Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-22 / 111. szám

1992. április 22., szerda üj Dunántúli napló 9 Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Gödöllő '92 Amikor 1989-ben el­kezdtük a Keresztényde­mokrata Néppárt szervezé­sét, nem gondoltam volna, hogy három év múlva par­lamenti pártként kongresz­­szust fogunk tartani. Pedig most arra készülünk, Gö­döllőn kongresszus lesz a keresztény eszmeiség je­gyében. A többhónapos szellemi előkészítő munka meg­hozza az eredményt, és kia­lakul egy - európai mércé­vel is - elfogadható keresz­ténydemokrata pártprog­ram. Szükségünk lesz rá, mivel eddig sokszor az el­lentétek jellemezték pár­tunkat. A választásokon el­ért tétova eredményeink el­lenére parlamenti tagsággal bírunk. Vagy: a média által oly sokszor ilyen meg olyan színűnek mondott pártunk a választások óta közel hatszorosára növelte tagságát. Pártunknak ott van a he­lye a politikai palettán azért is, mivel a társadalom egy része elfogadott egy keresz­tény világnézeti alapon épülő pártot. És mellettünk szól: a magyar államiság ezeréves fennmaradása azért volt lehetséges, mert szorosan kötődik a Szent István által meghatározott úthoz, a kereszténységhez és ezáltal Európához. Kongresszusunkkal ezt kívánjuk hangsúlyozni. És az erkölcsi megújulást, amely nélkül nincs sem gazdasági, sem oktatási, sem más megújulás, amit annyira vár mindenki. De ehhez nemcsak jó gondola­tok és több ezeréves etalon, hanem hiteles emberek is kellenek. A következő kérdés, amit a kongresszus sarokkövé­nek tartok, ami a keresz­ténydemokrácia alapelvet is: minél jobban csökken­teni az államhatalom szere­pét. A subszidiaritás elvét kell kihangsúlyozni, vagyis amit egy kisebb közösség meg tud oldani, azt ne egy nagyobb közösség kívánja megtenni. Mindezekhez még egy fontos alapelvet, meg kell említeni: jó gazdaságpoli­tika nélkül nincs jó szociál­politika sem. Az elmondottak szelle­mében kívánok jó munkát Baranya megye minden KDNP-küldöttjének. Perényi József KDNP megyei titkár A születő kisebbségi törvény alapján Térségi programot! Huszonötezer cigány él Baranyában Baranya megyében megköze­lítőleg 23-25 ezer (országosan 600-800 ezer) cigány él. Jelen­létük az összlakossághoz viszo­nyítva 167 településen 5,5% feletti, ebből 30 településen 30% feletti. Ezen települések mindegyike az aprófalvas tele­püléskategóriába tartozik, itt él a cigánylakosság 15%-a. A cigányok érdekképviselete, érdekvédelme az elmúlt néhán\ évben sokat javult. A létrejött szervezetekben egyre többen vállalják cigány származásukat. Jelenleg hat megyei szintű szer­vezetünk működik: a megyei Független Cigány Szövetség. Fii Cu Női, Cigány Kulturális és Közművelődési egyesület. Független Ifjúsági Szervezet, a Független Cigány Szövetség Öreg Rajkó Zenészek Szerve­zete és a Sumonyi Cigányok Kulturális Népi Szövetsége. Többen tanulnak tovább A korábbi politika a cigány­­gyerekek oktatásában való részvételét nem nemzetiségi kérdésként kezelte. Döntően szociális és szocializációs kér­dések motiválták az agitációt a cigány gyerekek óvodai elhe­lyezésében. Ennek eredménye­ként egy évtized alatt, kb 400-ról 1100-ra nőtt a nap­közi-otthon óvodai ellátásban részesülő cigány gyerekek száma. Az általános iskolai tagoza­tok közötti megoszlás a 80-as évek végére (alsótagozatos 58%, felsős 42%) lényegesen javult, amit feltehetően a cigány tanulókkal foglalkozó pedagó­gusok premizálása is eredmé­nyezett. Az általános iskolát eredményesen befejező cigány­­tanulók 79%-a továbbtanul (74% szakmunkásképzőben, 4%-a gimnáziumban és 2%-a szakközépiskolában), de mint­egy 30%-uk lemorzsolódik, így a felsőfokú oktatási intéz­ménybe elenyésző számban jut­nak. A gyógypedagógiai inté­zetben és a gyermekotthonok­ban a cigány gyerekek közel 2/3-os arányban vannak jelen. A kisebbségpolitika és a nemzetiségi kultúra nagy nyere­sége a televízió cigány maga­zinja, a cigány nyelvű rádió­adás. A nemzetiségi lakosság nagyra értékeli ezeket az adáso­kat, ugyanakkor természetes igényük a műsoridőt bővíteni. A cigány lakosság helyzeté­nek javítása, beilleszkedésük segítése, az elmúlt években (év­tizedekben) és a megye fóru­main viszonylag gyakran sze­replő téma volt. Miután a ko­rábbi időszakban a cigány etni­kumot nem kezelték nemzeti­ségként, a velük való foglalko­zás elsősorban szociális, szoci­álpolitikai kérdésekre terjed ki. Sok a munkanélküli Ez indokolja, hogy e kérdés­ről külön szóljunk. A cigány la­kosság életkörülményeinek ja­vítása tekintetében az elmúlt két évtized egyik legjobban mér­hető jelentős akciója volt a ci­gánytelepek folyamatos fel­számolása. 1961-ben 167, 1980-ban 12 cigány telep volt a megyében, melyen 1759 fő élt. Jelenleg egy. A cigány lakosság 24%-a él ma többszörösen hát­rányos helyzetű (67) települé­sen. Az általuk vásárolt lakások már a megvétel időpontjában is többségében korszerűtlenek, egészségtelenek. Állaguk a megfelelő karbantartás hiánya miatt tovább romlik. A hetvenes évek egyenletes, majd a nyolcvanas évek elejé­nek ellentmondásos fejlődése a foglalkoztatottság területén tel­jesen megváltozott. A munka­vállalás fő korlátja az aprófal­vas településszerkezetből adódó helyi munkalehetőség hiánya, valamint az alacsony képzett­ség. Az ingázást vállaló férfia­kat a szerkezetátlakítás miatt sorra bocsájtják el munkahe­lyükről. Egyre több vállalat szünteti meg munkásjáratait. E tendencia egy 15-20 éves lassú, de kedvező irányú folyamat visszafordulásával jár, amely újból elősegíti a kedvezőtlen je­lenségek növekedését (szociális problémák, bűnözés stb.). Alig történt előrelépés a foglalkozás minőségét illetően (9% szak­munkás, 22% betanított mun­kás, 69% segédmunkás). A ha­gyományos cigány foglalkozást űzők, - kosárfonók, faragók, zenészek - száma minimális. A megyénkben élő cigányla­kosság a beilleszkedés fokát te­kintve erősen differenciálódott. Megtalálható közöttük a szoci­álpolitikai szempontból támo­gatásra szoruló, de a már beil­leszkedett, betanított munkás, az adminisztratív dolgozó, akik közül sokan átlagon felüli anyagiakkal rendelkeznek. Eh­hez hasonló képet mutat a közé­leti tevékenységük is, amit kife­jez különböző szervezetekben, választásokban való aktív rész­vételük. Baranya megyében 1984-ben kezdődött meg a ci­gánycsalád-gondozói hálózat kiépítése. 16 településen 18 tiszteletdíjas családgondozó működött. A városokban főál­lású gondozó tevékenykedett. A munka komplex családvéde­lemre irányult, de anyagi esz­közök hiánya miatt 1990 de­cember 31-el munkájukat be kellett szüntetni. Fenyeget a felmorzsolódás Ma az etnikai kisebbségek problémái jelentős mértékben megegyeznek az államalkotó többségével, de azokhoz min­denkor további sajátos gondok is tapadnak. A kisebbségeknek - a politika minden tisztessége és jószándéka ellenére is - az asszimilálódás, a felmorzsoló­dás veszélyével kell megküzde­niük. Éppen ezért fel kell ké­szülni a nemzeti és etnikai ki­sebbségi törvény végrehajtásá­ból adódó térségi feladatok ki­dolgozására. Kalányos Ferenc a Független Cigány Szövetség Baranya Megyei Szervezetének elnöke Programot hirdet a KITTI A Kolping Ifjúsági Társadu­­lomvédelmi és Továbbképző In­tézet, a „KITTI” hármas célt tű­zött maga elé. A kallódó, otthontalan, célta­lan, szenvedélybetegségekbe, vallási és politikai devianciákba menekülő, bűnözésbe sodródó fiatalok hasznos tevékenységre való nevelését, pályaorientáció­val egy sikeres életre való indí­tását. A munkanélküliek át- és továbbképzését. Az öregek gondozását, egyrészt az aktív, a nyugdíjazást feloldhatatlannak tűnő lelki megrázkódtatásként átélők foglalkoztatása, másrészt a betegek, a szociálisan rászoru­lók gondozása formájában. Fontosnak látjuk, hogy a tár­sadalmi értékítéletet pozitív irányba megváltoztassuk és az amatőr sport kiszélesítésével az egészséges életmódra való átté­rést elősegítsük. Ezen céljaink elérésében programokat szeret­nénk indítani és ebben segítő társakat keresünk. A KITTI szeretné felelevení­teni a hajdan pezsgő, a város fi­gyelmét felkeltő diáksportot. Szeretnénk elérni, hogy a diák­sport ne kötelezően előírt, rutin feladat legyen, hanem vissza­kapja a profisport mellett a régi rangját. A régi pécsiek közül ta­lán még sokan emlékeznek a Pius és a Ciszterci gimnáziu­mok között lejátszott városi hírű labdarugó mérkőzésekre, de korosztályom Nagy Lajos gim­nazista kosárlabdázói adták a magyar ifjúsági kosárlabda vá­logatott gerincét, azzal egyenlő volt, a Gépipari Technikum labdarugói és a Széchenyi gim­názium kézilabdázói is országos hírnek voltak. Szeretnénk eze­ket a sikereket visszaállítani. Ezért keresünk sponzorokat, akik vállalnák az 1992/93-as tanévben az iskolák között baj­nokságok ünnepélyes és rangjá­nak megfelelő lebonyolításának és díjazásának költségeit a KITTI alapítványon belül (az alapítvány címe: 7621 Pécs, Szent István tér 9. Kolping Székház, tel.: 12-008). A KITTI a családon belül folytatott amatőr sport fejlesz­tése érdekében ez év őszén „családi tenisztornát” szeretne rendezni női, férfi és vegyes pá­rosban, amely során szülőkből, szülők-gyerekből, gyerekekből, rokonokból, barátokból kialakí­tott párosok mérkőznének meg a bajnoki címekért. Az idén még megyei bajnokságként in­dított versenyt a Kolping moz­galomra alapozva szeretnénk országos versennyé fejleszteni. A verseny lebonyolításához és díjazásához keresünk sponzo­rokat, segítőket. A versenyen való részvételt írásban az ala­pítvány címére kérjük leadni, jelentkezni a verseny napjáig, a sorsolásig lehet. Minden segít­séget előre is köszönünk. Dr. Nádor András a KITTI Alapítvány Kuratóriuma elnöke Drágán termel a mezőgazdaság? Az ország közvéleményét - de legkiváltképp a szakmabeliekét - a mai napig is foglalkoztatja a mezőgazdasági üzemek (szövetkeze­tek, állami gazdaságok, magántermelők) 1991-es gazdasági évének tragikus eredménye. Gyakran találkozom ezzel a témával kapcsola­tos viták során döbbenetes tájékozatlansággal, ezért szeretném a sok és egymással összefüggő befolyásoló tényezők közül egyet, az agrárollót, illetve annak alakulását bemutatni, hogy ezáltal érhető legyen: nem az agrártermelés a drága. Ugyanis az agrárolló az alábbi táblázat szerint alakult az utóbbi 20 évben: (megjegyzem: az 1991-es adatsor kalkulált): Az agárolló alakulása 1970-1991. Év mg.-i termeléshez használt ipari termékek árindexei Mg.-i termékek felvásárlási 1970 100,0 100,0 1975 113,2 115,3 1980 165,0 143,4 1985 217,9 172,7 1986 222,2 179,2 1987 230,4 187,7 1988 248,1 194,4 1989 192,3 230,4 1990 425,3 296,1 1991 616,3 296,1 Az elmúlt két évtized alatt tehát az agrárolló nagyon kinyílt; a mezőgazdasági termékek ára alig háromszorosára, míg a mezőgaz­dasági termelésben felhasznált ipari eszközök ára több, mint hat­szorosára növekedett. És ezt még magyarázni kell?! Deutsch Péter, Bogádi „Zengő Gyöngye” Tsz. Mi jöhet még lakásügyben? Az 1992. április 9-i közgyű­lésen elhangzott; „több mint tíz­szer foglalkoztunk a lakáseladá­sokkal, így már nem tudunk újat mondani egymásnak”. Emlékezetem szerint három­szor foglalkozott a közgyűlés „érdemben” a témával, ezeken az érintettek egy része is jelen volt. Az önkormányzat megalaku­lásakor - nagyon helyesen - fel­függesztették a tanácsi bérlaká­sok további privatizációját. 1991-ben azonban a „polgárok tömeges nyomására” ismét el­kezdték a lakások eladását. Ha ez igaz, akkor talán célszerűbb lett volna a jelentkező „töme­geknek” eladni a lakásaikat és nem kiküldeni egy messzeme­nően fenyegető, határidős ár­ajánlatot olyan igazi tömegnek, akiknek eszük ágában sem volt megvenni ilyen magas árért a lakásukat. 1992. január 16-án dr. Csor­dás Gábor előterjesztésében hangsúlyozta fenyegetettségün­ket és az önkormányzat hibáját abban, hogy megszakította a la­káseladási stoppot és így létre­jött egy óriási árkülönbözet ugyanazon lépcsőház lakásai között. (1.500.000 Ft tanácsi rendelet alapján és 170.000 Ft az új áron) Kérte, hogy ezt a hi­bát méltányossági alapon orvo­solja a közgyűlés. Ezt a ránk nézve súlyos hibát dr. Mikes Éva helyettes polgármester nem ismerte el, de nem állt a méltá­nyosság útjába. A szavazásnál viszont több volt a tartózkodás, mint az igen és a nem együtt­véve. így is el lehet vetni egy előterjesztést. Legközelebb a közgyűlés 26-án foglalkozott a témával, ahol az előterjesztő 1991.junius 12-től fogadta el a jogorvosla­tot. Ezt a közgyűlés leszavazta, viszont megszavazta, hogy megvizsgáltatja az 1991. január 1-től 1991. szeptember 1-ig tör­ténő lakáseladások kártalanítá­sának vagy kárpótlásának lehe­tőségét. A következő közgyűlés határozatképtelenség miatt nem foglalkozott ügyünkkel. A 2047 aláírás folytán 1992. március 26-án megtartott köz­gyűlés megfeledkezve az előző közgyűlésen megszavazott kár­pótlási lehetőség vizsgálatáról, arról szavazott, hogy egyáltalán foglalkoznak-e a lakáseladások visszásságaival (megszavazva 26 igen és 11 tartózkodás). Sza­vaztak továbbá népszavazás ügyben (20 igen, 4 tartózkodás és 12 nem). Az esetleges nép­szavazás semmiképpen nem hozhat valós értékelhető ered­ményt, és ha ez mégis bekövet­keznék, az önkormányzatot ter­helné minden felelősség. (Sok­kal nagyobb horderejű dolgok fulladtak érdektelenségbe.) Megdöbbentő az, hogy az SZDSZ frakcióvezetője bíró­sági felelősségrevonással fe­nyegetőzött, mert az előző fel­szólalásban elhangzott, hogy 1991. július 12-e előtt egy héttel is az INKÖZ 30-40%-os lakás­érték növekedésről beszélt. Számomra ez is ijesztő volt, nem különben az az álhír, hogy a lakbérek 3-4-szeresére nőnek. Elhangzott, hogy több 10 millió Ft-ról van szó és kinek a zsebé­ből vegyük ki ezt az összeget? Szeretném megkérdezni: mi a károsultak zsebéből ki lehet, és ki lehetett venni? A múlt bűneit sajnos nem tudjuk jóvátenni, de azt elvár­juk, hogy a jelen hibák orvos­lást nyerjenek. Addig a milliók­kal való dobálózást nem tartom elfogadhatónak, míg konkrét szám nem áll rendelkezésre. El­képzelhetőnek tartom, hogy a részletfizetők, ha az új áron fi­zethetik be tartozásaikat, a befi­­z’etésekből kárpótolhatóak len­nének a készpénzért vásárlók. A FIDESZ az első közgyűlé­sen a méltányos rendezést nem vitatta, de tartózkodott a szava­zástól, így gáncsolta el a javas­latot. A másodikon a kárpótlást jogosnak tartotta és lehetőségé­nek vizsgálatára szavazott. A harmadikon mindent feledve népszavazást javasolt. Ugyan mi jöhet még? Bódis Norbert Pécs, Kolozsvár u. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom