Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-14 / 73. szám
1992. március 14., szombat aj Dunántúli napló 3 Sajtónapi megemlékezések Ifjú szívekben (Folytatás az 1. oldalról) A magyar nemzetnek március 15-e a költészet, valamint az írott és a nyomtatott szó hatalmát jelenti. Nálunk a szabadság talán irodalmi műfaj is - mondta Bodor Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a sajtónapi ünnepségen pénteken. Bodor Pál hangsúlyozta: forradalmainkban mindig is jelentős szerepet játszottak az írók és az újságírók. „Március 15-én nem folyt vér; vers szólt és dolgoztak a nyomdagépek” - hangoztatta az elnök. Hozzátette; „reméljük sorsunkban nem a kiontott vér, hanem az írott szó játssza majd a főszerepet”. A sajtónapi ünnepségen a MÚOSZ vezetői köszöntötték a politikai okból meghurcolt és az elmúlt két év során rehabilitált tagtársakat. Mint elhangzott: a sajtóban dolgozók lehetnek megosztottak, de az etika oszthatatlan. A rehabilitált újságírók örökös MÚOSZ tagságról szóló oklevelet vehettek át. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Andrássy úti székházában két emléktáblát is avattak: a mártír újságírók, valamint a Budapesti Újságíró Egyesület emlékére. A magyarországi Joseph Pulitzer emlékdíjat - március 15- e alkalmából - a budapesti Gel- lért Szállóban adták át. A tavaly meghirdetett rangos újságírói elismerésre az Emlékdíj Alapítvány kuratóriuma Kántor Lajost, Farkasházy Tivadart, Tvrtko Vujityt, R. Székely Juliannát, Vájná Jánost, Kaján Tibort, Mérai Tibort és a Heti Világgazdaság szerkesztőségét tartotta érdemesnek. A díjjal jelentős pénzösszeg is jár: 200 ezer forintot és 1000 dollárt kaptak a díjazottak minden kategóriában. A Parlament delegációs termében Szabad György, az Országgyűlés elnöke köszöntötte a sajtó képviselőit a Magyar Sajtó Napja alkalmából rendezett ünnepségen. Köszöntőjét követően bejelentette, hogy az idén második alkalommal kiosztott Parlamenti Emlékérmet szakszerű és emberközeli tudósításaiért posthumus Tóth Györgynek, a TV-Hiradó riporterének ítélték oda. Az elismerést Tóth György özvegye vette át. * Magyarországon a sajtószabadság ma nagyobb, mint valaha. Örömmel tapasztalom, hogy a legellentétesebb nézeteket is hallatlan hévvel, lelkesedéssel és megszállott erővel látom leírva a különböző lapokban -jelentette ki Göncz Árpád a Szabad Sajtó Napja alkalmából rendezett ünnepségen, amelyet a Tájékoztatási Szakszervezetek Uniója rendezett a Pilvax Kávéházban pénteken. A köztársasági elnök 1848. március 15—ét a magyarországi polgárosodás legfontosabb állomásaként jelölte meg; a 12 pont „kristályos tisztasággal” fejezte ki a demokrácia követelményeit. Abban az időben a személyi és politikai ellentétek ellenére az egymástól távol álló emberek is megtalálták a másik kezét, és olyan törvényeket hoztak, amelyek mintául szolgálhatnak a mának is. Göncz Árpád a mai Magyar- országról szólva kiemelte: forradalmi mélységű reformfolyamat zajlik hazánkban. Az újságírók viszont szinte csak az élet politikai szegmensével foglalkoznak, hiányzik a kevésbé látványos gazdasági folyamatok bemutatása és mélyebb feldolgozása. A köztársasági elnök hangoztatta: nem jó ha az újságírókat régi sérelmek vezetik munkájukban. Sokszor úgy tűnik, hogy Magyarországon csak üldözöttek vannak. Göncz Árpád szerint az újságíróknak nagyobb részt kellene vállalniuk a századvégi jövőkép felvázolásában. A sajtónak hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy az emberek előtt ismét célok legyenek. Az ünnepségen különböző díjakat is átadtak. Táncsics Mihály díjat kapott: Apáti Miklós (Új Magyarország), Boda István (Hajdú-Bihari Napló), Déri János (Magyar Televízió), Ke- reszty András (Népszabadság), Kocsis Györgyi (Heti Világgazdaság) és László György (Magyar Rádió). Vasvári Pál Díjban részesült: a Népszabadság Rt. és az Axel Springer Kiadói Kft. Tolna megyei irodája. Aranyfóliát 12 újságíró kapott: Földes István (Népszabadság), Garam József (Figyelő), Hauswirth Magda (Füles), Kardos G. György (Kurír), Kálmán Sándor (MTI), Molnár Edit (MTI), Ónodvári Miklós (Észak-Ma- gyarország), Pándi Marienne (Új Magyarország), Rab Ferenc (Új Dunántúli Napló), Si- monffy Géza (Magyar Rádió), Tarr László (Budapest), Tatár Imre (Magyar Nemzet). Vujity Tvrtko, a 19 éves pécsi tudósitó horvátországi hadijelentéseiért az amerikai Pulitzer-díj - tavaly először kiadott — hazai változatát, a Pulitzer-díj egyik emlékdíját kapta. Az Új DN-ben jelentek meg tudósításai, később a rádió és a tévé hírműsoraiban is szerepelt. Jelenleg a Fekete Doboz Kft. munkatársa. Az asztalon könyveink sokasodéban, a gyertya lassan ki- nek-kinek a körmére ég. Ülünk riadt diákként vagy nagyon is eltökélten, mint Tompa Mihály virrasztói, nemzeti-szín szalaggal kötni át történelmünk szent távolokba merült, lapokká hulló, legragyogóbb fejezeteit. Noha tudjuk, a történelemnek zsinórmértéke nincs, és példának - hogy hitet merítsünk a jövővel való farkasszemezéshez - a legragyogóbb fejezet is kevés. Ám itt az idő, az alkalom, hogy 48-as márciusok, 56-os októberek, 68-as augusztusok után is elhiggyük, még előtte lehetünk mindennek, s a diákból, aki a lúdtollát kalamárisba mártja anno valahol Pest-Budán, lehet még Széchenyi, Deák vagy Petőfi is. De bolyongva időnkben, váljék a diák Kölcseyvé, aki 1823 januárjában a Himnuszt körmöli, s aki nem tudhatja, miféle izgága zseni született a Duna-Tisza közén néhány nappal korábban egy Petrovics nevű mészáros fiaként. Széchenyi Hitele, a jobbágyi „birtok- bírhatás” „képzelménye” csak évek múlva jelenik meg, és hol még a zajos tolongás a Nemzeti Múzeum lépcsőinél? Már nem lehet tanúja, hogyan telnek be a szívek a szabadság, a függetlenség jelszavaival, hogyan lesz a szívek fölé tűzött kokárda a lő- lap közepe rövidesen, ahogy egy mai költőnk, Baka István írja Liszt Ferenchez címezve. Hiszen csak röpke másfél év telik el Aradig, amely a mi szabadságunkért is harcoló osztrák Pöl- tenberg Ernőt, a horvát Knézics Károlyt, a német Leiningen Károlyt vagy az utolsó éjszakáján is Horatiust lapozó Aulich Lajost Istene kegyelmére bízza. Pedig micsoda század! Még bukásának drámáját éli az ország, nyögi kiárult álmát a paraszt, amikor Londonban már épül Paxton Kristálypalotája és az 1855-ös párizsi világkiállításon Jedlik Ányos dinamója sikert arat. De transzformátorunk, porlasztónk vagy Eötvös József európai léptékű nemzetiségi és oktatási törvénye is már ezé a századé lesz. Persze, 1887-ben az első pesti villamosról még hiányzanak a piros-fehér-zöld zászlót a stadionokba, koncertekre cipelő suhancok. A 150 éve született Petőfit néhol már fejükön nemzeti szín szalaggal köszöntik, „avatják fel” a diákok 1973-ban. Az István, a király rockopera körül kerengő, nemzeti-szín őrület pedig már korunk gyermekéé. Jó volna hinni, hogy a lelkesedés nemcsak a zenének vagy Vikidál robosztus temperamentumának szól, de az országló erő szimbólumának, a győzelem, az önbizalom megélhető érzésének is. A szabadságnak, mint megannyi március. Bóka Róbert Aranytollas lett „a Rab Feri”, ahogy őt oly sokan ismerik Pécsett és Baranyában. Emlékezetesek a bányászokról, munkásokról, kistisztviselőkről szóló riportjai, portréi, karcolatai: bármihez nyúlt, nagy életismeretről, őszinte emberségről tanúskodó írások kerültek ki a keze alól. Riportjai könyvalakban is megjelentek. Négy éve nyugdíjas. Tíz éve írja heti rádió jegyzeteit, amelyek sokkal többet jelentenek, mint egy-egy rádióműsorról szóló véleményt. Rovatát sokan olvassák, és sok levelet kap. Rab Ferenc a pécsi közélet ismert és népszerű alakja: olvasóinak és kollégáinak szeretete veszi körül. Kitüntetések március 15-e alkalmából A Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztere által a magyar felsőoktatás területén iskolateremtő, nemzetközi elismertségű munkájáért Szent-Györgyi Albert-díjban részesül: Beck Mihály akadémikus, a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára, Benda Kálmán akadémikus, a Ráday Gyűjtemény igazgatója, a történelemtudomány doktora, Benedek István író, Csepregi Pál, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanára, a mezőgazda- sági tudomány doktora, Flerkó Béla akadémikus, a Pécsi Orvostudományi Egyetem egyetemi tanára, intézeti igazgató, Gál Ferenc, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia professzora. Király Tibor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, Kisfaludy Antal, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára, a műszaki tudomány kandidátusa, Lányi Miklósné, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola intézetvezető főiskolai tanára, a pszichológiai tudomány kandidátusa, Retter Gyula, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára, a műszaki tudomány kandidátusa, Ritoók Zsigmond akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, Róna-Tas András akadémikus, a József Attila Tudományegyetem egyetemi tanára, Spät András, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem egyetemi tanára, az orvostudomány doktora, Székely Csaba, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, Székely György akadémikus, a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, Szépfa- lusy Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, Tajnafői József, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a műszaki tudomány kandidátusa, Tandori Károly akadémikus, a József Attila Tudományegyetem egyetemi tanára, Tímár János, a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem egyetemi tanára, a közgazdaságtudomány doktora, Vekerdi László, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára tudományos főmunkatársa. Az alap-, közép- és felsőfokú oktatási-nevelési területen végzett munkájáért és a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenysége elismeréseként Apáczai Csere János-díjban részesül: Bajcsay Pál, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a műszaki tudomány kandidátusa, Bánhegyi László, a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanára, Gomba Szabolcs, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Pathológiai Intézete tanszékvezető egyetemi tanára, az orvostudomány kandidátusa, Grétsy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem főiskolai tanára, a nyelvtudomány kandidátusa, Rajczy Péter nyugdíjas gimnáziumi tanár (Pécs), Hunyady György né Gárdonyi Zsuzsanna, a Budapesti Tanítóképző Főiskola főigazgatója, a neveléstudomány kandidátusa, Janza Károlyné, a budapesti V. kerületi Álkot- mány utcai Általános Iskola szaktanácsadója, Jeleníts István, a Piarista Rend magyarországi tartományfőnöke, a hittudomány doktora, Keserű Bálint, a József Attila Tudományegyetem egyetemi tanára, az irodalomtudomány kandidátusa, Kromek Sándor, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanára, Kutas Ferenc, az Állatorvostudományi Egyetem rektorhelyettes egyetemi tanára, az állatorvostudomány kandidátusa, Kuti Gusztáváé, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója, Légrádi Imre, a soproni Széchenyi István Általános Iskola és Gimnázium regionális szakértője, Muntag Andor, az Evangélikus Teológiai Akadémia tanszékvezető tanára, Nagy Andor, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola tanszék- vezető főiskolai tanára, a nyelv- tudomány kandidátusa, Négyesiné Pásztor Zsuzsanna, a Lajtha László Zeneiskola tanára, Nógrádi Pál, a Fővárosi XIII. kerületi Állami Zeneiskola szaktanácsadója, Nyíri Tamás, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia nyugalmazott egyetemi tanára, a filozófiatudomány doktora, Polányi Imre, a Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense, a történelem- tudomány kandidátusa, Poszler György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, az irodalomtudomány doktora, Rédeiné Szécsényi Dorottya, a budapesti VIII. kerületi Mosonyi utcai Általános Iskola és Diákotthon gyógypedagógiai tanára, Roskó Mária, a soproni Petőfi Sándor Általános Iskola tanára, Sipos Mihály, a Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium igazgatója, Szabó Árpád akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott tanácsadója, Szabó Kálmán akadémikus, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, Szendrő Péter, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyetemi tanára, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, Szentirmai Lászlóné, a Soós István Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet mérnöktanára, Szentirmay Lyane, a Madách Imre Gimnázium tanára, Tóth Ferencné, a budapesti Bocskai István Általános Iskola igazgatóhelyettese, Tóth István nyugalmazott főiskolai tanár, (Pécs). Az alap- és középfokú oktató-nevelő munkát végző tanároknak, a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő tevékenységükért Németh László-díjban részesülnek: Andrási Júlia, a budapesti 50. számú Szakmunkásképző és Szakiskola igazgatója, Csabai Mária, a budapesti Széchenyi István Általános Iskola tanára, Faragó Viktória, a dunapataji Zeneiskola igazgatója, Horváth Imelda, a soproni Szent Orsolya Rend Római Katolikus Általános Iskola igazgatóhelyettese, Jávorfi Jánosné, a pécsi Apáczai Nevelési Központ Általános Iskola igazgatója, Juhász Lászlóné, a békéscsabai Hugonnai Vilma Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóhelyettese, Kapás Józsefié, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium igazgatóhelyettese, Kocsis Antalné, a budapesti XIII. kerületi Radnóti Miklós utcai Általános Iskola igazgatóhelyettese, Koller Nándor, a zalaegerszegi Ganz Ábrahám Műszaki Középiskola tanára, Kovácsné Váraljai Klára, a paksi Bezerédj Általános Iskola tanára, Kőszegi Miklósáé, a budapesti V. kerületi Ének- Zene tagozatú Gyakorló Általános Iskola vezető tanára. Lengyel Sándomé, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium tanára, Moór Ágnes, a budapesti Szent István Gimnázium tanára, Németh János, a tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola tanára, Polgár Marianna, a pécsi Művészeti Szakközépiskola zongoratanára, Stuller La- josné, a szőlősgyöröki Latinka Sándor Gyermekotthon nevelője, Takács László, a budapesti Madách Imre Gimnázium tanára, Wiedemann László, a Fővárosi Pedagógiai Intézet szak- tanácsadója, Zsoldos János, a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola tanára, Zsótér Zsuzsanna, a budapesti XIV. kerületi Általános Iskola tanára.
