Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-23 / 82. szám

1992. március 23., hétfő üj Dunántúli napló 9 Külpolitika Üj tagok a nemzetközi lordok házában (MTI-Panoráma) A világ leg előkelőbb klubja gyorsan bővül. A legújabb belépő a volt elnö­kök és kormányfők alkotta nemzetközi „Lordok Házába” Mihail Gorbacsov. Már folynak a tárgyalások áprilisi amerikai előadókőrútjáról, az alkualap előadásonként 100 ezer dollár - írta a napokban a The Guardian című brit lap. Gorbacsov épp akkor érke­zik, amikor nyugdíjas amerikai kollégái, Richard Nixon és Ro­nald Reagan nem valami tapin­tatosan igyekeznek átsegíteni a mostani elnököt, George Bush-t a klubba. Nixon legutóbbi was­hingtoni előadásában erősen korholta Busht-t, mert szerinte az elnök „képtelen megragadni a pillanatot, hogy befolyásol­hassa a következő fél évszázad történetét. Ha Jelcin elbukik, az orosz nép nem fordul vissza a kom­munizmushoz, hanem új, sokkal veszélyesebb zsarnokság veszi át a hatalmat: az orosz naciona­lizmus - huhogott Nixon és elégtelennek nevezte a FÁK-nak eddig megígért 6 mil­liárd dollárnyi amerikai segítsé­get. Reagan, kaliforniai pihenőhe­lyéről, ugyancsak pirongatja utódját - „szerintem nincs semmilyen érdemleges politi­kája” - mondogatja -, és még a látszatát is kerüli, mintha támo­gatná Bush-t. A nyolcvanas évek másik óriása, Margaret Thatcher volt brit kormányfő aktiv politikai pályafutása hétfőn ért véget, amikor Londonban feloszlott a parlament. Thatcher asszony nem indul újabb képviselői mandátumért az április 9-i brit választásokon, ő utóbbi tévé- nyilatkozataiban fennen han­goztatja, hogy támogatja utód­ját, John Majort, mert - mint mondta - Major „az én politi­kámat folytatja”. Más kérdés, használ-e az ilyen kijelentés Majornak, vagy nem? Gorbacsov is sokszor biztosí­totta támogatásáról Jelcint, csak éppen időnként hozzátette, hogy Jelcinből „bizonyos kö­rülmények között zsarnok vál­hat”. Ám nem minden volt vezető bírálja utódját. Jimmy Carter például egészen mással foglal­kozik. Béketárgyalásokat szer­vezett Etiópiában és fegyverte­lenül ellenőrizte a panamai vá­lasztások szabadságát. Számára is kényes vitákban közvetít. Arias volt Costa Rica-i elnök, Sonny Ramphal, a (brit) Nem­zetközösség volt főtitkára, Desmond Tutu érsek, Javier Pe­rez de Cuellar volt ENSZ-főtit- kár - csak néhány név Carter csoportjából, amely jelenleg nyolcféle válságban igyekszik közvetíteni, Afganisztántól Li­bériáig. Egy másik volt amerikai el­nök, Gerald Ford, Valéry Gis- card d, Es tain g volt francia el­nök és James Callaghan volt brit miniszterelnök is a klubjá­hoz tartozik. Igyekeznek maguk közé szervezni Gorbacsovot is. Ez a csoport elsősorban nem­zetközi előadókörutakat tart, az európai integráció fontosságára és Szaddam Husszein eltávolí­tásának szükségességére mutat­tak rá utóbbi beszédeikben - nem mintha szívesen látnák Szaddam Husszeint is soraik­ban. A nemzetközi „Lordok Háza” sokszínűsége láttán az oroszok csak remélhetik, hogy Gorbacsov a nemzetközi ügyekben aktiv frakcióhoz csat­lakozik majd. Mészáros György Mi a Genscher-titok? Kéksisakos „hadigépezet”? A második világháború óta eltelt csaknem fél évszázadban nem volt olyan esztendő, ami­kor Földünk minden részén hallgattak volna a fegyverek. Valahol mindig fölizzott olyan politikai konfliktus, amely vé­rontásba, fegyveres összetű­zésbe csapott át. Ezért szüksé­gessé vált az Egyesült Nemze­tek Szervezete Fegyveres Erői­nek létrehozása. így született meg a Biztonsági Tanács fel­ügyelete mellett az ENSZ Ve­zérkari Bizottsága, s fogalma­zódott meg a máig érvényes szabály: a világszervezet fegy­veres erőit - a tagállamoknak tett ajánlás egyhangú elfoga­dása esetén - a tagállamok ka­tonáiból alakítják ki. A kéksisakos alakulatok ösz- szetételéről a Biztonsági Tanács az igazságos képviselet és a cél­szerűség szempontjai alapján foglal állást, s az alkalmi kato­nai köteléket érintő döntéseket, megállapodásokat minden eset­ben az érintett tagállamokkal külön-külön megkötött szerző­désben rögzítik. Küldetésük voltaképp ott kezdődik, ahol a hagyományos diplomáciai eszközök hatása végetér. Sajátos feladataikból fakadó követelmény a tökéletes testi-szellemi kondíció, a magas szintű katonai-technikai felké­szültség és a vasfegyelem. Részletesen kidolgozott, szi­gorú szolgálati hierarchia szabá­lyozza a kötelékek összehan­golt, fegyelmezett tevékenysé­gét. Eszerint a meghatározott térségben az ENSZ-csapatok központot (parancsnokságot) ál­lítanak föl. E központ jelöli ki a figyelő pontokat, az ott szolgá­latot teljesítő állományt, to­vábbá a járőröket és az egyéb szükséges posztok betöltőit. A figyelő pontokon szolgálatot teljesítők csakúgy, mint a járő­rözők folyamatosan és közvet­lenül a kontingens parancsno­kának jelentenek, a parancsnok pedig az ezekből készített ösz- szesített jelentést - az ENSZ Vezérkari Bizottsága útján - késedelem nélkül az ENSZ fő­titkárának továbbítja. (A világ- szervezet katonái saját nemzeti haderegük vezérkarának nem tartoznak jelentéstételi kötele­zettséggel.) A fegyvertelen fegyveres erők minden eddigi „bevetése” igazolta, hogy ez a több nyelvű, alakulat eredményesen működ­het közre a nemzetközi veszély- források megszüntetésében. (FEB). Dr. Damó László Genscher titka - a világ kü­lügyminiszterei között végzett közvéleménykutatás eredménye szerint - mindenekelőtt „a min­denütt való jelenlét egyedülálló képessége”. így hangzik egy bonni találós kérdés: „A német diplomácia főnökének külön- gépe valahol a levegőben szem­betalálkozik egy másik repülő­vel. Ki utazik azon a gépen?” A válasz: „Azon is Genscher”. Kiszámították: külügyminisz­teri működésének 18 éve alatt többet utazott, mint a legtöbb űrhajós. Erwin Wickert pekingi német nagykövet kedvenc anekdotája, hogy főnöke - aki március 21-én 65 éves - 18 órás repülés után e szavakkal szállt ki a gép­ből a kínai fővárosban: „Szá­guldók tovább”. Aztán órák alatt elintézte mindazt, amiért jóval több időt töltött a levegő­ben, s mint végül Kínában, még aznap felbukkant Dél-Ameri- kában. A világsajtó tele van térké­pekkel és aggályokkal. A térké­pek Afrika, a Közel- és Kö­zép-Kelet muzulmán államai­nak hatalmas blokkját ábrázol­ják. A különböző színhatások és grafikai megoldások a meg­szűnt Szovjetunió frissen füg­getlenné vált közép-ázsiai or­szágait jelzik. Ennyit a térképről. Ami az aggályokat illeti, lényegük: nem válik-e az így megnövekedett iszlám blokk a világpolitika nyugtalanító tényezőjévé, külö­nös tekintettel arra a lehető­ségre, hogy az ex-szovjet nuk­leáris ipar szakemberei meg­sokszorozhatják a veszélyt, hogy - például - Szaddam Hú­széin atombombához jut. Hans-Dietrich Genscher ma­ga sem tudja, hányszor járt In­diában és Angliában, de csak nagyon nehezen jutott el Delhi­ben és Londonban múzeumba vagy színházi előadásra, mi­közben minden partnere tiszteli a műveltségét. Ott van viszont mindenütt - bálon, sörfesztivá­lon, születésnapon -, ha jelen­léte a német külpolitikát vagy saját belpolitikai céljait szol­gálja. Azt mondják, ő vett részt elő­ször nem hivatalos „munkate­metésen”, 1977-ben Húszéin jordániai király feleségének végső búcsúztatásán. Ez adott alkalmat számára, hogy ha­laszthatatlan politikai tárgyalást folytasson a gyászoló arab ural­kodóval. „Legsúlyosabb szenvedélye” a munka — mondják róla saját minisztériumában, a megszál­lottságot emlegetve sikerei má­sodik titkaként. A harmadik az előzőekből következik: a párat­A Szovjetunió villámgyors felbomlását követő sokk napja­iban a kommentátorok zöme felvázolta azt a veszélyt, hogy az önállóvá lett közép-ázsiai köztársaságok beintegrálódhat­nak a muzulmán politikai blokkba, ennek minden lehetsé­ges konzekvenciájával együtt. Sokasodnak annak a jelei, hogy az általános kijózanodás kereté­ben ez az elnagyolt kafkai rém­kép is árnyaltabbá válik. Pontosan ebben a vonalba il­leszkedik Marianne Sajdik nagy visszhangot kiváltó cikke a Der Standardban, amely emlékeztet arra az „apróságra”, hogy a vi­lágpolitika porondján homogén iszlám tömb enyhén szólva nem létezik. lan szaktudás. Gorbacsov han­goztatta róla egyszer: „Amit ő nem tud rólam, azt nekem sem érdemes tudnom önmagámról”. Akkor lett rangidős a világ külügyminiszterei között, ami­kor Szabah al-Ahmad al-Jaber sejk, kuvaiti külügyminiszter 1990-ben az iraki-kuvaiti konf­liktus idején hivatalt váltott, (Gromiko már 1985-ben kivált ebből a versengésből, amikor 1985-ben, 28 évi külügyminisz- terség után szovjet államfő lett). Mit ért el Genscher azóta, hogy 1974-ben az NSZK kül­ügyminisztere és alkancellárja lett? Két dolgot biztosan: a világ egyik legismertebb külpoliti- kusa és - összetéveszthetetlen lapátfüleivel - a karikaturisták kedvence minden földrészen. Dr. Herbert Kremp, a „gensche- rológia” szaktekintélye éppen a születésnap alkalmából úgy fog­lalta össze a „szuperdiplomata” eredménylistáját, hogy Gen­scher biztosítja a világpolitikai folyamatosságot, az együttmű­ködésre épülő biztonság feltéte­leit és az európai békerend mű­ködőképességét. További politikai programját pedig saját maga fogalmazta meg: „Megépítettem az európai házat, most építem a németet.” S van még egy, nekünk magya­roknak különösen fontos épít­ménye: a híd, amely Budapest és Bonn között ível. Pontosan keresztülszeli az egykori vas­függönyt. Kocsis Tamás Ha pedig ezt az alapvető tényt elfogadjuk - és el kell fo­gadnunk -, akkor rá kell döb­bennünk, hogy túl egyszerű az a megállapítás, amely szerint a minapi Szovjet Közép-Azsia felett „megjelent az Iszlám kardja”. Az igazság az, hogy az Isz­lámnak több kardja van és ezek máris hadakozva csattognak a térség felett. Elsősorban Irán, Szaud-Ará- bia és Törökország küzd - egymással is - a minél nagyobb befolyásért. Pusztán geopoliti­kai szempontból alighanem Irán van a legelőnyösebb helyzet­ben. De azért az elmúlt hetven év a volt szovjet Közép-Azsiá- ban sem múlt el egészen nyom­Az iszlám kardja - de melyik? (1.) Blokk Afrikától Közép-Ázsiáig 100 név,akikre ne szavazzunk Olaszország választ Köpönyegforgatókra nincs szükség (MTI-Panoráma) Az olasz választó a háború befejezése óta most első ízben úgy járulhat áp­rilis 5-én az úmákhoz, hogy nem rendszerválasztás előtt áll, és fogalma sincs, kire szavaz­zon. Az eddigi választási kam­pányokban a kereszténydemok­rácia keresztes pajzsa köré tö­mörülő koalíció jelöltjei a „de­mokrácia bajnokaiként” léptek fel a demokráciát veszélyeztető szélsőségekkel - kommunis­tákká és újfasisztákkal - szem­ben. A Nyugat legerősebb kommunista pártjának jelenléte cementként tartotta össze ezeket a koalíciókat. A képlet valójában nem volt igaz, mert az olasz kommunis­ták maradéktalanul elfogadták a pluralista demokrácia intéz­ményrendjét, ám ezt a kampá­nyokat hangszerelők enyhe csúsztatással rendre megkérdő­jelezték. Mára ennek a kényel­mes helyzetnek vége. Nagyot fordult a világ. Nincs már kommunista párt, csak az örök­ségén vitázó utódok, akik vár­hatóan együttesen sem kapnak annyi szavazatot, mint fényko­rában az OKP. S a negyven éve kormányzó kereszténydemokra­ták szomorúan fedezik fel, hogy egyeduralmuk létalapja ezzel megszűnőben. Be kell újra bi­zonyítaniuk egy kiábrándult és gyakorlatias új nemzedéknek, hogy ők a legalkalmasabbak. „Lengyel parlament lesz a következő” - kesereg nem egy római megfigyelő, ami a ke­let-európai széthullást látva, a mélypontot jelenti itt. Északon a római bürokráciának és pártu­ralomnak hátat fordító, dema­góg jelszavakkal operáló Lom­bard Liga és más helyi ligák vesznek el várhatóan sok szava­zatot a kormánykoalíciótól. So­kan szavaznak majd előzetes felmérések szerint a kormány­ból tavaly kivált kicsi, de haté­kony republikánus pártra, amelynek vezetője Giorgio La Maifa arra építi kampányát: „soha többé a DC-vel együtt” Színre lépett egy polgárjogi mozgalom is, amely népszava­zással akarja kikényszeríteni a halaszthatatlan, de a DC által eddig mindig halogatott intéz­ményi reformokat. Délen a maf­fia uralmát megkérdőjelező „hálózat" szeretné összegyűj­teni a tiltakozást. A volt kom­munista szavazatokért késhe­gyig menő harc folyik Occhetto utódpártja és a „kommunista új­jáalakulás ” között. Több, mint 200 lista, közöttük 40 országos. A szavazópolgár, ha belép a helyiségbe, lepedő­nagyságú lapot kap majd, nevek és jelöltek százaival rajta, csak éppen azt nem tudja, kire érde­mes szavaznia. Az Espresso című hetilap lesújtó véleményt nyilvánított erről a dömpingről. „íme, 100 név, akikre ne sza­vazzunk .. .’’-ajánlottaolvasó­inak. Ne szavazzanak a 70-80 évesekre, a képviselői padso­rokban gyökeret eresztett kor­mánypárti politikusokra, a kö­pönyegforgatókra, akik mindig más listán bukkannak fel, a pornósztárokra és egyéb maga­mutogatókra, a korruptakra és hozzá nem értőkre. Az Espresso bőven talált belőlük minden párt listáján. Felbukkantak persze új arcok is. A Republikánus Párt például maga mögött tudhat számos komoly művészt, értelmiségit és vállalkozót, s egyik jelöltje Luciano Benetton, az utóbbi évek talán legsikeresebb olasz vállalkozója. A miniszterelnök­ségre pályázó Bettino Craxi, szocialista pártvezető egyik nagy támogatója Luciano Pava­rotti, aki szerepet vállalt a szo­cialisták kampányában. Sok ne­ves újságíró, sportoló, énekes, televíziós személyiség vállalt jelöltséget, ki ezen, ki azon a listán. Az újfasiszta párt Musso­lini rendkívül csinos unokája révén remél szavazatokat nyerni. A kampány mégis - úgy tű­nik - a korábbiaknál lagymata­gabb. Az embereket igazából alig érdekli. Biztosan sok lesz a fehér szavazólap vagy a távol­maradó. „Szilárd kormány kell, hogy Olaszország ne maradjon ki az egyesülő' Európából, az alakuló valutaunióból” - han­goztatják a felelősen gondolko­dók. Nyilvánvaló, hogy ehhez alapvető alkotmányos intézmé­nyi reformokra lesz szükség. Ezeket illetően azonban nincs egyetértés a vezető pártok kö­zött. Annak az Olaszországnak, amelyben kereszténydemokra­ták és kommunisták között hú­zódott a vízválasztó, visszavon­hatatlanul vége. A „második köztársaság­nak” azonban, amelynek érde­kében Francesco Cossiga köz- társasági elnök fáradhatatlanul csákányozza szét a meglevőt, még körvonalai sem látszanak egyelőre. Magyar Péter talanul. Nemcsak azért, mert a köztársaságok mai vezetői (Kirgiziában Akajev, Tádzsi­kisztánban Nabijev, Kazahsz­tánban Nazarbajev, Türkme­nisztánban Nijazov, Üzbegisz­tánban Karimov) a néhai SZKP káderei voltak. Hanem azért is, mert a fiatalabb, potenciális ve­zetőréteg is idegenkedik a Khomeini-féle teokratikus mo­delltől. Marad Szaud-Arábia és Tö­rökország. Ríjad - Teheránnal ellentét­ben - nem kívánja erőszakkal exportálni eszméit, ráadásul bőven van petrodollárja. Társa­dalmi mozdulatlansága viszont nem vonzza a mai Kö- zép-Ázsiát. A török alapállás korszerűbb, Ankarától viszont nem várható pénz. Nazarbajevnek és társainak ügyesen kell lavírozniuk a felet­tük csapkodó kardok között. (FEB). 2000-ben? Ilyennek látja az ezredfordu­lót Faith Popcorn ismert ameri­kai jövőkutató: „Az emberiség történetében elsőízben a dzsun­gel biztonságosabb lesz, mint a civilizált világ. A vadonban ugyanis nincsenek kábítósze­rek, metró-gyilkosságok, az­beszt és rakéták”. S mit Ígérhet a futurológus a biztos bizonytalanságok ellenté­teleként a civilizációban élők­nek? Több védettséget a négy fal között; izgalmas külvilági eseményeket - politikát is - tv-n keresztül és szórakoztató látogatásokat a Disney-világ- ban; hosszabb ifjúságot és egészségesebb öregséget; kel­lemesebb munkákat és sokszí­nűbb életmódot; személyes köz­reműködést - vagyis több poli­tikát - az életfeltételek megte­remtésében és megőrzésében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom