Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-29 / 88. szám

Évi 60-65 koncert Pezsdülő zenei élet Szekszárdon Folyton csak azt hallani, hogy a kultúrára nincs pénz; az­tán sokszor kiderül, hogy a lé­lek, azaz a kezdeményező kész­ség, a figyelem hiányzik in­kább. Szekszárdon ez utóbbi tekin­tetében úgy látszik, nincs hiba, mert amikor a megyeszékhely . zenei élete után érdeklődtem, a pénz nem is került szóba. Legelőször is a héten meg­rendezésre került, immár ha­gyományossá váló „Thész László Zenei Alapítvány” hangversenyére kell felhívni a figyelmet. Az Alapítvány névadója, Thész László szekszárdi zongo­raművész és zenepedagógus, a Liszt Ferenc Zeneiskola egykori növendéke majd tanára, utóbb igazgatója volt. Thész László tragikus körülmények között, fiatalon halt meg 1990. elején, nem sokkal azelőtt, hogy az év március 23-án lett volna első önálló filharmóniai hangverse­nye. A rá emlékező szekszárdi ze­nebarát közönség úgy határo­zott, hogy ezen a napon minden évben koncertet szerveznek, és a bevétellel a „Thész László Zenei Alapítvány” keretében egy arra érdemes, tehetséges zenész-növendéket támogatnak a továbbtanulásban. Tavaly első ízben került sor a díj odaítélé­sére: segítségével Rózner Zsolt hegedű tanszakos diák tanulhat Budapesten. A komolyzenei események magvát a Művészetek Házában megrendezésre kerülő évi 60-65 koncert jelenti, ahol országos hírű együttesek, előadók lépnek fel. A „Zenebarát bérlet” tulaj­donosának azt biztosítja, hogy egy éven át félárú jegyet vehet az előadásokra. A legjelesebb helyi zenekar a „Szekszárdi Városi Kamaraze­nekar”, mely főképp zeneisko­lai tanárokból áll. Ok most hét­főn, március 30-án adnak hang­versenyt. A Babits Mihály Vá­rosi Művelődési Központ két együttest is fenntart, mégpedig a zeneiskola fúvós tanszékének tanáraiból álló, Pecze István ve­zette Big Band-et, és a Jazz Kvartettet, melyet a Megyei Kórház orvosai alkotnak. Fontos még megemlíteni a szintén hagyományos „Zeneta­nárok országos zongoraverse­nyé,,-!, amely idén, április 23-26. között immár nyolcadik alkalommal kerül megrende­zésre Szekszárdon. M. K. Van az Apáczai Nevelési Központ Gináziumában egy negyedikes fiatalember, aki angol tagozatra jár, orvosi egyetemre jelentkezett tovább­tanulni, és mellesleg vírust irt. Kamocsai Lajos (még) nem po­lihisztor, hanem „csupán” egészséges, sokrétű érdeklő­déssel van megáldva. Leg­utóbb a szekszárdi Garai Gim­názium által kiírt országos számítógépes versenyt nyerte meg, mégpedig egy saját készí­tésű vírusirtó programmal. Pe- thő József tanár állítja, hogy Kamocsai Lajos, bár nem „fő­szakos”, az ideális diák testesül meg benne: problémákat vet fel, azokat megpróbálja meg­oldani, s a tanárt csak akkor használja - mintegy konzu­lensként -, ha valahol elakad, különben maga dolgozik, s rendszerint el is jut az ered­Hobbiból „vírusirtó” Kamocsai Lajos országos első ményhez. Talán eredményei­ben az is fontos, hogy a számí­tási technikát valóban hobbi­ként űzi, nincs benne kötelező, nincs benne számonkérés. Első találkozásunk nem is sikerül, mert Lajos épp mate­matika-versenyen van; mikor végre egymással szemben ülünk, kiderül, szinte izgult, mit mondjon, mert olyan nehéz ezekről a dolgokról szavakban beszélni.- Rendszeresen 8. osztálytól foglalkozom számítástechni­kával, először főképp játék- programokat írtam, később jöt­tek komolyabb feladatok, mint pl. anyagnyilvántartó, cím­nyilvántartó programok külön­böző cégek számára. Otthon van egy IBM XT-gépem, azon dolgozom. Érdekes, hogy a legtöbb nagy program volta­képp rövid - ettől jó -, de ezekkel kell a legtöbbet baj­lódni. A vírus akkor kezdett el izgatni, mikor találtam egy Eddie-típusút a gépemben, ami majdnem minden programo­mat tönkretette. írtam hát egy olyan nem vírus-specifikus programot, ami mindenre jó, afféle védelmi rendszer.- Gyöngyösi László, a pécsi SZÜV igazgatója azt mondta, hogy egy ilyen komoly tudás­sal, ami Neked is van, két lehe­tőség áll az ember előtt: vagy profi programozó lesz, vagy specializálódik, és egy szakte­rülettel ötvözi a számítástech­nikát. Te hogyan látod a lehe­tőségeidet?-A specializálódás nagyon kézenfekvő, kis cégek, kft-k már most is zömében 14-18 éves srácokkal, „négerekkel” íratják a programokat. Én ma­gam nem szeretnék „profi” lenni, mert minden főállásban végzett munkának van favágás része; a számítástechnikát sze­retném megtartani magamnak hobbinak. Persze, ha sikerül orvosnak tanulnom, meglátom majd, milyen módon tudom tudom kamatoztatni ezt a tu­dást; biztos, hogy lehet, mert minden a komputeres feldol­gozás felé halad. M. K. Amikor Pécs London volt egy picit Igen, immáron 25 éve, hogy „illetékes helyen” úgy döntöt­tek, hogy nekünk, magyaroknak is kell emeletes busz, megiri­gyelve a híres piros londoni „double decker”-eket. Különös emlék ez a pécsiek számára, hiszen az első - és mint utóbb kiderült, egyetlen -, 180-as Ikaruszból kialakított emeletes buszt egyéves buda­pesti tesztelés után Pécsre küld­ték le, mondván: lássuk, miként bírja a hegyi viszonyokat? Végül 1968-tól 1977-ig köz­lekedett a busz a mai 4-es, il­letve 2-es vonalán. Egykori ve­zetője, Petrohán Mihály szíve­sen emlékszik vissza az emele­tes buszon töltött évekre:- A Mártírok útján én magam vágtam le a fák alsó ágait, min­dig nekikütköztem, a busz négy és fél méter magas volt. Persze, mindenki az emeletre akart fel­menni, egy idő után már kér­tem, hogy hétvégén ne osszanak be szolgálatba, mert a sok nagy­szülő és unoka kicsit megviselte az idegeimet; ez volt a program, az emeletes busz! Amikor tíz év után kiselejtez­ték, én vittem a balatonvilágosi Volán-üdülőbe. Aztán hallani lehetett, hogy onnan ellopták; ám kiderült, hogy egy ceglédi járműtelepen van, ahol „múzeá- lis” gépeket tárolnak, várva arra, hogy egyszer majd kiállít­hassák őket - mint az emlékeket általában. M. K. A „Nép Szíve” dobol a Király utcában- A magyar emberek arca csupa derű, nyitottak a ze­nénkre, de egyúttal tisztelik is a produkciónkat, - mondja Gás­pár Santos perui festőművész, akit a pécsi járókelő mostaná­ban gyakran hallhat zenélni, ha jó időben a Király utcában sétál. További szavaiból kiderül, Nyugat-Európában sokkal ne­hezebben oldódik az utcai kö­zönség, s ha meg is állnak az emberek, rövid tűnődés után ki-ki siet a dolgára. Nem a pénz miatt játszunk - teszi még hozzá, hanem azokért a kedves arckifejezésekért, amit minden dalnál megkapunk, ha Magyar- ország bármely városában ját­szunk. A kecsua nemzetiségű Soncko Llaqta - „Nép Szíve” - együttes tagjai a perui tenger­partról, Trujillo városából ér­keztek, kizárólag a latin-ameri­kai folklór zene terjesztésének szándékával. Arrafelé a kisgye­rekek is tudnak játszani a népi hangszereken, s gyakorlatilag két-három éves koruktól ismer­kednek az általában vidám han­gulatú népdalokkal. Közülük nemcsak az El Condor Pasa című dal vált világhírűvé Simon és Garfujikel tolmácsolásában - de a népszerű lambadás szám is a Keoma előadásában, igaz, ezt a társaságot a jogdíjak miatt az­óta is perelik. A szerelemről, Alkalmi koncert Pécsett Király utcában Fotó: Tóth László természetről, vidámságról szóló ritmusos zene hagyományos megszólaltatásához két tízhúros gitár (charango) ugyancsak két Rádió mellett... „ ... azon veszem eszre ma­gam, hogy bőgök. Naná, hogy ki vagyok borulva, hiszen az előbb rúgott belém egy bundás nő, egy férfi predig taszigált és a mikrofonzsinórt tépkedte ki a magnómból. Még szerencse, hogy semmi különösebb bajom nem történt, mert jó emberek gyorsan közbeavatkoztak, egy tüntető pedig még savanyú cu­korkával is megkínált...” - emlékezik vissza Lengyel Nagy Anna rádiós újságírónő a már­cius tizenötödiki Szabadság-téri tüntetés délutánjára. Magnója egy ideig rögzítette a közvetlen környezet épületes hangulatát, amelyet a rádió „168 óra” című műsorában hallhattunk is. Va­sárnap este a televízió „A hét” című műsorának bevezető sző­4vasárnapi vegéből így hallom az esetet: ál­lítólag egy rádiós kolléganőt megrúgtak. Tehát: állítólag. Vagyis nem is biztos, hogy megtörtént. Le­het, az egész csak duma. Ta­gadni persze, nem lehet, gon­dolhatta magában a narrátor, mert mégis csak sokan tudnak róla - de ha odabiggyesztem a feltételezést jelző szócskát -, akkor már nem annyira biztos, nem annyira hiteles a történet. S ezzel a finom kis módosítással már beetetem a nézőt. Ez ilyen könnyen megy. És a nézők mil­liói közül bizonyára sokan a narrátoroknak hisznek. Az „etetés” vagy „beetetés” - sajnos, ma is - olcsó módszere egyes szónokoknak, nyilatko­zóknak vagy az üzleti életben toporgó kalmároknak. A „Falu­rádió” szinte nap mint nap mik­rofon elé hívja lerobbant mező- gazdaságunk sorsáért aggódó különböző szintű - és többnyire szakmához értő okos - szakem­bereket, akik aggódnak az or­szág ellátásáért. Elmaradtak még az őszi, és már a tavaszi munkálatok nagy része is, a le­romlott talajviszonyok miatt kisgazdák vezérkara? Abból él a vezérkar, hogy a mellét veri: kiharcolta a földtörvényt, mintha ez nem szereptelt volna már eleve a hat parlamenti párt programjában. A vezérkar - élén T. doktorral - a hatalom teljes megszerzésére fordítja a figyelmét: tavaly ősszel bejelen­tette a jó ég tudja hányadik szó­noklatában - hogy a parasztsá­Etetés... „sápadtak” a meglévő vetések, a gazdaságoknak már üzem­anyagra sincs pénzük, még mindig nem tisztázódtak a tu­lajdonviszonyok, a magángaz­dák sokasága hagy fel az állat- tenyésztéssel. A kormány és a tárca hallja a falu jajkiáltását, ami ösztönzi is gyors intézke­désre, csak arról nem tud az or­szág, hogy ebben a küzdelem­ben hol áll éppen az érdekelt gon kívül elvállalja a városi munkásság, továbbá a vállalko­zók érdekvédelmét is (?!), sőt, elképesztő felelőtlenséggel azt is megígérte - ha jól emlék­szem, Debrecenben -, hogy ol­csó lakáshoz juttatja a fiatalsá­got - neki ehhez kidolgozott programja van. Ennek érdeké­ben még egyetlen árva téglát sem tettek odébb, ami nem is csoda: ma meghirdetni egy ilyen programot nem más, mint beetetés, és megalázása a la­kásra várók százezreinek. Nem bír magával: ismét lé- p>ett egyet. Miskolcon mint ve­zérszónok - nem először - is­mét felszólította a kormányt, mondjon le! Azt a kormányt, amelyet mint koalíciós partner támogatásáról biztosított. És meghirdette: április közepén - mert most éppen ez hiányzik a hazai mezőgazdaság boldogsá­gához - Budapesten, a Hősök terén paraszt-tüntetést rendez. Nem teszem hozzá, hogy a „pártja” szervezi, mert alig hi­szem, hogy pártjának vala­mennyi tagja tapsikol örömé­ben, eme újabb ötlet hallatán. Az etetés tehát rendületlenül fo­lyik kisgazda-körökben. .. .Csak - ahogy a rádióban elhangzott - a hiányos tavaszi vetések „sápadoznak”. De hát honnét is fogná föl ezt egy pesti kisgazda? pánsíp (zamponya) és kecske­bőrrel bontott dob szükséges, az öltözéknél pedig elmaradha­tatlan a népi szőttes poncho. Pe­ruban rendszeresen tv- és rádió­versenyeken mérik össze tudá­sukat a legjobb együttesek, s közöttük az énekhang, az össze­szokottság és a hangulatteremtő képesség alapján állítanak sor­rendet. A Soncko Llaqta oda­haza a legjobb 100 közé tarto­zik, de mint a Magyarországon letelepülni szándékozó Gáspár Santos elmondta, a csak magyar zenészekből álló Los Andinos sem vallana szégyent az inkák földjén, a legjobbak mellett lenne a helye. M. E. B. Erdélyi körutak egész évben a JUVÉ-nél. Vegyen részi 1 hetes erdélyi kőrútunkon! Április 12-18 között Kolozsvár Marosvásárhely, Borszék Gycrgy őszen trráklós, Gyilkós-tó Békás szoros stb. útvonalon részvételi díj: 6900 Ft/fő Romániai tengerparti programokkal is állunk rendelkezés Ökre. JUVE Kft. Pécs, Déryné u. 1. Telefon: 27-928 (52*0«) Siker

Next

/
Oldalképek
Tartalom