Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-08 / 98. szám

1992. április 8., szerda új Dunántúlt napló 3 Népegészségtani Intézet a POTE-n A megelőzésen a hangsúly A társadalomorvostudományi társaság titkára: dr. Szilárd István Az egészségügy megúju­lása érdekében az orvostudo­mányban a szakmákon belüli specializálódó folyamatok mellett különösen nagy hang­súlyt kap az integrálódás, a nagyobb szakágakat össze­fogó területek kialakítása. A népegészségtan, az emberek­nek a betegségekkel, a meg­előzéssel való megismerteté­sére, angol minta alapján (Public Health Medicine) Ma­gyarországon elsőként a Pécsi Orvostudományi Egyetem adott lehetőséget. Tavaly a közegészségtani-, a társada­lomorvostani intézet és az or­vosszociológiai csoport ösz­­sze vonásával létrejött nép­egészségtani intézet teremtett keretet az újfajta szemlélet ki­alakításához. A Népegészségtani Intézet epidemológiai kutató csoport­jának vezetőjét, dr. Szilárd István egyetemi docenst nem­rég a Magyar Orvostudományi Társaságok Szövetségén belül működő társadalomorvostu­dományi társaság titkárává vá­lasztották. Ezt az apropót fel­használva érdeklődtünk, a ’70-es évek óta a keringési be­tegségek megelőzésével fog­lalkozó, jelenleg is belgyó­gyászként praktizáló dr. Szi­lárd Istvántól a népegészség­tani intézet jelenéről és tervei­ről.- A társadalomorvostudo­mány fő célja egy, az elmé­leti-, a gyakorlati munka és a társadalmi igények közötti híd kialakítása. Egyrészt elősegíti a kutatások minél hamarabbi és minél effektívebb érvénye­sülését a gyógyítási gyakor­latban, másrészt visszajelzést ad a kutatóknak az igényekről. . Ezzel az egészségügyben dol­gozók és a lakosság kölcsönös érdekét szolgálja. Számomra a titkári kinevezés több mint 10 éves munka elismerését je­lenti, és egyben lehetőséget ad arra, hogy az egészségügy súlyponti kérdéseivel foglal­kozó tudományággá formál­hassuk a társadalomorvostu­dományt. Bár a titkári funkció országos feladatok ellátását je­lenti, én mint a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem neveltje a pécsi orvosképzés javára is kívánom hasznosítani. E területhez indíttatásomat főként Hámori professzornak köszönhetem. 0 tanított az ember- és betegközpontú me­dicinára és arra, hogy a labora­tóriumi munkát is ennek érde­kében hasznosítsuk.- Hogyan jelenik meg a tár­sadalomorvostudomány az orvosképzésben?- Ez egyelőre alakulóban lévő tárgy az orvostudományi egyetemen. Még vitatott, hogy miként szolgálná legjobban az európai normák felé vezető képzést. Mint az Egészség­­ügyi Világszervezet szakér­tője, az európai orvosképzési charta kidolgozásában is részt vettem. Ezt a pályára lépő or­vossal szembeni prioritásokat meghatározó iratot az idén Magyarország is aláírja.- Mi az Ön konkrét feladata az új szemlélet kialakításá­ban?- Egy öttagú országos veze­tőséggel együtt ki kell dolgoz­nunk, melyek azok a tevé­kenységi körök, amelyek a tu­dományág megújulását szol­gálják. Ezek: a krónikus, nem fertőző betegségek kialakulá­sában szerepet játszó tényezők kutatása, az egészségügyi me­nedzsment, a megelőzés té­nyezőinek feltárása és széles­körű társadalmi publikálása, a lakossági igényeket figye­lembe vevő egészségügyi rendszerkutatás valamint az egészségügyben társadalmi és szakmai kontroll beépítésével az ellátás színvonalának bizto­sítása.- Kitől és milyen anyagi támogatásokat kapnak a kuta­tásaikhoz?- A keringési betegségek megelőzésével kapcsolatos kutatásaink kétoldalú támoga­tást is kapnak. Egyrészt téma­vezetőként én nyertem egy pá­lyázat útján bizonyos össze­get, és mint WHO-kutatás is kapunk bizonyos segítséget. Biztos vagyok benne, és kuta­tóként számítok rá, hogy a jö­vőben Magyarországon is el­terjed az alapítványok, vállala­tok által segített kutatások rendszere. P. V. Anglikán fiú-férfi kórus Hazánkban vendégszerepei az angliai Berkshire több mint száz éves Bradfield College-nek (kollégium) nemzetközileg is elismert anglikán fiú-férfi kó­rusa. Az hatvan énekes először a fővárosban mutatkozott be, tegnap pedig Pécsett, a Bazili­kában lépett fel. Az egyórás műsorukon Pur­cell, Elgar művei és Faure Re­­quiemje szerepeltek, míg a kó­russzámok között orgona, he­gedű, kürtök muzsikáltak. Ezt a zenét az énekkari tagok adták. Vezényelt Roland Robertson úr, a college zenei igazgatója. A külföldi énekeseket szeretettel fogadták és hallgatták a Pécsi Püspöki Enekiskola növendé­kei. A szereplés után baráti talál­kozó következett. Cs. J. Fotó: Szundi György Volkswagen mikro­busz Baranyának Svéd ajándék a menekültek ellátásához Kedden délelőtt Pécsett, a megyeházán fogadta és Bara­nyáról valamint az ide menekült horvátországi állampolgárok helyzetéről, ellátásáról tájékoz­tatta dr. Szűcs József, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke a svédországi Svenska Allians­­missionen és a Club Hungária jönköpingi küldöttségét. A ven­dégek - akik az elmúlt hóna­pokban többször indítottak se­gélyszállítmányt megyénkbe - a tájékoztatót követően egy Volkswagen mikrobuszt adtak át a menekültek ellátását koor­dináló megyei Közgyűlésnek, valamint az együttműködés to­vábbi lehetőségeiről tárgyaltak. A járművet egyaránt használják majd az idős, beteg menekültek szállítására és a segélykülde­ményeknek a kistelepülésekre való továbbítására. A képen: Allan Vendefors (balról), dr. Szűcs József (közé­pen), Hertelendy Zsolt (jobb­ról). Képernyő előtt Tegnap a TV1 Reggelében a műsorvezető az infarktus elke­rülésére javallottá, hogy ne néz­zünk televíziót. Ezzel nagyjából egyet értettünk - elvben. Lega­lábbis családomnak nem oko­zott különösebb megrázkódta­tást, alig-alig emelkedett a ko­leszterinszintünk, és ha a közös televíziónézésben tekintetbe vehető közeli rokonokat számba veszem, az időnkénti udvarias erőszakoskodásuk sem tűnik olyan mértékűnek, amely ko­molyan fenyegethetné a tudata­lattinkban már ott mocorgó el­határozást: mi lenne ha holnap­tól nem néznénk televíziót? Csak az zavart kissé, szintén csak úgy a tudat alatt, hogy ak­kor mit csináljunk helyette? Erre vonatkozóan semmiféle szóbeli tanácsot nem kaptunk. Mindenesetre próbáltam azon­mód magát ezt a nemnézést kivi­telezni, csakhogy ugyanezen a reggelen - nekem már napok Koleszterink úr a óta feltűnt - három csábos fiatal hölgyet is láthattunk szextep­­pelni egy bútoroktól megszaba­dított szobában, s mivel bámuló szemeim odatapadtanak, az előbb még bekövetkezésével kecsegtető, sőt magától értetődő elhatározás - egy szabad, füg­getlen, televízió nélküli világ­kép reménye - egyszercsak szertefoszlott. Mindazonáltal hiába rendez­tük volna át a szobát, hogy reg­gelenként tornázni tudjunk - mondjuk az egyik könyvszek­rényt beállítjuk a kiskonyhába, az asztalt gombfocihoz a gye­rekszobába - még mindig ott marad a televízió, amit mégse lehet csak úgy berakni a spájzba a megdézsmált befőttek közé. Nagyképemyős is, színes is, aminek még mindig nyögjük a részleteit. Várni kell, amíg meg nem szolgálja az árát. Egyszóval hosszába, hason­­fekve, fejhomorítva, szememet a képernyő felé tekerve vala­hogy még elférnék, mint a te­kintélyelven szervezett, patriar­chális család vezértomásza, de ötödmagunkkal akkor se, ha az ágyat is kivinnénk a szárítóba. Persze ez csak kifogás. Már e sorokat pötyögtetvén jutott eszembe, hogy a reggeli tornánál sokkal kisebb helyigé­nyű és látszatra a televíziózást is helyettesíti az olvasás. Az in­farktussal való kapcsolata ke­véssé tisztázott, bár a koleszte­rinlerakódásban betöltött sze­repe (úgy mint egyhelyben való, mozgásszegény olvasás) reveláns lehet. A televízió - tudván, hogy régi versenytársa az írott betű­nek, számolva a fenti veszé­lyekkel, természetesen így sem mondhat le a Menekülés New Yorkból, a Knight Rider című szórakoztató filmekről és társai­ról, hiszen azokat a könyveket kell helyettesíteniük, melyeket ma már 200-300 forintért árul­nak a medúzafejű könyvpiacon. Afféle klasszikust bemutatni, viszont, mint a Stefan Zweiget - az Égő titkot Brandauerrel, F. Dunaway-el láthattuk - a ko­leszterinszint szempontjából is a rizikófaktorok közé tartozik, ahogy a nyolcvan éve született Örkény Istvánt a „Rózsakiállí­tás”-sa\ köszönteni. Csupa infarktusveszély. Két nyögve kinyögött fekvő­támasz közt ocsúdok magam is; hiába van nekünk is Sánta Fe­­rencünk, (Igaz, a napokban ké­pernyőre kerülő Széche­­nyi-drámája, túlnan a márciu­son, a tévé nemzetmentő igye­kezetét jellemzi), hiába Kertész Ákosunk, (nagy novellája a Születésnap), Hajnóczy Pátere­ink, Sarkadi Imréink, Mészöly Miklósaink, Gion Nándoraink és mások, hiszen infarktusban játszott szerepük eddig még is­meretlen. Bóka Róbert Az „aranyrészvénypakett” marad * Átalakuló élelmiszergazdaság 83 állami gazdaságot privatizálnak- Az élelmiszertermelés ha­zánkban sokkal fontosabb sze­repet tölt be, mint a fejlett nyu­gati országokban, hiszen a me­zőgazdaság és az élelmiszeripar adja a magyar GDP mintegy negyedét, és ugyanez vonatko­zik a magyar exportra is. Arról nem is szólva, hogy az aktív foglalkoztatottak közel egyne­gyede is ezen a területen műkö­dik - mondotta Szerdahelyi Pé­ter, a Földművelésügyi Minisz­térium helyettes államtitkára a minap egy nemzetközi befekte­tési konferencián. 25 százalék + 1 A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar előtt álló legfon­tosabb feladat jelenleg a priva­tizáció, amely több vonalon is fut. A folyamat egyik legfonto­sabb eleme a tulajdonosi struk­túraváltás a termelőszövetkeze­teknél. Itt a kormányzat célja nem a termelőszövetkezetek szétbontása, hanem az új típusú szövetkezések megteremtése. Ezzel párhuzamosan zajlik az állami gazdaságok privatizáci­ója. Az FM illetékese elmondta: az átlagosan 8 ezer hektárnyi földdel rendelkező mintegy 120-130 állami gazdaságból a kormányzat huszonkettőt kíván megtartani kizárólagos állami tulajdonban. Ezek többsége er­dőgazdaság. További 14 állami gazdaságban 51 százalékos tu­lajdoni hányadot rendel magá­nak az állam, és 10 olyan gaz­daság van, ahol az úgynevezett „aranyrészvénypakettet” tartja meg. Ez utóbbi a részvények 25 százalékát plusz egy részvényt jelent. Az állami tulajdon fenn­tartására azoknál az állami gaz­daságoknál kerül sor, amelyek kutatási feladatokat látnak el, szaktanácsadói munkát végez­nek, vagy tevékenységük a bio­lógiai alapok fenntartásához kapcsolódik. így tehát a közel­jövőben 83 állami gazdaság privatizációjára kerül majd sor. Az első lépés, amit a miniszté­rium megtett, hogy államigaz­gatási felügyelet alá vonta eze­ket a gazdaságokat. Jelenleg folynak az előkészületei egy olyan kiadványnak, amely ösz­­szesítené az eladásra kerülő ál­lami gazdaságokat, feltüntetve azok legfőbb gazdasági adatait. A „hungaricum” védelme Az élelmiszeripari vállalatok közül csupán négy vállalatnál kívánja a kormányzat hosszabb távon is fenntartani az állami tu­lajdonrészt. A négy vállalat közül kettő szalámigyártással, kettő pedig fűszerpaprika-feldolgozással foglalkozik. Ezekben az állami gazdasá­gokhoz hasonlóan szintén egy aranyrészvénypakettet kíván fenntartani magának az állam, mivel itt olyan, úgynevezett „hungaricumokról” van szó, amelyeknél a márkavédelem igen fontos nemzeti érdek. Az összesen 142 élelmiszer­­ipari vállalat közül eddig már 19 került részben vagy egész­ben magánkézbe. Ezek a válla­latok elsősorban élvezeti cikke­ket gyártanak, illetve a cukor­ipar és a hűtőipar üzemei. 20 vállalatnál már megtörtént a tár­sasággá alakulás, 40 pedig ha­marosan átalakul. Átalakulá­sukkal párhuzamosan folyik a privatizáció előkészítése is. A magyar élelmiszeripari vállala­tok jelenleg igen nehéz helyzet­ben vannak, elsősorban pénz­ügyi problémáik miatt. Ez an­nak a következménye, hogy te­vékenységükhöz igen komoly forgóeszköz-állományra lenne szükségük, amivel azonban nem rendelkeznek. így ezeket az eszközöket hitelből. kell be­szerezniük és a jelenlegi kamat­lábak jelentősen meghaladják az üzemek jövedelmezőségét. Nyílik az agrárolló Az élelmiszeripari vállalato­kat is, akárcsak az egész agrár­ágazatot sújtja az a jelenség, hogy az ipari termékek árai sokkal nagyobb ütemben emel­kednek, mint a mezőgazdasági termékeké. Az elmúlt évben a mezőgazdaság által vásárolt ipari termékeknél az áremelke­dés mintegy 30 százalékos volt, míg a mezőgazdasági termékek árai nem emelkedtek. Az állam lehetőségei e probléma megol­dására igen korlátozottak, hi­szen a mezőgazdaságban mű­ködő vállalkozások többfelé is tartoznak. A körbetartozás megszüntetésére nincsenek megfelelő pénzügyi eszközök. Az állam csak a bankok és a tár­sadalombiztosítás után követ­kezik a hitelezők sorában, így az az elhatározás, hogy az állam elengedi a mezőgazdasági üze­mek tartozásait, csak viszony­lag kis körnek jelent elegendő segítséget. (MTI-Press) P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom