Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-09 / 127. szám
1992. május 9., szombat üj Dunántúli napló 11 Expón a magyar, Sevillában a világ A látványt látni - Magyar siker, Surján-siker - Amit hozott, s amit hoz - Ahány ország, annyi felfogás A legspanyolabb spanyol város erre a tavaszra megfiatalodott. Utcáin akár hat sávban is futhatnak az autók. Az árnyas platánok alatt nemcsak a fla- mencora és a bikaviadalokra hívják a plakátok az idegent, hanem elsősorban és mindenekelőtt az Expóra. Sevillában egy vendéglátásra készült város fogadja a látogaAz idegen útját Spanyolországban kopár hegyek kísérik. A hegyek lábánál a tengerparti sávban narancsligetek. A fákon ott van még a mézédes, bőlevű termés és fűszeres illatú, fehér virág formájában már a következő termés ígérete is. Aztán, ahogy a tengerparttól a félsziget belseje és andalúz tájak felé fordul az autó, a narancsligeteket felváltják a szürkészöld levelű olajfák. Ahol a fák is elmaradnak, már csak a kő és a szárazsággal, valamint az esőhiánnyal még küzdő zöld cserje és a gyér fű szegődik kísérőül. Apró spanyol városok arab házai bontják meg időnként az egyhangú, holdbélinek is ne- vezhethő tájat. Az autóút aztán befut Kolumbusz városába, Sevillába és a platánok alatt elhaladva az 1929-es világkiállítás csipkés épületei mellett egy hídra vezeti az utast. Ott a jobb oldalon feltűnik az „új városrész”-,az Expo. A látványt leírni lehetetlen. Látni kell. * Sevilla az Expónak köszönheti a négysávos utakat, a tizenegy új hidat, közöttük a legnagyobbat, azt a kábelhidat, amely magasan a Quadalquivir felett viszi át a délről - az Atlanti-óceán parti Cádiz, illetve a Földközi-tenger, Malaga felől érkező forgalmat, s kínálja fel utasainak a csodát, a világkiállítást. Manuel del Valle Arevalo, Sevilla polgármestere azt mondta: minden országnak és városnak nagy lehetőség egy világkiállítás megrendezése. Sevilla -így a polgármester - hat hónapon át (április 20-án nyílt és október 12-ig tart nyitva az Expo) a világ fővárosa, kulturális és gazdasági értelemben egyaránt. Az expo kapcsán számos létesítménnyel gazdagodott a város: kapott a korszerű út- és telefonhálózaton kívül egy szinte teljesen új repülőteret, szépen rendbe tették, felújították a műemlékeket, s ez a későbbi - Expo utáni - időszak idegen- forgalmának egyik alapja, vonzereje lehet. Gyarapodott az Expo révén Andalúzia és Spanyolország is: megépült ezer kilométer hosszú autópálya, ugyanilyen hosszú vasútvonal. s megszámlálhatatlanul sok szálloda, nyaralóház - magántőkéből is. Természetesen Sevilláé az Expó területe is: világváros a hatszázezer lakosú andalúz fővárosban. Ez a magyarországnyi tartomány hatmillió ember otthona, és a számítások szerint az Expo ideje alatt legalább negyven- millió látogatót fogad. A világváros - nevezzük így 112 ország kiállítását - egy szigeten épült fel a Quadalquivir ölelésében, 215 hektárt foglal el, s a kerítésen kívül 40 ezer autónak építettek parkolóhelyet. Innen a parkolókból sűrű autóbuszjáratok viszik az utasokat a főbejárathoz. Oda, ahova befut a gyorsvonat is: szerelvénye nem egészen, három óra alatt teszi, meg az utat az innen hatszáz kilométerre fekvő Madridtól. A kapun belül maga a csoda. A felfedezések korának csodái. Ezen a 215 hektáros területen két évvel ezelőtt egyetlen leromlott állagú kolostor állt, s szemét, törmelék és gaz fedte a szigetet. A megnyitóra 112 hivatalos kiállító álma teljesült itt, s az épületek között derékvastagságú pálmasorok vezetik a látogatót. Aki vásárol magának egy Expo-útlevelet - ötszáz pesetáért árusítják az ajándékpavilonokban — 112 ország bélyegzőlenyomatát gyűjtheti össze benne: itt, ezen a szigeten bejárja a világot. Mindegyik pavilon már külső megjelenésében is más: Közös vonásuk, hogy a legtöbb lorunk építőanyagából: fémből, betonból és üvegből készült. Spanyolországban ritka kincs a fa: az Ibériai-félszigeten leginkább csak cseije nő. így aztán a fa önmagában is szenzáció. A magyar kiállítási pavilon, amelyet az Expo szívében helyeztek el, nemcsak anyagáért - a fáért -, hanem építészeti felfogásáért és a megvalósításáért is szenzáció. Hivatalos rangsort még nem állították fel, de aki megfordult ezen a pálmafákkal ékesített területen, ahol zöldből készült függőernyők enyhítik az andalúz nyár tüzét, állítja: a legszebb - vagy ha óvatosabban fogalmaz: az egyik legszebb - a magyar pavilon. Ma- kovecz Imre álmát otthon 56 pályamű közül választották ki. Valósággá a Surján Rt. munkásai változtatták nem egészen egy esztendő alatt. Amíg épült, sokan megnézték. Most, hogy elkészült, sorba állnak előtte. Az Etfpo megnyitásának napján - húsvét másnapján - például másfél órát kellett tipródni azért, hogy bejusson valaki az épületbe. A sor a következő napokban sem lett rövidebb. A magyar kiállítás jobb oldalán fehér acél vázon fekete üvegbetétekkel a Vatikán pavilonja áll. A balon üvegházra emlékeztető épület fogja fel a délelőtti nap sugarait, s veri vissza a magyar pavilonra, különleges ragyogást kölcsönözve neki. Figyeltem a fotósokat - itt mindenki azzá válik, függetlenül attól, hogy van-e gyakorlata vagy nincs körbe fényképezték a házat. Nincs olyan napszak - délelőtt tíztől este tízig, - hogy valaki ne kattogtatná fényképezőgépét, a magyar házra szegezve. A külső megjelenés, az épület - világsiker. A felfordított csónakra emlékeztető pavilon fölött hét torony mindegyikében harang. A legmagasabbon aranysárga kereszt. A tető borítása pala. Ez az egyetlen építőanyag, amit nem Magyarországról szállítottak ide. A pala színe szürke, de a napszak és a fényviszonyok változásával a szín árnyalata is változik. Belül csak fa és üveg van. A hét torony alatt - bent az épületben - kettős fal. A faltól nyugatra üvegfödémbe ágyazva fa áll. (Az építők a gemenci erdőben találtak rá, s bontották ki a földből gyökerestül, majd szállították 3500 kilométeren át, hogy itt, Sevillában szimbolizálja azt a közös tudást, amely bennünk, magyarokban a legutóbbi időkig kialakult. A tervező Makovecz Imre filozófi- ájá szerint az alvilágba szorított tudás az élő magyar építészetben és a mai napig aktív népművészetben él. Az üvegfödém létünk bizonytalanságát és különös erőnket egyaránt ki akarja fejezni: azt az erőt, amely az élet fája - vagy más néven a világfa - magasságának és mélységének (koronájának és gyökerének) együtt látása jelent. Ebből a térből - a tornyok alatt - ajtók vezetnek a pavilon keleti felébe, ahol egy harminc méteres vászonra filmet vetítenek a magyar múltból. Amikor a filmnek vége van, akkor nyí- lik meg az ajtó, amelyen ismét az utcára lép a látogató. Az út a magyar pavilonban körülbelül húsz percig tart, s míg az utat járja a hetven tagú csoport, zene szól, megkondul- nak a harangok is, és fények irányítják a tekintetet, próbálják befolyásolni a hangulatot. Azt, hogy végül is milyen érzésekkel lép ki a magyar múltban is tett húszperces látogatást és a filmet követően a látogtó, nehéz lenne meghatározni. A zene - benne a népzene és a népdal - csak a magyar fül számára idézi a történelmet s a filmen felvillanó politikus-arcok az elmúlt negyven évből aligha ismerősek a látogatónak, így aztán a történeteket sem érti az, aki csak segítséggel tudja elhelyezni Hungáriát az európai térképen. Az Expo jó alkalom arra, hogy változtassunk ezen. Mindegyik kiállítás másként épült fel, s a maga nemében egyedülálló. A chileiek például elhoztak ide a tűző nap alá egy jéghegyet, s a jéghegy köré díszes dobozokban a chilei föld kincsét, az ásványokat: módot adva a látogatóknak arra is, hogy hazavigyen belőlük. Az ausztrálok egy hatalmas, körpanorámás terembe vezetik a látogatót, miután végig-járt egy darabka őserdőt, és megcsodálta a tengerek élővilágát. A vászonra az ausztrál jelent vetítik, lélegzetelállítóan szép képekkel. A vendéglátó Spanyol- ország mértéktartó kiállítása előtt szökőkutak sora hívja fel a látogató figyelmét. A látványra épít az Egyesült Államok kiállítása is, és naphosszat zajló műsorokra. Délkelet-Ázsia országai termékeiket és népművészetüket hozták el. A japánok egy kicsit jövőjükbe engednek bepillantást. Az öt földrész találkozója összességében olyan, mint a világunk - ma... Az Expóra látogatónak a kiindulási és tájékoztatási pont ebben a kaval kádban a magyar pavilon. Tornyait látni lehet a magasvasút kényelmes üléseiről, a libegő kabinjaiból. S nem szabad elfelejteni: a világkiállítások sorában - a résztvevők számát tekintve - a sevillai a legnagyobb. Ehhez mérték a „kiszolgáló” létesítményeket is. Hat hónap alatt ötvenezer előadást rendeznek itt. A magyarok műsorát augusztus 20-ra sorolták be. A Palenque - ez a hatalmas sátor alá települt szórakoztató központ mindent befogad. A kürtők alatt érezhetően hűvösebb a levegő, s a látogató megteheti, hogy a . büfében megveszi a sörét, és a nézőtér kőpadjain a műsort figyelve csöndben megissza. Azután alig sétál néhány métert az élő tető alatt, ahol vízpárát permeteznek a növények közé gondosan elrejtett szórófejek, elsétálhat egészen a toledói kereskedők keleti bazárnak berendezett üzletéig. Közben talál még egy-két éttermet, sörözőt. Sevillában az Expo nem forgatta fel a várost, de kényelmesebbé tette. Az andalúzok talán ezért is mosolyogva, barátsággal fogadják az idegent. Mind a negyvenmilliót, akire mindenképpen számítanak. És örülnek, hogy megvalósult egy nagy álom: Andalúzia után hat hónapra a világnak is fővárosa lett Kolumbusz városa. Kercza Imre Az Európai Közösség kiállítása A Vatikán csarnoka A híressé vált magyar pavilon Vásári pillanatkép, turistákkal
