Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-30 / 119. szám

1992. április 30., csütörtök

új Dunántúli napló

Kultúrház nélkül Pécsszabolcson

A Pécshez csatolt, de valójában csak igen jelentéktelen városi támogatást élvező falvak gondjai egyre inkább előtérbe kerülnek. Hird után most Pécsszabolcson merült fel ebből adódó probléma.

Az egykori Mecsekszabolcsot 1947-ben csatolták Pécshez. Az ott lakók elmondása szerint azelőtt 3 iskolája volt a falunak, kultúrháza és egy nagy községháza. Mióta Pécshez tartoznak, az épületek és szolgáltatások egyaránt leromlottak. Legnagyobb sérelmük a községházából lett kultúrház ügye, melyet úgy érzik jogtalanul

Felújították, most fizessenek?

akarnak elvenni tőlük. A falu közepén épült községházát az 50-es években tanácsi kirendeltségként használták, majd különféle cégeknek adták ki a helyiségeket. A lakosság kiszorult az épületből. Mivel igény volt a nagyobb kulturális rendezvények tartására, 1988-ban megkeresték a szabolcsiak a tanácsot, hadd vegyék birtokukba az addigra teljesen leromlott állagú, használaton kívüli épületet. A házat félmillió forintos költséggel a település szakemberei újították fel. Számtalan

egyesület használta és használná ma is a kultúrházzá lett községházát, az asszonyklubtól a népitánccsoportig.

Tavaly nyáron azonban megdöbbenve vehette tudomásul az üzemelető Mecsekszabolcsi Környezet- és Érdekvédő Szervezet, hogy az önkormányzat visszakéri az épületet. Tiltakozásukra a képviselőtestület megszavazta az egyszeri használatba vételi díj elengedését. Ám a 36 000 forintos havi bérleti díjat továbbra is kéri az önkormányzat. A szabolcsiak ekkora összeget nem tudnak havonta kifizetni. Pedig már készen áll az idei tervük, miszerint nyáron kedvezményes étkeztetést biztosítanának az asszonyklub segítségével diákoknak és a környék időseinek.

A település lakói most újabb beadványt fogalmaznak az önkormányzat illetékes bizottságához. Amennyiben nem sikerül megegyezniük, úgy részönkormányzat létrehozására tesznek kezdeményezést, hogy a területre járó összeggel maguk gazdálkodhassanak. Pataki V.

Pécsi utcanév- és házszámváltozások

A Pécsi Városgondnokság április végétől folytatja az új utcanévtáblák kihelyezésével az önkormányzat közgyűlése döntésének végrehajtását az utcanévváltozásokról .

A következő utcák kerülnek most sorra: a Tolbuhin út Komlói út,, a Fürst Sándor út Zsolnay Vilmos út, az Egri Gyula út Maiéter Pál út, az Engels út Hársfa út, a Dimitrov utca Kisboldogasszony utca lesz az utcanévtáblák kihelyezésével.

Az utcanevekkel egyidejűleg - mivel a Fürst Sándor út beleolvad a Zsolnay Vilmos útba - 117 házszám is megváltozik ezen a területen.

A házszámváltozásokról a Polgármesteri Hivatal Hatósági Irodájának információs csoportjánál lehet felvilágosítást kapni. Az önkormányzat erre vonatkozó rendelete értelmében a megváltozott házszámtábla elkészíttetése, elhelyezése az ingatlan tulajdonosának, használójának a feladata.

A házszámtáblát az ingatlan utca felőli homlokzatán, a bejárati részen (kapu mellett) kell elhelyezni.

A házszámváltozással kapcsolatban a lakcímváltozást az érintettek a Polgármesteri Hivatal (Kossuth téri) Hatósági Irodájának információs csoportjánál jegyeztethetik be személyi igazolványukba.

Balettest a Kamaraszínházban

A Pécsi Balett két állandó és egy vendégművésze a rendezője és koreográfusa az idei kamarabalettestnek, amelyet pénteken mutatnak be a Kamaraszínházban. A három egyfelvonásos darab három különböző téma, ötlet megvalósítása.

Az „In memóriám ...” című rész rendezője Hajzer Gábor:- Egy tragikusan elhunyt fiatal kollegánk emléke inspirált a darab megírására, a koreográfia

Merre tart a KDNP?

„ Világnézeti párt, keresztény szellemiséggel”- definiálja a Kereszténydemokrata Néppártot Perényi József, az elmúlt hétvégi kongresszus egyik baranyai küldöttje. A kongresszuson történtekről vele, és Ursprung Jánossal, a KDNP megyei elnökével beszélgettünk.

Megyénkből huszonkilenc kereszténydemokrata vett részt a péntektől vasárnapig, a gödöllői egyetemen tartott rendezvényen, szekciónként hárman-négyen képviselve Baranyát. A két évvel ezelőtti 80 taghoz képest a megyében jelenleg 353 tagja van a KDNP-nek - a tizenkét alapszervezetbe ugyan többen is belépnének, ennek azonban feltételei vannak.- A volt állampárt tagjai közül is vannak jelentkezőink, nekik egyelőre azt mondtuk, előbb segítsenek önzetlenül, s ha megfelelnek, a párt tagjai lesznek - mondja Perényi úr. - Nem az a célunk, hogy minél többen legyünk, a KDNP-nek hiteles emberek kellenek.

A hétvégi kongresszuson komoly munkát végzett a több, mint ezer küldött, így végre - mint Ursprung János mondja - hosszú távra is tervezhetnek, a munkaprogram ugyanis több évre szól, s ennek megvalósítását mind a párt vezetésén, mind a parlamenti frakción számon kérik majd. „Nálunk nem az emberek, hanem a vélemények ütköznek” - mondják, amikor szóba kerül, hogy a kívülállók egy része a vitát hiányolta. A magyarázat: a tíz szekcióban nagyon kemény munka folyt, a plenáris ülésen viszont már egyeztetett vélemények kerültek a szélesebb nyilvánosság elé.

Az elfogadott program egyik sarokköve a mezőgazdaság talpra állítása, a másik a vállalati-termelői szféra ösztönzése, míg a KDNP a vállalkozókat adókedvezményekkel és alacsonyabb kamatozású hitelekkel kívánja segíteni. A program megvalósítására egy percet sem várnak, hiszen mint Ursprung János és Perényi József mondják, a parlamentben már hétfőtől ezt kell képviselőinknek a szavazáskor szem előtt tartaniuk.

S a megyében milyen feladatokat kell a kereszténydemokratáknak megoldaniuk? Mint fent. A választások idejére pedig azt szeretnék érni, hogy minden településen legyen egy-két tagja a pártnak, hiszen szervezőkre a kampány idején nekik is nagy szükségük lesz. Pauska Zs.

elkészítésére, melyhez Szebene János és Sándor Péter komponált zenét. A lényegi kérdés, megváltoztatható-e az elmúlás, akkor, ha maga a Halál is belátja a tévedését és lelkiismeretfurdalása támad? A végkicsengés nem vidám. Egyébként ez a második munkám, mint koreográfus rendező, és máskor is szívesen koreografálnék.

Körmendy Lászlónak szintén második önálló koreográfiája a Tasso, amely természetesen Liszt Ferenc szimfonikus költeményére íródott.:- A zene hatására készítettem a koreográfiát. Csodálatos ez a zenemű, amely ugyan programzenének komponálódott, de Liszt többször átdolgozta, mígnem elnyerte mai formáját. Klasszikus alapokra építkező szimfonikus balettet képzeltem el, amelynek tartalma kevésbé kötött, a néző fantáziája éppen

olyan alkotóelem, mint a művészek teljesítménye. A darab elég nehéz technikailag, de bízom a kollegáimban, akikkel igen jól tudok együttdolgozni.

Szakály György, az Operaház szólistája Debussy zenéjére valósította meg elképzeléseit.:- A történet irodalmi forrásból fakad, Nizsinszkij egykori híres balettművész feleségének könyvéből merítettem, amelyben férjéről emlékezik meg, de nem akartam, hogy a darabból csakis a balettművészre asszociáljanak a nézők. Az emberekről szól, mindnyájunkról, akik cipeljük saját keresztünket, gondjainkat. Én is, akárcsak a másik két kollegám, koreográfiákkal is örömmel foglalkozom, és igen jó partnerekre találtam a pécsi kollegákban. Táncosként és rendezőként egyaránt kellemes volt velük dolgozni. b. a.

Májusi illatok

A léggömb többnyire kidurrant. Jobb esetben délutánra a nap kiszívta, megtöppedve elráncosodott, s a madzagvégen lógó zsugorpöfeteg miatti szomorúságom legföljebb a felvonulás utáni nagymálna oldotta. Nekem az dukált a virsli mellé, apámnak sör.

A focipálya menti majálist eső sem tudta elmosni igazán, de valahogy ritka volt a rossz idő. Mintha a természet is megérezte volna: ma ünnep van. Értelemszerűen a gesztenyefák tövének árnyékában, vagy az alkalmi sátor billegő asztalai mellett folyt a diskurzus; a transzparensek ugyanott a sarokban egymásrapakolva, megtámasztva rúdjaira csavart lobogókkal. (Egyszer egy pofon is elcsattant.)

Tudtunk ütemre lépni. A demonstráció erőt sugárzó, színpompás és felemelő volt. Énekszó és tánc köszöntötte. Legalábbis a megafonban mindenkit. Főleg a versenyeredményeket. Százalékban fejtési métereket, erős falakba beépített téglákat, bruttóregisztertonnákat és acélmenynyiséget. Leszabott vég-vásznakat és millió pár lábbeliket. Balesetmentesen megtett kilométereket. Tudományos életünk sikereit, hektáronkénti búzaátlagot. Győzelmeket. Mindent a frappáns jelszavakba burkolva, mi, mint a béketábor egyik igen erős láncszeme.

Többnyire az iskola előtti téren gyülekeztünk, aztán az út mellé állva,-tízes-tizenkettes sorokban becsatlakoztunk a menetbe. Hősök-tereiek, szabolcsfalusiak, fehérhegyiek után. Mi voltunk a Közép-Meszes. Az Ágoston-tér irányából kerültünk be a Széchenyi téri tribün elé. Már ütemre szaporázva, mosolyogva. S ott kaptam a pofont, mert a megadott jelre nem engedtem el a léggömböt, mint a többiek. Nem szándékosan: csuklómra dórén, még az induláskor boggal kötöttem, s nem volt időm s tehetségem kioldani.

A többiek léggömbje fölszállt a magasba, s vélhetően csodálatos látvánnyá fajult.

Megtapsolták.

Nem tudom, kinek mit mondanak régi május elsejék. Kötelezők, és egymás közöttiek. Fiatalságunkat őrzők és elfeledettek. Emlékeinkben élők és emlékeinkből kitörölni •valók.

Régi színűek, más ízűek és orgonavirág illatúak. Barátkozásra való együttlétek kovácsai. Nekünk adottak, de tartalmukban kisajátítottak. Munkásünnepek. Aktuálpolitikai tartalommal átitatottak.

Önfeledtek.

Valamikor a múlt század végén, egy párizsi munkáskongresszuson kimondták: május elseje legyen a világ szervezett munkásainak ünnepe. Azóta 102 május elsejét ünnepeltek, eleinte vérrel, keservvel átitatva, aztán békében és békével, a kikapcsolódás, kirándulás örömével, majálissal, májusfával. Szolidaritásban egymás iránt. Keleten és Nyugaton egyaránt. Eleinte a kivonulások a 8 órás munkaidő általános elfogadásának és bevezetésének töltetével, később egyéb munkásakarattal fűszereződtek. Az adott országon, településen belüli soronlévő követelések jelszavakba öntettek, tömören és érthetően kifejezve gondok sokaságát. Kínlódást a napi megélhetéssel, munkanélküliséggel, közegészségügyi anomáliákkal.

Amíg igaz tartalma volt az ünnepnek, a hatalom nyilvánvalóan nem jó szemmel nézte e május elsejéket. Aztán az egyszerre lépést vágyni látó ötvenes években érthetően kapva kapott itt a keleti régióban az alkalmon, hogy ezközévé, misztériumjátékká tegye, lényegét kilúgozza.

Talán az idei más lesz, több lesz, mint amelyeket eddig megéltem, s melyeket mégsem feledhetek. Kitörölhetetlenek. Olvasom az előrejelzéseket. S bár programoktól ismét telített, sok-sok összejövetellel, kikapcsolódással kecsegtető az idei május elseje, azért kíváncsi vagyok, mikorra találja meg valódi helyét a naptárban. E több évtizedes ál-ünnep keres ma kínlódva tartalmat, újfajta kifejezésmódot, ami érthetően nem megy könnyen az egykor közakaratot tükröző száznyolcvan fokos politikai kurzusváltozás után. Nem megy könnyen, mert társadalmi változásaink másfelé visznek, a gazdaság szerkezetének, tulajdonviszonyoknak átalakításán vajúdik országunk, az egykori béketábor nem éppen békés régióival övezve. Amott a fegyverek dörögnek, vagy elképesztő bizonytalanság honol, emitt hovatovább félmillió munkanélküli sorakozott fel a képzeletbeli provizórikus nagysátor mögé, a mindenkinek kijáró(?) sörre és virslire várva.

De talán megérjük és megértjük - mert mi mindig megértettük -, hogy idő kell ahhoz, míg a ma magról vetett fák - leendő májusfák - igazából meggyökereznek, megerősödnek.

Kozma Ferenc

A modern kori Expo diadalmenete

9. Brüsszel

Hosszabb szünet következett a világkiállítások sorozatában. Ám a folytatás, 1958-ban Brüsszelben immár a modem kori Expo diadalmenetét nyitja meg. .

Az elmúlt bő három évtizedben csakugyan egymás után sorjáztak a mind színpompásabb, kiterjedtebb, globális mondanivalót körüljáró rendezvények.

Maga Brüsszel - az 50-es évek lidérces, hidegháborús korszakának mélypontja után - már egy megváltozott világhelyzetben jött létre, az atombombák sokkhatása után kissé

az atomenergia békés felhasználásának nyitányát is jelképezte. Legalábbis ezt célozta az Expo szimbólumaként épített, 102 méter magas vas-acél alkotmány, az Atomium. Persze a kor másik szenzációja, a Szovjetunióból fellőtt szputnyik is elválaszthatatlan ettől az időszaktól, akárcsak a Brüsszelben reflektorfénybe állított automaták előretörése, a kibernetika térhódítása, az amatőrök szemében rettegett magfizika „közelebb hozatala” a laikus látogatókhoz, és így tovább.

Összességében valószínűleg azoknak van igazuk, akik azt vallják, hogy az átütő brüsszeli siker, az odaözönlő 41 millió látogató döntően hozzájárult a belga főváros igazi metropolisszá válásához, s ahhoz, hogy napjainkra az EGK és a NATÓ székhelyeként, többé-kevésbé Európa fővárosának rangjára emelkedett.

Brüsszel után ismét Észak-Amerika következett. 1962-ben Seattle adott otthont a világkiállításnak, újból egy új, sokáig méltatlanul elhanyagolt térséget állítva az érdeklődés homlokterébe,

Az Egyesült Államok északnyugati csücske azóta - többek közt a Boeing gigantikus gyártóközpontja révén - az egyik leggyorsabban fejlődő körzet az USA-n belül, megtestesíti a

Csendes-óceáni régió felé történő „elcsúszást”.

Alig egy év telt el Jurij Gagarin korszakot nyitó űrutazása óta, amire az amerikaiak 1962-ben „válaszoltak” John Glenn és a Mercury-program révén, így érthető, hogy Seattle alatt az űrhajózás vitán felül az első számú szenzáció.

Erre utal a város jelképévé vált Space Needle (Urtű) is: a 200 méter magas, szép vonalú, keskeny betonlábakon álló torony modem korunk világítótornyaként már forgó éttermet rejtett a csúcsán.

Szintén a világkiállításra épült a technikai áttörést jelentő egysínű vasút, a monorail is, amely azóta jó néhány Expo színhelyén nagyszerű látványosságként szolgált.

Világkiállítás és a történelem 6.