Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-12 / 42. szám

10 uj Dunántúli napió 1992. február 12., szerda Tábori lelkészek értekezlete (MTl-Panoráma) „A kato­nák feladata nem elsősorban a háborúzás, hanem az, hogy megelőzzék a háború kitörését a védelem kellő eszköztárával, a biztonsági politikával, a béke­időben kialakított együttműkö­désekkel.” Aki ezt kifejtette, Giovanni Marra, püspök-tábor­nok, az olasz tábori lelkészek vezetője, s szavai a tábori lelké­szek 3. Nemzetközi Konferen­ciáján hangzottak el az olasz vezérkar épületében, ahol 23 országból gyűltek össze a had­seregekben szolgálatot teljesítő tábori lelkészek különböző fel­ekezetekből. Katolikus papok, protestáns lelkészek, zsidó rab­bik, ortodox, anglikán és meto­dista egyházakhoz tartozó sze­mélyek - mind katonai egyen­ruhában. rangjelzéssel a vállu­kon. Tanácskozásukból az tűnt ki, hogy a tábori lelkészek legfőbb gondja a béke. Erre intette őket II. János Pál pápa is, aki fogadta a részvevőket a tanácskozás vé­gén a Vatikánban. „Imádkozza­tok szüntelenül a békéért, amely Isten adománya” - ajánlotta fi­gyelmükbe. A lelkek gondozása, az em­beri méltóság és személyiség tiszteletben tartása valószínűleg igen kényes és nehéz feladat a világ minden hadseregében, amelyek, sajnos, mégiscsak a gyilkolásra és rombolásra léte­sülnek, szigorúan hierarchikus, parancsteljesítő szervezeti for­mákban. A római nemzetközi értekezlet újdonsága egyébként a kelet-európai hadseregek kép­viselőinek megjelenése volt. Jöttek részvevők nemcsak Ma­gyarországról és Lengyelor­szágból, hanem a volt Szovje­tunióból is. Fjodor Szokolov, ortodox es­peres, aki az orosz hadsereg tá­bori papjait képviselte, segítsé­get ígért az olasz kollegáknak abban, hogy felkutassák Uk­rajna végtelen mezőin az 1942-43-ban ott elesett, vagy fogolytáborokban meghalt olasz katonák sírjait. Szokolov elmondotta, hogyan vezették be ismét a tábori lelkészi gyakorla­tot a volt Vörös Hadseregben, ahol egész a közelmúltig a ko­miszárok, a politikai tisztek fel­adata volt a „lelkigondozás”. „A többség pártolta, hogy az egyház szerepet kapjon a hadse­regben. Az egész orosz társada­lomban újjáéled most a vallá­sosság és a katonák is tömege­sen fordulnak hozzánk, - mondta Szokolov. A lengyel Slawos Glodz atya is arról beszélt, hogyan szerve­ződött újjá a tábori lelkészi szolgálat 50 évi kommunizmus után. „Nem igaz, hogy klerika- lizálódás folyik Lengyelország­ban, ez csupán visszatérés a normális állapotokhoz” - han­goztatta. A katonák „békére nevelése” alighanem az Öböl-háború ide­jén volt a legnehezebb, számolt be Yves Gounelle, francia pro­testáns személyes élményeiről. „Az a feladatunk, hogy meg­oldjuk a katonák morális és lelki konfliktusait, amelyek a háború és béke, a hivatásuk kapcsán felmerülnek bennük” - magyarázta Giovanni Marra püspök is. Az Irak elleni hábo­rúban nagyon sokan fordultak a tábori papokhoz, lelkészekhez, előadva félelmeiket, kételyei­ket, vagy azért, hogy üzenjenek családjuknak, esetleg végren­delkezzenek bevetés előtt. Marra püspök háromszor járt az iraki fronton, és - mint mondta -100 katona és 80 tengerész keresztelkedett meg ez idő alatt. Virginio Rognoni, olasz vé­delmi miniszter azzal zárta a ta­nácskozást, hogy „a vallásos té­nyező az utóbbi időben fokozott szerepet kap a nemzetek és az egyének életében, így a hadse­regekben is. Úgy tűnik, nem igaz, hogy túlhaladott intéz­mény a tábori lelkészség.” A magyar hadseregből Kecse La­jos és Tabódi István, alezredes tábori lelkészek, és Aranyos Zoltán, protestáns főtanácsos volt jelen a római tanácskozá­son, ahol elhatározták, hogy a következő hasonló nemzetközi értekezletet 1993. februárjában Budapesten rendezik. Magyar Péter A számítógép leleplezi a plágiumot Komputerprogram segítsé­gével leplezhetők azok, akik szellemi terméket tulajdoníta­nak el. Az Amerikai Egészség- ügyi Intézet két tudósa, Walter Stewart és Ned Feder találmá­nyát a bíróságok a szakértői bi­zonyításoknál még nem hasz­nálják, de sokak szerint hama­rosan elkerülhetetlen lesz az íté­letek minél objektívebb meg­alapozásához. A két tudós többek között kimutatta, hogy egy 1990-ben megjelent, a plasztikai sebészet­tel foglalkozó szakkönyv szö­vege és képeinek nagy része megegyezik egy 1980-ban meg­jelent, hasonló témájú művel. Segítőeszközük egy normál ke­reskedelmi forgalomban kap­ható két letapogató és szöveg­felismerő szoftver volt, amelyet egy személyi komputerbe he­lyeztek. A feltalálók szerint legalább 30 olyan jel mutatható ki, amely a plágiumra utal. Pedagógusok, szülők véleménye a közoktatási törvény tervezetéről Még nincs pont a párbeszéd végén Alkalmas vagy alkalmatlan Bár a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium január 31-ével lezárta az oktatási tör­vény tervezetének vitáját, ezzel még nem fejeződött be az a fo­lyamat, melynek során pedagó­gusok, nevelési-oktatási intéz­ményekben dolgozó szakembe­rek, érdekképviseleti szervek, szakszervezetek, pártok oktatá­süggyel foglalkozó szakértői ütköztették álláspontjukat a ter­vezettel kapcsolatban. Az előze­tes vitát a tárca nem hosszabbí­totta meg, de azt közölte: ha lesznek újabb, lényeges meg­jegyzések, azt továbbítani lehet, akár a minisztériumba, akár a kormányhoz, vagy az illetékes parlamenti bizottsághoz. Az utolsó szó tehát még nem hang­zott el, s azt se feledjük, hogy választókerületes képviselők is ülnek a parlamentben, akik a későbbiek során még továbbít­hatják az újabb, vagy az eddig figyelembe nem vett javaslato­kat. oktatási központok szerepe, ahol most milliókért, az önkor­mányzatok jogkörét sértve egy újabb ellenőrző szervet építe­nénk ki, és emellett csorbítódna az intézményi önállóság is. Semmi biztató nincs a bérekre vonatkozóan sem. Úgy látom. teniük a kötelező továbbképzé­sen, illetve, hogy miként minő­sítenék azokat, akik a pedagó­gus-munkakörök e tervezet sze­rinti képesítési feltételeinek nem felelnek meg, de adott esetben évtizedek óta sikeres szakemberek. Amikor több iskola több pe­dagógusával a törvénytervezet­ről beszélgettem, az a benyo­másom alakult ki, hogy szinte mindenki egyetért azzal, új ok­tatási törvény kell, a legtöbben azonban e mostani helyett mást, de legalábbis egy átdolgozott, pontosabb változatot vártak, annak ellenére, hogy tudják, ez még nem jogszabálytervezet. Vissza-visszatérő kérdés volt, alkalmas-e vagy nem a törvény- tervezet a parlamenti vitára. Volt, aki azt is kétségbe vonta, a minisztérium igazán komolyan gondolta az előzetes párbeszé­det. Balogh Edit matematikát tanít egy falusi iskolában. Azt mondja:- Nem . hiszek abban, hogy' igazán számítottak a mi véle­ményünkre. A vita 31-én lezá­rult, de időnk nem is volt arra, hogy érdemben hozzászóljunk. Hiába jelent meg országos na­pilapban 15-én, mi nem tudtunk hozzájutni, nekünk csak a 24-ei Köznevelés maradt. Mire az is eljutott hozzánk, már csak négy napunk volt, s ha veszem, hogy végigbeszéljük az új tervezetet, leírjuk a javaslatunkat, aztán a világ végén postára adjuk, még az sem biztos, hogy egyáltalán odaér időben. Hogyan lehetett volna akkor bármit is beépíteni belőle?! Volt, aki elmondta: elkeserí­tenek tartja, hogy politikai csa­tározások folynak egy ilyen nagyságrendű kérdésben, s elte­relik az emberek figyelmét a leglényegesebb kérdésekről. Pap Csaba tanár szerint:-Látni kell, hogy alapvető hiányosságai vannak a törvény- tervezetnek. Az oktatás finanszí­rozására nincs megfelelő ga­rancia, tisztázatlan a területi erőltetett menetben zajlik a tör­vényelőkészítés, kényszerhelyzet alakult ki. Ha „kétharmados” lenne a törvény, akkor talán át­gondoltabb, kidolgozottabb vál­tozat születne, igaz, hosszabb ideig tartana a folyamat, s ez ta­lán valóban rosszul hatna az ok­tatás folyamatosságára. Viszont ha „feles ”, akkor könnyebb ké­sőbb korrigálni. Nem tudom, jobb lesz-e toldozgatni-foltoz- gatni. Én a magam részéről azt gondolom, nem kellene elsietni, ha jól tudom Angliában is vagy tizenöt évig dolgoztak rajta... A szegény akár már buta is maradhat? Sokan azonban örülnek an­nak, ha lesz lehetőségük hét év szolgálat után egy év tanulmá­nyi szabadságra, ha fele fizetés­sel is. Elvileg egyetértenek az­zal is, felsőfokú végzettségű pedagógusok kerüljenek a ka­tedrára, de a szakmai alkalmas­ság bizonyítását nem akkor tart­ják időszerűnek, amikor a pe­dagógus már dolgozik, hanem már előtte, a képzése során kel­lene kiszűrni, ha nem való a pá­lyára. Szimpatikus a heti 18 óra a közismereti, illetve szakmai, elméleti tanítási órákból, hiszen sokan most ennek másfélszere­sével számolhatnak. Meg kell változtatni az iskolarendszert, mondták, de egyelőre zűrzava­rosnak ítélték a tíz intézménytí­pus és a hozzájuk kapcsolódó vizsgarendszer szerkezetét, tartva attól, hogy túl korán sze­lektál. Nem világos, mit kell ér­Mindennél azonban sokkal fontosabb, mit jelent körülír- tabban az, hogy az alapfelada­tokat az államnak kell finanszí­roznia. Ez a kör nincs meghatá­rozva, sem az, mekkora kell le­gyen a ráfordítás aránya. Mi vonatkozik a napközire, a diák­otthonra, s mi az, hogy a kollé­gium szociális ellátásnak minő­sül. Nem tudni, mi ingyenes és mi nem, bár erről az szerepel a tervezetben: az ingyenességbe beleértendő az intézmény alap­szolgáltatásainak térítésmentes igénybevétele. De hogy mi tar­tozik ide, bizonytalan. A finan­szírozás kérdéseiről szólva: jó, ha az önkormányzat az óvodák­ról és legalább 6. osztályig az iskolákról helyben köteles gon­doskodni, de mi vár azokra a gyerekekre, akik magasabb fokú iskolába már csak utazás­sal, kollégiumi elhelyezéssel juthatnak. Nekik mi jár, mit fi­zet a szülő? Előfordulhat, hogy egy szegény család gyermeke képtelen lesz továbbtanulni, hi­ába tehetséges, jóeszű? Vagy az óvodák esetében: ingyenes-e az ellátás 3-tól 5 éves korig? Ha nem, megoldható-e, hogy az anyák otthon maradjanak a gyermekeikkel? Ismerve az ön- kormányzatok anyagi helyzetét, félő, hogy csak a legalacso­nyabb szinten tudnak eleget tenni a kötelezettségeiknek, ak­kor is, ha jobban szeretnének. És félő az is, hogy nem min­denki tud majd hozzájutni a to­vábbtanulás lehetőségéhez, s mit ér majd a jog, ha nem lesz hozzá lehetőség? Somfainé Gaál Valéria ta­nárnő nem csak a közoktatási törvénnyel kapcsolatban mondta el véleményét, egy fe­nyegető jelenségre is felhívta a figyelmet. Légüres térben- Az én számomra nem derült ki, hogy kik azok a szakembe­rek, akik ezt az új tervezetet ké­szítették, miután a Gazsó-félét egy tollvonással törölték. Kí­váncsi lettem volna a nevekre, a szakmai referenciákra. . . De tegyük fel, hogy ez a törvényter­vezet jó. Addig azonban, amíg nem tudom, hogyan áll most a Nemzeti Alaptanterv, nem tudok érdemben nyilatkozni. Olyan ez, mint egy kártyavár, amiből hi­ányzik egy lap, és összedől az egész. Számos tisztázatlan része van a tervezetnek, ilyen a sokat emlegetett területi oktatási köz­pont. A TOK se pénzt, se ideo­lógiát nem ad, csak felügyel, az önkormányzat fizet, ha akar, de rálátása nincs az értékelésre, a pedagógiai intézetek pedig csak tanácsot adnak majd? Az kéri számon, hogy mit csinálok, aki nem tudja, hogy mit csináljak? Egyébként pedig ilyen légüres térben még nem dolgoztam soha, pedig húsz éve vagyok a pályán. Igaz, ennek nem az el­húzódó közoktatási törvényi vita az oka, mintha enélkül is kilá­tástalan szélmalomharcot vív­nánk, a társadalom alig ad perspektívát, és a gyerekeink nem akarnak felnőni. . . Egy édesanya, akinek a lélek is számít Olvasom, hogy az Országos Családszövetség elnöke szerint a közoktatási törvény koncepci­ójának kidolgozása során nem vették kellően figyelembe a szü­lők1 véleményét. Igaz, ami igaz, én is csak véletlenül találkozom Szilágyi Gáboméval, aki két gyermek édesanyja. Egyikük már iskolás.-Nekem az a jó törvény, amelynek segítségével az elér­hető legjobb tudást adhatom a gyermekemnek. Nem ismerem a törvénykoncepciót, de amit hal­lok róla, bizonytalanná tesz, kü­lönösen, ami a vallásoktatással kapcsolatos. Ez a mi csalá­dunkban fontos szempont, mi ugyanis nem az egyházi tanítá­sok szerint vagyunk hívők. Ne­kem számít a gyermekek lelki békéje is, nem tudom, a törvény erről fog-e rendelkezni. A na­pokban olvastam, és külön meg is jegyeztem, hogy az Országos Lelkipásztori Intézet múlt évben megrendelt egy kutatást, és az derült ki belőle, hogy a lakos­ság 16 százaléka hívő. Remé­lem, a törvény ad jogot arra, hogy a világnézetünk szerint nő­jön föl a fiam, ahogyan mások gyermeke is. . . Hodnik I. Dollár milliárdok a rubel stabilizálására Pécsi utcák - híres emberek Hétszázötven éve született Szent Margit Oroszországnak 5 milliárd dolláros valutastabilizációs alapra és 5-10 milliárd dolláros fizetési mérleg támogatásra van szüksége ahhoz, hogy lábra áll­jon - jelentette ki Anders As- lund, az orosz kormány egyik gazdasági tanácsadója a davosi Világgazdasági Fórumon. A svéd szakember szerint egy IMF-hez kötődő árfolyamstabi­lizációs alap segíthetne az inflá­ció megfékezésében. „Mikoron ez szent szűz, szent Margit asszony volna immár Bódog Asszonynak klastromában, professziót/foga- dalmat/ tőn az ő sororival ösz- veszerzett mesterének, fráter Umbertusnak kezében” - úja a Margit-lengendában Ráskai Lea 1510-ben az általa másolt kó­dexben. Ebben IV. Béla király leányának, szent Margitnak élettörténetét örökítette meg számunkra. E munka éppen ezért nem annyira legenda, mint inkább művelődéstörténeti, a Nyulak szigeti domonkos apácák életé­ről írt alkotás. Margit király leány 1242-ben, azaz hétszázötven évvel ezelőtt a dalmáciai Kiissza várában született. Szülei a tatárdúlás elől ide menekültek, és fogadalmat tettek, hogy megmenekülésük esetére lányukat zárdába adják, így került Margit először Veszprémbe, majd a Nyulak szigeti (ma: Margit szigeti) do­monkos apácakolostorba, aho- nan Margit soha többé nem tért vissza a világi életbe, bár több ízben megkísérelték. A Margit-legenda bennünket érdeklő első részében szent Margit asszony - ahogy a le­gendában említik - életének né­hány kiemelkedő, a rendházi életre jellemző történéseit rög­zíti. A második rész csodatéte­leit ismerteti, míg a harmadik és negyedik részben a szenttéava­tása ügyében a papok és a vilá­giak valomásait tartalmazza. Az életrajzi részben Ráskai Lea az időrendi sorrendtől eltá­volodva inkább Szent Margit kolostori életével kapcsolatos eseményeket, a királyleány eré­nyeit, misztikus világának moz­zanatait tárja az olvasó elé. E rész hiteles, tárgyias leírásával a középkori aszkéta élet reális áb­rázolásával Szent Margit alakját - minden misztikussága elle­nére is - földi emberként mu­tatja be. A királyleány legfőbb célkitűzése, hogy minél előbb találkozzék mennyei jegyesé­vel, s ezért fárasztó testi munka vállalásán túlmenően nem ismer határt az önmegtartóztatásban, az örökös imádkozásban. Negyven napon át olyan cilici- umot, azaz vasból csinát övét viselt, „kivel, övezi, szorétja vala magát nagy keménység­gel.” Mindig a másodasztalnál étkezett, szolgálókkal, mikép­pen szolgálóleány.” Egy ízben, amikor a mosdóvíz moslékját akarta kivinni, segítségül kérte Csenge sorort, aki a moslékvi­zet neki „arcéi verte.” Mire Margit csak mosolyulván mondá: - Szerető atyámfia, mit mielsz?” A Margit legenda egyik mondatára fel kell figyelnünk „Teljességgel ő magát ez szent szűz siralmakra kioldozá, és gyakorolván siralmaknak bősé­ges sirámit, áradásit... ” E szövegből arra következ­tethetünk, hogy az ekkor kelet­kezett Ómagyar Mária-siralom - első fennmaradt versünk - lé­vén domonkos eredetű a Nyulak szigeti domonkos apácák ájtatos siraloménekei között is szere­pelhetett. Mint ahogy énekelhetnénk manapság is e gyönyörű dal- lamú siralmunkat latinul is, ma­gyarul is. Dr. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom