Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-09 / 68. szám

1992. március 9., hétfő aj Dunántúli napló 7 Tőkeemelés a CARBON-nál Mire számíthatunk ? A befektető sérelmei: az extra kamatterhek és a magyar munkamorál A vállalat cipőüzeme főleg szovjet exportra termelt tok azonos fazonból legfeljebb ötezer példányban készülnek, akkor viszont több színben. Ezért a régiek mellett megcéloz­tunk új piacokat is, így például belföldön és Nyugat-Éurópá- ban.- Milyen eredménnyel járt ez a próbálkozás?- Kezdjük a régi kapcsola­tokkal. Keleten továbbra sincs pénz, nem támogatják a barter- szerződéseket, túlzottan köz­pontosított a gazdaság. A fej­lődő országokban nincs fizető­képes kereslet, s mivel a mun­kabérek igen alacsonyak, a tő­kés nagyipar itt már beépült, he­lyi termeléssel elégítik ki a mi­nimális igényt, nincs szükség behozatalra. Nyugatra viszont, vagy nagyon olcsó árakkal, vagy extra minőséggel lehet. Ebben a szellemben tértünk át zömmel egyféle termék - gye­rekcipő - előállítására, s ma már szezononként össztermelé­sünk egyhatódát Ausztriában, Svájcban, Németországban ér­tékesítjük. a gondoknak az enyhítésére haj­tottuk végre. Azt is el kell azon­ban mondani, hogy minden ma­gyar vállalat 30-40 százalékkal elmarad a hasonló nyugati gyá­rak termelékenységétől. A helyi szakember gárda képzett, de el­idősödött, s erélytelen, nem akar senki senkinek ártani. Hoz­tunk például egy gyakorlott osztrák termelésirányítót Kom­lóra, de mindennaposak vele az összetűzések, mert tőle várják az alkalmazkodást.- A létszámban terveznek-e még változásokat?- Ha minden piaci ajánlatot elfogadnánk, akkor a mostani 1300 fő helyett akár 2000 em­bert is foglalkoztathatnánk. A célunk azonban nem termelés- növelés, hanem a minőség javí­tása. Terveink szerint az opti­mális létszám 1000 fő, akiknek új beruházásokkal, megfelelő gépesítéssel állandó munkát, normális béreket és munkakö­rülményeket akarunk biztosí­tani. Amiről nem beszélt Walter A konfekció üzem varrodája A komlói CARBON Köny- nyűipari Vállalat - termékei: cipők, konfekcióruhák, bútorok - több, mint másfél éve alakult részvénytársasággá. Eközben sok minden megváltozott a cég házatáján, de az bizonyos, hogy ami eddig történt, az kivételes példája egy reményvesztett, ki­látástalan helyzetű könnyűipari cég - sújtva az ágazat összes problémájával - talpraállásá- nak. Ez oly mértékben sikerült, hogy a vegyesvállalat létreho­zásában döntő érdemeket szerző SOCIEDADE S.P.A. luxem­burgi bejegyzésű befektetési társaság a kezdeti 51 százalékos részesedését a napokban har­madszor növelte, így már há­romnegyed részben ők a vállalat tulajdonosai. A S.S.P.A. egyéb­ként eddig 500 millió dollárt in­vesztált különböző európai részvénytársaságokba, de Ma­gyarországon a legnagyobb ér­dekeltsége ebben a vállalkozás­ban van. A kezdeti, örökölt nehézségekre Walter Väthjunker német textil szakember, az S.S.P.A. igazga­tósági tagja így emlékszik visz- sza:- A komlói könnyűipari vál­lalat korábban termékeinek (ci­pőgyártás) közel háromnegyed részét keletre exportálta, mara­dék kapacitásában pedig 6 nyu­gati országnak végzett bérmun­kát. A kritikus helyzetben - 1990-re a rubelexport harma­dára esett vissza - a nyugati munkamegrendelők többszöri megkeresésre sem mutattak semmiféle érdeklődést vegyes­vállalat alapítására.- Önök ennek ellenére tőke- befektetőkként jelentkeztek. Miért Magyarországon, s mért éppen ennél a vállalatnál?- A magyarországi befekte­tést azért választottuk, mert itt tradicionálisan jó kapcsolataink vannak. Sokan elmondták már azt is, hogy itt van Közép-Ke- let-Európa központja, de egy üzletember számára ez a tény sosem válik közhellyé. Szá­munkra az is döntő érv volt, hogy a magyarok alkalmazkodó képessségét tartjuk a legjobb­nak a figyelembe vehető orszá­gok közül. A CARBON-ra pe­dig azért esett a választás, mert egy pesti üzleti tárgyaláson (vé­letlenül) megismertük egymást. Mi akkor befektetési lehetősé­get kerestünk, ők külföldi part­nert. Profiljuk pedig nem volt idegen a számunkra, láttunk fantáziát a közös vállalatban.- Milyen üzleti stratégiával láttak munkához?- Elsősorban a cipőiparról beszélnék, mivel bútorokat csak belföldre gyártunk, azt is egyre kevesebbet, míg konfekcióru­hákat (munkaruha, farmerter­mékek, síruhák) azóta is első­sorban csak bérmunkában ké­szít a cég. Korábban a vállalat évi 7-800 ezer pár lábbelit ex­portált a volt Szovjetunióba, s egy-egy terméksorozat a 80-100ezres szériát is elérte. Ma már nincsenek ilyen mam- mutüzletek, de a mammutválla- latoknak is befellegzett a köny- nyűiparban. Most az Rt. maximális kapa­citása négyszázezer pár cipő, s a legnagyobb darabszámú soroza­- Hogy ítéli meg az Rt. múlt évi teljesítményét?-Kis nyereséggel, 11,5 mil­lió forinttal zártuk 1991-et (a forgalom 820 millió forint volt). Elképzeléseink szerint ennek a nyolcszorosa lenne az elvárható reális haszon. Több összetevője van annak, hogy ez így alakult. Az „örökölt” gépek, technoló­giák elavultak, indokolatlanul magasak a hitelek kamatterhei, melyek az utóbbi években ráa­dásul megsokszorozódtak. Az eddigi háromszori tőkeemelést - a mostanit is - éppen ezeknek Väthjunker, de idekívánkozik: A másfél év alatt az átalakult CARBON eljutott odáig, hogy termékszerkezetével rugalma­sabban tud alkalmazkodni a pi­aci változásokhoz, így például a férfi cipő- és csizmagyártás he­lyett egyre inkább a gyermek­cipő-készítés lesz a fő profil. Terveik között szerepel az is, hogy idén már termékeik ne­gyedét Nyugat-Európában sze­retnék értékesíteni, de a hazai piacon is jobb pozícióra töre­kednek. Mészáros Endre Örüljünk: immár a portugál miniszterelnök is bizakodik ab­ban, hogy Magyarország az ez­redforduló előtt teljes jogú tagja lehet a Közös Piacnak. Örül­jünk? A Gazdasági Kamara megál­lapította, hogy csupán a vállala­tok 1 százaléka eléggé tájéko­zott az Európai Közösség mű­ködéséről. Megjelent ugyan magyarul az EG jogszabályai­nak gyűjteménye, de az érdekel­tek egy részét - legalábbis az első jelzések szerint — a könyv nem érdekli. Tulajdonképpen mire szá­míthatunk? Talán csak nem azért érzik feltűnően sokan fe­leslegesnek az „eurojog” meg­ismerését, mert a közös piaci tagság ügyében is él a sültga­lambvárás nagymúltú magyar hagyománya? S mit kell tennünk? Alois Mock, az ugyancsak az EK felé törekvő Ausztria külügyminisz­tere éppen Budapesten hívta fel a figyelmünket arra, hogy Ma­gyarország európaisága nem a kívánságokon múlik, hanem „előbb át kell szervezni a ma­gyar gazdaságot, fel kell készí­teni az óriási kihívásra”, mert „ha most csatlakoznának, a ver­seny tönkretenné a vállalatokat, s a polgárok joggal úgy érez­nék, hogy a Nyugat gyarmato­sítja az országot.” Ez röviden annyit jelent: ala­posan készüljünk fel Európára, hogy ne legyünk mi se ilyen, se olyan gyarmat. Új történelmi lecke, magyaroknak? Hisszük, nem hisszük, az. Kocsis Tamás Hol mennyi ? Az iparilag legfejlettebb ho- szonnégy ország gazdasági együttműködésének szervezete, az OECD most nyilvánosságra került adatai szerint Svájcban részesül a legnagyobb támoga­tásban a mezőgazdaság: az ag­rárágazat bevételeinak het­vennyolc százaléka védőintéz- kedéskeből és dotációkból származik. Nem sokkal kevesebb a me­zőgazdasági termékek védett­sége Japánban sem ahol a bevé­telek 68 százaléka valamilyan, állami forrásokra épülő támoga­tás. Svédországban ez az arány 59, az egységesen szabályozott 12 közös piaci országban 48, a szomszédságunkban lévő Ausztriában 46, Kanadában 41, az Egyesült Államokban 30 százalékos az agrártermékeknek nyújtott, az ágazaton kívülről származó dotáció. A mérleg másik oldalán Új-Zéland áll, ahol mindössze a parasztgazda­ságok bevételének 5 százaléka valamilyen állami támogatás, Ausztráliában pedig az arány 11 százalék. A mezőgazdaság támogatá­sának mértéke és módja a nem­zetközi vámunió, a GATT 1986-os Uruguay-i konferenci­ája óta állandó viták tárgya. Az állami dotáció kérdése a Közös Piac társult tagjaként immár közvetlenül ériniti a ma­gyar mezőgazdaságot, amely mind kisebb támogatásban ré­szesül. (FEB) Privatizáció Az idén január végéig 10,3 milliárd forint volt az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) pri­vatizációs bevétele - derül ki az ÁVÜ most elkészült, a privati­záció eddigi tényeit ismertető tájékoztatójából. Tavaly az ösz- szes bevétel 40,12 milliárd fo­rintot tett ki. Az Állami Vagyonügynök­ség összegzése szerint eddig összesen 242 az elfogadott át­alakulások száma, vagyis ennyi állami vállalat alakult át gazda­sági társasággá a privatizációval összefüggésben. E cégek könyvszerinti állami saját vagyona 350,9 milliárd fo­rint. Ennél magasabb a tranzakciók során elismert érték, vagyis az az összeg, amelyért a cégek el­keltek. A 350,9 milliárd forint­tal szemben e cégek értéke 473,15 milliárd forint. Az átalakult cégek közül 34 úgynevezett egyszerűsített pri­vatizációval értékesült. Itt a megmozdult vagyoni érték 2,93 milliárd forint. A legnagyobb részt a vállalati és a befektetői kezdeményezésű privatizáció érintette: 288,06 milliárd forint állami vagyon került magántu­lajdonba. Az előprivatizációs program keretében eddig összesen 3787 üzletet hirdettek meg, ezek kö­zül 3416 vett részt árverésen. A privatizált üzletek száma pedig 2354. A tájékoztató megállapítja, hogy ezidáig a privatizációs tranzakciók során összesen 58,71 milliárd forint értékű kül­földi tőke jelent meg. A vegyes vállalatokban a külföldi része­sedés aránya átlagosan 40 szá­zalék feletti. (MTI) Svédországi tapasztalatok Tömegközlekedési tarifaközösség? Tömegközlekedési tarifakö­zösség? Igen, ilyen is létezik, néghozzá Svédországban. A >elga PRODATA Elektronics ég jóvoltából több hazai köz- ekedési szakembernek, köztük ír. Kiss Elemérnek, a Pannon Volán Vállalat igazgatójának és Albert Ferenc igazgató-helyet­tesnek módja volt a közelmúlt­ban tanulmányozni ezt a mo­dellt, amit talán követni is lehet majd hazánkban. (A PRODATA-ról a világ egyik legjelentősebb jegykeze­lési és érvényesítési rendszerét gyártó cége, amelynek eszkö­zeit és szisztémáját számos or­szágban, így Svédországban is alkalmazzák.) A magyar szakemberek Gö­teborgban és környékén nézték meg, hogyan működik a tarifa- közösség, milyen műszereket, berendezéseket használnak. Mint a pécsi volánosok elmond­ták, a tarifaközösség lényege, hogy egy adott területen regio­nális részvénytársaság - ennek tagja többek között a régió va­lamennyi önkormányzata - jön létre, amely egységes díjszabási elvek alapján működteti a tö­megközlekedést. A társaság rendszeresen pá­lyázatot hirdet, s ez alapján dől el, hogy a pályázók közül kik­kel kötnek üzemeltetési szerző­dést. Természetesen azok kap­nak megbízást, akik a legked­vezőbb feltételekkel, a legki­sebb költségekkel képesek dol­gozni. Érdemes megemlíteni, hogy a különféle eszközöket, az infrastruktúrát az rt. adja. Dr.Kiss Elemér hozzátette, hogy Svédországban is - csak­úgy, mint a világon mindenütt - veszteséges a tömegközlekedés, de a tarifaközösségnek - ezen a régió helyi- és távolsági közle­kedése is értendő - köszönhe­tően a ráfizetés 20 százalékkal kevesebb, mint korábban volt. Az üzemeltetési költségek és a tarifa-bevétel közötti különbsé­get, tehát a ráfizetést az önkor­mányzatok saját költségvetési keretükből finanszírozzák. A tarifaközösséghez szerve­sen tartozik valamilyen számí­tógépes jegykiadási és érvénye­sítési rendszer: a Göteborg kör­nyékiek a PRODATA cég rend­szerét alkalmazzák, amellyel nagyon elégedettek. Nem is csoda, hiszen minden az utasért történik; például arra is lehető­ség van, hogy egy mágneskár­tyával - ha úgy tetszik ez a bér­let - a tarifaközösség vala­mennyi járművét használják addig, ameddig a kártya érvé­nyes. Talán felesleges is hozzá­tenni, hogy jegy- mágneskár­tyaváltó automaták, érvényesí­tési és ellenőrzési berendezések részei a rendszernek. A költsé­gek megtakarításán túl azonban nem lényegtelen szempont, hogy 180 féle jegyet képesek használni, így például a göte­borgi nyugdíjasnak délelőtt le­hetősége van olcsóbban utazni, amikor nincs nagy forgalom, azaz szelektáltan is támogatni tudják az utazói rétegeket. A legnagyobb előnye azon­ban, hogy teljes utasforgalmi adatot ad valamennyi útvonalra, tetszőlegesen kiválasztott idő­tartamra, s ez alapján készíthető a menetrend. Egyelőre még tá­volinak tűnik az ilyen rendsze­rek hazai megvalósítása, de a volánosok hangsúlyozták, va­lamilyen hasonló formájú tari­faközösség kialakítása három, négy éven belül nálunk is elke­rülhetetlen lesz. Ehhez azonban a települési önkormányzatoknak is lépni kell, s persze létre kell jönnie egy koordináló szervezetnek. Roszprim Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom