Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-09 / 127. szám

1992. május 9., szombat

ül Dunántúli napló

3

A Job Club vendége: Arthur Mills

Világkiállítás és a történelem

Arthur Mills, a nemzetközi álláskereső klubhálózat elindítója és támogatója vendégeskedett a héten a pécsi Job Club-ban. A kanadai foglalkoztatási szakember a Magyarországon is bővülő klubhálózat tanácsadóinak képzésében vett részt. Elutazása előtt Mills úr szívesen adott tájékoztatást az általa továbbfejlesztett, az álláskereső aktivitására alapozó módszer működéséről, magyar- országi tapasztalatairól.- Kanadában 1981-ben kezdtük széleskörűen alkalmazni a módszert, amit egy amerikai pszichológus fejlesztett ki volt alkoholista, kábító- szeres, illetve börtönviselt páciensei társadalmi beilleszkedésének megkönnyítésére.

Komoly elméleti kutatásokkal és gyakorlati kísérletekkel sikerült igazolnunk, hogy a módszer a munkanélküliek körében hasonló hatékonysággal alkalmazható, hiszen a probléma kiindulópontjai ugyanMennyi lesz a tandíj?

Előkészületben a felsőoktatási törvény, s bár elfogadására néhány hónapot még várni kell, máris megindult a találgatás, lesz-e tandíj az egyetemeken, s ha lesz, kinek, mennyit kell majd fizetnie? Az egy hónappal ezelőtt indított Köztársaság című hetilapban megjelentek szerint nem keveset kell majd a szülőknek leszurkolniuk, ha diplomásnak szeretnék tudni gyermekeiket. A lapban megjelent „előkalkuláció” szerint egy orvosegyetemista fél évi tandíja elérheti akár a 280 ezer forintot is. Mit szól mindehhez a kulturális tárca?- kérdeztük Havasi Jánost, a minisztérium szóvivőjét:- Azt kell mondjam, magam is meglepődtem a fenti számításon, hiszen még itt, a minisztériumban sem tudjuk, milyen kulcs alapján számítják a tandíjakat a jövőben. Az viszont biztos, hogy amíg nem' alakul ki megfelelő finanszírozási rendszer, tandíjról szó sem eshet - s ennek kialakítása még legalább egy-két évet igénybe vesz. S ha lesz is tandíj, akkor is figyelembe kell venni a hallgatók és szüleik teherbíró képességét. A hetilapban említett - egyébként véleményem szerint túlzó- összegekről tehát egyelőre

szó sem lehet. Pauska

Álláskeresés hatékonyan

azok: az elbátortalanodás és a motiváció hiánya.

— Mi az álláskereső módszer lényege?

— A klubok kis létszámú csoportos foglalkozások keretében mindent elkövetnek annak érdekében, hogy visszaadják a hosszútávú munkanélkülieknek önbecsülésüket, a tanult eljárásokkal minden eddiginél erősebb motivációt kapjanak az elhelyezkedéshez. A klubfoglalkozások három hete alatt a tagok az álláskeresés módszereit tanulják a tanácsadók közreműködésével, minden technikai segítséggel.

— Milyen eredményességgel működnek az álláskereső klubok?

— A rendelkezésre álló kanadai és egyesült államokbeli statisztikák alapján a klubfoglalkozások résztvevőinek 70-80

százaléka el tud helyezkedni a három hét alatt, vagy az azt követő néhány hónapban. Tudomásom szerint Magyarországon hasonló a munkát találók aránya az eddigi öt álláskereső klub résztvevői körében.

Ezeknek az embereknek az esélyeit jelentősen növeli, hogy az általános tapasztalatok szerint az egy-egy térségben meglévő munkahelyeknek csak mintegy 10-15 százaléka jelenik meg a munkaközvetítő irodákban.

Az álláskereső klubtagok pedig pont a megmaradó nagyobb hányad, a rejtett munkahelyek felderítésén dolgoznak.

— Pécs térségében a közeljövőben várhatóan a bányászat leépítése okoz majd komoly gondot. Alkalmas-e a módszer egy ilyen jellegű iparági válság kezelésére?

— Nálunk Kanadában, ahol Magyarországhoz hasonlóan szintén 10 százalék körül mozog a munkanélküliségi ráta, ugyancsak fölmerült ez a probléma, például Dél-Nyugat Onta- rioban, ahol szintén a bányászat leépítése volt a foglalkoztatási feszültségforrás. A Job Club hálózat nem alkalmas iparági válságok kezelésére, ehhez nagyobb, átfogó kormányprogramokra van szükség. Azt viszont az álláskereső korábbi foglalkozásától, végzettségétől függetlenül garantálja a módszer, hogy egy-egy csoport résztvevői nagyobb eséllyel keresnek munkát. Tapasztalataim szerint a módszer Kanada, az Amerikai Egyesült államok, valamint több európai ország után Magyarországon is meghozhatja a várt eredményt.

Kaszás Endre

Az olasz „Otto, Nuove, Died” képzőművész csoport kiállítása nyílott tegnap a Pécsi Kisgalériában. A három alkotóművész, Andrea Kaiser, Otto Mecky és László Milasovszky tárlatát Kozák Csaba nyitotta meg. A kiállítás a hó végéig tekinthető meg Fotó: Proksza László

T

Gondban a komlói Cigány iroda

Látszólag megszűnt Komlón az önkormányzati hivatalban működő Cigány iroda. Szerepét a Családsegítő Szolgálat vállalta át.

Igaz, jelenleg nem a megszokott helyen, a Városháza téri irodáikban, hanem a Carbontól bérelt helyiségekben dolgoznak, mint azt Herbertné Sipos Csilla, a szolgálat vezetője kérdésünkre elmondta. Számítottak erre az önkormányzati döntésre, ugyanis előre közölték velük,

hogy az általuk használt helyiségeket kiadják a földhivatal részére. Felajánlották munkatársaiknak a megyei Munkaerő Iroda szobáit, ám ezek még foglaltak, így került sor elköltözésükre.

Csakhogy új helyüket kevesen ismerik, s még telefonvonaluk sincs. Tudva a város cigánylakosságának meglehetősen nehéz helyzetéről, áldatlannak tűnik ez az állapot. Hogy meddig? Komló alpolgármestere, Harnóczi Csaba szerint nem sokáig. Előreláthatóan a részben általuk is finanszírozott Családsegítő Szolgálat, amelybe integrálódott, tehát végeredményben beleolvadt a cigányiroda, mintegy másfél hónap múlva visszaköltözhet az önkormányzati hivatalba, a Munkaügyi Központ irodáiba.

Az említett új helyen, a kiépített számítógépes rendszer segítségével munkájuk még hatékonyabbá válhat. R. T.

Milliárdok, milliók - mennyit ér az EXPO

16. Sevilla

Sevilla alighanem örülne, ha hasonló mérleggel megúszná az idei világkiállítást.

Körültekintő, bölcs választás eredménye, hogy Sevillában nem kellett sok kis tulajdonostól kisajátítani az Expo-hoz szükséges 215 hektárnyi területet. Panamákról, pénzügyi visz- szaélésekről, veszteségekről sem számoltak be a lapok botránykrónikái. A rendezők rengetegjogi problémától és persze hatalmas költségektől kímélték meg magukat, amikor a Guadalquivir folyó két ága között elterülő La Cartuja szigeten, egy ősi kartanzi kolostor beépítetlen volt birtokán jelölték ki a világkiállítás helyszínét.

Az április 20-án nyíló EXPO ’92 hat hónapon át fogadja majd a látogatókat - akiknek akár negyven dollárnak megfelelő pezetát is ki kell fizetniük egy-egy napijegyért. 158 kiállító vesz részt az eseményen. 112 ország és Spanyolország 17 tartománya, 23 nemzetközi szervezet (például az Európai Közösségek, a Vöröskereszt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és az Amerikai Fejlesztési Bank), 6 nagyvállalat (a japán Fujitsu, az amerikai Rank Xerox, a német Siemens, a spanyol Once (ez egyébként a vakok szövetségének vállalkozása), a La Cruz del Campo sörgyár és az ausztrál Primary Industries). Ezenkívül tizennyolc más vállalat is jelen lesz, szponzorálási, illetve üzleti szerződések alapján, köztük olyan jól ismert nevek, mint a Philips, a Coca-Cola, a Ford, az IBM, a SEAT, a Panasonic, az Olivetti vagy az Iberia. A szomjas torkokat például kizárólag a Coca-Cola által forgalmazott üdítőkkel vagy a La Cruz del

Campo sörrel hűsíthetik majd a látogatók. A számítógépes rendszer az IBM gyártmánya, a televíziós, video- és világítási rendszereket a Philips szolgáltatja. A fénymásolókat, írógépeket, faxokat a Rank Xerox biztosítja, a kommunkikációs láncot a Siemens építi ki. Ez utóbbi cég például a kiállítás után is megtarthatja pavilonját, ahol a tervek szerint kutatóközpontot rendez be.

Spanyol részről másfél milliárd dollárnyit fektetnek be a világkiállításba. A beruházás egymilliárdot, a költségek és a bérek 500 milliót emésztenek fel. A kiállítók nagyjából hasonló összeget szánnak pavilonjaikra. Ha a számítások beválnak, az EXPO ’92 nullszaldós lesz - viszont senki sem veszi el többé Sevillától és Andalúziától a megépült hét(!) hidat, a 450 kilométer autópályát, a háromszorosra bővített repülőteret, a fővárosba vivő gyorsvasutat, a gyorsforgalmi autóutat, meg a többi, összesen hétmilliárd dollárt érő infrastrukturális létesítményt. Ezek árát természetesen hozzá lehet számolni az EXPO költségeihez, de nem érdemes, hiszen előbb- vagy utóbb mindenképpen meg kellett volna építeni őket.

A világkiállítás szervezésére létrejött vállalkozás a pénzügyi mérleg megvonása után feloszlik, a pavilonokat - már amelyiket nem tart meg a kiállító - értékesítik. Napi negyedmillió látogatóval számolnak, kerek hat hónapon keresztül. Ezek az emberek valahol lakni és enni fognak, szórakozni és persze pénzt költeni jönnek Sevillába. Mire a 176 napnak vége szakad, valamelyest ők is, az andalúzok is gazdagabbak lesznek.

(Vége)

(SZ. G.-H. G.)

Ferenczy Europress

Iff. Rónai László Emlékverseny Pécsett

Első alkalommal rendez hagyományteremtő céllal nemzetközi fodrászversenyt a Pécsi Ipartestület Fodrász és Kozmetikus Szakosztálya Pécs Város Nagydíjáért, ifi. Rónai László Emlékverseny elnevezéssel. A Pécsi Napok keretei között szeptember 20-án rendezendő vetélkedésen részt vehet minden hazai és külföldi férfi és női fodrász, és indulhanak rajta a másod- és harmadéves tanulók is, akik egy férfi és egy női számban mérik össze tudásukat. Már több hazai és nemzetközi nevezés is érkezett. Linzből és Bécsből jelentkeztek fodrászok, de számítanak német és olasz versenyzők részvételére is.

Hamlet, a mozihős

Futnak a képek

„Nem játszanál egyet a sípon?” - kérdi Hamlet az őt kikémlelni akaró Guildenstem- től. „Nem tudok, felség” - válaszolja ez. A királyfi erre azután megleckézteti a meglepődött udvaroncot, persze, nem a fuvolajáték mikéntjét illetően, hanem az emberismeret nehézségeire figyelmeztetve őt, majd így fakad ki: „A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon?”

Úgy vélem, e mondat intő figyelmeztetésül szolgálhat mindazoknak, akik megpróbálják megfejteni a dán királyfi titkát. A különféle értelmezések már eddig is könyvtárnyira rúgnak. Hogy csupán néhány érdekesebb kísérletre utaljak, sokan a művelt humanistát látták Hamletben, akit a lényétől idegen feladatra kényszerít a sorsa, mások modem értelmiséginek vélték, akinek lételeme nem a tett, hanem a töprengés, s többen, mint a felejthetetlen Laurence Olivier, az Ödipusz-komplexus áldozatának tekintették. Megannyi fel- tételezés, igazak is, meg nem is. Az viszont tény, hogy míg a mű forrásául szolgáló Ham- let-mondában Claudius nyíltan, szinte az udvar szeme láttára hajtotta végre a gyilkosságot, mellyel megkaparintotta a trónt a megözvegyült királynéval egyetemben, Shakespe- are-nél ez titokban történik, így a helyzet nem egyértelmű, s a bűntettet az ügy tisztázására vállalkozó Hamletnek be kell bizonyítania önmaga és a világ számára. Ennek során pedig nemcsak ellenfeleivel, de önnön gyengeségeivel, kételyeivel és gátlásaival is meg kell küzdenie. A.szerző tehát lélektani drámát formált a véres

bosszúhistóriából, melyben a meglehetősen zegzugos cselekmény igazából mellékessé válik, hiszen a legfontosabb történések Hamlet vívódó tudatában zajlanak le.

Franco Zeffirelli, aki a Rómeó és Júliá-val már tanúsította, hogy képes a nagy angol klasszikushoz méltó, de a maT mozinézők életérzéséhez és ízléséhez alkalmazkodó filmet készíteni, most a Hamlet-tel végezte el ugyanezt az átültetést. Az eredmény, valljuk be, ezúttal sokkal problematikusabb, ám a vállalkozás merészsége folytán nem kevésbé tiszteletre méltó.

Zeffirelli, talán okulva a fuvoláról szóló tanításból, nem óhajt újabb hipotézissel szolgálni. Sőt, szemléletét tekintve visszalép a mondához. Filmje szenvedélyes bosszúdráma, lobogó indulatokkal, lendületesen pergő eseményekkel, színpompás jelenetekkel, sok mozgással, izgalmas vívással. A láthatóval, a külső eseményekkel foglalkozik, azt helyezi előtérbe tehát, ami Sha- kespeare-nél másodlagos. Mert ami itt igazán fontos lenne, az, Hamlet szavaival, „belül van s nem látja szem”.

A színészek kitűnően alkalmazkodnak a rendező felfogásához, s bizonyos mértékig igazolják is azt. Főként Glenn Close (Gértrúd) és Paul Scofield (Szellem), s természetesen Mel Gibson, a címszereplő, aki ezúttal egyáltalán nem mélakóros, hanem elszánt és fölényesen ironikus. Zeffirelli nyilván tüdja, hogy a mai, mozgóképen felnőtt nemzedék nem rendelkezik akkora képzelőerővel, mint elődei, ezért a szigorúan meghúzott szöveg vizuális szemléltetésére törekszik. Mutat tehát egy romantikus Helsingört, komor bástyákkal és tágas térségekkel, Hamlet a vár könyvtártermében olvas, a nagymonológot pedig a kriptában mondja el. Ezt a jelenetet a viedoklipek képvilágához szokott nézőknek kedvezve, nem kevesebb, mint tizennyolc vágással teszi mozgalmassá.

„Lép a rigónak”, legyinthet- nénk gúnyosan. De nem lenne igazunk, s magunk is csak fontoskodnánk, mint a főkamarás. Ki tudja, Shakespeare egykori, közönségének zöme nem a látható cselekményre figyelt-e elsősorban? Miért lenne a mai filmnéző különb? Ha mozi, legyen mozi, gondolta Zeffirelli, s rábízta magát a mozgókép megmutató erejére, s hagyta, hogy a látvány magától beszélni kezdjen, kárpótolva bennünket az elvesztett költészetért.

„A többi néma csend.”

Nagy Imre

Pécsett a Toshiba

A világhírű japán cég immár Pécsett is kialakít üzlethelyiséget és bemutatótermet. A Dél-Dunántúlon egyedülálló vállalkozás három megye, Baranya, Bács-Kiskun és Tolna ellátását biztosítja előreláthatóan a jövő hét közepétől a cég világszínvonalú termékeivel: telefaxokkal, távmásolókkal, számítógépekkel.

Kereskedelmi tevékenységen kívül tanácsadással és szerviz- tevékenységgel is foglalkoznak. Műszerészeik segítenek az általuk árusított berendezések felszerelésében, sőt üzemeltetési tanácsokakat is adnak. Ha valami netán nem lelhető meg a Pécs, Hungária (volt dr. Doktor Sándor) utca 6 szám alatti üzletükben, azt egy héten belül szállítják. Régebbi berendezések felvásárlásával is foglalkoznak, így azok árának beszámításával teszik olcsóbbá csúcstechnikájukat. --