Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-26 / 85. szám
1992. március 26., csütörtök aj Dunántúli napló 3 „Éhezéstől szédelgő gyerekekkel borzasztó szembesülni .. Menzaháború Magyarmecskén, avagy mire futja az elnyomorodott községek pénzeiből?- Döbbenetes, hogy idáig jutottunk! A magyarmecskei általános iskola igazgatónője, Balatoni Tamásné levelet mutat. Ma kapta kézbe. Feladója a gilván- fai polgármester, Orsós János. A szűkszavú értesítés lényege: áprilistól az önkormányzat megvonja a közösen föntartott iskolai napközitől és menzától a támogatást, s egyben kéri az igazgatónőt, hogy a gilvánfai gyerekeket a déli busszal engedje haza. (Azaz, a tanrendet rúgva föl az utolsó órákat szüntesse meg!?) Az igazgatónő elgondolkoztató magyarázatot fűz a hallottakhoz. A körzeti iskolát négy község istápolja, gyerekenkénti fejkvóta szerinti forintokkal: Magyarmecske, Kisasszonyfa, Magyartelek és Gilvánfa. Elire kell állítani a pénzt így is, hogy kijöjjenek belőle. Most kiderült, a gilvánfai önkormányzat pénzeiből a napközire jutó pénz hiányzik, helyette nevelési segélyt osztanak majd ki a rászorulók között ebben a községben. A gilvánfai 47 napközis áprilistól elköszön.- Több szempontból katasztrofális helyzet alakulhat ki. Egyrészt a napközi és a konyha további fönntartása került veszélybe, hiszen, ha nem kapjuk meg a gilvánfai forintokat, egyszerűen nem tudjuk az áldandó költségeket honnan kigazdálkodni. A másik három községnek sincs annyi pénze, hogy költségvetésüket módosíthassák, s többet adjanak. De ez a legkevesebb. Ön is tudja, Gilvánfa cigányközség, a gyerekek tanulása kerül veszélybe, hiszen többnyire a napközis nevelők készítik fel őket a következő napra. Arról nem is beszélve, hogy többségük azt ette eddig, amit itt kapott: tízórait, ebédet, uzsonnát. Éhségtől szédelgő gyerekekkel borzasztó szembesülni ... Mondja az igazgatónő, hogy amikor Gilvánfán kihelyezett szülői értekezletet tartott éppen a gyerekek érdekében, majdnem megverték. Úgy kellett a helyszínről elmenekülnie. Pedig nem tett többet: nyilatkozatot adott körbe, melyben a szülőket arra kérte, aláírásukkal tiltakozzanak az önkormányzati döntés ellen. A napközis ellátást követelő asszonyok, az ívet aláírók később visszavonták nyilatkozatukat. A kérdés Gilvánfán így merült fel: vagy a napközi és a menza vagy havi nevelési segély, kézpénzben. Ez utóbbit választotta a többség. Kedd délután 2 óra. Magyarmecskén a községházán négy polgármester az iskola ügyében közös tanácskozást kezd. Dr. Wéber Jánosssal, a Köztársasági Megbízott Hivatalának vezetőjével, aki azért érkezett, hogy némi segítséget nyújtson a kompromisszumok keresésében, a gilvánfai döntésről váltottunk néhány szót. Wéber János szerint döntésük jogellenes, ugyanis az önkormányzatokra vonatkozó törvény értelmében kötelesség számba megy bizonyos fenntartási pénzeket célirányosan felhasználni, így a napközi és a menza fenntartása is e kategóriába tartozik, hiszen a jog szerint a szülőktől távol lévő gyermekek ellátása és foglalkoztatásának, felügyeletének biztosítása is előírás. A tárgyalás keservesen indul: nem mintha a polgármesterek nem érnének rá. Mind munka- nélküliek, feladatukat társadalmi megbízatásban, időbeni korlátok nélkül végik. A térség halmozottan hátrányos helyzetben vegetál, kínlódik. Gilvánfán majdnem mindenki munkanélküli, másutt némileg jobb az arány. Adókat sehol sem tudtak kivetni. Kinek? Tolnai József, Magyartelek:- Megint a gyerekeken verjük el a port? Bite Gyula, Kisaszonyfa:- El kéne dönteni, ki a felelős a gyerekekért, a szülő avagy az önkormányzat? Balogh Imre, a székhelyközség, Mecske polgármestere: Jóvátehetetlen károk keletkeznek. Én megértem Gilvánfa gondjait, de lehetetlen helyzetbe nem sodorhatnak minket sem. Régen is az volt a baj, a központi község lakói vitték a vállukon a gilvánfai nyomorúságot is. Orsós János, Gilvánfa:- Csinálhatok másik költség- vetést, aztán lemondok. Az estébe nyúló beszélgetés során a résztvevők ízekre szedték a gilvánfai költségvetést, keresve megtakarítható forintokat. Meggyőződésem: találtak néhányat, de annyit nem, amennyire szükség lett volna. A kompromisszum mégis megszületett, s erre rábólintott a gilvánfai polgármester is, amíg tudják, fizetik a menza-napközi fenntartás forintjait. Ezek szerint áprilisban még biztosan főznek az iskolakonyhán. Az cikkíró öröme mégsem maradéktalan, hiszen olyan csődtömeggel szembesült, ami átgondolt intézkedéscsokrot kíván. E négy község nemcsak a megyei önkormányzat figyelmébe ajánlható. Messzebbre vivő társadalmi gondjaival, szociális segélyből tengődő polgáraival, kormányzati intézkedésért kiált! A menza-vita krónikus betegséget jelző láz csupán. Mert ahol a gyermek érdekében ágáló tanár ellen fordulnak egyéb nyomorúságból, ahol községek acsarkodnak egymásra, ahol jobb a kocsmába vihető kézpénz, mint a gyereknek járó meleg étel, ott a hiányzó anyagiak pótlása átmeneti gyógyír lehet csupán. Mert az is elhangott a polgármesterek vitaestjén, hogy segélyosztás napján nyelik legjobban a húsz- forintosokat a pénzautomaták. Mindenki tudja, mi folyik itt. Segély és kocsmázás: a munka- nélküliek perspektívátlansága. Nem éppen etnikai tünet. Még akkor sem, ha e négy község bokrában, Gilvánfán, látszólag így jelentkezik. Kozma Ferenc Fát vegyenek! Néhány napja jótét lelkek jártak nálunk. Fuvarosok, akik rendelésre sze- net-fát hordanak. De az is előfordul, hogy nem találják otthon a tulajt a megbeszélt időpontban, kocorog- hatnak az áruval vissza a tüzéphez. Avagy mégsem? A mentőötlet nem új, elsózni az árut vissza- felé-menet valakinek, akinek van olyan tűzrevaló bolond, hogy a nyakukon maradt (?) árut átvegye. Balek páciens mindig akad - számla ilyenkor nemigen jár. A lényeg az, hogy a fölöslegessé vált áru gazdát találjon, de ennél még sokkalta fontosabb, hogy a pénz a zsebbe kerüljön érte. Nálunk is jártak, mondom, Komló-Dávidföldön. Igaz, csak megszeppent kamaszlányomat találták otthon; de ez nem akadályozta meg a saját bevallásuk szerint vásárosdombói fuvarosokat, hogy lány apjára - azaz rám - hivatkozzanak: „Ebben a húsz mázsában apukával megegyeztünk!” Szaladt ugyan a lány telefonálni, mert fejre azért nem esett - hanem ez nem akadályozta meg őket abban, hogy először a pénzért szalasszák. Akkorra már öten előteremtek valahonnan. Mert hát ránk is van írva, hogy otthon a ládafiában pénzt tartogatunk. Szóvá nem tenném, ha nem érkezik több bejelentés a rendőrségre azokban a napokban körzetünkből, ahol elég sok idős ember is él ahhoz, hogy összekupor- gatott néhányezer forintjuktól így lehessen őket megszabadítani. Addig még talán optimisták is lehetünk, amíg követelésük mellé fát is hoznak. De mi lesz, ha holnap csak a követelés marad? B. R. Bánhidi Antal, a Széchenyi-díjas repülőgéptervező Tevékenységének sok pécsi vonatkozása van A 90 éves konstruktőr a legmagasabb állami díjban részesült március 15-én, a magyar óceánrepülés műszaki előkészítésében kifejtett tevékenységéért. Erdélyből menekült 1920-ban Magyarországra. A budapesti Műegyetem következett. 1927-ben Lampich Árpáddal közösen megtervezték első gépüket, a BL-t, amelyen Bánhidit Endresz György tanította meg repülni. 1930-ban a Magyar Aero Szövetség megbízásából Amerikába ment, hogy Detroitban a magyarok vásárolta óceánrepülőgép műszaki felülvizsgálatát, bemérő repüléseit végezze el. Feladatát teljesítette. Jelen volt Harbour Grace-ben 1931. július 15-én a gép startjánál. Repülőtevékenységének több pécsi vonatkozása is van. Az 1929 Pünkösd hétfőjén megtartott pécsi repülőnapon Bánhidi is részt vett a leghíresebb magyar pilóták - Dobos, Endresz, Kaszala - társaságában. A mintegy 9 ezer főre becsült nézők között ott volt dr. Nendtvich polgármester, vitéz Kozmovszky altábornagy vdd. parancsnok és mások. A sétarepüléseken Bozóky Géza és Dambrovszky Imre, az Erzsébet Tudományegyetem professzorai is felszálltak néhány körre. Bánhidi 1930-ban megtervezte és megépítettea világhírűvé vált Gerle géptípust. 1933-ban Bisits Tibor navigátorral, a Gerle 13 géppel körülrepülték a Földközi-tengert. 1937. júniusában két Gerle géppel Albrecht főherceg társaságában részt vett egy dél-amerikai expediciós repülésen. A Pécsi Napló 1938. március 20-án közölte, hogy Bánhidi vetítettképes előadást fog tartani dél-amerikai repülőútjá- ról. Az előadást zsúfolt ház előtt a Ciszterci Gimnázium dísztermében meg is tartotta, melynek során ismertette a 18 ezer km-es légiút történetét, a repüléseket a végtelen pampák felett. Az előadás igen jól sikerült, levetítette a maga készítette mozgófilmet is. Egyébként Bánhidi egyik gépe, a Gerle 15 igen gyakran fordult meg a pécsi repülőtéren, ugyanis a gépet Albrecht főherceg vette meg, aki baranyai birtokait látogatta. Fivére, Pál 1944-ben a pécsi repülőtér vezetője volt, sok magyar fiatallal ismertette meg a repülés szépségeit. A háború után a helyi repülés újraindításának érdekében Tóth Kázmér és társai a Nyu- gat-Magyarországra hurcolt gépalkatrészeket gyűjtötték és hozták haza, melyekből Molnár István főszerelő irányításával 1948-ra egy Bücker Jung- mann gépet állítottak össze HA-LCO jellel. •A pécsiek azonban nem sokáig örülhettek a kis kétfelelű- nek, mert Bánhidi Antal a gépet berepülés után Algyőre vitte, ő ekkor a Közlekedési Minisztérium Légügyi Főosztályán dolgozott. Bánhidi két könyvet írt, 1936-ban A Gerle 13 útja, 1940-ben Pilóta lettem címmel. Mindkét könyv az akkori maA képen: Bánhidi Antal (jobbról) Endresz Györggyel a detroiti repülőtéren, 1931-ben. gyár fiatalok igen kedvelt olvasmánya volt. Pagáts Pál Makettpályázat Pécsett A pécsi Szivárvány Gyermekház és a Hajnóczy úti Ta- miya Modell és Makett Szaküzlet pályázatot írt ki makettkészítésre fiataloknak és felnőtteknek. A pályadarabok beadásának ma jár le a határideje. Az újonnan nyílt üzlettel szemben, a gyermekházban hosszú évek alatt lelkes szakköri gárda nevelődött ki, a céljuk közös: a hazánkban még alig-alig űzött hobbit, a modellkészítést és modellezést szeretnék mind nagyobb körben népszerűvé tenni. A tervek szerint az üzlettel kötött frigy a jövőben is folytatódik a Tamiya anyagi és szakmai segíségével. Az apró mütyürökből - többnyire előregyártott készletekből - aprólékos, ám a kézügyességet és a fantáziát nagy mértékben fejlesztő munkával kedves kis repülők, hajók, az álomautókat híven utánzó csillogó mini-kocsik, motorok, vonatok, terepasztalok készülnek. A szakkör tagjai közül nem véletlenül igyekeznek sokan ehhez hasonló pályán elhelyezkedni. Másfelől a szakkör jelenlegi tagjait izgalmas munka köti le; a gyermekházban készül Magyarország legnagyobb vasúti terepasztala, amely a Pécs-Bu- dapest vasútvonalat egy terem- nyi asztalon kíséri végig. Elkészülte után bizonyára sok diákot, turistát csalogat majd az érdekes látnivaló. A pályázatra küldött modellekből kiállítás nyílik a Szivárvány Gyermekházban. A szakmai zsűri értékelése alapján a legszebb modellek készítői pedig értékes készletek birtokosaivá válnak. Tröszt E. Szakmai és személyes kapcsolatok Amerikai-magyar egyesületek A portlandiak célkitűzései Szakmai egyesületeket létrehozni Kelet-Éurópában, segíteni az állampolgárok társadalmi szerveződéseinek létrehozását, javítani az önkormányzatok tevékenységét - politikától mentesen - foglalják össze dióhéjban a portlandi SEEBA Center célkitűzéseit beszélgető partnereim a Janus Pannonius T udományegyetemen. Itt, egy héten át tartanak szemináriumokat, előadásokat pécsi vállalati szakembereknek, vállalkozóknak, gazdasági oktatóknak, önkormányzati képviselőknek. F. Michael Sisavic és Richard D. Sapp a Portlandi Állami Egyetem oktatói, és Sisavic úr a SEEBA ügyvezető igazgatója.- A központ az amerikai kormánytól és több alapítványtól arra kapott pénzt, hogy kelet-európai országok egyes városaiban segítsen az ott élőknek személyes és intézményi kapcsolatok kialakításával- folytatja a beszélgetést F. Michael Sisavic:- A pécsi Közgazdaságtudományi Karral már évek óta kapcsolatban állunk, most pedig szeretnénk az egyetem mellett a város polgáraival is felvenni ily módon a kapcsolatot. Az elmúlt napokban négy közös egyesületet alakítottunk, a pénzügy, a számvitel, a marketing és a gazdasági oktatás területén dolgozók közreműködésével. Januárban már tartottunk itt szemináriumokat, és e hét alatt azokból a témákból szerveztünk előadásokat, amelyeket akkor a pécsi szakemberek kértek.-Mit szeretnének elérni a szemináriumokkal, az egyesületek működtetésével?-Véleményünk szerint fontos, hogy az állampolgárok részt vegyenek önkéntes szerveződésekben, amelyek az életük jobbátételét, szakmai fejlődésüket szolgálják. Azt reméljük, a tagok számos ötletet kapnak, tapasztalatokat gyűjtenek például a marketing, a könyvelés, az auditálás területén. Szó esik az önkormányzatok feladatairól, amelyek közül az egyik legfontosabb az állampolgárok jólétéért való felelősség - válaszolták az amerikai szakemberek.-Az egyesületek megalakultak, hogyan képzelik el a további együttműködést?- Talán az űrhajó kilövésének hasonlatával tudnám érzékeltetni. Az űrhajó elindult, és már elhagyta az első fokozatot, nemsokára már a magasívű röppályára állhat rá - mosolyog F. Michael Sisavic.- Meghívunk tíz-tizenhárom embert az egyesületi tagok közül Portlandba, hogy mindazt, amiről elméletben beszélgettünk, lássák a gyakorlatban is. Megkértük az érdeklődő tagokat, írják le néhány sorban, mit szeretnének tanulmányozni Portlandban, és ötleteik alapján választjuk ki a küldöttséget, majd a munkakapcsolat újra Pécsen folytatódik - jelenti ki Richard D. Sapp. B. A.
