Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-25 / 84. szám
1992. március 25., szerda uj Dunántúli napló 3 Felszámolják a Magyar Selyemipari Vállalatot Mohácson dolgoznak és reménykednek Az Állami Fejlesztési Intézet pályázati felhívása a Magyar Selyemipari Vállalat 5 üzemének eladásáról először január közepén jelent meg, majd három héttel ezelőtt megismételték a kiírást. A nagyvállalat fel- számolási eljárása folyamatban van, a váci részleget közel egy éve bezárták, onnan 150 ember került utcára, egy másik egységben pedig már készülnek 900 munkásnak fölmondani. A semmiképpen sem megnyugtató hírek ellenére Mohácson aránylag nyugodt a légkör. Igaz, nagyon várják már április második felét, hiszen mint T. Kovács János igazgató mondja, akkorra eldől a sorsuk, nyilvánosságra lehet hozni, ki lesz az új tulajdonos, és végre szólhatpak tervekről, elképzelésekről is. S hogy addig mi ad alapot a bizakodásuknak? Teljes kapacitással dolgoznak, a 150 munkásnak úgynevezett négy szakmánybán, vagyis folyamatos üzemben van elfoglaltsága. Csak fizetett ünnepeken, illetve annak hiányában minden ötödik vasárnap állnak le a szükséges karbantartási teendők ellátására. A termékeik keresettek. Magyarországon a legjobb minőségű selyemszövetet gyártják 1989-től, ennek köszönhetően nyugati cégek vásárolják tőlük az alapanyagokat. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben majdnem felére csökkent a mohácsi szövődé dolgozói létszáma, a technológiai berendezések cseréjének révén a szövet-termelésüket megkétszerezték, a termelési értéket háromszorosára növelték. Éves szinten az árbevételük eléri a 400 millió forintot. A hazai felhasználók számára a legjobb minőségű üvegszövetet és szúnyoghálót is itt állítják elő. ■ A műszaki sző vödéj ükkel nincs miért büszkélkedniük, az 1890-es évjáratú gépeket pár éve ugyan lecserélték, de ezzel mindössze 40 évet „fiatalítottak”, a termelőberendezések most az 1930-as évek színvonalának felel meg. A közelmúltban mégis éppen ebből az üzemrészből került a fogyasztókhoz a legújabb termék, a Marica névre keresztelt apró bubocskákból álló kelme, amely alkalmas például a sokac népviseletű öltözékek blúzainak, ingeinek készítésére. A helyi szövők hagyomány- tiszteletének termékét lokálpatrióta indíttatásból Sípos Ferenc, a mohácsi gyár dolgozója fejlesztette ki. Mohácson tehát az eredmények és a lehetőségek ismerete- ében bizakodnak. Számítanak rá, hogy az eladható, jó minőségű termékre a jövőben is szükség lesz, és az itt dolgozóknak megmarad a munkahelye. Berta M. A megadóztatott múlt Adóztatni sokféleképpen lehet, s pénzügyi kormányzatunk találékonysága e tekintetben is figyelemre méltó. Az 1991. évi XC törvény 7. § 40. pontja szerint az 1992. jan. 1-jéig 10 évnél régebben szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem adómentes. Adóköteles viszont az elmúlt 10 évben szerzett ingatlan értékesítéséből származó jövedelem * azon része, ami a szerzés, a vagyonátruházás és az értéknövelő beruházások bizonyítható összege fölött fennmarad. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Valaki vett - néhány év vagy néhány tíz év takarékosság után - egy üdülőtelket 1982 januárjában. Az akkori fizetése a harmada, negyede volt a mostaninak. Ezzel harmonizált a cement, a tégla, a fa és a betonvas ára. Emberünk megkérte az építési engedélyt, csatlakozott a vízműtársulathoz, összeállt néhány szomszédjával és - saját erőből - bevezette az áramot. Hősünk megvette a legszükségesebb kéziszerszámokat, majd nekiállt ásni. Kiásta a pincetömböt (de jó kis „dühöngő” lesz itt), megásta az alapokat. Megvette a betonkeverőt, elültetett néhány tíz köbméter betont, s azon vette észre magát, hogy eljött a tél. Az év minden szombat-vasárnapját az építésre fordította. Kitavaszodott, elkezdte építeni a szigetelésvédő falat, majd szigetelt, s jött a pincefal. Elkészült az is, de közben beköszöntött az ősz. Megvette a betongerendát, a kefniket, a drugafát, hívta néhány cimboráját - ezzel elkötelezte magát a visszasegí- tésre - berakták a gerendákat, a kefniket és a 20X20-as acélhálót. Lebetonozták, jött a tél. A következő években megépült a fal, összespórolták a nyílászárók árát, elkészült a koszorú, benne a talpcsavarokkal. Egy-két-három év spórolás után elkészült a tető, a boldog tulajdonos vagy kapott számlát vagy nem. Mindegy, a ház befedve, egy év a belső szakipari munka, másik év a belső vakolás, kertépítés, tereprendezés. Hősünk az elmúlt tíz évben nem volt nyaralni, hanem a telkén gürcölt. Adóztatásnak se híre, se hamva nem volt, mikor elkezdte, aztán bejött az is. Teltek-múltak az évek, végül 1991 őszére elkészült az üdülő. Közben volt egy rendszerváltás, s lett nagy munkanélküliség. Hősünket pedig kirúgták. Hogy ez „átszervezés” címén történt, vagy csak egyszerűen tönkrement a vállalat, ahol dolgozott, vagy megúnták a főnökei, hogy tíz éve hétfőnként hullafáradt, tehát használhatatlan, egyremegy. Egyik napról a másikra elszálltak a tíz éves, fogcsikorgató küzdelem céljai: nyugodt, békés öregkor, pecá- zások, kertészkedés stb.). Emberünk rádöbbent arra, hogy el kell adni a házát, mivel tartaléka nincs - házba ment - élni kell. Jó kis tőkét jelent a ház. Talán megkaphat érte kétmilliót is. Ebből már belekezdhet egy vállalkozásba, talán nyithat egy műhelyt a szükséges gépekkel, talán egy kis boltot. Talán, ha beszállna egy kft-be, a többi pénz egy részét pedig jó kamatozású államkötvénybe fektetné, talán vehetne valahol távolabb egy üres telket, ahol - tíz évvel öregebben - újrakezdhetné az egészet. Ilyen gondolatok közt már-már fogalmazza a hirdetést, amikor a fülébe jut, hogy a ház eladásából származó bevételek - levonva a telek 10 évvel ezelőtti árát meg az átírás költségeit, valamint a számlával igazolható egyéb költségeit - adóköteles, az adó pedig - jövedelmétől függően - mintegy negyven százalék. No, itt ugrott vagy félmillió. Gondolataiban a következők jelennek meg:- a vevő azt az árat hajlandó fizetni a házért, amennyiért az ma megépíthető lenne. Ez az ár a 600 Ft-os cement, a 16 Ft-os tégla, a 20 000 Ft-os fa, a 40 Ft körüli B 30-as árából jön ki. Tény, hogy amikor a ház épült, akkor a fa ára ötödé, a betonacél és tégla ára harmada volt a mainak. Viszont a fizetés is harmada-negyede volt annak, amit ma fizetnek. Úgy tűnik, hogy az adó az inflációs érték- növekedést csapolja meg visz- szamenőleg.-Ha az elmúlt 10 évben a szombat-vasárnapi munka helyett üdültem-utaztam volna, vagy csak egyszerűen elittam volna a ház árát a kocsmában, akkor most nem adóztatnának.- Milyen alapon büntetik 1992-ben adóval azt a munkát, amit 9-10 évvel ezelőtt szabadidőmben végeztem, akkor, amikor még nem létezett az SZJA. Hogyan lehet visszamenőleges hatállyal adóztatni? Tény, hogy a bevétel - a ház eladásából - ma keletkezik. De az is tény, hogy ez egy tíz éves munka gyümölcse.- Hogyan lehet ma valakit olyan helyzetbe hozni, hogy keményen ráfizet, ha - számlákkal - nem tudja igazolni, hogy 8-9-10 évvel ezelőtt mi mibe került. (Ki mondta 8-9-10 éve, hogy gyújtsd a számlát, mert amit nem tudsz igazolni, azt megadóztatják?) Ilyen gondolatok közt őrlődik emberünk, és arra a következtetésre jut, hogy nem adja el ingatlanát. Pedig már ki is nézte azt a boltot, amit a privatizáció során bérelne vagy megvenne, de sajnos, az adó elviszi a pénzét. Marad tehát a hagyományos lehetőség: elhelyezkedni. Vagy ha nem megy, akkor a munka- nélküliség. Süveges Károly 1,33 millió adóbevallás Március 23-áig, hétfőig az adóhivatalokhoz 1,33 millió személyi jövedelemadó bevallás érkezett az adófizető állampolgároktól - tájékoztatta Oláh Lajos, az APEH főosztályvezetője kedden a Magyar Távirati Iroda munkatársát. Elmondotta, hogy a múlt esztendőben az önadózók összesen 1,1 millió bevallást nyújtottak be. Egy év alatt mintegy 25 százalékkal növekedett az önadózók száma. Ez több tényezővel magyarázható. A korábbinál többen vállaltak pluszmunkát főállásuk mellett, s nekik saját maguknak kellett elkészíteniük adóbevallásukat. A munka- nélküliség növekedése is hozzájárult az adóbevallások számának szaporodásához. A feketerigó Képernyő előtt A feketerigó mélyrepülése nem olyan szélsebes, mint a repülő rovarokat üldöző fecskéké. Ez a kis sárgacsőrű ráadásul növendék rigó lehetett, kiváncsi tekergő, akiben legyen bármilyen kifinomult az ösztön, meg sem álmodhatja, hogy veszte egy személygépkocsi tavaszi fényben megcsillanó szélvédője lesz. Vagy az autó motorházat burkoló orrával ütközött, amikor célba vette a fák sűrűjét az út túloldalán? Ki tudja? Fekete és mozdulatlan volt már akkor, amikor a legkisebb bömbölve hazahozta, így aztán mi, felnőttek is, jobb híján a tévé előtt múlatván ennek a baljóslatú napnak az estéjét, ricát ropogtatva sandítottunk a képernyőre. A Pofosz elnöke majd az eszdéeszesek egyik vezető embere beszélt. „Szó nincs arról, hogy ne tárjuk föl az igazságot - de árnyaltan tárjuk föl”- mondta az eszdéeszesek egyik vezető embere a riporterek össztüzébe fogva, és ezt a megjegyzését az ellene összeesküdött riporterek sem vitathatták. Mi sem vitattuk, jómagam már azokban a régi, gyermekkori időkben jártam, amikor még nagy dolog volt a zsebet dagasztó rica és rangot jelentett ricát köpködni, majd juttani abból kegyesen a kisebbeknek is. De főképpen a kisszobából érkező zajokra füleltünk. Ahol a gyerekek, segítőkész buzgalmukban, hajbakaptak a feketerigón. A grillsütő dobozába gunnyasztott, a doboz alján, a béna madár körül, egyre csak gyűlt a héjából kibontott napraforgómag. Nagy igyekezettel nyomogatták le-lenyakló fejét a tálkába is, hogy csőre a vízbe érjen. . . „Nem akarunk bosszút” - csengtek vissza bennem a Pofosz elnökének szavai, de már a Friderikusz-show-t akartuk látni a politika szent igéi helyett, ahol már lila dalra kélt egy nyakkendő, pontosabban egy virtuóz hegedűművész játszott vadászindulót egy kotta szerint kötött és színezett pulóverről. A TV1 „Aktuálisát”, majd vasárnap'az idegenforgalomról, hétfőn pedig a sportról szóló fórumot már mélységes magányra ítélten néztem, azzal az ennél is mélységesebb gyanúval, hogy többségünket alig érdekelhetik a panaceák. A puszta javallatok. Az, ahogyan a média - immáron egyre többet - önmagával foglalkozik. Ha tudjuk is, hogy birtoklásának mikéntje vagy az idegenforgalom közügy (is.) De a közre tartozik-e minden, a szavakat üresen cséplő, egyhelyben topogó vita? Szükség van-e kerékasztalokra, ha csak a műtőasztal fölött összehajló fejeket, a mozgó ajkakat látni, de a betegből, gyárainkból, a munkanélküliekből, a „fekete rigókból” néha semmit sem? Bóka Róbert Mattyasovszky Zsolnay László 1912-1992 A napokban érkezett meg Pécsre a hivatalos értesítés arról, hogy Mattyasovszky Zsolnay László, a Zsolnay-család Kossuth-áíjas tagja 1992. február 17-én az Egyesült Államokban súlyos betegség következtében elhunyt. A nekrológot a Zsolnay Vilmos Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola valamint a Zsolnay Porcelángyár Rt. bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére. Mattyasovszky Zsolnay László érettségi vizsgáit Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban végezte, majd a Műegyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett. Ezek után Ber- lin-Charlettburgban kerámiakészítést tanult. Tanulmányait befejezve dédapja pécsi gyárában, később pedig a pesti gyárban dolgozott. 1943-ban az örökségeként kapott Nógrádverőcén levő kerámiaüzemében laboratóriumi porcelánt gyártott. Az államosítás után a Finomkerámia Központban dolgozott. Szakmai körökben értékes könyve a mai napig helytálló a kerámiaipar területén. 1956 karácsonyán az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, de magyar állampolgárságáról nem mondott le. Külföldön is jól ismert szakember volt. Amikor haza-hazalátoga- tott, a pécsi Zsolnay gyárba is elment, terveket dolgozott ki a gyár segítésére, ezeket megvalósítani azonban sajnos, már nem tudta. Végső nyughelyén, hazai földben, Bárban - szülei mellett lel nyugodalmat, temetését szűk családi körben rendezik meg, Zsolnay Vilmos Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola, Pécs Zsolnay Porcelángyár Rt., Pécs A Vajszlói Általános Iskola rajztanárának, Nagyfenyvesi Lászlónak a grafikai kiállítását nyitották meg vasárnap a helyi Művelődési Központban. A művész első önálló bemutatkozásán 47 alkotását, zömmel színes ceruzával készült grafikáit tekinthetik meg az érdeklődők ezen a héten Vajszlón, majd április 5-15 között Sellyén, április 20-30 között Csányaszrón, később pedig Drávátokon állítják ki az anyagot. „Megtaláltam végre a színes ceruzát” - mondotta Nagyfenyvesi László a megnyitón, utalva arra, hogy a fazekas mesterség, a fafaragás és a tűzzománcozás után végre felfedezhette azt a műfajt, megtalálhatta azt a technikát, amely számára a legalkalmasabb eszköz a művészi önkifejezésre. A változatos kiállítási anyag csaknem mindegyike az utóbbi fél év termése, a témaválasztásban az ormánsági grafikus gyakorta merített a fantasztikum és a mesék világából. Mint mondotta, külön öröm számára, hogy a képeit bemutató kiállítás az Ormánságban indulhat vándorútra. Fotó: Balog Nándor Búcsú vagy megújítás Még egy hétig lehet kérelmezni Még van egy szűk hetük a „fegyvereseknek”, hogy eleget tegyenek a tavaly ősszel született jogszabály rendelkezéseinek, s megújítsák fegyvertartási engedélyüket. Március 31-ig minden korábbi engedélyt meg kell ugyanis újítani, sőt az új engedély kiadásának feltétele az orvosi alkalmasság és egy fegyverjártassági vizsga is. A megye fegyvereseinek ezideig alig 20 százaléka jutott túl mindezeken a procedúrákon, s tudhatja már zsebében az újabb, 4 évre szóló hosszabbítást. Az engedélykérelmek beadását sem kapkodták el az érintettek, az illetékes rendőrkapitányságok becslése szerint mintegy 60 százalékuk lépett eddig. Pedig aki a jövő hét keddig nem ad jelzést arról, mi.t akar a továbbiakban fegyverével, számíthat arra, hogy hamarosan érkezik a határozat a tartási engedély bevonásáról és a felszólítás a fegyver kényszerletétbe helyezéséről. Ez utóbbi pedig nem olcsó mulatság, hiszen fegyverenként naponta 50 forintot számol a jogszabály szerint a rendőrség a megőrzésért A jótanács tehát csakis úgy szólhat: aki az elmúlt félévben nem tudott dönteni, az is nyújtsa be a kérelmét, mert ezzel legalább időt nyer, amíg a rendőrség nem hoz határozatot. Aki nem akarja megtartani hosszúcsövűjét vagy nem jogosult maroklőfegyver tartására, több lehetőség közül választhat. El lehet adni engedéllyel rendelkezőnek, lehet kérni a hatástalanítást, de selejtezésre is leadható. Nemcsak az új engedélyek, a búcsú a fegyverektől is pénzbe kerül - a hatástalanítás illetéke 500 forint, no meg persze a fegyvermesteri munkadíj. Csak a selejtezés van ingyen. Sokan választották ezt a variációt, elsősorban a volt katonák, az egykori rendőrök közül. Szomorúan nyugodtak bele, hogy ami évtizedeken keresztül hozzátartozott az életűkhez, attól kell megválniuk. G. G.
