Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-20 / 138. szám

1992. május 20., szerda üj Dunántúli napló 3 „Lobbizás” Az idézőjel duplán magyará­zandó. Részint, mert valamiféle elítélő magatartás megjelölé­sére használjuk - ez pedig a ló­nak az egyik oldala. Nincs olyan üzleti-gazdasági-politikai cél, amelynek eléréséhez a világ döntő részén ne lenne elfoga­dott eszköz a jó értelemben vett lobbizás. A másik indok az idé­zőjelhez: Baranya nem tartozik a világ döntő részéhez, s ezt a lobbizás terén legutóbb meg­nyilvánult magatartása a végle­tekig példázza. Az EXPO-ról van szó. Köze­lebbről: azokról a megyei ren­dezvényekről, projectekről, el­képzelésekről, amelyekről a na­pokban a Pécsett működő Vi­lágkiállítási Iroda a honatyákat kívánta tájékoztatni, időben el­küldött meghívókkal invitálva a beszélgetésre a 17 baranyai or­szággyűlési képviselőt. Természetesen a cél: megsze­rezni a tervekhez a támogatásu­kat. Mi több - másként: mi sem természetesebb! - arra szá­mítva, hogy a parlamentben le­hetőségeiket, kapcsolataikat, befolyásukat a baranyai EXPO sikere érdekében latba vetik, lobbiznak a megye javára. Azaz: időben elkezdve segítik azt az elképzelést, hogy a világ- kiállítás révén Baranya gazda­godjon, munkahelyek létesülje­nek, jobb legyen az infrastruk­túra, olyan beruházások való­suljanak meg, amely már mesz- sze az EXPO kapuinak bezárása után is az itt élők javát szolgál­ják. Ez lenne ez esetben a lobbi­zás célja és haszna. A 17 meghívóra hatan hall­gattak. Közülük hárman eljöt­tek: dr. Bíró Ferenc, dr. Hoppá József és Papp András, mind­hárman az MDE-frakciobóL Hárman kimentették magukat válaszlevelükben. Tizenegy ho­natya - ha nem sértem meg őket - a füle botját sem mozdította. Teljesen mindegy, hogy melyik párt színeiben fütyültek az invi- tációra. Ebből a megyéből vá­lasztattak képviselőnek - ez itt a lényeg. És persze a honatyai magatar­tásuk. Mondhatnánk: most nem EXPO-nálták magukat. Mond­hatnák: a világkiállítás még messze van. Úgy tűnik azon­ban: Baranya is a Parlament Vadásztermétől... Mészáros A. Iskolatárlat Mágocson Hamar János festőművész kiállítása nyílik május 21-én 17 óra 30-kor a Mágocsi Általános Iskolában. Ez alkalommal ad előadóestet Gulyás Dénes ope­raénekes, a megnyitón fellép a Labiale fúvósegyüttes. Képernyő előtt Ki ez a lakkcipős fiúcska? Vállán a táskával, ki az aki elő- imbolyog az erdő zöld sátra alól és a rozoga fahídra lép? Csak nem maga Rilke, fiatalon, lakk- cipősen, ki levelet kapott vala­mikor, levelet valakitől -, hogy azután fokozatosan rádöbben­jen az írás, a kreáció Istennel rokon magányára? Még fülemben Mácsai István festőművész szavai, ahogy ön­kéntelenül is lehajolnék össze­szedni a széthulló fehér lapokat - igen, ezek azok a szélbe szó­ródó költemények, a becsvágy semmibe hulló paradigmái Mándy Ivánnál is! - , hogy ösz- szeszedegessem azokat, mielőtt végképp elsüllyednének a zörgő avartengerben. Még a fülemben, amit az idős, hetven éves festőművész mond, ami utóbb már oly magá­tól értetődő lesz, hogy szinte Pécs tinnországi tesvérvárosából, Lahtiból érkezett nyugdíjasokat fogadott tegnap dr. Krippl Zol­tán polgármester Fotó: Szundi György Dán módszerrel vizsgálják az ország kórházait A komlóiak már remélhetik a támogatást Először is egy félreértésből adódó tévedésemet szeretném korrigálni. Úgy jó egy hónappal ezelőtt, arról írtam, hogy a kom­lói kórház egy magyar-német kft-vel átvizsgáitatta működé­sük minden területét, azzal a céllal, hogy tanácsot, segítséget kapjanak ahhoz, hogyan tudná­nak még jobban, gazdaságosab­ban működni. Az értékeléskor elhangzott, hogy az ágylétszám észerűbb kihasználtságát növelni lehetne belső átszervezéssel. Erre akar­tam célozni, amikor azt írtam, nem kellően kihasznált az ágy­kapacitás. Dr. Szabó Antal, a kórház igazgató főorvosa elém tesz egy felmérést, amely többek között a megye valamennyi kórházá­nak betegforgalmát is vizsgálta. A felmérés szerint, természete­sen egyéb olyan adatok, mint az indokoltság, a betegségtipusok, a gyógyítási idő, stb. összeha­sonlításában a komlóit a legjob­ban kihasznált kórházakak közé sorolták. No, de nem ez az oka, hogy ismét megkerestem a komlóia­kat, hanem az, hogy a közel­múltban újra alapos vizsgálódá­son estek át, mégpedig a Népjó­léti Minisztérium jóvoltából. Igaz, ezt a felmérést az ország valamennyi kórházában elvég­zik. Arról van szó, hogy a Világ­bank támogatja a magyaror­szági kórházrekonstrukciókat, de természetesen az ésszerűség keretein belül. Vagyis, csak azok a fekvőintézetek kaphat­nak pénzt e célra, amelyek fej­lesztése indokolt. így feltétel­ként szabta meg, hogy az ország valamenynyi kórházának álla­potát, kihasználtságát mérjék fel, mégpedig erre kidolgozott és másutt már jól bevált dán módszer szerint. A vizsgálat le­folytatására régiónként bizott­ságokat neveztek ki. Komló esetében ez a vizsgá­lat lezárult, mégpedig kedvező eredménnyel. A bizottság egyértelműen ál­lást foglalt amellett, hogy Bara­nya megye második legnagyobb városában mindenképp indokolt a kórház léte, és ezzel együtt a megfelelő működéshez szüksé­ges korszerűsítése. így most már bizton remélhe­tik, hogy a halaszthatatlan sebé­szeti és szülészeti-nőgyógyá­szati műtők korszerűsítésére a közeljövőben megkapják a pénzt. S. Zs. Halló, Schöller­Budatej? Elegáns új depó áll a 6-os főút mentén a pécsváradi ben- zinkúttal szemben. A Schöl- ler-Budatej lerakata. Néhány egyszerű kérdést akartam fel­tenni ezzel kapcsolatban. Mi­lyen szempontok szerint esett a választás Pécsváradra? A meg­szűnő pécsi depótól hányán jár­nak ki Pécsváradra, illetve hány helybelit tudnak foglalkoztatni? És a többi... Pécsett, az egység vezetőjétől megtudtam, az új pécsváradi depóról csak Budapesten kapha­tok, információt. Eszembe jutott a mostanában többször hangoz­tatott érv, hogy a gazdaságban milyen célszerű a központosí­tás, és időt, telefont nem kí­mélve hívtam is Budapestet. Ki­tartásom eredményeként végül beszélhettem a területi igazga­tóval, aki elmondta, az ő fel­adata az eladás, a sajtóval kizá­rólag a marketing osztály veze­tője foglalkozik. Igen, ez a nyu­gati szisztéma, mindenki ponto­san tudja a dolgát, senki nem szól bele a másik munkájába! Olyannyira nem, hogy csak a sajtófelelős tudta: interjút kizá­rólag a német igazgató adhat. A magyar nem, elvégre a cég 97 százalékban nyugati tulaj­donban van. Megértem én a német urat is, a szerkesztőségeknek szétkül­dött reklámfüzetben található­kon kívül másról nem is érde­mes írni, árakról pedig ne is be­széljünk! A hazai jégkrém-piac fele a Schöller-Budatej kezében van. P. E. Közjátékok a köznek kimondani is közönséges: „...az életkori?): azzal az előnnyel jár, hogy az ember nem törődik az­zal, mit mond a kritika.” S hogy most már igazán csak a maga s mások örömére fest efféle „normális” képeket. Ám nem lehet nem törődni mindazzal, amit a képek mon­danak. Törődni kényszerülünk a mező derűs és hars zöldjében felejtett személyautó - egy roz­zant kis Trabant - béketűrésben megaszalodó csontvázával, tö­rődni a képzelet valóságot is le­birkózó konstellációjával, amely most már végérvényesen odavarázsolta az Infánsőt Kis­kunfélegyháza jellegzetes, a port záporral szelídítő utcáiba, Breugel vadászait és nyurga­léptű kopóit a nagykorúira, tö­rődni a fal tövében bokrosodó ecetfával, és törődni azzal is, amit Thomas Mann a József és testvéreiben mond a haldokló szó és a jel viszonyáról: „Eny­hébb-e a jel a szónál? ... A szó lassan ér a tudatáig, először ért­hetetlen előtte, megfoghatatlan, elképzelhetetlen ... A szó mó­dot ad erre a halogató harcra a valóság ellen. De a jel felmuta­tása ezt lehetetlenné teszi.” A kép - jel. Néha nagyon is összetett képződmény. A képer­nyő sem tesz mást, minthogy megajándékoz bennünket kép­ződményeivel. Ám azok a pil­lanatok, amikor a kép szövet­kezni tud természetes, belőle nőtt szövetségesével, a betűvel, s azon át a nyelvvel - rendkívü­liek. Rendkívüliek és ritkák. Felfedezésükhöz éberség kell. Olyan éberség, amelyet nem sodornak el a reklámok ízléste­lenségükkel és durva exhibico- nizmusukkal, melyet nem altat­nak el képi üresjáratok: mert azért valljuk be, nem könnyű felfedezni a már felnőtt költő lornyonját, a felöltő mélybarna szövetén végigszaladó aprócska pókot, ami egy fehérköves gyűrű fejére emlékeztet. ’’Ku­tassa ki azt az okot, ami írásra készti” - figyelmezteti aztán a felnőtt a fiatalt, megkopogtat­ván fémvégű sétálópálcájával a csiga mészhéjú páncélját - „ku­tassa ki...! Kérdezze meg be- lehalna-e?” A végén már csak a csigát és arasznyi útjának különös, meg­fejtésre váró vonalát látjuk. A nyálkával oly tünékenyen meg­jelölt utat. A jelet. A jelet, ami folytatódik, de mindig föl is szárad vagy beleszürkül a vén pad időtlen repedéseibe. S ha már csiga a tempónk, a televízió képernyője is kihunyhat, a jelek a szemhéjunk alatt íródnak to­vább. Bóka Róbert A megyéé a megye könyvtára? A szolgáltatások mellett egy helytörténeti gyűjtemény Jó hírekkel fogadnak a Ba­ranya megyei könyvtárban, ahová egy régi meghívás telje­sítésére megyek, éppen, hogy ezekről az eredményekről tá­jékoztatást tudjak adni. A leg­szokatlanabb, de az igazgató, Surján Miklós ennek örül talán a legjobban: az olvasólétszám az elmúlt időszakhoz képest 14 százalékkal nőtt, közel 10 000-ről több, mint 11 000-re emelkedett.- Az azért kicsit szomorú — mondja - hogy sokan azért jönnek ide például, mert már nincs pénzük, nem tudnak könyvet, újságot venni. Van egy idős néni, ő egy ideje min­den reggel fél 8-kor már itt van, hogy elolvassa az újsá­got. Az olvasótáborunk két legfontosabb csoportja egyéb­ként a középiskolásokból és az egyetemistákból kerül ki. A 15 és 30 év közötti korosztály a látogatók kétharmadát jelenti. Nem csupán az olvasók száma, hanem a látogatások átlaga is rendkívüli módon nőtt, 12 százalékkal. Míg ta­valy előtt 104 000-ren fordul­tak meg nálunk, tavaly 116 000-en voltak. Naponként sokszor hatszázan is itt ülnek az épületben. A legutóbbi adat szerint az éves átlag 230 000 kikölcsönzött könyv volt. A megnyerő számok mel­leit az; is tudjuk, hogy a me­gyei könyvtár olvasóinak kö­rülbelül 30 százaléka nem pé­csi olvasó. A kérdésre, hogy mennyire a megyéé az intéz­mény, önmagában az is jó vá­lasz, hogy ez a leggazdagabb állományú gyűjtemány, s mint ilyen, természetes központ is egyben. Egyébként bármit, bárhová eljuttathatnak, könyv­tárközi kölcsönzés révén. Az itteni szakemberek tanács­adással szolgálnak a kisebb könyvtáraknak a legtágabb te­rületeken, az állománybővítés, összevonás, átépítés és más kérdések megválaszolásában. És hogy mennyire veszik az il­letékesek figyelembe javasla­taikat? A tapasztalat szerint ez az embertől függ. Van, ahol egy önkormányzat tudja, ha el akaija látni a könyvtárral kap­csolatos feladatát, hasznos a hozzáértő segítsége. Máshol van, aki úgy véli, nem kell, hi­szen az is elég, ha ki-ki behoz egy könyvet otthonról, s majd úgy is összeáll egy gyűjte­mény. Igaz, hogy azt senki nem tudja, milyen haszonnal forgatnak majd mondjuk egy 57-es veszélyes növényvédő­szerekről szóló szakmun­kát.. . A szolgáltatások skálája meglehetősen széles a megyei könyvtárban, de ezt ki-ki maga is megtudhatja. Kevésbé ismert, hogy alap-és közép­fokú képzést is nyújtanak itt, jelenleg is járnak könyvtáro­sok a tanfolyamokra. A ko­rábbi hálózati szerepben kije­lölt hely mára megváltozott, s a funkciók is kibővültek.- Mi látjuk el a megye né­metlakta településeit, iskoláit német anyanyelvi irodalom­mal - folytatta az_ igazgató. - Nem szabad megfeledkezni a kiadói tevékenységünkről sem, de említhetném a hangos­könyvtárat is, vagy a magyar, a német olvasótáborokat. . . Még azt is megteszik az itt dolgozók, hogy felvilágosítást adnak arról, egy-egy idegen nevet hogyan kell kiejteni. De ha valaki betelefonál egy kis faluból, hogy ő a teraszos földművelésről akar megtudni mindent, amit csak lehet, ösz- szekészítik a számára a pak- samétát. A legérdekesebb szolgálta­tást azonban a Baranya gyűj­temény nyújthatja azoknak, akik településükről mindent tudni szeretnének. A helytör­ténet reneszánsza magával hozza, hogy a kis falusi egye­sületek, szerveződések, a vár­baráti körök, a helytörténész szakkörök diákjai vagy mások meg akarják ismerni lakóhe­lyük történetét. Gyakran elég egy akármilyen szerény kivi­telű monográfia is. A terület elkötelezett gaz­dája, dr. Boda Miklós a legna­gyobb szeretet hangján szól a gyűjteményről, amikor elkísé­rem, hogy bemutassa nekem. Konyákig vájunk a szaknyel­ven „aprónyomtatványnak” nevezett kincsek közé, ahol báli meghívótól bizonyítvá­nyig, partecédulától a marha- dögvész elleni intézkedések dokumentációjáig minden megtalálható. Helytörténeti anyagot gyűjt a levéltár és a múzeum is, de ott inkább ira­tok, okiratok vagy tárgyi em­lékek kapnak helyet. A megyei könyvtár két kis szobájában az 1770-es évek­ből származik az első pécsi anyag, máshonnan való persze van. _ A tavalyi adatok birtokában közelítőleg- meg tudjuk mon­dani, mekkora a gyűjtemény. Aprónyomtatványból körülbe­lül 48 000, könyvből 8200, fo­lyóiratból 2450 kötet, fotóból 7500 és mikrofilmből hozzá­vetőleg 600 van. Mire számíthat az, aki egy kis faluból bejön, hogy anya­got gyűjtsön? Először is szakemberek se­gítenek neki, mert hiszen nem várható el, hogy maradéktala­nul jól tudjon tájékozódni a felhalmozott anyagban. Ha megjelent a településéről könyv, azt vagy megtalálja, vagy meghozatják neki. Az is kiderül, ha máshol őrzik a kö­tetet, levéltárban esetleg, vagy az egyházmegyei könyvtár­ban. Újságcikkeket, cikk-ki- vágatokat 1962 óta szednek össze, és csoportosítják őket földrajzi nevek és szakok sze­rint. Időszaki kiadványokból álló gyűjtemény is hozzáfér­hető. Ha a kutató egy kis sze­rencsével jár, könnyen találhat régi fotót is, egy igen értékes levelezőlap-gyűjteményben. A beszerzésre régebben ta­lán több volt a pénz, de ez nem csupán anyagi kérdés. Sokan őriznek értékeket a padlásu­kon, félredobott kacatok kö­zött, anélkül, hogy tudnának róla. Antikváriumból, hagya­tékokból való vásárlással is bővíthető az állomány. Egy selejtezéskor sikerült megsze­rezni az egyik büszkeségüket, egy csodálatos iskolaérte- sítő-gyűjteményt. Rendelke­zésre áll egy életrajzi nyilván­tartás a megye nagy szülöttei­ről, jelentősebb alakjairól, és egy biliográfiai munka, mely 45-től tartalmaz adatot. A Ba­ranya gyűjtemény célja min­dent összeszedni, ami a me­gyére vonatkozik, bárhol je­lent is meg. A látvány min­denesetre megnyerő. Ha, amint reméljük, megszapo­rodnak a múlt emlékeit feldol­gozó munkák, itt alapos hátte­ret szolgáltathatnak majd a ku­tatásokhoz. Hodnik I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom