Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-25 / 84. szám
1992. március 25., szerda aj Dunántúli Tlapiö 9 Rend van És a németek kárpótlása? MEGYEK a városházára, hogy a közgyűlés költségvetési vitájából valamit közvetlenül halljak, a tét 7 milliárd. Útközben három helyen is elakadok beszélgetni, egy órát veszítek. Mire odaérek: szünet, feszültség a levegőben. A többség (SZDSZ-FIDESZ) megszavazta a vita korlátozását - célszerűségi indokkal. Hozzászólhat: egy-egy szónok frakciónként, (előbb az MDF, viszontválasz nincs) illetve aki írásban módosító indítványt adott az egy hete kézbesített anyaghoz, két percet kap. A kisebbség a meglepetéstől sem jut szóhoz. FIDESZ-es kollégám látva megütközésemet:- Ti is ezt csináltátok velünk. Most látjátok, milyen érzés. Nem hiszek a fülemnek. Hajdani iskolatársam, most SZDSZ-es városatya.- Tegyétek vissza a csillagot! - mutatok az emelvény fölé.-Te oda! - és a homlokára bök. Valamitől sápadt. Jön a vita, egy-egy MSZMP-s, MSZP-s módosítvány, vita lezárva, szavazás, költségvetés elfogadva. „Tudjuk!”- Ellenvetés van, pajtások? Nincs pajtások. Köszönöm pajtások. - ugrik be egy jelenet az Idő van című filmből. Majd alpolgármester asszony kormánypárti szervezeteket és személyeket dorongol hosszasan. Idő már van. Sértett fenség, a vizét zavaiják. Vajon csakugyan ilyen rövidek a mindennapi bolsevizmus útjai? Rossz lelkiismeret, félelem, (hogy valamit visszakapnak abból, amit a költségvetési vita ürügyén műveltek az Országházban) gyanakvás, intolerancia, harag, agresszió, puccs? Vajon jobb érzésű többségiek végiggondolták, mibe mentek bele, mikor rúgták fel az önmaguk szabta demokratikus szabályokat? „Meijük!” Ti mindent meg mertek tenni? KÖLTSÉGVETÉS célszerűen megszavazva, ellenvélemény szakszerűen elfojtva, kisebbség fiatalosan szájbaverve, odafönt a kormányt szidják becsülettel. A város működik, a polgárok nyugodtan alhatnak, a városházán rend van. És csönd. És szégyen. Pap András országgyűlési képviselő Megítélésem szerint a kárpótlási törvénynek legalább három feltételnek meg kellett volna felelnie: magának a kárpótlásnak, az igazságosságnak és a gazdasági szempontoknak. Olyanra sikeredett, hogy igazán egyiknek sem felel meg, de ezen már - miután törvény lett - felesleges vitatkozni, viszont szükséges a törvényalkotók figyelmét felhívni arra, hogy a hazánkban élő és jelentős nemzetiséget képviselő németek érdekeit a nemrég elfogadott úgynevezett Átmeneti törvény erősen sérti. Ugyanis a Kárpótlás I. a magyarországi németekre nem teljed ki, mivel ők sérelmeiket 1948 júniusa előtt szenvedték el, őket a Kárpótlás Il.-ben szándékoztak kárpótolni, amely ki tudja, mikor lesz meg, de addigra már az Átmeneti törvény értelmében az árverés után megmaradó földek nevesítésre kerülnek, s nem marad föld, amihez hozzájuthatnának. Buzássy Lajos az Agrárszövetség megyei irodavezetője Egy költségvetési vita margójára A várost szolgálni! Cigány középiskolát! Egységesítő rendkívüli kongresszust A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Országos ellenőrző Bizottsága március 14-én vizsgálta és megtárgyalta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kongresszusa összehívásának lehetőségeit. Megállapította, hogy a magyarországi szociáldemokrata mozgalom egységének létrehozása érdekében feltétlenül szükséges egy egységes rendkívüli kongresszus megtartása. Az idő rövidsége miatt az MSZDP Országos Ellenőrző Bizottsága ezúton felhívással fordul az MSZDP összes alapszervezetéhez, hogy követeljék a Televízió, Rádió és a sajtó útján is (a Szervezeti és Működési Szabályzat betartásával) az egységesítő rendkívüli kongresszus összehívását. Méltatlan az ünnephez Március 15-ét, a magyar szabadság napját szent és sérthetetlen ünnepként tiszteljük. Fájlaljuk, hogy ennek az idei megünneplését megzavarták szélsőséges csoportosulások. Méltatlannak tartjuk és elítéljük a televízió épülete előtti atrocitásokat és azokat az uszító hangokat, amelyek jelentős közéleti személyiségek becsületébe gázoltak. Bízunk a magyar nép szabad- ságszeretetében és méltóságában, abban, hogy az efféle megnyilvánulások remélhetően a jövőben is elszigetelt jelenségek maradnak. Az SZDSZ Ügyvivői Testületé A kisebbségi véleményt, különösen ha az kellemetlen elemeket is tartalmaz, sokféleképpen lehet elhallgattatni. Diktatúrában nyílt erőszakkal, demokráciában a szavazati erőfölény gátlástalan alkalmazásával. A költségvetési vita során a kormánykoalíció pártjait így hallgattatták el. Könnyű volt demokratikus jogainak csorbításával a felszólalási idő értelmetlen korlátozásával a reakciót (a kivonulást, vagy a ténylegesen bekövetkezett szolidabb változatot), a hallgatást kiszámítani. A számítás bevált. A várost irányító pártok elkerülhették a kényelmetlen kérdéseket. 1992. március 5-én néhány röpke perc alatt „döntött” több mint 7 milliárd forint sorsáról a pécsi közgyűlés. Ez a hétmilli- árd forint - melyből ötmilliárd központi költségvetési támogatás - lett volna azoknak a pénzalapoknak a fedezete, amely meghatározza városunk 1992. évi szociális, oktatási, kulturális, út- és járdajavítási, városüzemeltetési és egyéb kondícióit. A képviselők által csak részleteiben ismert „kötött-fű- zött” (idézet a polgármester úrtól) költségvetés anyagát néhány nappal a közgyűlés előtt kaptuk kézhez. Joggal vélhettük, hogy képviselői szabadságunkban nem korlátozva kérdéseket tehetünk fel, vitáink lesznek, érvelhetünk és ellenérveket hallhatunk, majd közös munkánk eredményeképpen városunk számára a lehető legjobb, konszenzuson alapuló költség- vetést tudjuk megszavazni. Nem így történt! Ezért a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum helyi képviselői szükségesnek tartjuk kinyilvánítani, hogy Pécs város közgyűlésében nem érvényesül a demokrácia. Fontosnak tartjuk megfogalmazni az önkormányzat demokratikus működésének elengedhetetlen feltételeit. Városunkban demokrácia akkor lesz,- ha a mindenkori önkormányzati többség tudomásul veszi, hogy hatalmának korlátot szab az általa is elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzat,- ha a baloldali-liberális többség meghirdetett elveinek megfelelően toleranciával viseltetik mások meggyőződése iránt,- ha a fentebb említett baloldali-liberális többség a költség- vetési vita ügyrendi menetének racionalizálását nem puccs-sze- rűen dönti el és vezeti le,- ha a lakosság közvetlen helyi érdekeinek képviseletére megválasztott egyéni képviselők intézményesen megkapják a képviselet ellátásához szükséges, a területüket érintő információkat és képviselői fellépésük eredményességét nem egyik vagy másik párthoz való tartozásuk dönti el,-ha a döntések előkészítésébe az ellenzéket, az érintetteket képviselő, társadalmi szervezeteket és intézményeket is bevonják,- ha időt, energiát sokszor pazarló értelmetlen, személyeskedő viták helyett megtanulják a rendelkezésükre álló hivatásos szakapparátust rendeltetésszerűen foglalkoztatni, és végre hozzáfognak (a közgyűlés valamennyi pártjának bevonásával) a város számára oly szükséges - konszenzuson alapuló - vagyonkezelési, szociálpolitikai, lakás- és helyiséggazdálkodási, városfejlesztési, oktatáspolitikai stb. koncepciók kidolgozásához,- ha a fiatal demokraták már-már családi vállalkozása nem hagyatkozik oly nyilvánvalóan országgyűlési képviselőjük és felesége (alpolgármester, frakcióvezető) politikai - a városi vezetésben kevésbé alkalmazható - receptjeire,-ha a FIDESZ frakcióvezetője külön tudja magában választani városi közhivatalnoki funkcióját és pártvezetői, illetve frakcióvezetői státusát,-ha fiatal városatyáink, városanyáink túlteszik magukat az ideges, kapkodó revanspoliti- kán. Agresszivitás helyett elszánják magukat végre, hogy vállalt tisztükhöz méltóan - félretéve pártszempontjaikat, szövetséges partnerüket, szabad demokrata társaikat nem kívánják minduntalan erőszakosan megelőzni, és az ellenzékkel is állandó, kompromisszumkész párbeszédben hajlandók a várost SZOLGÁLNI. Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének független kisgazdapárti frakciója: Galbáts András mérnök, vállalkozó, Helmrich Ferenc kisiparos, Kádár Géza dr., biológus, kereszténydemokrata néppárti frakciója: Debreceni László dr., orvos, Horváth Ferenc közgadzász, Perényi József munkavédelmi megb., Ursprung János mérnök, MDF-frakciója: Bányai Elek dr., orvos, Fischer Frigyesné óvónő, Fónai János nyugdíjas, Kelényi Gábor dr., rektor, Mednyánszky Sándor dr., könyvtárvezető, Rajczi Péter dr., tanár, Révész Mária dr., egy. adj., Tillai Aurél karnagy, egy. tanár, Térjék Tibor nyugdíjas, Schmidt Gábor dr., ügyvéd. Baranyában hat cigányszervezet működik. Mindegyik valamilyen módon képviseli a baranyai cigányság érdekeit. Á Magyarországi Cigányok Népi Kulturális Szövetsége felmérte a baranyai, borsodi, somogyi cigányok helyzetét és összeállította feladatrendszerét. Első helyre soroltuk a kultúrát, következik a kötelességtudat kialakítása, s majd az emberi jogok a társadalomban. A kultúrát alapfokon szeretnénk juttatni a cigányság számára, hogy egy elvárt tudás és viselkedésforma birtokában válhasson hasznos és egyenrangú polgárává a magyar társadalomnak. Éppen a kultúra megalapozása érdekében alapítványt hoztak létre, egy teljesen új rendszerben működő iskolatípus létrehozására. A Széchenyi Istvánról elnevezett alapítvány három éve működik, magában foglalja az etnikum valamennyi Magyarországon és külföldön élő tagjainak támogatását. A kormánykoalició (MDF, KDNP és FKgP) Pécs városi képviselői a költségvetés megalkotásának ürügyén támadják folyamatosan frakciónkat. Kisebbségi jogaik megsértésére hivatkoznak, noha a város közgyűlésében 17 képviselővel vesznek részt, míg mi 11-en vagyunk. A költségvetési vitára felkészületlenül érkeztek, hiszen a Közgyűlés frakciói közül egyedül ők nem terjesztettek elő módosító indítványt. Helyettük Pap András országgyűlési képviselő szólt, aki először jött el a pécsi testületi ülésére. Papp András a Parlamentben kellene, hogy a város érdekeit szem előtt A magyarsággal karöltve szeretnénk létrehozni egy középiskolát. Az erre vonatkozó feladatok pedagógusokból, jogászokból álló fim dolgozza ki. A kis létszámmal működő középiskola a második évfolyamtól kezde pályaorientációs lenne. Az egyetemre, főiskolára készülők számára az iskola jelenleg már feladatra váró tanári kara biztosítaná az alapos felkészítést. Oktatási centrumunk mindenki számára délutáni elfoglaltságokra teljesen nyitott az óvodás kortól a felnőttig. A középiskolába való bejutást felvétel előzné meg, így garantáltan biztosítanánk a „minőséget”, amely jelenlegi középiskolai rendszerünkben nem egy elhanyagolható szempont. A Széchenyi-alapítvány által létrehozott Oktatási Centrumban szeretnénk olyan feltételeket teremteni, ahol az emberek megértenék egymást a másságban. Bogdán Sándor az MCNKSZ megyei elnöke tartsa, mint ahogy ezt nem tette akkor, amikor szavazatával hozzájárult ahhoz, hogy Pécs idén 84 millió forinttal kevesebbet kapjon, s ezt a pénzt a megyéhez vándoroltatta. Csodálkozásunkat fejezzük ki a támadások személyeskedő hangvétele és alacsony színvonala miatt. Kérjük, hogy ezzel a konfliktussal ne terheljük tovább a Közgyűlés munkáját, s a pártok versengése az elvégzett munka mennyiségében és minőségében nyilvánuljon meg, ne a sárdobálás intenzitásában. Dr. Mikes Éva FIDESZ frakcióvezető Demokrácia van, politikai kultúra nincs! Bumeráng Az elmúlt évtizedben a mezőgazdaság fokozatosan növekvő mértékben eltartója volt az állami költségvetésnek: év- ről-évre többet fizetett be, mint amekkora támogatást kapott. A befizetési többlet „rekordja” elérte a 20 milliárd forintot. Ez'a folyamat 1992-ben megtörik. Az 1991. évet a mezőgazdasági szövetkezetek kétharmada veszteséggel zárta. A veszteségek összege megközelíti, vagy eléri a 20 milliárd forintot, ezzel szemben az egy harmadrész eredménye nem éri el az 5 milliárdot. Az egyenleg tehát mintegy 15 milliárd forint veszteség. Ez a helyzet katasztrófával ér fel. Vizsgáljuk meg, milyen hatást gyakorol ez a helyzet az állami költségvetésre. A költségvetés készítésének időszakában már világos volt, hogy az ágazat veszteséggel zárja az évet. Ennek ellenére a költségvetés 1992-ben az 1991. évi eredmény után befizetendő nyereségadóból és az 1992. évi társasági adóelőlegből jelentős bevételekkel számolt. A szövetkezeti zárszámadások ezzel szemben azt mutatják, hogy a mezőgazdaság 1992-ben nem adófizető lesz, hanem adóvisz- szaigénylő. A nagyüzemek csaknem teljes köre most visszaigényelheti a tavaly befizetett adóelőleget. A mintegy 800 veszteséges szövetkezet esetében az egészen biztos így van, de a nyereséggel zárók többsége esetében is ezzel lehet számolni, hiszen a nyereség gyakorlatilag minden üzem esetében messze elmarad az egy évvel korábbitól. Összességében tehát az 1991. évi nyereségadó címén a költségvetés nem jut bevételhez. Van azonban a most érvényes adórendszernek egy új eleme is, ami szintén nagy összegű kifizetést jelent a költségvetésnek. A veszteséges üzemeknek lehetőségük van arra, hogy a veszteséget öt évre előre, vagy két évre hátra elhatárolják. Mivel 1992-ben a szövetkezeti szektor teljes átalakulás előtt áll, nyilvánvaló, hogy mindazok, akik az előző két évet eredménnyel zárták, a visszamenőleges elhatárolást választják. Ez azt jelenti, hogy a veszteséges üzemek most visszaigénylik az előző két évben befizetett nyereségadót. Mindezek mellett 1992-ben a most veszteséges üzemek nem fizetnek adóelőleget, és a most eredménnyel zárók is csak kis összegű adóelőleget fizetnek. Az a rendkívüli helyzet áll tehát elő, hogy 1992-ben a költségvetés a mezőgazdasági szövetkezettől csak az általakulás megadóztatásával és a földadóval jut adóbevételhez, ez a bevétel azonban jórészt csak 1993-ban fog befolyni. Ha egyáltalán befolyik, hiszen a dolgok jelenlegi állásából arra lehet reálisan következtetni, hogy a mezőgazdaság az 1992 évet is veszteséggel zárja. Igaz, hogy az átalakulással együttjáró vagyonértékelés adóalapot teremt, hiszen az eszközök értékelése az infláció maiit általában felértékelést jelent az ún. könyv szerinti értékhez képest. Az átalakulási törvény ugyanis csak a szervezeti változásokkal járó vagyonátruházás adómentességét írja elő, az értékelésre nem mondja ki az adómentességet. Ezt az adót az átalakuló szövetkezeteknek kellene megfizetniük, de ha az 1992. évi veszteség ellentételezi a felértékelésből származó látszólagos eredményt, akkor mégsem keletkezik adóalap. Ádóalapot képezhetett volna a kárpótlás végrehajtása is. A föld általában nem szerepel a vagyonban, az árverések során eladótf földekért kapott kárpótlási jegyek így látszólag növelték volna a szövetkezet vagyonát. Ma azonban már egyértelműnek látszik, hgoy az árverésekre aligha kerülhet sor 1992-ben. Az elhibázott agrárpolitika tehát 1992. évi megindítása is aligha képzelhető el jelentős állami garanciavállalás nélkül. A gazdaságilag teljesen leromlott, fizetésképtelen üzemek hitel nélkül elindulni nem tudnak. A hitelezés azonban a bankszféra számára óriási kockázattal jár, a hitelekre lényegében nincs fedezet. Az átalakulási törvényből következően nem lehetséges a jelzálogfedezet alkalmazása, így nem marad más, mint valamiféle állami granciavállalás. A külkereskedelmi egyensúlyhoz, az adósságszolgálat teljesítéséhez a gazdaság működéséhez szükséges import biztosításához elengedhetetlen a 2,5-3 milliárd dollárnyi élelmiszer-export. A termelés csökkenése esetén ez nem biztosítható. Elméletileg lehetséges lenne az export mindenáron való erőszakolása, ez azonban legalább két további következménnyel jár: jelentősen növelni kellene az export támogatását és ebben az esetben is veszélybe kerülne a hazai élelmiszerellátás, vagy importra szorul az ország. Az Agrárszövetség Baranya Megyei Irodája Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma
