Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-24 / 83. szám

1992. március 24., kedd ü j Dunántúli napló 3 A holnap ápolónői Régiós tudáspróba Pécsett A találkozón megfigyelők is részt vettek, akiknek ezúttal még csak a drukkolás feladata jutott. Jövőre valószínűleg a komlói szakiskolai osztály és a mostani második osztályos egészségügyi szakiskolások ró­ják majd a köröket a tantermek előtt, izgatottan várva, hogy mikor szólítják őket. Akik pe­dig tegnap versenyeztek azok a nyártól már dolgoznak, s a be­tegágyak mellett bizonyíthatják, mit tudnak mindabból „éles­ben” amit most még csak kép­zelt helyzetekben kellett bemu­tatniuk. Három megye egészségügyi szakiskoláinak versenyét ren­dezte meg tegnap a Pécsi Egészségügyi Szakiskola és Diákotthon. Az évenkénti talál­kozót 1989-ben a pécsiek kez­deményezték, vándorserleget alapítva, amit háromszori győz­tesként tavaly végleg elnyertek. A szakmai és a közismereti tárgyakból vetélkedő iskolákat csapatok képviselték. A mate­matikai, szép kiejtési sport és szakmai versenyben természe­tesen az utóbbi volt a legfonto­sabb. A szakmai tudnivalókból elsősorban a szituációs felada­tok megoldásában kellett bizo­nyítaniuk a tanulóknak. Ápo­lásra csecsemőgondozásra és elsősegélynyújtásra vonatkozott a legtöbb kérdés. A teljesítmé­nyeket az iskolák pedagógusai értékelték. A játékos matematikai és a sport vetélkedőt a szekszárdiak nyerték, a szép kiejtési ver­senyben a pécsi Tordai Krisz­tina lett az első. A szakmai egyéni versenyben a pécsi Gyenge Edit volt a legjobb. A szakmai csapatversenyt is a pé­csiek nyerték. T. E. A gyakorlati verseny egyik állomása a csecsemőápolás volt Fotó: Szundi György Változtak a jogszabályok Gazdasági bűncselekmények szankcionálása Nemzetközi vásár Pécsett Ukrán kiállítók a Nevelési Központban A Magyar Közlöny közzé­tette, hogy miként változtak a büntetőjogszabályok a gazda­sági bűncselekményekkel kap­csolatban. A közelmúltban módosította a Parlament a Büntető törvény- könyvet, mivel a piacgazdaság kiépítésével párhuzamosan szükségessé vált a számviteli fegyelem megsértésének, a csőddel kapcsolatos visszaélé­seknek, illetve az egyes hitele­zők jogtalan előnyben részesí­tésnek büntetőjogi szankcioná­lása. A módosított törvény szerint két évig terjedő szabadságvesz­téssel büntetendő a beszámo­lási, könyvvezetési, vagy egyéb kötelezettség megszegése. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolandó a bizonylati fegyelem megsértése. Mindkét cselek­mény lehetetlenné teszi a vál­lalkozó vagyoni helyzetének át­tekintését, illetve ellenőrzését, s ezt sérti más vállalkozók, vala­mint az állam érdekeit. Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés lehet a követ­kezménye annak, aki fizetés- képtelenség - vagyis csőd ese­tén - vállalkozása vagyonát el­rejti, eltitkolja, megrongálja, megsemmisíti, használhatat­lanná teszi. Mindennek- az a magyarázata, hogy ez a vagyon szolgálhat a csődbe jutott cég­hitelezői követeléseinek kie­gyenlítésére. A vagyon meg­semmisítése pedig nehéz hely­zetbe hozhatja az amúgy sem túl jól járt hitelezőket. Ugyancsak büntetendőnek tartja a törvény a színlelt ügyle­tek kötését, valamint azt, ha a csődbe jutott. cég pz ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezd, s azt tovább foly­tatja, hogy hitelezői kielégítését meghiúsítsa. A törvény azt is bünteti, ha a csődbe jutott vállalkozó fizetés- képtelenségének tudatában va­lamelyik hitelezőjét, a többi ro­vására jogtalan előnyben része­síti. Ezért két évig terjedő sza­badságvesztés jár. (MTI) A megnyitó előtt egy nappal az „Ukrajnai Kereskedelmi Na­pok Baranyában” elnevezésű rendezvényt bemutató sajtótá­jékoztatóra invitálta az újság­írókat a rendező Pécsi Ipari Vá­sár Vállalkozásszervező és Ta­nácsadó Kft. A társaság az el­múlt nyáron a 13. Pécsi Ipari Vásáron kötött megállapodást az ukrán partnerekkel, hogy -évente egy-egy alkalommal Pé­csett és Lvovban kölcsönösen lehetőséget biztosítanak a másik régió gazdaságának bemutatá­sára, kapcsolatteremtésre. A ma nyíló pécsi kiállítás biz­tató előzménye, hogy tavaly Lvovban mintegy 650 ukrán üz­letember kereste fel a magyar kiállítókat. Az utólagos felmé­rés szerint a 300 szándéknyilat­kozat több, mint fele eljutott a konkrét szerződésig. A rende­zők hasonló sikerekben bíznak most Pécsett is. A közös ren­dezvénynek helyet adó Apáczai Nevelési Központban 66 külön­böző tevékenységű ukrán cég mutatkozik be, 150 határainkon túli üzletember keresi a gyü­mölcsöző gazdasági kapcsola­tokat. A kínálat nagyon sokrétű, a rádiótechnikától a ruházati iparon keresztül a gépgyártásig szépszámú vállalat és vállalko­zás képviselteti magát. A sajtótájékoztatón az ukrán résztvevőket Griban Alek- szandr Nikolajevics, a Lvovi Technikai Tudományos Infor­mációs Központ igazgatóhe­lyettese mutatta be. Mint el­mondta, Ukrajna külpiaci kap­csolatainak kiépítésére az egyet­len esélye az új államnak, ha a mostanihoz hasonló vásárokon, kiállításokon vesznek részt a gazdaság képviselői. Számukra különösen nagyértékű a magyar kapcsolat, hiszen országunkat Nyugat kapujának tekintik az ukrán üzletemberek. A rendezvény rangját emeli, hogy azon képviselteti magát a nemzetközi gazdasági kapcsola­tok Minisztériuma is, a keres­kedelmi napokra Lvovból is magas rangú társadalmi kül­döttség érkezik. Az ukrán kiállítók a Nevelési Központ tornacsarnokát vették birtokukba, a művelődési ház­ban pedig magyar cégek mutat­koznak be, keresik a találkozási pontokat a külföldiekkel. A rendezvényt ma 10 órakor dr. Szűcs József, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke nyitja meg az ukrán pavilonban. A péntekig, naponta 10-17 óráig nyitva tartó üzleti rendezvény nyilvános az érdeklődő látogatók számára is. A belépés díjtalan. K. E. Viták, fenyegetések Ki(k) vezetik a Baranyatervet? A jövő' hónapban eldőlhet Pillanatnyilag igen nehéz megállapítani, hogy van-e a Ba­ranya Megyei Tervező Válla­latnak (Baranyaterv) igazgatója. Lapunkban is beszámoltunk ar­ról, hogy a múlt hét elején a vál­lalat küldöttgyűlésén megjelen­tek egyhangúlag megvonták a bizalmat Szenohradszki Ist­vánná eddigi igazgatótól. Az igazgatónő megítélése szerint a küldöttgyűlés törvény­telen volt. A küldöttgyűlés Szentirmay Györgyöt válasz­totta igazgatónak, aki szemé­lyes indokokra hivatkozva más­nap le is mondott. (Meg nem erősített információink szerint teendőinek elvállalása után éjjel telefonon megfenyegették.) Most egy négytagú testület érzi magát felhatalmazva arra, hogy a vállalatot vezesse. A nem mindennapi ügyben valamennyi érdekeltet megke­restük. Véleményüket csupán annyi megjegyzéssel közöljük, hogy a beszélgetések után szá­munkra egyértelműen kiderült: az ellentétek mögött elsősorban pénzügyi és szerkezeti ügyek állnak, amelyek viszont össze­függhetnek a tervező vállalatok szervezeti átalakításának és át­alakulásának kényszerűségeivel is. Szenohradszki Istvánná, a Baranyaterv (volt) igazgatója: „Kétségtelen, hogy az utóbbi időben vállalatunk kevesebb megrendelést kapott. Megerő­síthetem azt az információit is, hogy jónéhányan kevesebb fize­tést kaptak az elmúlt hónapban és, hogy a Baranyaterv is ré­szese olyan kft-knek, amelyek vállalat üzleti érdekeivel össze­függésben vannak. Igaz az is, hogy többmilliós veszteséggel zártuk az előző évet. Ugyanak­kor a leghatározottabban kije­lentem, hogy az összehívott küldöttgyűlés a szervezeti és működési szabályzattal ellenté­tes módon jött létre, így dönté­seit törvénytelennek tartom, így határozatait magamra nézve kö­telezőnek nem ismerem el, és igazgatói munkámat továbbra is ellátom. A törvénytelen határo­zatok ellen pedig jogorvoslattal kívánok élni. A másik fél, az említett kül­döttgyűlés által megválasztot­tak: Abay Nemes István, Kész Tibor, Mártonfalvi Péter és Ri- esz Antal (valamennyien terve­zőmérnökök) is szívesen fogad­ták az újságírót. Eszük ágában sincs mentegetőzni és magya­rázkodni. Elmondták: ha a vál­lalat jelenlegi mintegy ötven dolgozójából 16 egyértelműen a (volt) igazgató ellen szavaz küldöttgyűlési tagként és a tes­tületen kívüliek többsége is írásban elfogadta a döntést, ak­kor ebből le kell vonni a szük­séges következtetéseket. Feladatuknak tekintik, hogy az április elején tartandó újabb küldöttgyűlésig ők képviseljék a vállalatot. Akkor minden bi­zonnyal megválasztják a meg­bízott igazgatót. Idézet a március 17-i kül­döttgyűlésen elfogadott határo­zatból: ,A vállalat küldöttgyű­lése Szenohradszki Istvánnét az igazgatói teendők ellátása alól azonali hatállyal felmenti, köte­lezi arra, hogy munkakörét az szmsz alapján, azonnali hatály- lyal Szentirmay György megbí­zott igazgatónak adja át. Az igazgató, tevékenységének végzése során, több pontban is megsértette a vállalat szervezeti és működési szabályzatában előírt kötelezettségeket. Nem alakította meg a vállalat műkö­déséhez nélkülözhetetlen veze­tőséget. Nem tájékoztatta a kül­döttgyűlést az szmsz-ben rögzí­tett és jelentősnek minősülő döntések előtt.” A krónikás a rendelkezésére álló rövidke idő alatt egymás­nak sokszor ellentmondó véle­ményeket hallhatott. Meggyő­ződése, hogy a Baranyatervnél kialakult helyzetet -is a legjobb lenne a vállalaton belül, egy­másközt megbeszélve mielőbb tisztázni. Talán még nem késő, talán a jelenlegi tervező válla­lati struktúra még él addig, amíg különösebben nem gátolja tenni akaró emberek tevékeny­ségét. Bozsik L. Veszélyben a működési feltételeim! Még kisiskolás koromban az uraság kezdte, fillérekkel kifize­tett. Aztán jött a felszabadulás, és én diákként se tehettem meg, hogy ne jegyezzek újjáépítési kölcsönt, tervkölcsönt, béke­kölcsönt. De a minimális koszt­pénzemből kellett jusson a Lánchíd újjáépítésére, ilyen-olyan létesítmények meg­valósításához téglajegyre, stb. stb. Könnyebben ment mindez, mikor már gépészmérnökként dolgoztam. A több-bői köny- nyebb volt áldozni a „közösség számára, az ország javára”. Igaz, hogy a több csak annyi volt, amennyi jutott, mert köz­ben a vas és acél országává kel­lett válnunk, modernizálni kel­lett a mezőgazdaságot, finanszí­rozni kellett a nagyberuházáso­kat, de az internacionalista köte­lezettségeinket is teljesíteni kel­lett. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a terheket az alsóbb rétegeknek kellett visel­niük. Viseltük is, mert magun­kénak tudhattuk az ország va­gyonának egy-egy tízenegymil- liomod részét, és az szemmel láthatóan gyarapodott. Lassan-lassan azért magunk is gyarapodtunk. Lakást nem kaptunk, de gyermekorvos fele­ségem még lánykorában rész­letre megvásárolta a komfort nélküli lakást, melyben a szüle­ivel lakott. Ezt 10 év munkájá­val modernizáltuk. Jó ideje már magunk lakjuk. Aztán autóra is tellett, sőt egy nagyüzemi gaz­dálkodásra alkalmatlanná vált terület parcellázásakor kertet tudtunk vásárolni, építeni is tud­tunk rá, de még utazásra is ju­tott. Sokat dolgoztunk és szeren­csénk is volt! Igaz, hogy a szerencsénk tu­lajdonképpen szerencsétlenség, ugyanis gyermektelenek va­gyunk. Két gyermekkel ilyen „luxusra” nem tellett volna. Aztán valami megváltozott. Új érték nem születik belőle, mégis egyre intenzívebben kell adózni. Ä telek nem került kö­zelebb a centrumhoz, de víz, csatorna, gáz se került közelebb hozzá, mégis belterületi ingat­lan, majd üdülő, végül kiemelt üdülő övezetben levő üdülő lett, ennek megfelelően emelkedett az adója. A fizetésünk a bruttósításkor megemelkedett, de mire kifizet­tük a SZJA-t, kevesebb maradt. Ha az adózott pénzemen vásár­lók újabb adó, ÁFA sújt. Aztán jött a kötelező gépkocsi biztosí­tás, stb. És az árak emelked­tek-emelkednek töretlenül. A megtakarított forintjainkat le-leértékelték. Az általános vá­sárlóerő csökkenés miatt a ke­mény munkával megszerzett ja­vaim egyre kisebb értékűek. Ma már elvileg sem az enyém az állami vagyon egy ti­zenegymilliomod része, és az annak létrehozására tőlem 40 év alatt elvont jelentős összeg fe­jében nem tarthatok törvénye­sen jogot egy fillérre sem. Ázt törvényes kótyavetyén elpriva­tizálják, illetve azok kártalaní­tására szolgál, akiknek kárából én nem profitáltam. Mindennek tetejébe a 40 éves munkámat is leértékelték a nyugdíjalap deg- ressziós megállapításának be­vezetésével. És még sorolhat­nám. Utazásra már tavaly sem ju­tót. Ez évi első tevékenységem az volt, hogy leadtam a kocsim rendszámát. Váijuk a nyugdí­junkat. Előzetes számítások szerint 37, illetve 40 év szolgá­lati idő után mindketten a mai létminimumot kapjuk meg, ha majd valamikor megkapjuk. Súlyos veszélyben van a mű­ködőképességünk! Sokan vagyunk így és na­gyon sokan még rosszabbul áll­nak! Ez azonban engem nem vigasztal. Sőt! Sajnálatra, e- gyüttérzésre, könyörado­mányra viszont - köszönöm - nem tartok igényt! Igényt tartok viszont arra, hogy szűnjön meg a kifosztásom, kapjam meg mindazt, amiért 40 évig becsü­lettel megdolgoztam! Egy manager szerepre is al­kalmas képviselő, parlament és kormány választására adtam le a voksomat, biztosan a túl­nyomó többséggel együtt! Ilyen tevékenységet várok el joggal, habár ennek eddig messze nem sikerült megfelelni az illetéke­seknek. Senki nem vitatja, hogy az értelmes és valóban szüksé­ges állami kiadások fedezetére pénz szükséges. A sorstársaim érdekében is szívesen adok ta­nácsot, hogyan lehet jelentős bevételhez jutni az állampolgá­rok kifosztása, kamatostól visz- szafizetendő kölcsön felvétele, az ország kiárusítása és költség nélkül úgy, hogy közben min­den érintett jól járjon: Nem szerénytelenség, hogy a személyem nyújtotta lehetősé­gen keresztül mutatom ezt be! A „KOMA” gőzkazán és ha­tásfokvédelem című találmá­nyom teljeskörű bevezetése ese­tén a legóvatosabb számítások szerint is 5-6 milliárd forint ér­tékű, csak dollárért vásárolható olaj és gáz tüzelőanyag beszer­zése válik szükségtelenné. Ezt a témához értő szakemberek el­ismerik, de a 170 referenciahely tényleges mérési eredményei is bizonyítják. Az állami bevétel költség nélkül tovább növelhető az eljá­rás és szerelvényei külföldi (nyugaton is!) eladásával. Ez az adózók fizette Magyar Keres­kedelmi Kirendeltségek felada­tába jól illeszkedik, és bizo­nyára szívesen vállanák is a fel­adatot. Az így felszabaduló és meg­szerezhető összeggel a legma­gasabb kamatú adóságunkat tör­lesztve, annak kamatterhétől is megszabadulunk, ennek fedeze­tére nem kell senki zsebében turkálni! A találmány szerelvényeinek gyártása munkahelyet teremt. Csökkenti a munkanélküliek tá­borát. Fáj ez valakinek? Normá­lis embernek nem! A szabadalmi díj törvényes mértéke a hasznosítónál kelet­kező öt évi haszon 8 százaléka. Én mindeddig 0,54 százalékkal megelégedtem. Fáj valakinek, hogy az általam biztosított ha­szon 0,54 százalékát én kapom? Az állampolgárok zömének nem! ---­Egy, a társadalmunk számára előnyös ajánlatot sürgősen nem megvizsgálni és kedvező ered­mény esetén a kellő intézkedést nem megtenni a társadalom el­len elkövetett súlyos bűn! Az intézkedéssel együtt nem ki­húzni a széket azon állami szer­vek illetékesei alól (ÁEEF, OEGH, OMFB, IP és KER.MIN), akik 6 évig elfo­gadható indok nélkül leráztak, az eredményt veszélyeztető sú­lyos mulasztás lenne! Számos, és az említettnél sokkal nagyobb eredményt biz­tosítani képes hazai találmány kínál még nagyobb lehetősége­ket! Készséggel elismerem, hogy adókivetéssel legegyszerűbb bevételhez jutni. A feltárt lehe­tőség kiaknázása viszont intéz- kedést-munkát követel. A. munka ma sem szégyen! A fosztogatás viszont ma is az! Érdemes közben figyelembe venni, hogy csak működésképes állampolgárok képesek az állam működésképességét fenntartnai és hogy tízmillió koldussal nem lehet Európába jutni! Komanovics István Pécs, Déryné u. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom