Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-11 / 129. szám

1992. május 11., hétfő üj Dunántúli napló 3 Alapítvány munkanélkülieknek Jelentős összeggel, akár ne- gyedmilló forinttal is támo­gatja a beruházásteremtő, munkáltatáshoz szükséges eszközök beszerzését célzó pá­lyázókat a Baranya Megyei Munkaügyi Központ. Igazga­tója, dr. Miklósy Gábor kérdé­sünkre elmondta, hogy a pá­lyázatok benyújtási határ­ideje május 15.- Ez az összeg, ha sikeres a pályázat, tudomásom szerint támogatásnak minősül, tehát nem kell visszafizetni. De más hírek is terjednek . . .- A Baranya Megyei Mun­kaügyi Tanács elfogadta azt a javaslatot, hogy aki ilyen támo­gatásban részesül, az összeg egyharmad részét fizesse vissza egy közeljövőben létrehozandó alapítványba.- Önkéntes alapon? Vállal­kozói tisztességére appellálva?- Ha nyereségesnek bizonyul a vállalkozás, remélem, a tisz­tesség elegendő alap. Őszintén szólva ez egy kissé betyárbecsü­let dolga. Ugyanis ha valaki munkanélküliként megkapja a támogatást és abból sikeres vál­lalkozást hoz létre, akkor a nye­reségéből bizonyára telik három év múlva erre az egyharmadra. Főleg, ha tudja, az alapítvány pályakezdő, vagy hosszú ideje munkanélkülieknek, tőkével nem rendelkezőknek biztosít vállalkozásukhoz támogatást. Kell egy-két év kifutási idő, mi­alatt aktivizálódik ez a pénz. És ha nyereséges az üzlet, akkor a harmadik évben legyen benne annyi i erkölcsi kötelezettség, hogy ezt az összeget egyben be­fizesse.- Kevésnek tűnik számomra a „betyárbecsület”. Főleg ha szerződéssel kiköthető ez a visz- szafizetési kötelezettség.- Természetesen kötünk szerződést, de csak sikeres vál­lalkozás esetén kérhető az egy­harmad visszafizetése az alapít­ványba. Ezzel nem értek egyet, mert ha ezt a polgárjogi szerző­dést nem kötnénk meg, akkor lenne tisztán, és igazán, támoga- tásjellegű ez a dolog. így szerin­tem nem az.- Itt érzek ellentmondást. Ugyanis ezek szerint a támoga­tás nem az, amit a fogalom ta­kar. Talán ezért élnek annyian vissza vele?-Mintegy 25-30 százalékra taksálom azok számát, akik a pénzt nem rendeltetésszerűen használják fel. Ám ellenük ke­ményen fellépünk. Egyébként is több bizottság bírál egy-egy pá­lyázatot, így az esetek többsé­gében az előrelátható csalárdsá­gok kiszűrhetők.- Mennyi a támogatásra for­dítható összeg?- Mintegy 280 millió forint. S ebből közel 60 milliót fordí­tunk az átképzésekre.- Megértem, sőt elismerésre méltónak tartom az létreho­zandó alapítvány céljait. Am változatlanul kételkedek: rész­ben állami, költségvetési pénzek kerülnének vissza ebbe a támo­gatási rendszerbe.- Tény, ezeket az összegeket a befolyt adókból és a költség- vetésből különítik el. De a döntő szempont minden esetben az, hogy bárhonnan jöjjön a tá­mogatás, még véletlenül se vál­jon ismét munkanélkülivé az, akin segítünk. Ruzsinszky Színjátszó bemutató Nagydobszán A Nagydobszai Talpasházi Színjátszó Kör vasárnap este az iskola tornatermében bemutatta Csizmarek Mátyás: A borjú című zenés vígjátékát. Nemcsak a komédia került színre, hanem a címszereplő, egy igazi kis- borjú is a második felvonás vé­gén - nagy tetszést aratva. A főpróbán járva kérdeztük Sza­kos Sándornét, a darab rendező­jét a színjátszókörről.-Ez év februárjában alakult újra a társaság. A színjátszásnak Nagydobszán is hagyományai vannak, Ács János iskolaigaz­gatóval közel 30 éve már bemu­tatták ezt a darabot az akkori színjátszók. Azt egyik szereplő akkor fiatalon ugyanezt az öregasszonyszerepet játszotta. Tulajdonképpen ő volt a pro­dukció újraindítója.- Népszínműveket szeret­nénk előadni, hogy a még megmaradt és az idős emberek­nél fellelhető szép dobszai nép­viseleti ruhákat felhúzhassuk a darabokhoz. Az előadás díszlete is a helyi építkezési szokásokat idézi. Célunk, hogy a település sen a régi hagyományok felele­venedjenek, a fiatalok is meg- ismeijék ezeket, és bekapcso­lódhassanak a színjátszókor te­vékenységébe. A közel 40 tagú, tanárokból, nevelőkből és szü­lőkből álló szereplőgárda a dísz­letkészítő és a technikai segítők négy hónapos együtt dolgozása erősítette, összekovácsolta a társas kapcsolatokat - mondta Pető József, az AMK igazga­tója. S. M. Kábelkötegek a hazai Suzukikhoz Leszállította a hazai gyártású Suzuki gépkocsikhoz az első kábelkötegeket az Ikarus Móri Alkatrészgyártó Kft. Az eszter­gomi gyár egyik legnagyobb hazai beszállítójaként működő vállalat a próbagyártásokat kö­vetően az idén előreláthatólag mintegy ezer autóhoz elegendő alkatrész - kábelkötegek, ülé­sek, belső kárpitok és burkola­tok - készítésével járul hozzá a Suzuki-program megvaalósítá- sához. Jövőre várhatóan 25 ezer, azt követően évi 40 ezer gépkocsi összeszereléséhez elegendő, il­letve az autógyár mindenkori termelésének megfelelő meny- nyiségű alkatrészt szállít Esz­tergomba. A Suzuki-programban való részvétel perspektivikus, hosz- szabb távon is biztonságos üzle­tet jelent a móri vállalatnak, se­gíti a talponmaradásban, s 300 dolgozónak biztosít folyamato­san munkát. Erre igen nagy szüksége van a vállalatnak. Boris Salamaha horvát festőművész mutatta be alkotásait a hét végén Mohácson, a Csele presszó­ban. A Mohácsi Művészeti Társaság estjén Kovács József költő beszélgetett a festőművésszel. Fotó: Läufer László Tájékoztató a betegbiztosítási igazolványok érvényesítéséről Hétfői jegyzet Sok bizonytalanság tapasz­talható mind az orvosok, mind a lakosság, sőt a munkáltatók kö­rében a betegbiztosítási igazol­ványok érvényesítését illetően. Ezért kerestük fel a Társada­lombiztosítás Baranya megyei Igazgatóságát, hogy tájékozta­tást kérjünk. Az alábbi informá­ció megjelentetésére kérték la­punkat: A betegbiztosítási igazolvány kiosztását követő tapasztalatok szerint néhány munkáltató nem kellően informált és ezért nem kezdte meg az igazolványok ér­vényesítését. Az egységes eljá­rás segítésére az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazgató­ság a következő közleményt adja ki. A társadalombiztosítás egészségügyi szolgáltatásának igénybevételére jogosító iga­zolványról szóló 54/1992. (III.21.) Korm. rendelet 3. §-a (5) bekezdése értelmében az ér­vényesítésre jogosult munkálta­tók, munkaügyi központok, ön- kormányzatok, társadalombiz­tosítási igazgatóságok, stb. a jo­gosult kérésére kötelesek az igazolványt érvényesíteni. Az érvényesítést folyamatosan is el lehet végezni, sőt ez a célszerű. Az érvényesített igazolvány a jogosultságot adó jogviszony (pl. munkaviszony) megszűné­sét követő 90 napig még érvé­nyes. Ezért általában új igazol­vány kiadására, az újabb jogo­sultság alapján, csak 1992. jú­lius 1. napja után kerülhet sor. Más a helyzet a hibás szemé­lyi adatú igazolványok cseréjé­vel vagy abban az esetben, ha valaki az igazolványát nem kapta kézhez. A nem nyugdíjas állampol­gárok ott kérhetik a hibás igzol- vány cseréjét, igazolvány kia­dását, ahol egyébként az iga­zolványt érvényesíteni kell. A cseréhez szükséges tartalék iga­zolványt, az érvényesítő szer­vek képviselőjük útján szemé­lyesen vagy levélben igényelhe­tik a területileg illetékes társa­dalombiztosítási igazgatóságtól (kirendeltségtől).' Az igazol­vány cseréjekor vagy kiadása­kor az érvényesítő szerv egyben az érvényesítést is elvégezheti. Amennyiben valaki közvet­lenül a társadalombiztosítási szervhez fordul, igazolványát ott is kicserélik. A nyugdíjasok és eltartott hozzátartozóik a hibás személyi adatú igazolványuk cseréjét a nyugdíjfolyósítási törzsszámra hivatkozva, a javítandó adat pontos megjelölésével levélben vagy személyesen a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóságnál igényel­hetik, címe: 1138 Budapest, Váci út 73. A vasutas nyugdíja­sok pedig a MÁV Nyugdíj Igazgatóságnál, címe: 1060 Bu­dapest, Andrássy út 66. szám. Az Országos Társadalombiz­tosítási Főigazgtóság tájékot- zatja a lakosságot, hogy a kizá­rólag betegbiztosítási igazol­ványnyal kapcsolatos és a nyugdíjas állampolgárok ré­szére fenntartott Budapest 1929 postafiók számot, 1992. május 8. napjával megszüntette. Ezt követően az igazolvánnyal kap­csolatos kérdések megválaszo­lására az előbb említett szer­vekhez forduljanak. A társada­lombiztosítási igazgatóságok mindenre kiterjedő információt adnak. Ismét kérik, hogy erre a postafiók számra más tartalmú érdemi beadványokat, leveleket ne küldjenek, mert az ügyinté­zés jelentős késedelmet szen­vedhet. Tehetséges nép Változó világunk vámsze­dői szaporodóban. Az ember olykor hitetlen- kedve kapkodja a fejét: bírónő mondja, hogy a peresített szö­vetkezet, tetemes adósságot hagyva maga mögött, sző­rén-szálán eltűnt. Telephelyet föladva, szétszéledtek az egy­kori építők. Más azzal kopog a szerkesztőségbe, hogy egy ék­szerjavító csapat átmenetileg üzletet, felvevőhelyet nyitott Pécsett, beszedték a javítani­valót, s aztán becsukták a bol­tot. Természetesen az átvett hibás ékszerekkel együtt vál­tak köddé. (Valahol a maguk javára javítgatják most felte­hetőleg.) A becsapott delik­vensek pedig ma azt sem tud­ják, merre keressék őket. Mi több: állítólag a rendőrségen is széttárták karjukat a bejelentés hallatán. Amíg nem tudják nevesíteni az elkövetőt, addig értelemszerűen ismeretlenek címszó alatt szerepelhet az akta. S legfeljebb a nyomukat üt­hetik - bottal. Ügyvéd ismerősöm jegyzi meg: sok kisember fordul meg nála, hasonló okokból, ki több, ki kevesebb csalódás okán. Becsapták, átlátszó ígé­retek ültették föl sokukat. S még jó, ha csak néhány forint­tal, kisebb összegekkel rövidí- tetví meg őket, s nem évek gyűjtötte pénzeik és vele re­ményeik úsztak el végleg. Egyre szaporodóban ma a mél­tányos összegek vámszedői, akik többnyire elhanyagolható (?) pénzekért - néhány száz forintért vagy nemesebb valu­táért - ígérnek természetesem utólag hasznosítható informá­ciókat, bedolgozói ötleteket, könnyű pénzszerzés-tanácsot, vagy egyebet. Legfőbbképpen gazdagon fizető munkaalkal­makat főleg külhoni orszá­gokban. A rászedett aztán bot­tal ütheti a csekken feladott forint vagy dollár nyomát, a rejtélyes idegennel és a posta- fiókszámmal, csekkszámla­számmal együtt. Az egzisztenciateremtés reményében mit meg nem tesz ma az ember. Főleg, ha az ut­cára kitett, lézengő munkanél­küli, kinek meggyűlölt lett la­kása négy fala, s az állandó töprengésekre kárhoztatva akad bőven ideje Ausztráliáról vagy Dél-Afrikáról álmodozni a nehezen kiismerhető - és immáron hírhedt - újsághirde­tések nyomán. Magamban a dombóvári ladások nyomán Samax-szind- rómának nevezem e dolgokat: kisemberektől begyűjtött, te­temes pénzekkel országolva, majd csődöt és öncsődöt be­mondva félreállni igen egy­szerű, kézenfekvő dolog. S nehéz tettenérni az igazi elkö­vetőt, hiszen samaxéknál is tovább görgött a kerék: őket is meglopták, becsapták dör- zsölttebb rókák, s számba- venni sem egyszerű, hány cég és vállalkozás van a fonalukra mint adós vagy mint követelő felfűzve. (Talán a felszámo­lást vezető biztos majd meg­mondja.) Változó világunk szaporán gyarapítja a hiszékenység vámszedőit, bizonyítva; igen ötletgazdag szűkebb és tágabb pátriánk. Mert e csúsztatott üz­letek kiókumlálásához és megvalósításához bizony némi tehetség is kell. (Kivite­lezésükhöz a. technika a co­com-lista eltörlésével már eleve adott.) S azt ugye senki nem vitatja - vitathatja hogy tehetséges nép él ezen a vidéken. Hiszen könnyedén kiterme­lődnek az ügyeskedők. Kozma Ferenc Választások Baranyában (Folytatás az 1. oldalról) sál) kapta, a második helyen Szilágyiné Csikasz Mária (független, MDF támogatással) végzett, őt Podpácz Zoltán (MSZMP) követte a sorban, a negyedik és ötödik helyen PappnéSomogyi Erzsébetéi Ta­tár Tibor független jelölt vég­zett. A jelöltek valószínűleg is­mét indulni kívánnak a kö­vetkező fordulóban, így kí­vánja pártjuk érdeke. A város érdeke - Pécsé is, Komlóé is - pedig azt kívánja, hogy a mos­taninál nagyobb számban menjenek el szavazni az ál­lampolgárok. Bár az ország más tájáról érkező hírek azt bizonyítják, hogy az emberek egyre jobban visszahúzódnak a választásban is kifejeződő politizálástól, jó lenne hinni, hogy a baranyai választópol­gárok nagyobb figyelmet for­dítanak a közügyekre. B. L. - G. G. Párizsban egy titkos pécsi adóról Párizs szívében, teljesen vé­letlenül találkozom egy fiatal­emberrel. Tízmillió ember közt egy magyarral, aki Pécsett ta­nul, és beszél nekem arról a Szubjektív rádióról, mely ti­losban, illegálisan működik itthon. Megalapítói közé tarto­zik. Mire eljutok a csöppnyi al­bérletbe, már egészen felké­szült vagyok a párizsi metró­ból. Este van, egy föltört kocsi­ban csavargó húzza a lóbőrt. Otthon már éppen vége lehet az egyórás adásnak. Kilenc óra. Á hangulatom kémfil­mekbe illő.- Mi nem akartunk illegális rádió lenni- mondja beszélge­tőpartnerem. - Ez egy nonpro­fit, reklám-és hírdetésmentes műsor, ahol nem mennyiségi, hanem minőségi termelést sze­Rejtőzködő rádió retnénk folytatni, Mi bizonyos kérdésekről másként szeret­nénk beszélni. Az egyetlen kri­térium az, hogy ne legyünk kommerszek. Ez az egyetemi rádió kulturális, zenei anyago­kat akar adni, de beszélünk más témákról is, mint például más országok oktatási rend­szere, vagy aktuális esemé­nyek. A kis, hangulatos párizsi la­kás legalább olyan lehet, mint azok, melyekből naponta su- gárzzák műsorukat az FM 91.75-ön a pécsiek^ Persze mindig máshonnan. Úgy kép­zelem, izgalmas lehet ez az élet. Az itthoniak biztosan más vélményen vannak. Azt sze­retnék, ha adhatnának nyugod­tan. Nem kalózkodni akarnak, hanem szabad rádiót. Csak idő kérdése, hogy azzá is válnak. Addig napról napra bemérik őket. Keringenek a hírek. Arról, hogy állítólag a polgármester is segítséget ígért, hogy kap­nak leselejtezett készülékeket, hogy végül is - merthogy nincs bevételük - nem is na­gyon akaiják őket lebuktatni. Ok azért tartanak ettől. Hogy meghallgathassam a műsorukat, egy barátomhoz kell elmennem. Az én rádió­mon nem foghatók. Hazafelé Párizs jut eszembe. De ez Ma­gyarország. Hodnik I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom