Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-31 / 90. szám
1992. március 31., kedd üj Dunántúli napló 3 Három év alatt 21 település kapja meg Az építőipar leckéje is: Fejlesztési tervdokumentáció Sellyének Új kollégium és szociális gondozóház A közintézmények fejlesztési terveinek ingyenes elkészíttetésével segíti a kormány a hátrányos helyzetű településeket. A hároméves program során hét megye 21 települése kapja meg a nekik szóló dokumentációt, amit a budapesti TTI-Eurovia Kft. szakemberei készítenek. A közelmúltban elkészült az első baranyai település, Sellye alapfokú közintézményeinek fejlesztési terve. A helyi társadalmi igények és adottságok alapján a meglévő óvoda tetőtérrel való beépítését, az Ifjúság úti Általános Iskola, a Mező- gazdasági Szakmunkásképző Iskola bővítését, új, 360 személyes lány és fiú kollégium, illetve idősek komplex gondozóházának építését javasolják. A tervek sorából minden bizonynyal az utóbbi valósul meg először. Az egykori szülőotthon épülete ugyanis alkalmas arra, hogy az élethelyzetekhez igazodó többféle ellátási forma közül az első kettőnek - a napközinek és a szociális gondozóháznak - kisebb átalakítással megfeleljen. Ezekhez csatlakozna a későbbiekben az öröklakásos egység. A fejlesztési javaslatokat megfogalmazó tervezők azokból a tényezőkből indultak ki, amelyek hátrányos helyzetűvé „bélyegezték” a nagyközséget és a környező településeket. így többek között abból, hogy Sellye és környéke közlekedési, hírközlési állapota rossz, hogy a határmentiség miatt a fejlesztési támogatásokat szűkmarkúan mérték az itteni falvaknak, hogy szigetvár-kaposvári vasútvonal megszüntetésével az a lehetőség is elveszett, hogy a környék lakói folytathassák piacozó életmódjukat. Mindezek következményeként a települések jövedelem- termelő képessége lecsökkent, amire a lakosság egy része elvándorlással válaszolt. A tervezők véleménye szerint Sellye fejlődésének területi vonásai elválaszthatatlanul kapcsolódnak a volt társközségek jellemzőihez, s erre az ösz- szekötöttségre, kölcsönhatásra minden fejlesztésnél tekintettel kell lenni. Ezen az alapon kivételt is tesznek a tervezők. A demográfiai adatok alapján ugyanis nem látják indokoltnak sem az alap, sem a középfokú oktatás, illetve az óvodai ellátás mennyiségi fejlesztését. Az általános iskolánál és az óvodánál meg is elégednek a jobb körülményeket jelentő minőségi változtatások ajánlásával, viszont új középiskolai kollégium építését javasolják. Ezt a fejlesztést pont Sellye beiskolázási körzete, vonzása miatt tartják fontosnak. Ha a középiskolai kollégium kiköltözik a műemlék kastélyból, akkor lehetőség nyílik a község vadász, illetve falusi túrizmus fellendítését célzó elképzeléseinek megvalósítására. Szintén a környező településekre is gondolva tartják fontosnak az idősek többfunkciós otthonának mielőbbi kialakítását. A különböző fejlesztések a nagyközség anyagi lehetőségeitől függően valósulhatnak meg. Legelsőként valószínűleg az idősek napközije és a szociális otthon készülhet el. A három részből álló komplex gondozó intézmény első két egységét ugyanis ki tudnák alakítani az egykori szülőotthon épületéből. A 40 személyes napközi és a 20 személyes szociális otthon mellé később épülne fel a 20 örölakás. Ha az elképzelés megvalósul, akkor ez lesz Baranyában az első olyan szociális intézmény, amely egységei egymáshoz kapcsolódva azt a gondozási formát kínálják az idős embereknek, amelyre éppen szükségük van. T. E. Közös zenekar A pécsi Belvárosi Általános Iskola és a Liszt Ferenc Zeneiskola közös zenekar alapítását tervezi, ezért tagtoborzóval egybekötött rendhagyó énekórákat tartanak a belvárosi iskolában. Az első kedvcsináló énekórára a hét végén került sor nagy, nemcsak diák, de szülői érdeklődés mellett, amikor a Belvárosi tornacsarnokában koncertezett a Zeneiskola vonós- és fúvószenekara Apáthy Árpád és Kovács Árpád vezényletével. A zenekari közös program egyik megalkotója, Gráj Vilmosáé, az általános iskola igazgatóhelyettese elmondta, hogy a fúvószenét is szeretnék megkedveltetni ilyen formában. A legközelebbi nyilvános fúvós-óra és válogató április 24-én lesz szolfézs-tanárok közreműködésével. Cs. J. Fotó: Iharos József Gabi Münchenből Amint a csinos hölgy kiszáll kocsijából, kutyája szomorúan bámul utána. Tudja, jó ideig kell várakoznia az utastérbe zárva, amig gazdája visszajön. A gazdit Gabriella Jacobtflak hívják, a kutyát Emilnek. Mindketten németek, föltéve, hogy kutyáéknál is szóba jöhet a nemzetiség. Annyi azonban bizonyos, hogy Münchenből érkeztek mindketten - jó másfél éve. S az is: remekül érzik magukat nálunk. Gabriella németet jött ta- nítani. Csak Bajorországból 11-en érkteztek hasonló céllal. Miért választotta épp Magyarországot? Nos, talán azért, mert van némi köze a magyarokhoz. Méghozzá vérségi alapon, hiszen apai ágon erdélyi és pest-budai rokonsággal dicsekedhet. Azt meg, hogy Pécsre esett a választása, müncheni professzorának köszönheti, aki járt már városunkban - meghívott előadóként. Gabi látogatóba jött hát, s igazat adott volt tanárának. Mint említi: nem bánta meg. Tájaink szépek, lakói kedvesek, szolgálatkészek - mondja -, kivéve a közlekedést, mert a volán mögött, mintha kicserélték volna az embereket. Erőszakosak, értelmetlenül kockáztatnak. Más vonatkozásban is érdekes véleménye- rólunk: gazdasági helyzetünket nem találja olyan lehangolónak, mint mi, mert számos jelét látja a tehetségnek és a szorgalomnak. Nem ritkán pedig - a német viszonyokhoz mérten is - a gazdagság számos megnyilvánulásával találkozik: luxusvillák és autók formájában. Azzal természetesen tisztában van, hogy sokkal inkább a nehéz gazdasági helyzet jellemzi az országot, amelyen azonban csak hosszan kitartó, szorgalmas munka változtathat. Más benyomásai is vannak persze. Meglehetősen érthetetlennek tartja a túlzott központosítást. Erre csak egy példát említ: kocsija rendszámát vám rendszámúra kellene átcserélnie, de ezt csak Pesten intézheti el. Ám, a pécsi rendőrség minden előzékeny segítsége ellenére, ott sem egykönnyen. A bonyolult, túlszervezett ügyintézés más területein is sok borsot tört már az orra alá. Úgy véli, ezek a bosszúságok könynyen elkerülhetők lennének célratörő szervezéssel... Bár saját területén, az oktatásban, sem minden felhőtlen, mégis lelkesítő számára az az igyekezet, ami • tanítványai többségét jellemzi. Meggyőződése, hogy a legnagyobb erőfeszítést az ifjúság képzésére kell fordítani. Nem csak azért, mert a fiatalság a jövő záloga, hanem azért, mert a számukra átadott és az általuk befogadott ismeretanyag a legjobb befektetés. Megbízható és korszerű ismeretek birtokában lévő szakemberek nélkül egyetlen társadalom sem boldogulhat - mondja nagyon komolyan. Olyan komolyan, miként a munkáját is végzi. Gabriella egyébként vidám természetű, társaságkedvélő. Rendszeres elfoglaltságai közé tartozik, hogy egy kis baráti társasággal találkozik a Le- nau-házban. Beszélgető társai német nyelvismeretüket szeretnék csiszolgatni, s ehhez Gabi nemcsak tanárként segítőjük, de barátként is az. Ezek a hangulatos eszmecserék természetesen arra is alkalmasak, hogy kölcsönösen megismerjék egymás véleményét, gondolkodásmódját - eltekintve attól, hogy mindez eredményes módszere az élő beszéd elsajátításának. Gabriella máskülönben nagy természet- és állatbarát. Már eddig is sok kutya és macska köszönheti neki, hogy „emberibb” körülmények közé került. Olyan is akadt, „aki” német honban lelt új otthonra. S olyan is, amely most Emillel, a jól megtermett vadászebbel, osztozik Gabi gondoskodásán. Szemmel láthatóan „nekik” nincsenek nyelvi nehézségeik, jól megértik egymást. Gabi rendszeres kísérője azonban csak Emil, őt mindenhová magával viszi. Emil tehát most is egyedül marad a kocsiban és szomorú, barna tekintetével ad-, dig kiséri gazdáját, amíg be nem csukódik mögötte a Le- nau-ház ajtaja. Tudja, nem egyhamar kerül elő, hiszen szerda van, s ez a találkozás napja barátaival. De Emil türelmes, ismeri gazdáját: olyan makacs, kitartó fajta és semmit sem csinál „in aller Eile” ... szóval olyan kutyafuttában, Búsbarna László Alkalmazkodni, vagy tönkremenni Bűvös - és bizonyos körökben nem éppen örömmel várt - dátum közeledik: április nyol- cadika. Ekkor jár le az a három hónap plusz 8 nap, amit a hatályos csődtörvény a kötelező öncsőd bejelentése előtt a bajbake- rült gazdálkodó szervezetek ügyeinek előzetes rendezésére és a hitelezőkkel való érdek- egyeztetésre megenged. Az építőiparban mire lehet számítani? Mennyien lehetnek majd az öncsődöt kezdeményezők és milyen okok taszították őket e nehéz helyzetbe? E kérdésekről beszélgettünk az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban Kuzma Tamással, az építőipari főosztály osztályvezetőjével. Házgyárak - „zsákutcában”- Minisztériumunk alapítási jogkörébe negyvenöt vállalat tartozik. E vállalatok az elmúlt év végéig már közel 800 gazdasági társaságot hoztak létre, többségi, újabban pedig mindinkább növekvő magán- és külföldi tulajdoni részaránnyal. Elsősorban róluk vannak információink, bár munkájukba, belső életükbe nem szólhatunk bele - mondja elöljáróban Kuzma Tamás. - Úgy gondoljuk, a 45-ös körből 10-15 cégnek kell komolyan számolni a csőd veszélyével, de az ő helyzetüket sem ítéljük reménytelennek. A hitelvisszafizetések moratóriumával lehetőséget kapnak arra, hogy jó finanszírozási és kibontakozási programot készítve, azt hitelezőikkel is elfogadtatva rendezzék soraikat.-Miért kerültek nehéz helyzetbe az építőipari vállalatok?- Az építőipar nagyvállalatai, különösen az iparosított technológiára és a hozzá rendelt teljes vertikumra alapozott lakásépítés mára zsákutcába jutott. A panellakások iránti igények drasztikus csökkenése, a lakásépítés egyébként is egyre mélyülő dekonjunktúrájával mára oda vezetett, hogy a technológia kihasználása lehetetlenné vált. A vertikumok egy része Viszont konvertálható, ha sikerül megfelelő új termékek előállításához átcsoportosítani és hozzá a piacot is megtalálni. Ahol ez nem megy, ott a meglévő, többnyire óriási értékű kihasználatlan és költségeket fölemésztő állóeszközállományt, valamint a vállalatok tulajdonában lévő ingatlanok nagy részét kell értékesíteni a financiális gondok könnyítésének érdekében. Ez a mai helyzetben nem feltétlenül tragédia, hiszen például az építőipari nagyvállalatok rugalmatlansága a mai piaci viszonyok között mindenképpen csak alapos változtatások révén szüntethető meg. E feladathoz a szervezeti átrendeződés éppúgy hozzátartozik, mint a vagyoni összetétel célirányos megváltoztatása. Mentőövet kínál a privatizáció- A megrendelések is szép lassan elapadnak . . .- Igen, a csökkenő igények mellett - a rossz körülmények miatt is - a működéshez mind több hitelre van szükség, dehát alaposan. megugrottak a hitelkamatok is, amelynek költségei mind több vállalatot juttatnak a nem fizető adósok sorába. Miközben szép számmal vannak közöttük, akiknek éppúgy nem fizetnek, a körbetartozás sajnálatos divatjához igazodva.- Segíthet-e rajtuk a privatizációs folyamat felgyorsulása ?-Az építési tevékenység tipikusan a vállalkozói szférába tartozik és ezért a vállalatok átalakulása igen nagy tempóban halad is előre, a kisebb gazdasági társaságok irányába. Mivel ezek működtetik a termelési kapacitások mind nagyobb hányadát, jó esély van például a működő üzletrészekkel való adósságrendezésre. Ezzel az építési kínálatban mind nagyobb súlyt jelentő gazdasági társaságokat meg lehet óvni a szétzilálódástól. De a magasépítő-iparban nincs megfelelő kereslet és csak kevés területen látszik - rövid távon is - vonzónak a befektetési lehetőség. A mélyépítésben jobbnak tűnik a helyzet, itt az infrastrukturális beruházások fellendülésében lehet bízni. ‘Ami pedig az egyes szakipari kapacitásokat illeti, azok máris jó külföldi együttműködéssel fejlődtek, most e kapcsolatoknak az új igényekhez idomuló átrendezésére van lehetőség.- Beszéljünk az építőanyag-iparról is!- Itt a belföldi dekonjunktúra erősödése és egyes területeken a hajdani KGST-piacok elvesztése a legsúlyosabb csapás. A korábban jellemző, nagyfokú centralizáció és a monopolhelyzetek megszüntetése csak tavaly gyorsult fel. Van példa vállalati részek spontán önállósodására (a betonelemgyártó iparban), államigazgatási beavatkozásra (a Tégla- és Cserépipari Tröszt megszüntetése) és előrehaladott külföldi privatizációs tárgyalásokra (cementipar) egyaránt. A csőd akkor is baj, ha mást ér Ezek az átalakulások adják a talajt a gazdálkodás fellendítéséhez. De visszatérve az egész építőiparra: látni kell azt, hogy a várható csődbejelentések mögött nagyon eltérő pénzügyi, gazdálkodási feszültségek húzódnak meg. Gondoljunk csak például a depressziós térségekben, mint például a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében működő vállalatokra. Talál-e majd az ottani vállalat fizetőképes keresletet berendezéseire, ingatlanjaira? Szembe tud-e nézni azokkal a foglalkoztatási problémákkal, amelyekkel amúgyis túlzott mértékben sújtott a térség, s amelyeket akarata ellenére esetleg tovább növel majd? Egy másik gond pedig várhatóan a kisszervezetek oldaláról nézve erősödik majd fel. Arról van szó, hogy a néhány fővel dolgozó gazdasági társaságok hogyan tudják győzni emberrel, idővel és erővel, hogy a jövőben olykor nagyszámú partnerüket, együttműködőket, szállítókat naprakészen figyeljenek: nem tesznek-e csődbejelentést? A mostani, egyszeri dátum miatt ez idén halmozottan jelentkező teher és hogy milyen körben, azt hadd érzékeltessem egy adattal: a kivitelező építőipar 4990 szervezetéből 4127 foglalkoztatott 50 főnél kevesebbet 1991 végén. Dehát a csődeljárásokra még csak ezután kerül sor. A folyamat racionális kezelése csakis az adósok és a hitelezők kétoldalú kompromisszumára épülhet. De itt is éles kérdések fognak felvetődni, például az adó-, a tb- és a banktartozások rendezési lehetőségei kapcsán. (MTI-Press) Schöffer Jenő
