Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-02 / 120. szám
1992. május 2., szombat uj Dunántúli napló ll Dunaföldvár felé a félúton Hirden a falu határában a 6-os út mentén igazi lakótelep alakult ki a modern családi házakból Csak néhány kilométer a főúttól a hangulatos Dombay-tó Az út szépségét ritkán veszi észre az ember: többnyire ro- hanvást eszi a gépkocsi a kilométereket. S ha megáll, meg- tottyan egy kis időre törzshelyén az értekezletre igyekvő hivatalnok, előre számvetést készítő üzletember, vagy egyszerűen az utas; bekap szendvicset, hörpint kávét, egyebet, s egy kettőre fölszívja a hajnali hideg forgalom. Rohanunk többnyire. A 6-os út, kétszáz kilométeres vágta. Pécs-Budapest, s a köztük felfűzött települések láncolata. Minden fordulójában, völgyek, dombok föl és lebukó hullámaiban ismert világ. A költő szerint mintha az út csupán a körben forgó változás húzd meg - ereszd meg kötele volna. így késő tavaszon, Búzaszentelő után csodálatos a határ; ellenkezik statisztikákkal. Már a szilágyi elágazást követőn mutatja magát. A politikai változások, földféltés közepette a megművelt táblák felelnek a kétkedőknek: a parasztembert nem kell okítani, dráguló gázolaj és romló életfeltételek (és félreállított gazdaságvezetők) legfeljebb megzavarják, de nem térítik el zsigereiben átörökített ösztöneitől. Alkalmazkodó készsége átlagon felül. Tudja, mit tesz. S tudja a vállalkozó is: akinek futja, kölcsönökből teheti, e hajnali rohanásból, az út adta forgalomból próbál megélni majd. Mentében vendéglőt épít. Benzinkutat, panziót, gépkocsi-telephelyet, boltot, üzletet nyit... Csalogatón szépet, hi- valkodót és imitt-amott ízléseset. A a reánk örökített mai világ visszfényei ezek. Reménykeltőén biztatók. Pécsvárad. A nagyközség gesztenyefái alól gimnáziumról álmodik: tradíciókon újra lépve, visszahozva azt, amit soha nem vesztett el, legföljebb átmenetileg. Innen, a gépkocsiból az apátság a domboldalra fölkaptató házsorok felett a korona, s az útmenti fák takarásából éppen miatta alig észrevehető a vár. (Kodolányi itt gyerekeske- dett: apja főerdész. István királyunk alapította kolostor a Juli- anus barát lapjain visszaköszön.) Mögöttes díszlet különösen jó időben, a Zengő csúcsa, megannyi túristautvonal szalagában a cél: szemközt Nagy- pali, Lovászhetény, s a 6-oshoz legközelebb, erdők ölelésében Pusztakisfalku. A viadukt-ikerpár már a Mecsektől való búcsú előjele, bár Hidasig a hegy fruskák loknis szoknyájaként lefut. Mecsekná- dasd hagyományait őrzi, tán éppen ezért. (A vezető kényszerből a hirtelen, erős kanyarra figyel, fékez jókorát. Az utast a nagyközség panorámája ragadja meg.) Szemérmetlenül mutatja magát a település, hivalkodik: s van mire. Szorgos ősök szorgos leszármazottjai laknak itt: a porták tisztasága, kertvégek rendje igazolhat. Már a köségből feltűnik a Kálvária, uralva a házak közét. (A kanyarívből balra nehéz fordulni: Óbánya gyalogtúrákra invitál, s a falun átsétálva, az erdészház, a patakpart ele- mózsiás kosárral felesel.) Hidason a vitaalap: égetőmű épül. (Talán hozva forintokat és konszenzust.) Bonyhád a vállalkozók városa: egykor Perczelék zománcgyárában készülnek ma többek között a bajor államhatár díszes, Freistaat-feliratú címeres jelzőtáblái, itt épült először magánhotel, magánzálog- iiáz és egyéb. Salamander cipőket visznek a nagyvilágba. (Külkapcsolataikra büszke településen, éppen az új benzinkút melletti réten, Pest irányában jobbkézfelől hévízre leltek.) A város szőlőheggyel szemez. A vidék kies tájáról Vörösmarty Mihály, a Perczel család gyerPanorámakép az egyik legszebb baranyai faluról Mecseknádasdról, és a Tolna megyei kakasdon épülő' faluház, amelyet Makovecz Imre tervezett. Läufer László felvételei A mecseki völgyeken átívelő völgyhidakat a közelmútban újították fel A tervek szerint gimnázium lesz a Pécsvárad főterén álló patinás Szakmunkásképzőből mekeinek nevelője, Széphalom című elbeszélő költeményében vall. S itt élt Etelka is; reménytelen szerelem. Szekszárd felé már legföljebb a kakasdi lejtő ad csodát: a faluközpontban németajkúak és betelepített székelyek okán álmodta Makovecz közösségi háza. Két beszédes torony. Lesembert köszöntenek rövidesen. Májusban Mess Ferencnét, aztán pár hónapra rá Sértő Sárát.) Adony, Szigetfalu és Ercsi. Már egy lépésre az uticél: s már tudjuk, hazafelé az esete Szász- halombátta fényeit talán szá- zadszor csodáljuk meg. Vajon miért van kivilágítva ennyire? Ezt követelik a biztonságtechnika előírásai? (Feltehetően.) A történelemkönyvekben, egyik- ben-másikban az is ott áll, hogy nagyobbrészt a mai Szászha- lombatta, továbbá a közeli Baracska és Kajászó község helyén terült el az a csatamező, ahol a monda szerint a hunok és a rómaiak a népvándorlás egyik legvéresebb csatáját vívták meg. Az ütközet során százhuszonötezer hun és kétszáztízezer római harcos esett el. Érd már kérdőjeleket takar: melyik utat válasszuk? Akad, aki az autópályára voksol, más a Kamaraerdőt kerüli, vagy a régi hatost választva, a tétényi úton, az „M” nullásra esküszik. Attól függően, hogy mi az uticél. Kozma Ferenc mikor avatják? S hogyan? ... Az elágazás előtt utunk mellett a Völgységi patak, a Gulyásvölgy, Gyertyámos és a szőlők. A vörösborok termőtökéit tartó Cserháthegy már a megyeszékhely felé mutat. (Most még a tőkéken az inda éppen bontja a rügyeit, a keményebb munka ezután jön majd. (Permetezőtök - s volt rá időnk -, hogyan készül hozzáértő mesteremberek keze nyomán. A pénzszűke lassította, de ha elkészül, bárhol büszkék lehetnének rá. Vajon kannák balkezet gyötrő ütemén.) Szekszárdot többnyire elkerüljük. Mint ahogyan Tolnát, Mözst, a csak nyaranta megállító Fadd-Domborit vagy éppen a geijeni révet, ahol a Dunán átellenben, néhány lépésre csak, a szemközti Kalocsa hívna. De soha nem választottuk még e révet. (A dunántúli embert, a gyatrán épült hidak . miatt másságra készteti az országot elválasztó víziót, nem is igen érti az ott élők mentalitását. Bár a híd helye itt is megvan, s terveiben szakértőknek és közigazgatásból élőknek küld egyeztető tárgyalásokra meghívókat. Itt menne át a déli autópálya is, valahol...) A paksi déli-bejáró fölött megannyi magasfeszültségű drót: lassan a Duna-partig kifut az út: Az erőmű és a város ösz- szetartozik. Meg is rettent e szimbiózis néha. A kényszerű szükség aztán úrrá lesz az előítéleten, és felold a hömpölygő folyó látványa, a szemközti homokpad, egy lassan csorgó uszály, vagy a horgászó emberrel kikötött szélesfenekü ladik. (Vagy itt, vagy Kömlődön egy halászlé dukál. Esetleg Baracs- kán, a változó tulajdonosok, üzemeltetők és a változó minőség függvényében.) Dunaföldvár az ország középső kapuja: a Kecskemét felé vezető egyenes út. Régi rangját szeretné visszakapni, visszaszerezni, a dunai hajózás központi kikötője lenni. Újra éleszteni a fővárosból érkező kirándulóhajókat, az egykor nyaranta délre, ebédidőre betoppanó városiakkal. A vendéglátásában ma halódó városnak a múltban megszámlálhatatlan kerthelyisége, panziója, megkalapolnivaló konyhája volt. (Itt lakik egyébként a százesztendőt megélt néptanító, Berze Nagy Ilona, de mint azt Kiss János polgármester említette, még két százéves
