű minősítést, hogy kórterjesztőként több ember haláláért felelősek, mint bármely más állat. S ez nem csekélység, hiszen olyan rovarokat előznek meg, mint a patkánybolhák, a középkorban tömeges pusztulást okozó pestisjárványok terjesztői. Ez utóbbiak esetében abban a talán nem hiú reményben ringathatjuk magunkat, hogy ezek az élősködők immár nem szólnak bele az emberiség történelmének alakulásába. A szúnyogok viszont még mindig eléggé sorsformáló erőnek számítanak a trópusi-szubtrópusi vidékeken. A moszkitók által teijesztett malária emberek százmillióinak halálát okozta már ezidáig, s egyes felmérések szerint ma is legalább 200 miiló ember szenved ebben a betegségben. Közülük évente egymillió meg is hal: főként az egyébként is leromlott fizikumuak és a gyermekek. A szúnyogok több, mint száz vírusos betegséget visznek át csípésükkel az emberekre és az állatokra. Többek között olyan halálosan veszélyeseket is, mint a trópusi náthaláz és az agyhártyagyulladás, vagy a sárgaláz. Mondhatnánk, azok a térségek, ahol ezek a veszedelmes betegségek gyakoriak, szerencsére elég messze vannak tőlünk. Talán még akkor is indokolt lehet közvetlen biztonságérzetünk, ha belekalkuláljuk a turizmus további kiterjedését mind földrajzi értelemben, mind e sajátos időszaki népvándorlásban résztvevők körét tekintve. Létezik azonban egy riogató hipotézis, amely a Föld globális felmelegedésének következményei körébe sorolja a szubtrópusi, trópusi veszedelmes szúnyogfajok térhódítását is, ha a felmelegedés a csapadék megnövekedésével jár. Erről a témáról kérdeztük dr. Majer Józsefet, a JPTE ökológiai tanszékcsoportjának egyetemi docensét.- Először is: mennyi és milyen szúnyogfaj él itt Közép- Európában ?- Több, mint 80 szúnyogfaj található meg a Kárpát-medencében. Közülük mintegy 70 terjeszt különféle kórokozót, s 8-10 olyan faj akad, amelyek az embert is megcsípik. Két szerencsés körülményt azonban hangsúlyozni kell: a kórokozókat terjesztő fajok rendkívül ritkák, másrészt az embert is meg- csípők nemigen járnak rá a dögökre. Különösen, ha ez utóbbi nem így lenne, akkor lehetne igazán komoly problémánk a szúnyogokkal.- S ha maláriát terjesztő szúnyogok húzódnának fel erre a vidékre?-Jelenleg is van „maláriás” szúnyog a Kárpát-medencében, leginkább Bácska és Bánát térségében. Évente 4-5 maláriás megbetegedés elő is fordul.Eh- hez kapcsolódóan azt azonban feltétlenül hangsúlyozni kell: a szúnyogok csak hordozói a kórokozóknak, tehát beteg emberről viszik át egy másikra. Tekintve, hogy ez a betegség na- gyon-nagyon ritka ebben a térségben - máshonnan hurcolják be -, nagyon csekély a valószínűsége, hogy malária kórokozóját „terjeszteni képes” szúnyog csípi meg azt az egy-két ilyen betegséggel már megfertőződött embert. Tovább csökkenti az ilyen esetek bekövetkezésének esélyét, hogy a mi kiimánkon a szúnyogok az év nagyobb részében nem fordulnak elő.- A Föld globális felmelegedésével nem romolhat-e alapvetően ez a viszonylag kedvező helyzet?- A Föld felmelegedése sokkal valószínűbben azzal a következménnyel jár, hogy a hőmérséklet változatlan mennyiségű csapadék mellett növekszik meg. Értelemszerűen nem meleg és párás, hanem szárazabb és melegebb kiimával lehet számolni. Az pedig a szúnyogoknak sem kedvez, hiszen megszűnnek a tenyészhelyeik. Aligha fognak tehát idehúzódni a trópusi szúnyogok, ellenben az itt találhatók száma fog alaposan megfogyatkozni. Úgy tűnik, szinte egyetlen előny származik majd a gobális felmelegedésből: megszabadulunk a szúnyogok okozta kellemetlenségektől. Csakhogy ez az előny is erősen kétes és szűklátókörűén emberközpontú: a szúnyogok igencsak hiányoznak majd a természetben kialakult táplálékláncból. A jelenben azonban a szúnyogok elleni védekezés még a probléma, méghozzá költséges. A közelmúltban már írtunk arról, hogy a Balaton parti települések önkormányzatainak kétharmada nem rendelte meg az idei évre a szúnyogirtást. Szű- kebb pátriánkra, Baranyára tekintve tavaly Dunaszekcsőn is úgy döntöttek, hogy elhagyják a település környékén és a bári üdülőterületen a szúnyogirtást. Az üdülőtulajdonosok körében akkor volt emiatt a felzúdulás, hogy az idei évben ismét irtani fogják a szúmyogokat. Mohácson úgyszintén e nyáron a szokásnak megfelelően három ízben lesz szúnyogirtás. A. Pécsi Városgodnokság joggal tarthatott attól, hogy idén egyharmadával drágábban tudja majd elvégeztetni ezt a feladatot. A budapesti CORAX Környezetvédelmi Kft.-ét választotta ismét, mert az a tavalyi áron, 800 000 forintért vállalta a biológiai és a vegyszeres szúnyogirtást. A biológiai védekezés már május közepén megkezdődik, a légi permetezés pedig valamikor június végén és július közepén lesz. Újdonság, hogy idén Malomvölgyben is védekeznek a szúnyoginvázió ellen. Ez egyelőre nem okoz költségtöbbletet, mert egy tavalyi jogos reklamáció elfogadásával és ellentételként végzi el a malomvölgyi szúnyogirtást a CORAX a Pécsi Városgondnokság számára. A jövő évtől azonban ki kell találni valamit a malomvölgyiszúnyogirtások finanszírozására. Ez a terület ugyan nem tartozik Pécs közigazgatási területéhez, de a szúnyogok - tapasztalhattuk - nem tisztelik a határokat. Dunai Imre kan szinte nosztalgiával gondolnak vissza Gor- bacsovra. Nem kell persze mindezt túlértékelni, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Gorbacsov idején sokan Brezsnyevet sírták vissza, előtte pedig Hruscsovot. Sokak szerint mindazonáltal egy, a zsákutcába vezető politikai elképzeléseitől megszabadult reálpolitikus Gorbacsov még mindig jobb lenne, mint bármelyik más alternatíva: egy esetleges újabb puccs, vagy egy diktátor. Bár a régi államhatalmi struktúráknál, így a KGB-nél, legfeljebb cégtáblát cseréltek, a lényeget illetően maradt minden a régiben, mindazonáltal aligha képzelhető el, hogy sikerrel járhatna valamiféle az augusztusihoz hasonló kalandor tett. Gorbacsovnak talán legnagyobb érdeme, hogy hatalmi ideje alatt hetven év után felnőtté válhatott az orosz társadalom, s az augusztusi napok fényesen bizonyították, hogy nincs visz- szatérés a múlthoz. Nyilvánvaló, hogy a kivezető út a piacgazdaság. Ennek megteremtése viszont nem megy egyik napról a másikra. Biztató jel, hogy válla- kozókedvben nincs hiány. Egyelőre azonban az emberek összetévesztik az élelmességet a vállalkozással. A régi üzletek helyén létrejövő magánboltok is jórészt az állami boltokban nem kapható hazai termékeket, illetve külföldről származó olcsó tömegcikkeket próbálnak meg extraprofittal eladni. A vegyes vállalatok többsége is kereskedő- cég, s nem termelő vállalat. A régi patinás áruházak közül mind többen nyitnak valutás boltokat, azonban egyelőre alig van forgalmuk. Az igazi nyugati működőtőke szemmel láthatóan fél a bizonytalan állapotoktól és a káosztól. A mostani oroszországi és moszkvai viszonyok egy tekintélyes gazdasági szakember szerint leginkább a szerencselovagoknak és a maffiának kedveznek. Mindehhez társul a katasztrofális közbiztonsági helyzet. Moszkvában virágzik a szervezett bűnözés, mindennaposok az utcai támadások, lopások. Moszkva nem a régi. Mindent egybevetve nyomasztó város. Történész ismerősöm az orosz történelemben egymást gyakran követő zavaros időszakok egyikeként értékeli a mostani helyzetet, amely akár évtizedekig is eltarthat. Mi tagadás, egy rémálommal felérő vonatút után (ilyen piszkos vonatokkal még a volt szovjet délvidéken sem találkoztam) valóságos felüdülés hazaérkezni, s az egy héten át tapasztalt általános nyomorúsághoz képest jó érzéssel konstatálni, hogy mindehhez képest Magyarország a nyugalom és boldogság szigetének tűnik. Kóti Lóránt Toliseprű Arany János nyelvezete Kosztolányi Dezső a legnagyobb magyar költőnek mondja, de volt idő, amidőn az érettségi tételek közül is törölték a nevét. Ebben az évben születésének 175., halálának 110. évfordulóját ünnepli a magyar irodalmi világ. Epikai és lírai munkásságának áttekintése nem lehet e sorok Írójának feladata, ezért csak Arany stílusának, nyelvezetének néhány sajátosságáról ejtünk szót. Közismert, hogy Jókai után Arany Jánosnak volt a legszínesebb stílusa és legbővebb szókincse. Riedl Frigyes, egyik méltatója szerint: „Művész sohse volt korlátlanabb ura művészete eszközének, mint Arany a magyar nyelvnek. Magyar nyelvalakok, melyek századok óta föld alá voltak temetve, vagy csak a nép száján élve, magyar költeményben még sohasem fordultak elő, egyszerre csak költői szárnyra kelnek, színt öltenek, hangoznak és illatoznak.” Ha elmerülünk Arany nyelvének bűvöletében, hihetővé válik a mondás: anyanyelvűnk nem szűk, nem szegény, mert olyan rejtett kincsekkel rendelkezik, amelyek sajnos még mai napig sincsenek kiaknázva. Nézzünk egy példát Riedl meglátása alapján! Hogy említi például Arany valamely személyről arca kipirosulását? Ilyen nyelvi fordulatokkal: el- veresedett az arca, Toldi György veresebb lesz a főzött ráknál, Ildikó, arca lobbot vetett, Lajos képét láng csapta fel, Toldiné orcája vérbe, lángba futott. Arany gyakran megeleveníti a képeket, megszínesíti a régi költők kopott képeit. Szinte minden munkájában a népnyelv szótani, hangtani jelenségeibe ütközünk: kedveli a - túl, - tül, -rul, -rül ragokat, a volna helyett pedig szívesen alkalmazza a vón-t. Mondatfűzéseiben gyakran akad egy-egy, a nép ajkán született szó. E mellett a régi irodalom is forrásul szolgált szókincséhez, főleg a XVI. század ódon nyelvi változatait kedvelte. Arany nemcsak a tiszta magyar nyelvnek volt szenvedélyes szószólója, de gondosan ügyelt a nyelvi világosságra is. Egy helyütt ezt írja: „Mit meg nem ért a józan emberi ész: hiányzik abban egy - az értelem Milyen kár, hogy manapság nem tartják be e józan szabályt; hányszor hangzik fel a kérdező rádióriporter ajkán: - Ha lehetne, legyen szíves most mindezt magyarul, polgári nyelvre fordítva elmondani, hogy a hallgatók is érthessék! Az ilyen értelmetlen szóáradatok ellen emelte fel szavát Lőrincze Lajos „Csúnya szóval mondva” című cikkében, amikor is nemcsak az Ízléstelenség, a trágár szavak, kifejezések ellen emel vétót, hanem a nemi élet, a biológiai folyamatok területéről vesznek olyan szavakat, amelyek hallatán nagyanyáink méltán felháborodhatnának. Sokszor maguk a riporterek is telítve vannak szócséplő, erőlte- tetten kinyökörgött olyan mondatokkal, amelyekről tréfásan szólva a halva született nagyapa meséje jut az ember eszébe. A rádiót hallgatva nemrégiben az egyik riportkészítés során tizennyolcszor hangzott el a finanszírozás szó. De így vagyunk a menedzseléssel, konszenzussal, a recesszióval, a médiumok helyett a média szóval stb. Jó volna bertartani Kazinczy mondását: „Jót és jól! Ebben áll a nagy titok ...” Dr. Tóth István Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés junius 1-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A május 9-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Sajnálom, de ön jelent meg az én álmomban, nem én az önében.” Ajándékutalványt nyertek: Kult Zoltán, Komló, Vértanuk u. 7., Palanovics Zoltán, Pécs, Eszék u. 23., Póczek Éva, Pécs, Semmelweis u.l7„ dr. Rizner Mária, Pécs, Gosztonyi Gy.u. 20/c. Okos Istvánná, Szabadszentkirály, Zöldfa u.9. Az utalványokat postán küldjük el.
