Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-11 / 70. szám
8 uj Dunántúli napló 1992. március 11., szerda A hagyomány határai Csevely A Pécsi Extra Kováts Kolos vendégszerepléséről tudósított „Csevely a kékszakállúval” címen. Köztudott, hogy az ly betűs szavak helyesírása milyen sok bosszúságot okozott és okoz mind a mai napig kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az ly betűt, amelynek az elhangzó beszédben j hangértéke van, a magyar helyesírás harmadik alapelve, a hagyomány tartotta és tartja életben. Ez teszi kötelességévé mindazoknak, akik kényszerből vagy jószántukból tollat ragadnak, hogy megtanulják, mikor kell /y-et és mikor j-1 írni. Megkülönböztetésüket nemcsak a hagyománytisztelet követeli meg, hanem a magyar helyesírásnak az a fontos jellemvonása, hogy értelemtükröző írásrendszer. Minden olvasni és írni tudó ember számára első tekintetre világos a jelentéskülönbség a folyt és a fojt, a súlyt és a sújt, az estélye és az estéje stb. között. (Például Toldi estéje és nem estélye!) Van néhány közkeletű szó, amelynek leírásakor elbizonytalanodunk. Ilyen például a muszáj, dévaj, duhaj, karaj, tutaj és a hangadással, hangoskodással összefüggő szavak, mint a kacaj, moraj, ricsaj, robaj, zsivaj, zörej és a kipécézett röhej a cseréjjel együtt. A röhej benne van a Helyesírási tanácsadó szótárban, a cse- vej sajnos nincs. A háború után A magyar helyesírás szabályai 10. kiadásának előkészítő szakaszában a javaslattevésre felkértek „elsősorban pedagógusok” jelentős százaléka követelte vagy indítványozta az ly törlését a magyar betűk sorából a magyar helyesírás demorkati- zálásának jelszavával. Szerencsére a Gergelyek, Ká- rolyok, Mihályok megvédték nevük írásmódját és ezzel az ly becsületét is. Azóta ez a kérdés lekerült a helyesírási reform napirendjéről olyannyira, hogy a 11. kiadás előkészítésekor szóba hozták. Annak idején a hagyomány hívei és védelmezői a pontos j kizárólagos érvényesítését palánkhelyesírásnak nevezték a palánkokon és a házak falán gyakran olvasható firka Hűje Pisti! alapján. Szóval a csevej-1 nem a pa- lánkhelyesírás alapján, hanem a ma érvényes és kötelező magyar helyesírási szabályok szerint írjuk pontos 7-vel. Rónai Béla A pécsi helyőrségi klubról Nyitás a város közepén Ritka eset, hogy egy közművelődési intézményben valakinek nem főnöke van, hanem parancsnoka. Szokatlanul hangzik ez az én fülemnek, de a pécsi helyőrségi klubban dolgozók teljesen természetesnek veszik. A klub nevét is jó memorizálni. sok hasonló művelődési ház. Sajátosság, hogy ez az intézmény kizárólag a honvédség fennhatósága alá tartozik, ők a fenntartók. Ez persze azt is jelenti, hogy ha csökken az ő támogatásuk, csökken a miénk is. Az a kérdés sem először vetődik fel. rendszerre - mondja az igazgató. -Az itteni csoportjainknak fellépési lehetőséget biztosítunk, kicsit menedzseljük őket, amennyire tudjuk. Szponzorokat is kellene keresni, sok személyes kapcsolattal, ismeretséggel. De mecénásokból nagy hiány van. Hamarosan megkezdik a pécsi helyőrségi klub homlokzatának felújítását. Fotó: Proksza László mert a közönség már a sokadik nevén tisztelheti az intézményt. Ezek a változások talán azt is jelzik, miképpen kereste magának a helyet ez a ház, hogyan próbálta a szerepei közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. Három-négy évvel ezelőtt érezhető nyitás kezdődött, s a régebben csak a tisztek számára fenntartott hely a nagyközönség előtt is kitárta kapuit. A város egyre jobban megismerte a nevét, s érdemes lett az alsó éttermi részből felsétálni az emeletre is néha-néha. A legemlékezetesebb tárlat tavaly a kínai kiállítás volt, 12 000 néző látta. A mostani Menóra e sikernek egy kisebb részét idézi vissza.- Amikor idejöttem- kezdi a ház vezetője, Tölgyesi Márta- ,arra gondoltam, hogy ha a házaknak van valamilyen specialitásuk, a miénk is helyet kaphat köztük. Másfelől pedig meg kellett találnunk a betöltetlen luka- kat, azokat az egyébként értékes produkciókat, melyekkel nem foglalkoznak. Az, hogy a ház a város közepén van, tény, de ezt föl kellett ismernünk, használnunk kellett ezt az adottságot. A belvárosban egyébként sincs hogy a honvédségnek feladata-e sporttal, kultúrával foglalkozni. Náluk is leépítés várható. Más művelődési intézmény is rákényszerül arra, hogy területének egy részét bérbeadja, többnyire vendéglátóipari egységnek, hogy aztán a befolyt összegből támogassa magát. Ez a gyakran vitatott eljárás mindenesetre a helyőrségi klubban lehetővé tette, hogy eltartsák magukat az első szintet bérlő két kft befizetéseiből. Itt fog nyílni az első pécsi olasz étterem, az udvarban pedig a nyárra viszatér a söröző. Elindul hamarosan a homlokzat felújítása, az eredeti formát szeretnék visszaállítani. Az emeleten a kiállítóterem, a színházterem és egy klubhelység hasznosítható, a tisztek zártkörű klubja a pedig a legfelső szintre kerül. Most ott is átalakítás folyik. Ebben a házban az alapfeladat az, hogy a helyőrségben élő tisztek szabadidejéhez ajánljanak programokat, kulturálódási lehetőségeket, tanfolyamokat. Ha marad még energia, jöhet a külvilág. Voltak és lesznek is arányeltolódások.- Szükség van erre a hálózati A látogatottságra egyelőre nincs panasz, bár néha kissé idegesítő lehet, ha valaki azzal rohan be, „na hol az olcsó ruha vásár?”. De érdemes bejönni a nyelvtanfolyamokért, szakkörökért, s itt kapott otthont a már külföldön is járt PRO-VOCAL énekegyütes, a gimnazistákból alakult VA-JAZZ, a két hónapja művészeti szaközzépistákból szerveződött, s az első koncertjére készülő Big Band. Évente legalább egy bemutatót tart az ARMA amatőr színpad, mely mai formájában négy éve áll fenn, de a hatvanas évektől indult, és az ARMA gyermekszínpad, mely már hetedik éves. A két csapat legújabb produkciói, a Tom Sawyer kalandjai és a Pinokkió most is látható. Amikor zárásképpen arról beszélgetünk, milyen is ma egy művelődési ház szerepköre, mit tegyen ma a népművelő, igazából csak egy válasz adódik, s ez a változtatni, változni tudásról szól. Meg arról, hogy ma mindenhez tudás kell, ötlet és kapcsolatok. Vagyis: nincs külön szabály gazdaságra, művelődésügyre és másra. Csak az életre. H. I. Gy. Elveszett városrész, avagy: élet a peremvidéken Egyesület a külvárosiakért Jó és rossz hírek fogadnak, amikor a Külvárosi Művelődési Egyesület dolgairól érdeklődöm. A tavalyi közművelődési pályázat baranyai nyertesei között a hátrányos helyzetűek kulturális és szociális támogatására 300 000 forintot kaptak. A pénz már itt van, így a három évvel ezelőtt alakult egyesület kicsit jobb kondíciók közt folytathatja működését. Ráfér minden támogatás, tekintve, hogy a terület, melynek gondjaiból felvállalt, Pécsnek azon része, ahol legsiralmasabb az infrastruktúra,-itt a leggyengébb a szociális és kulturális ellátottság, a közművelődési tevékenységet folytató intézmények, klubok egyre-másra zártak be. A meszesi, gyárvárosi, s az attól keletre eső városrészek lakói többnyire fizikai dolgozók, nyugdíjasok, akiknek nincs annyi pénzük, hogy beljebb költözzenek, nagyobbra, szebbre cseréljék lakásukat, jobban ellátót területre meneküljenek. Itt a legmagasabb a cigány lakosok száma is. Az egyesület célja az alapításkor az volt, hogy az itt élők között egy információs, szociális és kulturális hálózatot hozzanak létre, egyfajta szolgálatot, melyben érdeklődők, segítők és szakemberek együtt dolgoznak, felkarolva a helyi kezdeményezéseket, közéleti aktivitásra kényszerítve a peremterület lakosságát. Hogy ez a szándék menyire vált be, arról az egyesület elnökével, Gelencsér Jánossal beszélgettem.- Az elmúlt időben sok szociális akciónk volt. A legsikeresebbek a kedvezményes vásárok lettek, húst, zöldséget, lisztet, cukrot ruhát sikerült olcsóbban idehoznunk. Nyugdíjasoknak, gyerekeknek szerveztünk programokat, itt, a József Attila művelődési házban. Nem volt egyszerű ideszoktatni az embereket, ingyenes fúvószenekari koncertet rendeztünk például, folklór- műsort, csak hogy jöjjenek. A ház ingyen ad helyet az egyesületnek, egyébként a jogutódja is, ha valaha megszűnne. Most alakul újjá az egyesületünk, új vezetősége lesz, de az eredeti céljaink nem változnak. Tovább szeretnénk lépni az idén, vannak új terveink, de a megvalósítás már a most megválasztottak dolga lesz. Legalább 30 000 embert érinthet az, amit ez az egyesület elérhet, felmutatni tud. Együtt dolgoznak mindenkivel, aki a közös célért tenni akar, így a Fehérhegyi iskolával is, ahol a „Külváros, mint iskola” című, szociálpedagógiai alapon szerveződő speciális képzés folyik. Ennek kiszélesítése van most soron, s mert megkapták a Dobó István úti alagsort (a volt ingyenkonyhát), a megmaradt konyhai részen főzőiskolát terveznek gyerekenek. A speciális foglalkoztatásban együttműködik a művelődési ház, s az egyesület is az iskolával. Az egyesület a kapott helységekben nyugdíjasklubot is szeretne, ezen felül pedig olyan előadássorozatot is, ahol mező- gazdasági ismereteket lehetne elsajátítani. Éhez a munkához a TIT segítségét kérik. Nem csupán anyagi szempontból siralmas az itt élők helyzete. Az iskolázottság alacsony, a gondolkodásmód elmaradott, minimálisak a kötődések, s az előítéletekkel sem sikerült leszámolni. Mindez azért is lényeges, mert nem ez az egyetlen területe a városnak, mely egyre inkább leszakad szociális-kulturális értelemben, s az itt élők a magukra maradás élményét élik át. Ha végignézünk a perem- kerületeken, a művelődési, kulturálódási lehetőségek csökkenését láthatjuk, ha nem egyenesen a megszűnésüket.-Az idén is pályázunk - mondta az elnök - ,és tovább dolgozunk. De meg kell mondanom, nagyon nehéz... Ilyen helyzetben minden számít. Az öt varrógép, a most kapott fóliavágó, a kis ünnepi megemlékezések, alapítványoktól érkező pénzek, a várostól kapott támogatás. Mégis, amikor a busz felé igyekezve átvágok néhány huzatos lépcsőházon, kopott falak között, olcsó levesek szagát érzem, és makacsul az jár a fejemben, hogy talán ez a hely már nincs is a földgolyón. H. I. Gy. Az utolsó találkozás Mátyás király és Janus Pannonius - pécsi rézmetszeten Jékely Zoltán Sopronban olyan rézmetszetet talált, amely a könnyeit törölgető Mátyás királyt ábrázolja Janus Pannonius egyszerű koporsójánál. Jékely megvette a rézmetszetet és elküldte Pécsre a Jelenkor akkori főszerkesztőjének, Szederkényi Ervinnek. Tőle hozzám vándorolt az érdekes metszet. Ismeretes, hogy amíg Hunyadi Mátyás háborúival új és új területeket hódított meg, addig idehaza Vitéz János esztergomi érsek és Janus Pannonius összeesküvést szőttek ellene. Bonfini szerint a két főrendet számos főur követte: hetvenöt vármegye közül hatvanhat tagadta meg az adófizetést. Az összesküvés híre Mátyást váratlanul érte. De úgy viselkedett, mintha a „mende-mondá- nak” nem adna hitelt. 1471 júliusának végén mégis Budán termett, és nem vérrel, hanem ésszel, főleg kitüntetések, adományok osztogatásával az ösz- szeesküvőket levette lábukról. Csupán kettőnek nem kegyelmezett: vitéz János 1472 februárjában cselvetéssel elfogatta és Visegrádon őriztette. Később azonban a betegeskedő főpapot esztergomi székhelyére engedte visszavonulni, ahol a kiállott testi, lelki gyötrelmek hatására 1472. augusztus 9-én eltávozott az élők sorából. A pécsi püspököt, Janus Pannoniust Mátyás nem tudta megtalálni, mert Es- chenloer szerint Janus „ ... nagy kinccsel horvát földre vonult, titokban a zágrábi püspök egyik erős várába menekült a király elől.” A Zágráb melletti Medve várában érte Janust a halál 1472. március 27-én. Az elhunytat a vár alatt fekvő Remete nevű helyiség kolostorának templomában temették el. Bonfini, Piero Valeriano és mások szerint Janus Pannonius holttetemét a pécsi káptalan egy szurkozott ládában Remetéről titokban Pécsre szállíttatta, és a dóm altemplomába rejtve tartotta. Mátyás király pécsi látogatásakor megtudta, hogy nagy ellenfele, akit 1464-ben még udvara fényének és ragyogásának nevezett, „hozzá méltatlan módon” a pécsi Bazilika egyik kápolnájában nyugszik elrejtve. Maga elé hozatta a koporsóban nyugvó tetemet, és a váratlan visszontlátástól megrendülve könnyekre fakadt. Ezt a jelentetet örökítette meg a rézmetsző. A kép aláírása: „Es entfielen Thränen des Mitleids dem Auge des besten Fürsten. ” (A legjobb fejedelem szeméből a részvét könnyei hullottak.) A kép alján baloldalt delineator (rajzoló): Buck, - jobbról pedig a sculptor (véső): J Mansfeld neve olvasható. A metszet hitelességét egyrészt a stilizált képnek a székesegyházi altemplom régi rajzához való hasonlósága, másrészt a rajzoló pécsi volta is alátámasztja. Buck József ugyanis a bécsi képzőművészeti akadémia építészeti iskolájának bevégzése után vándorútra kelt. 1780-ban azonban Pécsett megrekedt, mert beleszeretett Spett Ferenc pécsi szobrász Borbála nevű leányába. Benősült a céhmester családjába, és megkapta a városi polgárjogot is. 1786-tól 1815-ig a pécsi rajziskola tanítója volt. 1805-ben ő készítette el a pécsi székesegyház gótikus alaprajzát, és minden bizonnyal a dóm altemplomát stilizáltan ábrázoló kép rajzát is a rajtalevő személyekkel. A kép rézmetszője, Johann Mansfeld, annak a régi bécsi rézmetsző családnak egyik érdemes tagja, aki szívesen illusztrált portrékat, zsebkönyveket. Buck bécsi tanulmányai alatt köthettek egymással barátságot. Janus Pannonius földi maradványait a történtek után Mátyás parancsára díszes kőszarkofágban helyezték el, rajta az önmaga által írt sorokkal: „Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először Jöttek a szent Helikon zöld- koszórús szüzei. ”
