Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-03 / 62. szám
1992. március 3., kedd aj Dunántúli napló 9 Mohács Dél-dunántúli zongoraverseny Három dél-dunántúli megye, Baranya, Somogy és Tolna ifjú zongoristái találkoztak a közelmúltban a mohácsi Zeneiskolában, ahol a VI. Országos Zeneiskolai Zongoraverseny válogatóját tartották. Az előző versenyekre a selejtezőt a zeneművészeti szakközépiskolák rendezték, de a korábbi kereteket a rendezvény kinőtte. A fejlődés ütemére jellemző, hogy míg az első verseny válogatójára annak idején nyolc növendék jelentkezett, a mohácsi rendezvényen már öt- venen mérték össze tudásukat. Ezért is vált szükségessé, hogy regionális versenyt is rendezzenek, amelyen szerepelni növendéknek és iskolának egyaránt önmagában véve is rangot jelent. A régió iskoláinak több mint a fele, 14 zeneiskola nevezett versenyzőt. A bíráló bizottság tagjai, Bánky József zongoraművész, a Pécsi Zeneművészeti Főiskola tanára, Polgár Mariann zongoraművész, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára, valamint Győrffy Sándomé zongoraművész, budapesti szaktanácsadó a versenyt igen színvonalasnak minősítette és hét növendéket küldtek az országos döntőbe. Az I. korcsoportból Faludi Bea mohácsi /tanára Kovács Győzőn é/, Tóth János paksi /tanára Hartmann Józsefnél a második korcsoportból Csoba András Marcaliból /tanára Lengyel Ágnes/ és Mániái Petra Pécsről /tanára dr. Fodor Emőnő/, a harmadik korcsoportból pedig Fodor Éva kaposvári /tanára dr. Gallai Istvánná/ és Zeller Judit pécsi / tanára Heil Franciska, míg a negyedik korcsoportból Hajnal Mariann mohácsi / tanára Kovács Győzőné/ növendékek jutottak tovább az országos versenyre. Ä területi verseny nyerteseinek produkcióján kívül további 11 tanuló bemutatóját minősítette kiemelkedőnek a zsűri, három mohácsi, kettő-kettő pécsi és kaposvári, valamint egy-egy komlói, szekszárdi, bonyhádi és paksi előadót. Az újszerű versenyzési forma remélhetőleg hozzájárult ahhoz, hogy valamennyi növendék ünnepélyesen megrendezett, rangos bemutatón bizonyíthatta tehetségét és tudását. K. Gy. Felmondás, támogatás 100 ezer forint a további működésre Az Új Barázda Termelő- szövetkezet a focicsapat után a nemzetiségi tánccsoportjának is „felmondott”. A Filákovity István vezette több mint 100 fős együttes - az óvodás korosztálytól kezdve a felnőttekig legalább ennyi mohácsinak volt kedves elfoglaltsága a rendszeres próba és a számos, mindenkor fergeteges sikert hozó szereplés úgy itthon, mint határainkon kívül - szerencsére nem marad minden támogatás nélkül Mohácson. A képviselőtestület 100 000 forintot szavazott meg a működésük biztosítására. Ugyanakkor gondoltak az Új mohácson táncoló fiatalokra is, nekik költségvetési póthitelből csoportosítanak át pénzt. Röviden Mohács külföldi kapcsolatai Mohács elsőnek a jugoszláviai Pélmonostorral létesített partnervárosi kapcsolatot. Ennek már jónéhány éve. A két város közötti együttműködési megállapodást, benne a feladatokat itt is - ott is Írásba foglalva, díszes mappába zárva őrizték. Meghatározott menetrend szerint, amikor eljött az ideje, beszámoltak a tervezetben foglaltak teljesítéséről és újra körvonalazták az elképzeléseket. Évente egyszer találkoztak a város vezetői Mohácson. majd Pélmonostoron és elbeszélgettek. Hosszú ideig annyi eredménye volt érzékelhető az ismeretségnek, hogy az általános iskolák élő kapcsolatot tartottak fenn egymással, s a városi könyvtár a határ mindkét oldalán kamatoztatta az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A Bárban megrendezett olvasótáborokra gondoljunk, aztán a tengerparti nyaralására a magyar gyerekeknek. Vagy a kiadványok, könyvek cseréjére. Jöttek-mentek a kulturális csoportok is, s néha a sportolók keltek útra némi vendégszereplésre. Tavaly augusztusától a barátság egy másik formája is ismerté vált: amikor jöttek éjjel-nappal a szomszédos országból az elüldözöttek. - Igaz, akkor senki sem kérdezte, „testvérvárosi küldött-e” a menedéket kérő . . . Bensheim Mohács másodiknak regisztrált partnervárosa. Német településsel akkortájt szinte elsőnek Írták alá Magyarországon az együttműködési megállapodást. Az előnyeit nálunk, mármint a mi részünkről hosszasan lehetne sorolni: rendszeresen kapott műszereket a kórház, gyógyszert hoztak, németül beszélő nővéreknek korszerű munkakörülményeket és kiemelt fizetést biztosító munkaalkalmat adtak a kinti kórházban, orvosok mehettek tapasztalatcserére. Igen nagy jelentőséggel bír e kapcsolatnál a mindkét fél részéről létrehozott baráti kör. Az emberek igazi baráti kapcsolatai alakulhattak ki a segítségével, rendszeresen látogatják egymást, leveleznek. A kapcsolatra itt is főleg a kultúrális csoportok cseréje a jellemző, szinte nem múlik el év anélkül, hogy vendégszereplésre ne jönnének-mennének táncosok, énekesek, zenészek. Viszont a gazdasági egymásratalálás csak nem akar összejönni. Ajánljuk mi az iparterületet, jelezzük az aránylag olcsón foglalkoztatható munkaerőt, a hajlandóságon kívül semmi jelentősebb üzlet nincs kilátásban. Az oktatás területén viszont más a helyzet. A gimnázium és a Park utcai iskolások minden évben néhány hetet töltenek kinn, s míg élvezik a vendégszeretetet, tanulják a nyelvet. Aztán a német gyerekek amikor hozzánk jönnek nyaralni, ismerkednek a városunkkal, a megyével, valamicskét látnak az országból is és megint csak a mieink járnak jól, mert kénytelenek velük németül beszélni. Nem tudom, ők a barátságos vendéglátásainkon kívül milyen hasznát látják az együttműködésnek? Mindenesetre gazdasági alapokra, anyagi érdekre nem összpontosíthatunk. Tudomásul kell vennünk, a mi érdekeinket nem fogja egyetlen külföldi vállalkozó sem előtt tartva, mindenáron nekünk hasznot hozva befektetni... * Aranyosgyéres, a szépnevű erdélyi város 1990-ben került bejegyzésre Mohácson, mint partnerváros. Delegáció náluk mindössze egyszer járt, s a vi- szontlátogatásuk is egyetlen útra korlátozódott. Tulajdonképpen több mint két éve a levelekre sem válaszolnak. Nem tudni, hogyan alakult az ott élő emberek sorsa, milyen változást hozott számukra a közelmúltban tartott választás. Mindenesetre Mohács polgármestere a közeljövőben ismét megpróbálja felelevíteni az egyszer már létrejött ismeretséget.. . Újabb két várossal, a franciaországi Watreloos-szal és a dániai Slagelse-vel előkészítés stádiumába jutott az együttműködés. Tavaly az év utolján Franciaországban járt delegáció, - a vi- szontlátogatást éppen e napokban teszik meg Mohácson - s két héttel ezelőtt jöttek meg Dániából. A kulturális kapcsolatok szinte biztos, hogy létrejöhetnek - de a gazdaságiakra túl nagy reményekkel ezúttal sem lehetünk. Ajánlatot tettek, csak az még nagyon messze van a megvalósulástól. A legutóbbi, dániai utazással kapcsolatban néhány megjegyzés is elhangzott a városban. Akadtak, akik kiforgásolták a delegáció összetételét: a polgármester, a jegyző, továbbá Forrai Ferenc és Wintemitz Ferenc töltöttek egy hetet az északi országban. Velük tartott dr. Kernya István gyógyszerész is, csakhogy ő saját költségén utazott, tehát senki nem teheti szóvá. Forrai Ferenc viszont olcsón beszerezhető nyomdagép-nézőben járt, mint nyomdatulajdonos és képviselő összekötötte a munkát. Úgy hírlik nem csinált boltot. Winternitz Ferenc 3,5 órás videófelvételt készített a városról, a látnivalókról - ingyen. B. M. — Ellenállók köszöntése. Mohácson a képviselőtestület legutóbbi ülésére meghívót küldtek 18 idős embernek, mindazoknak, akiket 1956-ban a forradalom ideje alatt tanúsított nézeteik miatt hátrányos helyzetbe kényszerítettek, munkájuktól, vagy szabadságuktól is megfosztották őket. Az önkormányzat határozatba foglalta, hogy az igazságtalanságot szenvedett ezen polgártársait megköveti. A megjelent 13 fő számára az erkölcsi elégtételt Kuti István polgármester tolmácsolta, s egyúttal bejelentette, hogy az ülésen részt venni nem tudókat, továbbá a már elhunytak családtagjait levélben felkeresve tájékoztatja a testület határozatáról. * — Nem lesz vendégház. Feladatul kapta a polgármesteri hivatal városfejlesztési osztálya, vizsgálja meg, vendégház kialakítására alkalmasabb-e a Városgazdálkodási Vállalat által kínált Eötvös utcai luxuslakás, vagy a szintén ebben az utcában lévő Geodéziai Vállalat irodaházát célszerűbb a városnak ilyen célra megvennie. Az osztály ez utóbbi ingatlant vélte hasznosíthatónak - de a képviselő testület többségi szavazattal elvetette a tervet. Véleményük alapján sem a testvérvárosi, sem a gazdasági kapcsolatok nem indokolják Mohácson ilyen feladatokra épületet fenntartani. — Kié a szociális otthon? Még januárban kimondta Mohács önkormányzata, hogy a szederkényi szociális otthont átadja a megyei közgyűlésnek. A hivatalos ügyintézés menetének megfelelően benyújtották emiatt a kérelmet a Vagyonátadó Bizottsághoz — és röviddel később vissza is vonták. Kiderült ugyanis, a szederkényi önkormányzat igényt tart az épület tulajdonjogára. Jelenleg tehát tárgyalásokat folytatnak. * — A lakások még nem eladók. A közelmúltban felmérést végzett a polgármesteri hivatal arról, hányán szándékoznák megvásárolni a lakásukat. Az önkormányzat 998 bérlakásából a Felszabadulási lakótelepen 310 összkomfortos ingatlan van, s a benne élők közül 152 bérlő, míg a belvárosi, ugyancsak összkomfortos 73 lakás 52 bérlője nyilatkozott úgy, hogy tulajdonosa kívánna lenni az otthonának. Újvárosban 190 komfortos lakásból 79-et, a város más területén a 291-ből 212-őt fizetnének ki. A 10 fél- komfortos lakás egyetlen lakója sem élne a felkínált lehetőséggel, viszont a 124 komfort nélküli házból 19-re jelentkezne vevő. Összességében tehát 514 lakást, a teljes bérlakás állomány 51,5%-át tudnák eladni. De erről Mohácson egyelőre nincs szó, a lakástörvény megjelenése előtt az elidegenítésről nem kíván rendelkezni az ön- kormányzat. * — Új térítési díjak. Mohács képviselőtestülete ' rendeletben szabályozta a szociális otthonaiban fizetendő térítési díjakat. Ennek értelmében az összeg felső határát a saját jogú özvegyi nyugdíj mindenkori legkisebb összegében állapították meg, amely jelenleg 5200 forint, de mint ismeretes, idén két alkalommal központilag emelik a nyugellátásokat.Tehát az év végéig újabb módosítás várható. A rendelet szerinti ápolási díjakat 1992. május 1-től kell fizetni az otthonokban. * — Jöhet a német vendégtanár. Évek óta kéri a Kisfaludy Károly Gimnázium, valamint a Park utcai Általános Iskola a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól a hozzájárulását és költségkeretet német vendégtanár foglalkoztatásához. Az igényüket eddig minden alkalommal elutasították. A német nyelv tanításának hatékonyabbá tétele, s egyúttal a városban e nyelvet oktató pedagógusok továbbképzésének biztosítása érdekében a két intézmény úgy döntött, heti 10-10 órai elfoglaltsággal, közösen fedezve a bérét augusztus 25-től egy éves időtartamra meghívnak Németországból egy tanárt. Az ön- kormányzattól lakás biztosítását kérték a számára, s erre előzetesen ígéretet is kaptak. * — Nevetséges összeg. Legutóbb a Tejipari Vállalat kereste meg levelével a polgármesteri hivatalt, melyben tudatják, hogy a privatizációjuk folyamatban van, s az ingatlanforgalmi szakértő értékelése alapján a Sárhát, Tulbános u. 7. sz. alatti 865 négyzetméter alapterületű, vállalati kezelésű ingatlan telekrészét négyzetméterenként 8,67 fillérben /!/ állapította meg. Azaz a hasznos értéke kereken 7500 forint! A leendő részvény- társaságba ekkora összeggel nevezhet be az önkormányzat. Újjávarázsolt presszó Kevesen ismerik igazi nevén Mohácson a Gyöngyvirág presszót. „Pizsama”, így már bizonyára mindenki jobban betájolja a helyet. Valamikor egy felújítás alkalmával csíkos tapétába burkolták a falait, úgy mondják innen a beceneve. Azt végképp csak az idősebbek tudják, hogy évtizedekkel ezelőtt Matics bácsi cukorka és déligyümölcs árudáját látogatták e helyen a fiatalok. Az ötvenes évek után rövid ideig méteráru kereskedés is volt, de többnyire a vendéglátás adta a profilját. Szűcs János és családja nem szakított e hagyománnyal, amikor tíz évre megváltotta a bérleti jogát. De mielőtt a vendégeket fogadta volna, alaposan átalakította a szó szerint kocsmává lezüllött helyiséget. Egyben terjeszkedett is, két asztalkával erkélyt és galériát alakított ki. A földszinten a boxok meghittebbé teszik a vendégek beszélgetését. * A küllem persze még nem minden. A legszebb környezetből is lehet rövid időn belül taszító helyet csinálni. A vállalkozók szerint ez ellen, ha tetszik, ha nem, igyekeznek tenni, a vendégeik meg válogatásával. Persze, a változás mellett szól az is, hogy ezentúl a belvárosban itt hasonló salátákat, hide- konyhai készítményeket lehet majd kapni, mint Pécsett például a Konzum büféjében, vagy a finom falatok boltjában. Mint ígérik, árban sem lesznek drágábbak. S egy ilyen vendéglátó egység már igazán nagyon kellett Mohácsra.
