Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-05 / 95. szám
Viaszmadár Pécsi szerző sikere a Madáchban Óriási sikerrel játsszák a fővárosi Madách kamarában Pozsgai Zsolt drámáját, a Viaszmadarat. Úgy hírlik, rövidesen átviszik a nagyszínházba. A szerző egykori pécsi élményanyagából merített: mentősködött egy ideig, s az élet adta az alapsztorit, melyről a főszereplő, Székhelyi József annyit mondott: az utóbbi évek legjobb magyar alkotása. (Rabszolgasorban tartja két lányát egy apa, akaratán kívül: 8 évig bénán fekszik egy betegség okán.) A szerzővel, aki Pécsett érettségizett a Nagy Lajosban, s akibe magyartanára, Szende Béláné oltotta az irodalom szeretetét telefonon sikerült szót váltani. Három éve él Budapesten, az ok prózai: szeretett volna a Pátria Nyomda égisze alatt néhány éve egy pécsi könyvkiadót létesíteni, de akkor az elismerés helyett fegyelmit kapott. A kiadót így Pesten alapították. (Sok nívós sikerkönyvet gondozott Pozsgai Zsolt.) E mellett, pécsi szinházi emberként — művészeti titkár is volt - ismerkedett a dramaturgiával, s a sikeres Horatióval debütált. így aztán a fővárosi könyvkiadói munka mellett az Arizona Színház is főállású otthona lett. Ma már nyolc-tíz színpadi műve van. Tudunk arról, hogy a pécsi színház is megbízta és Mindszentyről írt darabját Zalaegerszegen próbálták. A kérdés jogos:- Mikor találkozunk Önnel a régiónkban ?- Az egerszegi bemutató, mely éppen a héten lett volna esedékes, elmaradt. Egyházi körökben nem örültek a darabnak, mellyel magam is egyet értettem. Sok, ma még élő figura is szerepel benne, ezért. Pécsről a szerb megszállás idején játszó darab megírására kértek föl, de a jelen politikai helyzetben igen irritáló lenne ilyesmit színre vinni. Tehát mindkét dolog egyelőre a süllyesztőbe került.- Most min dolgozik?-Ibsenről szeretnék könyvet írni. Nagyon szeretem, s ha hiszi, ha nem, norvégül is elkezdtem tanulni egy ideig, míg rá nem jöttem; Ibsen nem norvégül írt, hanem egy igen ritka, dán-norvég keveréknyelven.- Az Arizonában is készülnek valamire.- Chaplin nagysikerű Kölyök cimű filmje alapján egy musicalt készítettünk Nagy Tiborral közösen. Az ő slágereit Szécsi Pál vitte sikerre annakidején. A Kölyköt ősszel bemutatjuk. Kozma Ferenc Siker Akik színházban dolgoznak, tudják, van, hogy egy előadás sikere attól függ, milyen a súgó. Figyel-e eléggé a színész arcjátékára, megérzi-e egy szemvillanásból, hogy gyorsan kell a segítség. Szépen, érthetően érkezik-e a várva várt mondat vagy szófoszlányokból kell kikövetkeztetni az izgalomtól a tudat legrejtettebb rétegébe szökött szavakat. Monori Ferencné rengeteg emléket őriz az eltelt 25 évből, amelyet először a súgólyukban, majd annak megszüntetése után a színpad oldalánál, feszült figyelemmel, súgással töltött a Pécsi Nemzeti Színházban. Az egyik legkínosabb eset egy szegedi vendégjáték al-A láthatatlan segítőtárs kalmával történt, amikoris a neves főszereplő családi gondjai miatt, a színpadra lépve mindent elfelejtett a Csehov darabból. Monori Ferencné azonnal az első felvonást végigsúgta. Ügyelnie kellett arra, hogy a nem könnyű szöveget meg se másítsa nagyon, de az érthetőség kedvéért olykor átformálja, ám a végszóknak változatlanul kellett hangozniuk, mert a partnemő úgy tudott felelgetni. Akkor még sírt is a felelősség terhe alatt Monoriné, Icuka, de a színművész, a színészek és az igazgató hálája, öröme a sikeres előadás után, hamár megvigasztalta. Egyébként sem sírós típus; energiával telt, tevékeny asszony. Sok színésznek ismeri a szokásait, tudja, kinek, miként kell segíteni. Van, aki csak egy-egy szót vár, van, aki pedig a súgásra is alig tud figyelni. Az első főpróba után kevesebb a dolga, de állandóan készenlétben kell állnia, estéről estére végigkövetnie a darabokat.- Nem könnyű feladat, de én nagyon szeretem a színházatmosolyog Monori Ferencné, miközben az órájára pillant. Reggel szóltak, hogy előbb kezdődik a próba, s neki akkor ott a helye. Már nem túl jó a szeme, de a délelőtti próbákat azért elvállalta.- Az igazgatóm, Lengyel György személyesen megkért, hogy maradjak még annyit, amennyit elbír az egészségem. Hát én még ezt senkitől sem hallottam, hogy első a munkatárs egészsége. A gyerekeim, unokáim, bár nagyon jók és kedvesek, de már nagyok. Férjem, aki szintén a pécsi színház művésze volt, sajnos már nem lehet közöttünk. Mit csinálnék idehaza? A pécsi színház évtizedek óta a második otthonom, hiszen negyvenötéves koromig táncosként dolgoztam. Szabadidőmben viszont kijárok a tanyánkra, permetezek, kapálok. Amikor először öltöztem be a permetező maskarába, átköszönt a szomszéd kislány: Csókolom, Feri bácsi! Mondtam neki, szia, de én a Feri néni vagyok ... B. A. Cigányiskola Pécsett Nemzetiségi gimnázium indul másfél év múlva Ki lesz a családanyák királynője Mrs. Hungary - először! „Az én mamám a legszebb a világon ...” Hat osztályos nemzetiségi gimnázium indul másfél év múlva - a tervek szerint Pécsett -, ahová elsősorban cigány fiatalokat várnak majd. A példaértékű kezdeményezést Ignác József besencei magánvállalkozó indította el, fő szervezője pedig Derdák Tibor, SzDSz-es országgyűlési képviselő. A román anyanyelvű beás cigány lakosságnak egy százaléka végzett középiskolát, felsőfokút pedig csupán egy ezreléke. Ennek oka egyértelműen a társadalmi viszonyokban keresendő, s a cigánygyerekek között számos ugyanolyan remek szellemi képességű akad, mint a magyaroknál. A szinte kitörölhetetlennek tűnő különbség a cigányság köztudottan aggasztó szociális helyzetéből fakad. Sok szülő írástudatlan, a cigányok kevesen érik meg az öregkort, ritka a sok gyermekes családban a magas kora és tapasztalatai miatt „vezérnek” nevezhető személy. A hazai színes kisebbségek viszont az oktatási renszer miatt sem kerülhetnek a társadalom kvalifikáltabb rétegeibe, hiszen a történelem és magyar tankönyvekben semmi sem szerepel múltjukról, kultúrájukról, az énekeskönyvekből hiányoznak a cigány énekek. Az is elgondolkodtató, hogy a hatévesen iskolába kerülő gyereket senki sem szólítja az anyanyelvén.- A tankönyvek felelősségén túl a pedagógiai képzés sem megfelelő - mondja Derdák Tibor, aki „fehér ember” létére éveket tanított Baranya cigánylakta falvainak iskoláiban. Úgy véli, a tanárnak, óvónőnek készülő hallgatókat egyáltalán nem készítik fel arra, hogyan viszonyuljanak a cigány fiatalokhoz, s később felkészületlenül találják magukat szembe a problémával. Gandhi nevével fémjelzik - a jövő héten az iskoláért - hivatalosan is megalakuló alapítványt. A gimnáziumban az állami tanterv mellett komoly figyelmet szentelnek majd az anyanyelv és a német, angol, francia nyelvek ápolására, s plusz erővel, más felfogásban tanítják majd a történelmet, éneket, magyart. Másfelől a szakmaorientáltságot sem hagyják figyelmen kívül. Az Ormánság Alapítvánnyal együttműködve az egyik ágazat a biokertészet, mezőgazdálkodás lesz. A humán szakon pedig szociális munkára, néprajzra készítik fel a diákokat. Az átlagosnál jobban képzett gyerekeket szeretnének nevelni, akiket zömében a továbbtanulásra fognak ösztönözni, felkészíteni. A 12 éves gyerekeket egyébként a természetes intelligenciát beszélgetésekkel és tesztekkel felmérve válogatják a gimnáziumba. A ginázium előkészítésébe a pécsi Ifjúságért Egyesület is bekapcsolódik. A kezdeményezésnek eddig is szép számmal akadtak támogatói; többek között dr. Andrásfalvy Bertalan, Fodor Gábor, s a cigányszervezetek egyhangúlag készséggel fogadták a tervet. Tröszt E. Családi játszóház , A pécsi „Apáczai” Nevelési Központ Művelődési Háza egy új programajánlattal próbál rést ütni a tévérabság és a nagyvárosi panelbetegség rögzült szokásainak falán. Ez a szombat délelőtti program a Játszik a ház - családi játszóház nevet viseli, és nem mókás családi ügyességi versenyekre invitál, hanem egészen hétköznapi közös játékokra, amelyek a gyerekek kézügyességét fejlesztik. Életkori határ nincs. A programsorozat az elmúlt hét szombatján kezdődött, amikor a résztvevők agyagból formáztak figurákat. Tegnap délelőtt 9 órától a nemezelés és az origami került sorra. Nem voltak sokan: mindössze tíz gyerek anyukák kíséretében. Délig játszhattak volna szakértők segítségével, de 11 óra előtt mindenki sietve távozott, mert a tévében a Maya című rajzfilmsorozatot adták. Nehéz a tévé bilincseit széttörni. S akik hazasiettek, még bosszankodhattak is: a Maya a megszokottnál másfél órával korábban volt műsoron. A jövő szombaton a húsvétra készülődés jegyében ajándékokat csinálhatnak, mézeskalácsot süthetnek, de lesz tojásfestés, gyöngyfűzés, táncház és filmvetítés is a programkínálatban. A szokásos szombat délelőtt helyett mindez délután lesz. Várhatóan jóval többen vesznek részt rajta, mint tegnap. Egészen a Hupikék törpikék kezdetéig. D. I. Hazánk kissé kacifántos szépség-koronázó versenyeinek történetében a hölgyek - első ízben - most a Magyarország Legszebb Asszonya címért vetekedhetnek. A fővárosi Intexpo Kft. és az Art XX Művészetpártoló Alapítvány rendzete rendhagyó szépségkirálynő választás másban is eltér a szokványostól: a művészek és szponzorok alkotta zsűri fő mottója a családcentrikusság. Csak az a 25. életévét betöltött hölgy nevezhetett, aki már legalább egy gyermeket hozott a világra. A fődíjak pedig az egész család számára szóló bel- és külföldi utazások. Hajdú Anikó ügyvezető, kollégáival azt szeretné bebizonyítani - bár az ellenkezőjét senki sem állítja - hogy igenis, szépek a magyar asszonyok. A versenyzőknek nem kell levetkőzniük, ám különösen figyelnek a derűs, kiegyensúlyozott, fizikai-pszichikai harmóniára, harmóniára. A budapesti Arizona Casino-ban zajló, s ma véget érő előzsűrizésre 439 „mama” érkezett, közülük néhány már az ötödik ikszen is túl van. Akadnak 6, 7, sőt 8 gyermekes anyukák is, akiket jobbára éppen csemetéik unszoltak a nevezésre. Érdekességként orvosok, jogászok, pszichológusok, zenészek, kertészek, hírlapárusok, pedagógusok, na és munkanélküliek is jelentkeztek a versenyre. Pécsről egy 47 éves, kétgyermekes ápolónő, Mohácsról pedig egy 28 éves eladó indult az előzsűrizésen, de jelentkeztek Kaposvárról, Bajáról, Nagykanizsáról és a Balaton partról is. Mindannyiuknak be kell mutatni szituációs játékát, amely során életükről, munkájukról, no és családjukról kell mesélniük. A döntőbe jutó 15 hölgy egyhetes edzőtáborozáson vesz részt a kerekegyházi Langó-kúrián, ahol a szakemberek és a képzett manökenek a sminkelés, frizurakészítés, színpadi mozgás, az előnyös megjelenés fortélyaira tanítják őket. Felkészülésük alatt kisebb fajta testület vigyázza nyugalmukat. A fő erőpróbára május másodikán az Arizona Színházban kerül sor, amelyet este a televízió kettes csatornája is közvetít. A versenyzőknek elsőként Lőrinc Zsuzsa divattervező ruháiban kell megjelenniük, majd a következő menetben estélyiben kell felvonulniuk a nagyérdemű előtt, akik egyúttal különdíjat is megszavaznak. Különdíjat az újságírók is szavaznak, ám a legszebbének járó diadém fejdíszért már a zsűri szívét kell megnyerni. Számos országban van már hagyománya a családanyák szépség-választásának, de nemzetközi, világméretű rangsorolásra még sehol nem volt példa. A tervek szerint jövőre hazánk Kanadával közösen rendezi meg a szépasszonyok versenyét. Tröszt É. Rádió mellett. „Rendes ember éjjel alszik ...” - mondta kedvetlenül a földművelésügyi miniszter éjszaka a rádióban, de ha már egyszer megkérték, legyen résztvevője egy laza, csevegős, zenés műsornak, elég hamar felengedett, ám az én kedvemet meg éppen hogy elvette. Ezt mondta: kétszeresére nőtt az ország borkészlete, elkeserítően nagy a borgazdaságok vesztesége. „Hát ez bizony öreg hiba...” - jegyeztem meg, magamban bölcselkedve, és hozzátehetem, szégyenkezve is, amiért éppen előtte nap délutánján, eme oltári nagy készletből mindössze csak egy kóstolányit (hét-nyolc decit) löktem be hirtelenjében Villányban, drága jó ismerősöm, a pécsi üzletaszszony, Marika présházában. Gyönyörű Oportó volt, mélyvörös-indigó lila, pincehideg, nem túl savas, markáns testes ital. Ha még lett volna időnk, beleültem volnak a Tonet-hintaszékbe, az emeleti szobában, jobb kézről a literes maflásüveggel, meg a jóformájú bordás pohárral, mert pincében csak bordás pohárral szabad italozni, nem ám holmi metszett, úri kristálybögrékből. Szóval a miniszter is mondta -, sok a borunk. Persze, mert a KGST szétesett, a volt szoc.-országoknak kisebb bajuk is nagyobb annál, minthogy tőlünk borokat vegyenek, nyugatra meg nem tudtunk betömi, és nem a boraink minősége miatt, hanem a csapnivaló csomagolás, késedelmes szállítás, vagy a nem létező propaganda, csapnivaló üzletelés miatt. Néhány éve pesti tévések követték - nyugatra eladott hazai boraink útját. Egy óriási müncheni élelmiszeráruház vezetője odavezette őket a boros gondolákhoz - ahol Európa valamennyi bora képviselve volt -, megmutatta a magyar palackokat: félrecsúszott, gyűrött címkék már eleve ajkbiggyesztésre kényszerítette a vásárlót, de hát a címkék grafikai elgondolása sem volt éppen vonzó, a többihez viszonyítva. És a dugók ... a magyar dugók, amelyek beletömek, vagy kihúzhatatlanok. Pedig a bor jó. Éppen - hogy e sorokat kopogtatom -, a rádióban mondja egy borszakértő, hogy a franciák nálunk rácsodálkoztak a különben tőlük származó Chardonnay-ra: „Hát' ilyen létezik, hogy a francia Chardonnay Magyarországon ilyen gyönyörű, illatos bort ád?” Bizony létezik. Manapság bortermelési körökben megy a vita, hol felerősödve, hol elhalkulva. Az átkosban a nagyüzemi szőlő-bortermesztésre esküdtek, a széles sorközű, géppel művelhető, nagy termést hozó termelési módszerekre (Lenz-Moser) igaz, ki is rabolta a földet, bőven kellett pótolni műtrágyával, de megérte, mert a minőséget is fokozni vagy tartani lehetett egy optimális szintig. Ma ezt tagadják, azt mondják, kisüzemi parcellákon, néhány hektáron lehet csak minőséget hozni, visszaszerezni a magyar borok hajdani hírnevét. Az az érzésem, eme véleményt a nagyüzemek fölosztása súgja, ami ugye, napjainkban már megkezdődött. Hát ki tudja? Ittam én már valóban „aranyérmet” érdemlő nagyszerű nagyüzemi borokat, és persze, magángazdák csodálatos borkölteményeit is. Ha tisztességgel művelik a szőlőt, és hozzáértően készítik a bort, és olyan gonddal kezelik szürettől szüretig, mint a jó anya neveli tulajdon csemetéjét, akkor a bor iható. Mert szerintem nem a „nagyüzemi jelleg” miatt lehet az ital esetleg csapnivaló, hiszen a nagy bortermelő országokban (olasz, francia, spanyol és német honban) magánkézben is vannak jóval nagyobb szőlőterületek, mint nálunk bármelyik állami gazdaságban, vagy téeszben.*Talán a borkultúránk nem kellő színvonalában van a hiba. Azt tartottuk: „Rossz bor az, amit a vasutas hitelben sem iszik meg, de arra még nem volt példa.. Ami pedig a nyakunkba szakadt sok bort illeti, kicsit le kéne vinni az árát. Menekültkórház * Lassan megtelik a nagyatádi menekülttáborban nemrég kialakított menekültkórház. A létesítményben az idős, elesett, krónikus elfekvő betegek találtak helyet. Eszék és Vukovár környékéről több szociális otthont telepítettek át hazánkba, ám a zsúfoltsággal már egyre kevésbé tudtak megbirkózni a magyar kórházak. A korábban Baranya és Somogy megyében elszállásolt menekültek korszerű, igényesen berendezett kórtermekben pihenhetnek és gyógyulhatnak, amelyet a Menekültügyi Hivatal finanszírozásával egy volt laktanya épületeiből alakítottak ki. A nagyatádi kórház belső átszervezéssel és új munkaerő felvétellel oldotta meg, hogy a naponkénti orvosi vizitt mellett 23 szakápoló és szociális gondozó legyen a betegek mellett. Egészségünkre... 4vasárnapi
