Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-29 / 59. szám
1992. február 29., szombat uj Dunántúli napló 9 Meseváros cserépből Örömmel dolgozom és sokat” Mindennapos a nagyüzem Baksa Gyöngyi szkókói kerámia műhelyében Fotó: Läufer László Szép magyar vers Kassák Lajos Megadom magam Ég veletek múltam lehullott rózsái ég veled ifjúság, mit lángok között éltem drága borom utolsó kortyait iszom sarkamban az idő, hogy csináljunk számadást. Nem siratok már és nem gyűlölök senkit ha elmúlt a tél, új tavasz bontja szárnyait sok boldog virágot szül a gyönge hajtás nyáját őrizve asszonyra gondol a pásztor. Csöndben csak nézem, hogyan szövi hálóját vértelen ujjaival az idő angyala vad lován hogyan közeledik a végzet hogy maga mellé emeljen a nyeregbe. Beatzenészek reneszánsza A R.A.B.B. Pécsett kezdte hódító útját Idestova 175 éves lesz az a szkókói présház, amely még a hetvenes évek elején is működött borkimérésként a környékbeliek és az erre sétáló egyetemisták nagy örömére.A présházban ma műhely van, az első emelet pedig Baksa Gyöngyi keramikusnak és két lányának ad otthont. Az épület bővítése, alakítgatása — mint a pincéből- présházból lakássá lett házak legtöbbje — nem egyszerre készült el, hanem fokozatosan, ennélfogva kissé szabálytalan és befejezetlen. De tagadhatatlanul hangulatos. „Még nincs kész: rendbetesszük a kerthelyiséget, és megnyitjuk a borozónkat,, - mondja a háziasszony. De addig is: beszéljünk a művészetről. Baksa Gyöngyi nem hagy kétséget afelől, hogy nem szereti a világmegváltó tervezgetéseket, a köldöknéző esztétizálást, a mélyértelmű, ámde eladhatatlan műalkotáso- ikat. „Olyat akarok csinálni, ami nekem is örömet szerez, másnak is tetszik. És persze, meg lehet belőle élni, mert pénzt adnak érte.” Baksáéknál vannak művészi és kézműves hagyományok: a tágabb családban találni grafikust, ötvöst, festőt, filmest, kovácsot. Gyöngyi a pécsi művészeti gimnázium után az Ipar- művészeti Főiskolára jelentkezett: üveg-szakra vették fel. Nem érezte jól magát, otthagyta a főiskolát, beállt Sáfrány Géza, lutász Mátyás fazekasmesterekhez tanulni, mert úgy találta: az agyag lesz számára az igazi.- A korongozás volt az alap. Megtanultam a szakmát keményen, ha jön egy ötlet, egy gondolat, ne azon kelljen gondolkodnom, hogyan lehet megcsinálni. Rajzoltam, fényképeztem, korongoztam. 1972-ben kiváltottam az ipart, berendeztem a műhelyemet egy garázsban, és dolgozni kezdtem.- Az első jelentős sikerem a Kedves Miniszter Úr! Elnézését kérem, hogy az újság hasábjain jelentkezem, de a postai áremelések következtében egy szabályos levelet már nem tudnék megfizetni. Mélységes tisztelettel figyelem áldozatos törekvéseit, melyekkel meg akarja szüntetni az adózás alól való kibúvás minden formáját, lezárják az egéru- takat - egéradó és útadó formájában. Tevékenységéért Ön nap mint nap megkapja az elismerést, tanúsíthatom, hogy számtalan ember emlegeti a nevét. Bocsásson meg, ha én mégis arra a kijelentésére vetemedek, hogy Ön nem szolgált rá a hírnévre. Pénzügyminiszter és törvényhozó létére olyan alapvető hibát követett el, melyért még egy állami iskolába járó kisdiák is szégyellhetné magát, nem is szólva a jóval színvonalasabb egyházi tanintézetek növendékeiről. Merem remélni, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését, rá is fogok térni a lényegre, de az ügy jobb megértése érdekében haladjunk csak sorjában. Vegyük példának Kovács János átlagos és becsületes magyar adóalanyt. Tételezzük fel, hogy 1991-ben jó éve volt, kerek egymillió forintot keresett. Tételekre lebontva: sikerült jutányosán eladnia nagybátyja hulláját, és hivatalában is eredményesen ténykedett; számos magyar üzemet és vállalatot passzolt át külföldi érdekeltséfüredi Balaton Galériában volt. Négyéves Linda lányomtól kölcsönvettem az ötletet: építettem egy mesevárost cserépből. Polgárházak, kastélyok, templom, iskola, cukrászda, fák, bokrok szegélyezték a teret, amelynek közepén állt a cirkusz: az emberek a mutatványost figyelték. A vendégkönyv tetszésről tanúskodott. Néhány darabja még ma is megvan az összeállításnak: itt sorakoznak a kemence melletti polcon, és persze, ittvannak a sótartók, fűszeres edények, gyertyatartók, madarak, pufók parasztfejek: hétköznapi díszek, használati tárgyak. „Amiből élünk.”- 1976-ban cserépvásárt rendeztek itt, Pécsen. Reggel hattól nyolcig minden elfogyott, amit kivittem, haza kellett szaladni a maradékért a műhelybe. Ettől kezdve nem volt gondom, mit csináljak, hogy el tudjam adni. Állandó megrendelőm volt a Képcsarnok is: kiállításokat geknek, tevékenysége elismeréséül jelentős összegű hazaáru- lási pótlékot kapott. Elképzelhető, hogy Ön a felsoroltjövedelmi forrásokat nem tartja tipikusnak, nem vitatom fenntartásainak jogos voltát. Ennél csak az lett volna a valószínűtlenebb, ha azt írom, hogy valaki becsületes munkával keresett egymillió forintot. De térjünk vissza a példánkhoz. Az ide vonatkozó adókulcsok szerint Kovács János ötszázezer forintos adó befizetésére van kötelezve - valamivel jobban járt volna, ha az anyja hulláját adja el, mert közvetlen hozzátartozóról lévén szó, a törvény jelentős könnyítéseket tesz. Elérkezik március közepe, Kovács úr kitölti a csekket, és egy postáskisasszonyt két órára feltartva befizeti a félmilliót. Ezzel állampolgári kötelezettségének eleget is tett - de csak az Önök végzetesen rövidlátó felfogása szerint! Mert miről is van szó? Az egymilliós jövedelem, ugye, 1991-ben keletkezett, az adót viszont 1992-ben fizették be. Na már most: évi 40 százalékos inflációt számítva - nem bánom: legyen 35 százalékos -, a befizetett 500 ezer forint reálértékben már csak 325 ezer forintot tesz ki! Kovács János adóalany 1991-ben vígan eldorbé- zolhatta jövedelmének ráeső, az inflációtól csak részben sújtott hányadát, az államkincstár viszont 1992-re igencsak megrövidült! rendezett nekem, és sok munkámat eladta. „A képcsamoki festészet” jobb körökben esztétikai leminősítést jelentett: azt, hogy nem igazi művészet, amit árulnak. Nekem jó volt: nem szóltak bele, mit csinálok, én pedig abban a kategóriában, amit ők kerestek, igyekeztem a legjobbat adni. Beszélgetésünk itt megakad egy kicsit. A műtermekben járó újságíró gyakrabban hall elvont fejtegetéseket a művészetről, mint higgadt beszámolót a művészet piaci viszonyairól és a művész pénzügyi lehetőségeiről. Vagy pláne arról: hogyan lehet e kettőt összehangolni - megalkuvás nélkül. A pénzről többnyire panasz formájában esik szó.-Talán azt kellene mondanom - töri meg a csendet Baksa Gyöngyi -, hogy megkinlódtam minden alkotásért. De ez nem igaz. Élvezem a munkát. A múltkor hallok a rádióban egy írói nyilatkozatot: megszenved Mit lehet tenni, hogy ezt a nyilvánvaló anomáliát megszüntessük? Éjszakákat tűnődtem végig ezen, mert én belátom, hogy az adó nem lehet csupán néhány túlterhelt vagy legalábbis terhelt kormánytisztviselő gondja, hanem az egész társadalomra kell, hogy vonatkozzék. Először arra gondoltam, hogy az infláció arányában pótadót kellene kivetni, ennek megvolna az az előnye, hogy a kormány így talán bevallaná végre a pénzromlás valódi mértékét, hátránya viszont, hogy tovább duzzasztaná az amúgy is elbur- jánzó bürokráciát. Végül sikerült megtalálnom az egyedül üdvözítő megoldást, melyet most szíves tudomására hozok. A lényeg: az adót nem utólag kellene kivetni, hanem előre! Vegyük példának a már említett Kovács Jánost az elkövetkező 1993-as évben. Legkésőbb január elsején nulla óráig be kellene vallania, hogy az adott év december 31-ig mennyit fog keresni - és ezzel egyidejűleg be is fizetné az ennek megfelelő adót. A várható jövedelem szándékos alá- becsülését kemény szigorral kellene sújtani, a bírság összege elérhetné az elhallgatott bevétel négyszeresét. Vagy az ötszörösét, miért ne? így és csakis így lehetne kivédeni az infláció okozta károkat. Önnek nem kell magyaráznom, hogy ez az intézkedés mélyen humanista tartalmú volna; minden sorért. Minek csinálja akkor? Persze, igyekszünk a pillanatnyi benyomáson, használati értéken túl is mondani valamit egy-egy tárggyal, és ez nem jön mindig magától: töprengeni kell. A többlet néha sikerül, néha nem. Mindenesetre: ebből élünk. Nekem a szüleim az érettségiig fizették a hóbortjaimat. Azóta önálló vagyok. Most egyedül nevelem a két lányomat. Szerencsém van: azt csinálom, amit szeretek. Örömmel dolgozom, és sokat. Egy év óta Göteborgban is pultra kerülnek Baksa Gyöngyi munkái. A svéd műkereskedő egy budapesti bemutatón kerestette ki magának a kiállított cserepek alkotójának nevét és címét. A pécsi Kolping-ház udvarán álló ivókút után most Szigetvári János építésszel együtt új munkára készül Baksa Gyöngyi: a felújítandó népi műemlékekre készít épületdíszeket. G. T. nem csak az Államkincstárra gyakorolna kedvező hatást, hanem az adóalanyokat is fokozottabb tevékenységre serkentené, mert mostmár nekik kellene futniuk a pénzük után. Kovács János is jobban igyekezne, mint annak előtte, nagyobb szorgalommal próbálná hazai értékeinket átpasszolni külföldi ügyfeleknek, hogy minél több hazaárul ási pótlékhoz jusson, és nem csak a nagybátyja hulláját adná el, hanem jónéhány felmenő ági rokonáét is, kedvező esetben siettetné is a halálukat, sokat javítva így az ország kedvezőnek nem mondható lakás- és nyugdíjhelyzetén. Persze, a magyar törvények szelleme nemcsak igazságos, de méltányos is. Számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy valaki önhibáján kívül nem tudja megkeresni azt az összeget, melyet előzetesen bevallott, és amely után adózott. Ezek a személyek az év végén kérhetnék túlfizetésük visszatérítését, és kérésük az előírt feltételek fennforgása esetén teljesíthető is volna. Az ajánlott törvény hatékonysága ebben az esetben is megmutatkozna, mert az ügyfelek kapnák az inflációval csökkentett reálértékű pénzt, melyet az állam egy évig ingyen használhatna. Köszönöm, hogy volt türelme végigolvasni laikus soraimat, kívánok munkájukra áldást, mert egyelőre nincs rajta. Tisztelettel: Moldova György adóalany A hatvanas, hetvenes évek beatzenéjének koronázatlan magyar sztárjai sorra búcsúznak el a színpadtól, egy utolsó nosztalgiakoncert keretében. Van azonban egy másik véglet is, a nagy visszatérők tábora. Nem is olyan régen már fültanúja lehetett a pécsi közönség a Tátrai Band és Horváth Charlie próbálkozásának, akik azóta már többször is éllovasok lettek a hazai slágerlistákon. Nemrégiben hasonló kaliberű klasszisok vendégszerepeitek Pécsett a „Gyár”-ban, s nem kell hozzá jóstehetség, hogy kijelentsem, ez a banda ugyancsak nagy jövő előtt áll. Mini és Piramis. Ki az a beat-, vagy a dzsessz-zene rajongók táborában aki nem őriz emlékezetes képet egy Török Ádám fuvola-, vagy éppen egy Závodi gitárszólóról? Akit a progresszív beat fénykorában nem varázsolt el a Jethro Tull-os hangzású Mini, vagy a külsőségeiben és hangulatában is az akkori tizenévesekkel azonosulni tudó Piramis. A mostani vendég R.A.B.B. (Rhytm And Blues Brancs) nevében is jelzi, hogy megőrizték korábbi stílusuk alapelemeit, rockot, dzsesszt és bluest ötvöznek, csak most új köntösben kerül mindez a közönség elé. A „Brancs” olyan nevekből áll, mint Török Ádám - fuvola és ének, Závodi János - szólógitár, Köves Miklós dob, Zsoldos Tamás basszusgitár, Muck Ferenc szaxofon és billentyűsök, így aztán az sem véletlen, hogy a fuvola-és szaxofonszólókkal tűzdelt bemutatkozásukon tiszta hangzásukkal és virtuozitásukkal annyira meglepték a Gyár publikumát ( pedig ennek a közönségnek nem könnyű már zenei különlegességet nyújtani), hogy a hallgatóság szokásától eltérően kezdetben táncolni is elfelejtett. Furcsa mód ez a csapat külföldön már befutott, míg itthon csak most kezdi igazi szereplését. Pécsre épp egy 14 állomásos svájci koncertkörút- ról érkeztek, ahol korábban többek között a Ten Years Af- ter-rel turnéztak együtt. Török Ádám így nyilatkozott az újrakezdésről:-A világon mindenütt megfigyelhető a könnyűzenében a tradicionális vonal visszatérése. Legjobb példa erre Eric Clapton nagysikerű koncertje a közelmúltban a Royal Albert Hallban. A fiatalok egyre inkább az igényes zenét keresik a klubmuzsikálásban is, a fúvós hangszerek pedig a Colosseum, a Chichago óta nagy népszerűségnek örvendenek a beatben. Utóbbi állítása hamar beigazolódott, mert Muck Ferenc szaxofonszólói - tavaly hangszerén az év zenészének választották - és Török Ádám fuvolajátéka többször ragadtatta tapsra a hallgatóságot. A hangulat pedig . . . Jim Morrison bódult perceiben valami hasonlóról álmodhatott. Hogyan tovább? A fiúkkal Svájcban egyórás, élő rádióműsor készül hamarosan, míg a tervek szerint nyár elején a Tabánban a dzsessz legendás alakjával, Chick Coreával lesz közös koncertjük. M. E. B. Levél a pénzügyminiszterhez Pillantás a múltba Fotó: Nagy P. Zoltán
