Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-12 / 130. szám
1992. május 12., kedd új Dunántúli napló 9 Siklós Siklós: városi borverseny Április 24-én a Siklósi Művelődési Központ adott otthon az idei borversenynek, a benevezett borok szigorú szakmai bírálatának. A zsűri 112 fehérbort és 31 vörösbort értékelt. Eredményesen szerepeltek az Olasz- rizlinből készült borok, a 42 féle Olaszrizling fele aranyérmes lett. A fehérborok kategóriájában Kesztyűs György Rizlingszilvánija, míg a vörösborok kategóriájában Bajnai József Oprortója nyert nagydíjat. Bruchköbeli látogatás A Harkánnyal fél évvel ezelőtt testvérvárosi kapcsolatba lépett németországi Bruchkö- belből népes csoport érkezett a közelmúltban magyarországi látogatásra. A vendégek már otthon is figyelemmel kísérték a menekülthelyzetet (több mint 9 ezer márka pénzsegélyt valamint élelmiszert és ruhát küldtek Harkányba a horvátországiaknak), most pedig két Ford kisteherautót hoztak magukkal a harkányiaknak, valamint gyermekjátékokat adtak át az óvoda számára. Ittlétük alatt pénzadományt gyűjtöttek Simon Tamás harkányi fiatalembernek, aki súlyos szívműtét előtt áll. Hirdetésfelvétel Továbbra is várja az Új Dunántúli Naplóban hirdetni szándékozókat a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet pécsi (kertvárosi), valamint harkányi és siklósi kirendeltsége. A térségben egyébként az Ormánsági Takarékszövetkezet vajszlói és sellyei, valamint az Újpetre és Vidéke Takarékszövetkezet új- petrei, kozármislenyi, pécsi(na- gyárpádi), egerági, vókányi és szalántai kirendeltségén is várják a hirdetőket. Lapszemlénk Siklós és Siklósvidék: • Egy nyílt levél Siklós önkormányzatához • Beszélgetés Dunai Tamás színművésszel • Emlékmű és határidő ... • Tudósítás a borversenyről • Sporthírek innen-onnan • A jogász válaszol Harkányi hírek: • A jegyzőasszony ügye • Bédy István polgármester a közmeghallgatásról • A Szitué lett a Borostyán • Nagycsaládok sorozat - látogatóban Hidegéknél • A Szaharát megjárt vadász • A kábítószer és hatásai Az oldalt írta: Balog Nándor Az előtérben látható hölgy bizonyára nem, csupán a felvételünk csalóka ez esetben. A siklósi strand ugyanis csak június elején nyitja meg kapuját. Addig a dolgozóké, a karbantartóké a terep. Siklósi strandnyitás Bár az időjárás már lehetővé tenné a helybélieknek, hogy a nemrég önkormányzati tulajdonba került siklósi strandon pihenjék ki napi fáradalmaikat, annyi a teendő még a mendencékkel és a strand területén, hogy az első vízbemártózásra június elejéig még várniuk kell a nap és a víz szerelmeseinek. Mint Kalmár József üzemeltetőtől megtudtuk, a tél igencsak megviselte a medencék állagát. Az idő szigorú vámszedő, a vállalkozónak most kell pótolnia mindazon munkákat, amelyeket az utóbbi húsz évben az elődei elmulasztottak. Tulajdonképpen romantikus dolog a park térdig érő növényzetén átgázolni, de a nyitásig a kaszákat is kézbe kell venni. Kalmár József szerint a park- rendezéshez nem kell sok idő, ám teljesíteni szeretnék az önkormányzatnak tett ígéretüket és mielőbb meg kívánják építeni a nagymedence közelébe tervezett vendéglátóegységet is. Bár a vízdíj a tavalyihoz képest is jelentősen emelkedett, az üzemeltető azt nyilatkozta, hogy nem változtatnak a belépőjegyek árán. A felnőttek napijegye 50 forintba, a gyermekeké pedig 40-be fog kerülni. Ingyen léphetnek be a strand területére a nyugdíjasok és a helyi úszó- szakosztály tagjai, akiknek versenyeit a költségek átvállalásával támogatja az üzemeltető. Aki egyébként 16 óra után vesz jegyet, annak csupán 30 forintot kell fizetnie. Záróra pedig akkor lesz a siklósi strandon, amikor az utolsó vendég is megunja a lubickolást. Siklósi térség: összehangolt fejlesztés? Szerdán délelőtt Siklós, Harkány, Nagyharsány, Villány és Beremend önkormányzati vezetői valamint a térségben tevékenykedő vállalkozók, gazdasági szakemberek ülnek össze a siklósi Polgármesteri Hivatalban, hogy kísérletet tegyenek a térség fejlesztési elképzeléseinek összehangolására. Mint dr. Máté János, Siklós polgármestere elmondta, az ön- kormányzatuk és a Siklósi Gazdasági Kamara kezdeményezésére szervezett munkamegbeszélés alapja, hogy Siklós térségét legszerencsésebb egy gazdasági egységként elképzelni és fejleszteni. A szerdai megbeszélés célja, hogy az érintettekkel ebben a kérdésben elvi egyetértés szülessen.- Ha sikerül közös nevezőre jutnunk, elkerülhetőek lesznek a párhuzamos fejlesztések és a vállalkozókat nem, hogy tönk- retettné a konkurenciaharc, hanem még erősíthetik is egymás piaci lehetőségeit - tette hozzá a polgármester elképzeléseihez dr. Dobay Gábor, a Siklósi Gazdasági- és Iparkamara elnöke. - Elkerülhető lesz, hogy mondjuk három benzinkutat is építsenek egymás közvetlen közelében, vagy minden településen szállodaépítésben gondolkodjanak. Egyébként a térségi érdekeket szolgáló vállalkozásokhoz a pénzintézet elnökeként ígérem, hogy kedvező kamatozású és hosszú lejáratú hiteleket fog biztosítani a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet. Ormánysági nap Nemes szándék vezérli az Ormányságból elszármazott pécsi polgárokat, amikor a Kiss Géza Társaságba törmörülve időről időre megemlékeznek szülőhelyükről, családias légkörű rendezvényeken ápolva az ormánysági hagyományokat. Legutóbb Pécsett, a Művészetek Házában találkoztak az egykori ormányságiak, ahol Pesti János nyelvkutató tartott előadást az „Ormányság nyelvi értékei” címmel. Ám, hogy ne csak a tudós ember beszéljen, a Siklós közeli Kémesről, Sza- porcáról, Drávapalkonyáról valamint Csányoszróról elszármazott nénikék és bácsikák nyilvánosság előtti, kötetlen beszélgetése színesítette, tette eredetibbé a programot. Mint minden összejövetelükön, az ormányságiak most is tisztelettel szóltak Kiss Géza, Kákics hajdani lelkipásztorának szellemi hagyatékáról, aki népművelőként, tájnyelvkuta- tóként, népdalgyűjtőként, íróként és költőként, az Ormányság népéért törhetetlenül küzdő emberként munkálkodott a vidék felemelkedéséért, hagyományaik megőrzéséért. Jó hírünket viszik a laurensiek Francia borvizit Borrendi avatás Villányban A mondás szerint „a jó bornak nem kell cégér”, ám ennek ellenére nemes nedűinket nem árt megismertetni a világgal. Akár úgy, hogy mi visszük külföldre bemutatni a jobbnál jobb évjáratokat, akár úgy, hogy vendégeket fogadunk történelmi borvidékeinken. Ez utóbbi történt az elmúlt napokban is, amikor a Dél-franciaországi Laurens faluból több mint húsz szőlész-borász vendég érkezett Magyarországra, szakmai útjuk során a villány-siklósi borvidéket is felkeresve. A franciák „főhadiszállása” Szekszárdon volt, onnan tértek át Baranyába a múlt hét szerdáján. Az első pozitív benyomás Pécsett, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben érte őket, ahol mind a régebbi magyar szőlőfajtákkal, mind pedig a ma köztermesztésben lévőkkel megismerkedhettek. Többeket meglephetett, hogy a kutatóintézet területén 1013 szőlőfajta található, ami (a hazai vezető hely mellett) a világ hatodik leggazdagabb fajtagyűjteményét jelenti. A program csütörtökön délelőtt Siklóson folytatódott. Dr. Máté János a polgármesteri hivatalban fogadta a franciákat, rövid ismertetőt tartva a városról, a borvidékről és annak klimatikus viszonyairól. Ezt követően Máriagyűdre, a siklósi tsz. pincészetébe indult a jókedvű csoport, ahol a kóstolón öt féle borral ismerkedhettek meg „közelebbről”. A vendégek többek között azt firtatták, hogy mekkora szőlőterület szükséges hazánkban egy család eltartásához. Bár erre pontos válasszal nem tudtunk szolgálni, ők tájékoztatásképpen elmondták, hogy Franciaországban 15 hektár szőlőültetvényből lehet tisztességesen megélni. (Kérdés persze, hogy ez a fogalom ugyanazt takarja-e francia barátainknál, mint nálunk . ..) A horvát határ közelsége miatt a vendégek érdeklődése a déli szomszédainknál dúló háborúra és a menekültek itteni helyzetére is kiterjedt, ám az idő rövidsége miatt a mélyebb eszmecsere elmaradt, a csoport indult tovább. Á Villányi Bormúzeumban Paul Londont, a Párizsi Magyar Ház főtitkárát és Ca- nonge Mas asszonyt a Villányi Borőrök Borrend tiszteletbeli tagjává avatták, míg Alain Berthezene (Laurens falu polgármestere) Szekszárdon, az ottani borrendnél kapta ugyanezt az elismerést. A franciák a hétvégén Magyarország más borvidékeire is ellátogattak, majd hétfőn, a Szekszárdon rendezett búcsúestjükön találkozhattak újra a baranyaiakkal. Mint Kömyei Béla főkertésztől (Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal) megtudtuk, a további szakmai együttműködésről és információcseréről szóló megállapodást írtak alá. A siklósi Hajdú Imre úti iskolából Menekültek Hollandiában A gyermekek három hétre elfeledhették a háborút Ha csak három hétre is, de elfeledtetni a háborút, ha csak pillanatokra is, de mosolyt csalni a gyermekek arcára. Ez a cél vezérelte a hollandiai Pax Christi Kinderhelp gyermekmentő segélyszervezetet, amikor 40, az egykori Jugoszlávia háborús területeiről kimenekített, s jelenleg a siklósi Hajdú Imre úti Általános Iskolában tanuló gyermeket látott vendégül április 10-től május 1-ig a Hága melletti Wassenaar városkában. A hollandok még a múlt év decemberében látogatást tettek a nagyatádi menekült táborban és az ott szerzett keserű élményeik hatására döntöttek úgy, hogy a gyermekek számára több turnusban üdülési lehetőséget biztosítanak. Röviddel ezután (még a téli szünetben) 80 horvátországi gyermek kiszállításáról és fogadásáról gondoskodtak, áprilisban pedig Siklósról indultak el a várakozásokkal teli csoporttal a már említett Wassenaar városkába.-Szervezetünk 1961-től, a Berlini fal felhúzása óta tevékenykedik a világ szerencsétlen sorú gyermekeinek érdekében - kaptunk rövid tájékoztatást Henk van de Langkruis-tói, a Pax Christi Kinderhelp pénzügyi vezetőjétől, aki visszakísérte Siklósra a diákokat. A horvátországi gyermekeket szokásaikhoz híven családoknál helyezték el és két-három naponta közös programokkal is megörvendeztették őket. Voltak a királyi főváros. Hága postamúzeumában, a strandon és a Hága melletti makettvárosban. Amsterdamban az állatkert megtekintése és egy hajókirándulás, Wassenaarban pedig a tűzoltólaktanyában és a vidámparkban tett látogatás jelentett számukra igazi kikapcsolódást. Egy kilenc éves kislány akkor még nem tudta közülük, hogy édesapja éppen az elutazása napján lett a harcok áldozata. De, mintha megérezte volna, minden reggel sírással kezdte a napot. Aztán bebújt az őt vendégül látó „pótszülők” ágyába és lassan-lassan elapadtak a könnyei. Ő és 39 társa végül több zsáknyi ajándékkal tért haza. Pontosabban vissza a menekült tábor (vagy az ideiglenes otthon) falai közé. A vendéglátó holland szülők gyermekei és a menekült horvátországi diákok jól összebarátkoztak a három hét alatt. Felvételünkön egy tűzoltóállomás életével, munkájával ismerkednek a kicsik.
