Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-22 / 81. szám

Tám László EFIAP-díjas! - április 3-án jönnek a graziak Előkelő hely a világranglistán Nem sokan büszkélkedhet­nek ezzel a címmel. De tulaj­donképpen mit jelent ez az el­ismerés? - fordultunk a díj gaz­dájához, Tám László nemzet­közi hírű pécsi fotóművészhez.- Excellence Federation In­ternationale de 1' Art Photog- raphique - olvasható az oklevé­len franciául, azaz a Fotóművé­szek Nemzetközi Szövetségé­nek „kiváló művésze.” Ezt előzi meg az Artist - AFIAP - „mű­vész” minősítés. Joggal lehetek büszke a címre; az idei FIAP évkönyv szerint, amely tizenhét országból 457 szerzőt sorol fel, a pontszámaim alapján a 14. vagyok a világranglistán.-A fotós berkekben kevéssé ismerős olvasóink nem tudják, hogy egy öreg trabanttal közle­kedik és az 500. Ipari Szakmun­kásképzőben tanít testnevelést már mióta. . .- Kétségtelen, a trabanthoz fűz néhány élményem. Tíz éve Németországban egy brit kato­nai konvojba botlottam. Az egész hadoszlop kórusban bizta­tott, hogy sikerüljön megelőz­nöm őket. . . Ma is mulatok, ha eszembejut az igyekezetük. Na meg a trabanté.- Kezdődhet egy pálya úgy, hogy az embernek a kezébe nyomtak egy fényképezőgépet?-Nálam utazásokkal kezdő­dött. A fotóval más célom nem volt, mint megőrizni valamit az utakból.- Akkor menjünk végig az ál­lomásokon!- Egyházfán születtem 1940-ben, most „Kostolna pri Dunaji” néven találni meg. „Három országban” is laktunk ott helyben, de nyolc éves ko­romtól már Újpetre majd rövi­desen Pécs következik.-... és Baranya, mely a ha­zai német temetőkről készült összeállítása és más munkái szerint már szellemi szülőföld.- Az tudja csak mit veszít, aki elkerül innen. 1963 óta fényképezek, 1968-ban lettem tagja a Mecseki Fotóklubnak, 1979-től a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének, egy évti­zede a Művészeti Alapnak is. Vezetője voltam az Ifjúsági Házban a diaporáma klubnak, ahonnan Hamóczy Örs, Bor­bély Tamás, Lovász Károly, Rendeczky Lajos, Dénes Ottó, Mánfai György és mások indul­tak ... Akiket kifelejtettem, ne nehezteljenek. 1988-tól vagyok a nemzetközi szövetség fotó­művésze.- Minek köszönheti az újabb, ritka elismerést?-Talán nem szerénytelenség azt mondani: a kiállításaimnak. Én a munkában hiszek. De az eredményeknél is fontosabb, hogy az ember ennek révén mivé alakul. Például, hogy a di­aporáma zenei komponálást is megkövetel, s ez zenei tájéko­zódást. Hívtak újságokhoz is, négy-öt éve vásárolta meg rövid diaporáma-összállításaimat a Magyar Telelvízió egyes csa­tornája a szüneteket kitöltendő.-Az alkotások jórésze most körútra indul.- Rövidesen Dortmundban lesz kiállításom. A német Bäss- gen cég Sulzburgba hívott ahol komputerekkel fogom össze­mérni a magam két gépes, ma­nuális irányítású diapo- ráma-összeállításomat, és meg­hívást kaptam Innsbruckba, az osztrák nemzeti fotóverseny zsűrijébe is. Ne felejtsem emlí­teni, milyen aktív a kapcsola­tunk a graziakkal, nagyszabású kiállításuk nyílik április 3-án 17 órakor Pécsett az Ifjúsági Ház­ban, számos grazi kolléga lesz itt az eseményen. Bóka Róbert Kisiparosként az egyetlen beszállító Minőségi antennák a Suzukihoz Kiképzett űrhajósból csapatkivonási szakértő Beszélgetés Magyari Bélával A komlói Rajnai Árpád ma­gánvállalkozó maga se hitte volna még tizenkét éve, amikor kisiparosként gyártani kezdte az autóantennákat, hogy egyszer a hazai előállítású Suzuki sze­mélyautó antennáinak beszállí­tója lesz. Igaz, akkor még szó sem volt a japán autók magyar- országi összeszereléséről. De hogyan teljesítheti egy magyar termékgyártó a japánok megkö­vetelte nem is akármilyen mi­nőségi szintet?. Rajnai Árpád a jól felszerelt kisüzemében, családi vállalko­zásban, tíz alkalmazottal gyárt országos terítésre autókhoz RAK emblémával ellátva hat­féle autórádió és CB antennát, zavarszűrőt, szemüvegtartót és vadriasztó sípot. A Suzukival akkor került kapcsolatba, ami­kor mustrára hívták vagy két éve a hazai beszállító jelölteket. Az antennát azonnal kinézte magának. Igaz, ő nem ilyen szélvédő oszlopba süllyeszt­hető, kéttagú, rozsdamentes csőből és rúdból készült telesz­kópos antennákat gyárt, mint amilyent ott látott, de nem sokat teketóriázott. Vállalnánk a gyár­tását - döntötte el, s ezt azon­mód közölte is az akkor még Autókonszem Rt-vel (ebből vált ki a Magyar Suzuki Rt.). Lelo- vics Sándor főmérnökkel az élen tavaly májusban japánok jöttek hozzá szemügyre venni a termékeit és a gyártóműhelyt. A látottak alapján augusztus vé­gén vele is megkötötték a be­szállítói keretszerződést. A kemény ártárgyalásokat követően a magánvállalkozó megkezdte a 32 darabból álló Suzuki antenna gyártásához szükséges nem olcsó beruházá­sokat és fejlesztéseket, a Q 101-es minőségbiztosítási rendszer kidolgozását és beve­zetését. A mintadarabokat már­cius elején vitték Esztergomba, s onnan Japánba is küldtek be­lőle tesztelésre. Ha kiáll minden próbát a terméke, megkötik a konkrét szállítási szerződést, a próbagyártást júniusban, a so­rozatgyártást novemberben megkezdhetik Komlón. De mi is ez a titokzatos Q 101? A legszigorúbb minő­ségbiztosítási rendszer, mely­hez az igényességükről méltán híres japánok joggal ragaszkod­nak. A Suzuki antennára ezt a Budapesti Műszaki Egyetem Gépszerkezettani Intézet Gépe­lem Tanszéke két oktatója dr. Király Csaba adjunktus dr. Ma­rosfalvi János docens segítsé­gével dolgozta ki és felügyeli majd a gyártásban. A lényege', a bedolgozandó anyagot a minő­ségi tanúsítvány ellenére is el­lenőrzik, a gyártási folyamatban is minden alkatrész és minden elvégzett művelet közben és után is elvégzik a megfelelő el­lenőrzést, hogy az esetleges hi­bás anyag ne kerülhessen a kö­vetkező gyártási folyamatba, s természetesen minden egyes végterméket is ellenőriznek és ugyanúgy dokumentálnak mint a résztermékeknél. Ez a minő­ség garanciája, de takarékosság is egyben. S ha már belejöttek a minőségbiztosítási rendszerbe, később a többi RÁK termék gyártásánál is bevezetik. M. L. Olasz étterem Pécsett Pizza Pasta Magyarországon, sőt Eu­rópában is az első Pizza Pasta gyorsétterem nyílt meg szombaton Pécsett a Konzum étterem helyén. A magyar-olasz vegyesválla­lat - a Konzum Ipari és Ke­reskedelmi Részvénytársa­ság részesedése 40 száza­lék - pizzériája igazi új­donság a hazai gasztronó­mia palettán. A cég tervei szerint két éven belül még ötöt alakítanak ki Budapes­ten, s a nagyobb vidéki vá­rosokban, s közben külföl­dön is megkezdik a hálózat kiépítését. Ä megnyitón - dr. Biró László a Konzum Rt. el­nök-vezérigazgatója vágta át a nemzeti színű szalagot - jó hangulatban, diszkó-zene mellett olyan pizzanyújtó bemutatót tar­tottak a magyar személyze­tet betanító itáliai szaká­csok, amit ritkán látni: a tá­nyér nagyságúra sodort tésztából pillanatok alatt csaknem egy méter átmérő­jűt varázsoltak úgy, hogy a nyúló tészta többet volt a levegőben, mint a tenyéren, a fürge ujjakon. Ha ez a látványosság nem is várja a minden nap 11 és 24 óra között betérőket, finom pizzák és spagettik, sörök és üdítők, kávé, capuccino, csokoládé azonban igen. Az étterem ízléses kiala­kítása pécsi F+M Kft. munkáját dicséri. R. N. Farkasoráitó hidegben meg­érkeztek a Csillagvárosba ma- gyarirík. A hetvenes évek leg­végén, hűen a szovjet űrrepülé­sek körüli titkolózáshoz a Ma­gyar Rádió tudósítója cselesen és legfeljebb csak így közöl­hette a két magyar űrhajós nevét egyik első, erről szóló tudósítá­sában. Aztán 1980 május 26-án Farkas Bertalan felrepült az űrbe, társa, Magyari Béla pedig „lentről” izgulhatott társáért. A kiképzett űrhajóssal a napokban Pécsett beszélgettünk. . - Ne haragudjon, de az jut eszembe, hogy az ön sorsa va­lahol párhuzamos a szocializ­muséval. Megálmodták aztán kiképezték, ám végülis megvál­tozott sok minden, és más lépett a helyébe.- Érdekes párhuzam, én még nem gondoltam rá, de ... Ma­gyari Béla mosolyog. - Min­denesetre elmesélem, mikor is derült ki, hogy Berci repül.- Csak nem azt akarja mon­dani, hogy pénzfeldobással dőlt el a dolog?-Ugyan már. Gyakorlatilag az utolsó pillanatig titkolták a pontos választ, hisz köztudott volt, hogy ha az eredetileg ki­szemelt Bercinek bármi baja esik, akkor én lépek a helyébe. Egy magyar űrhajós sem mehet, mondjuk, náthásán a csillagok közé. Aztán a kiképzés utolsó napjaiban már többször meg­nézhettük belülről is azt az űr­hajót, amivel Berci startolt. Lát­tam, hogy a széken az F. B. mo­nogram szerepel. Ekkor vált minden véglegessé, maradok a dublőré, gondoltam.-így hát, mit tehetett mást, mint bosszankodott azon, hogy lecsúszott élete nagy kalandjá­ról...- Nézze, több mint tíz év telt el azóta, elváltam, egy éve meg­született negyedik gyerekem is, híztam húsz kilót, egész más munkakörbe kerültem, úgyhogy lett volna rá mód, hogy elfelejt­sem az egészet. Inkább azt mondom, persze, hogy jobb lett volna nekem, ha én repülök, de így is feledhetetlen volt a hosz- szúra nyúlt kiképzés.- Egy kiképzés ilyen esetek­ben, gondolom, mindig hosszú.-Igen, de talán tudja, hogy mi eredetileg egy évvel előbb repültünk volna, csakhogy egy másik , hasonló űrhajóval tör­téni valami technikai malőr, így elhalasztották a Berci útját, úgyhogy igazán volt időnk be­leélni magunkat mindenféle helyzetbe, még szerencse, hogy a család velünk lehetett a kikép­zés idején is.- Ha felkérnék, most is vál­lalná az űrutazást?- Természetesen, miért ne.- Most hol dolgozik? , - A pénzügyminisztériumban osztályvezető vagyok, és a szovjet csapatkivonásokkal kapcsolatos gazdasági ügyekkel foglalkozom.- Ez is elég rázós dolog. Rendben van minden?- Pillanatnyilag nagy a vita. Nehéz lesz, de ebben az esetben mindenképpen a Földön kívá­nunk maradni. Bozsik László * Bányászokról sokat és min­dig nagy-nagy tisztelettel ír­tam-, ám a bányáról jóformán soha, mert nem értettem hozzá: a föld mélye egy kemény, szo­morú világ. A bátraké. Mégis - az utóbbi években - hírük-sor- suk kikopott a hazai sajtóból-, rádióból-, tévéből. Ha csak nem bányakatasztrófa híre kap szárnyra, ami megrázza az em­bereket. És még egy - manap­ság gyakori esemény - a csődel­járás, amelyre már nem figyel oda a szélesebb közérdeklődés. A rádiós hír - amely közölte a napokban a száraz tényeket ­rögzítette, hogy Tatabánya üzemei csődeljárás alá kerültek. Ötezerháromszáz bányadolgozó sorsa-jövője vált bizonytalanná, szinte egyik napról a másikra -, de nem váratlanul. Gazdaságpolitikusokkal e tény fölött vitatkoznom éppen laikus mivoltom végett értel­metlen lenne. Csak ami eszem­bejut .. . Mondjuk csak az, hogy annakidején bezártak né­hány borsodi aknát (okát már nem tudom) és a bányászokat az ország más bányavidékeire el­helyezték, többek között Pécsre, az uránbányába. Nem volt olcsó mulatság, családokat áttelepí­teni, lakásokat kiutalni (akkor még épültek lakások is ...) pe­dig ez az egész mozgás nem ke­vés pénzbe került. Most eszem­bejut mégis, mivel érveltek az okosok a borsodi bányaüzemek lezárásáért: a jövő energiafor­rása az -, olaj. Itt a Barát­ság-olajvezeték -, gond egy szál se! Akkoriban egy pécsi bányamérnök elmondotta ne­kem, hogy meg lesz ennek a böjtje, említve a belgák példá­ját. Negyvenöt után - éppen az olajban reménykedő belga kor­mány vízzel árasztott el néhány- igaz, már nehezen művelhető- bányát. Erre várt az amerikai energiaipar: olcsó pénzért föl­vásárolták, helyrehozták az ak­nákat és megindították a terme­lést. Nekik megérte. A közelmúltban várpalotai szenesek mondták el a rádió ri­porterének, milyen ütemben zajlik majd le a bánya fokozatos leépítése 1996-ig úgy, hogy ha a napszinti épületeket nem tud­ják eladni, akkor le is bontják, hogy talán a bányának még a nyoma sem marad. A polgár­mesterben még élt a remény, hogy ama néhány év alatt talán sikerül a kis bányaváros mun­kanélküli népének munkahe­lyeket létesíteni. Mert a lakos­ság léte a bánya függvénye volt. ... És ez ebben a tragédia. Tatabánya a nevében viseli sor­sát: csődeljárás, munkanélküli­ség, kilátástalanság. Szintén a rádió reggeli krónikájában tesz említést ezúttal a pécsi tudósító, a mecseki bányavidék remény­telen jövőjéről: a pécsi, komlói bányák adtak kenyeret a foglal­koztatottak nagyon jelentős ré­szének. És ehhez még hozzáte­hetjük: a bányák a kommunális és kulturális beruházásokat, költségeket is sok-sok millióval támogatták. A mecseki szénbá­nyák elsorvadnak, és talán - a legújabb hírek szerint - legföl­jebb az uránbánya reményked­het: megkapaszkodhat a szaka­dék szélén. Tudom, a gazdasági szakemberek most leintenek: a hazai szénbányászat ráfizetéses, olcsóbb, ha importáljuk a fűtő­anyagot. Biztos így van. Én meg azt mondom: csak meg ne bánjuk. Ne hogy egyszer mégis csak meg kell majd nyitniuk utódainknak a lezárt aknákat. Mert az a jövőben sem lesz ol­csóbb. A világon sokhelyütt do­tálják a bányászatot. Ä világ energiára éhes ... A következő rádióshír nincs összefüggésben e fenti tényekkel. Csak mert egyidőben hangzott el, hát... íme: Veszprémben már nem csak éjjel, hanem nappal is nyitva tart a 130 fős éjszakai szállás. Az otthon és munkanél­küliek számára. Már ennek is örülhetünk . . .? Bányaszomorúság... 4vasárnapi Radio mellett... Tám László EFIAP diplomájával. Fotó: Proksza László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom