Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-29 / 59. szám

1992. február 29., szombat uj Dunántúli napló 9 Meseváros cserépből Örömmel dolgozom és sokat” Mindennapos a nagyüzem Baksa Gyöngyi szkókói kerámia műhelyében Fotó: Läufer László Szép magyar vers Kassák Lajos Megadom magam Ég veletek múltam lehullott rózsái ég veled ifjúság, mit lángok között éltem drága borom utolsó kortyait iszom sarkamban az idő, hogy csináljunk számadást. Nem siratok már és nem gyűlölök senkit ha elmúlt a tél, új tavasz bontja szárnyait sok boldog virágot szül a gyönge hajtás nyáját őrizve asszonyra gondol a pásztor. Csöndben csak nézem, hogyan szövi hálóját vértelen ujjaival az idő angyala vad lován hogyan közeledik a végzet hogy maga mellé emeljen a nyeregbe. Beatzenészek reneszánsza A R.A.B.B. Pécsett kezdte hódító útját Idestova 175 éves lesz az a szkókói présház, amely még a hetvenes évek elején is műkö­dött borkimérésként a környék­beliek és az erre sétáló egyete­misták nagy örömére.A prés­házban ma műhely van, az első emelet pedig Baksa Gyöngyi ke­ramikusnak és két lányának ad otthont. Az épület bővítése, ala­kítgatása — mint a pincéből- présházból lakássá lett házak legtöbbje — nem egyszerre ké­szült el, hanem fokozatosan, ennélfogva kissé szabálytalan és befejezetlen. De tagadhatat­lanul hangulatos. „Még nincs kész: rendbetesszük a kerthelyi­séget, és megnyitjuk a borozón­kat,, - mondja a háziasszony. De addig is: beszéljünk a művészetről. Baksa Gyöngyi nem hagy kétséget afelől, hogy nem szereti a világmegváltó tervezgetéseket, a köldöknéző esztétizálást, a mélyértelmű, ámde eladhatatlan műalkotáso- ikat. „Olyat akarok csinálni, ami nekem is örömet szerez, másnak is tetszik. És persze, meg lehet belőle élni, mert pénzt adnak érte.” Baksáéknál vannak művészi és kézműves hagyományok: a tágabb családban találni grafi­kust, ötvöst, festőt, filmest, ko­vácsot. Gyöngyi a pécsi művé­szeti gimnázium után az Ipar- művészeti Főiskolára jelentke­zett: üveg-szakra vették fel. Nem érezte jól magát, otthagyta a főiskolát, beállt Sáfrány Géza, lutász Mátyás fazekasmeste­rekhez tanulni, mert úgy találta: az agyag lesz számára az igazi.- A korongozás volt az alap. Megtanultam a szakmát kemé­nyen, ha jön egy ötlet, egy gon­dolat, ne azon kelljen gondol­kodnom, hogyan lehet megcsi­nálni. Rajzoltam, fényképez­tem, korongoztam. 1972-ben kiváltottam az ipart, berendez­tem a műhelyemet egy garázs­ban, és dolgozni kezdtem.- Az első jelentős sikerem a Kedves Miniszter Úr! Elnézését kérem, hogy az új­ság hasábjain jelentkezem, de a postai áremelések következté­ben egy szabályos levelet már nem tudnék megfizetni. Mélységes tisztelettel figye­lem áldozatos törekvéseit, me­lyekkel meg akarja szüntetni az adózás alól való kibúvás min­den formáját, lezárják az egéru- takat - egéradó és útadó formá­jában. Tevékenységéért Ön nap mint nap megkapja az elisme­rést, tanúsíthatom, hogy számta­lan ember emlegeti a nevét. Bo­csásson meg, ha én mégis arra a kijelentésére vetemedek, hogy Ön nem szolgált rá a hírnévre. Pénzügyminiszter és törvény­hozó létére olyan alapvető hibát követett el, melyért még egy ál­lami iskolába járó kisdiák is szégyellhetné magát, nem is szólva a jóval színvonalasabb egyházi tanintézetek növendé­keiről. Merem remélni, hogy si­került felkeltenem az érdeklő­dését, rá is fogok térni a lé­nyegre, de az ügy jobb megér­tése érdekében haladjunk csak sorjában. Vegyük példának Kovács Já­nos átlagos és becsületes ma­gyar adóalanyt. Tételezzük fel, hogy 1991-ben jó éve volt, ke­rek egymillió forintot keresett. Tételekre lebontva: sikerült ju­tányosán eladnia nagybátyja hulláját, és hivatalában is ered­ményesen ténykedett; számos magyar üzemet és vállalatot passzolt át külföldi érdekeltsé­füredi Balaton Galériában volt. Négyéves Linda lányomtól köl­csönvettem az ötletet: építettem egy mesevárost cserépből. Pol­gárházak, kastélyok, templom, iskola, cukrászda, fák, bokrok szegélyezték a teret, amelynek közepén állt a cirkusz: az embe­rek a mutatványost figyelték. A vendégkönyv tetszésről tanús­kodott. Néhány darabja még ma is megvan az összeállításnak: itt sorakoznak a kemence melletti polcon, és persze, ittvannak a sótartók, fűszeres edények, gyertyatartók, madarak, pufók parasztfejek: hétköznapi díszek, használati tárgyak. „Amiből élünk.”- 1976-ban cserépvásárt ren­deztek itt, Pécsen. Reggel hattól nyolcig minden elfogyott, amit kivittem, haza kellett szaladni a maradékért a műhelybe. Ettől kezdve nem volt gondom, mit csináljak, hogy el tudjam adni. Állandó megrendelőm volt a Képcsarnok is: kiállításokat geknek, tevékenysége elismeré­séül jelentős összegű hazaáru- lási pótlékot kapott. Elképzelhető, hogy Ön a fel­soroltjövedelmi forrásokat nem tartja tipikusnak, nem vitatom fenntartásainak jogos voltát. Ennél csak az lett volna a való­színűtlenebb, ha azt írom, hogy valaki becsületes munkával ke­resett egymillió forintot. De tér­jünk vissza a példánkhoz. Az ide vonatkozó adókulcsok szerint Kovács János ötszázezer forintos adó befizetésére van kötelezve - valamivel jobban járt volna, ha az anyja hulláját adja el, mert közvetlen hozzá­tartozóról lévén szó, a törvény jelentős könnyítéseket tesz. El­érkezik március közepe, Ko­vács úr kitölti a csekket, és egy postáskisasszonyt két órára fel­tartva befizeti a félmilliót. Ezzel állampolgári kötelezettségének eleget is tett - de csak az Önök végzetesen rövidlátó felfogása szerint! Mert miről is van szó? Az egymilliós jövedelem, ugye, 1991-ben keletkezett, az adót viszont 1992-ben fizették be. Na már most: évi 40 százalékos inflációt számítva - nem bá­nom: legyen 35 százalékos -, a befizetett 500 ezer forint reálér­tékben már csak 325 ezer forin­tot tesz ki! Kovács János adóa­lany 1991-ben vígan eldorbé- zolhatta jövedelmének ráeső, az inflációtól csak részben sújtott hányadát, az államkincstár vi­szont 1992-re igencsak megrö­vidült! rendezett nekem, és sok mun­kámat eladta. „A képcsamoki festészet” jobb körökben eszté­tikai leminősítést jelentett: azt, hogy nem igazi művészet, amit árulnak. Nekem jó volt: nem szóltak bele, mit csinálok, én pedig abban a kategóriában, amit ők kerestek, igyekeztem a legjobbat adni. Beszélgetésünk itt megakad egy kicsit. A műtermekben járó újságíró gyakrabban hall elvont fejtegetéseket a művészetről, mint higgadt beszámolót a mű­vészet piaci viszonyairól és a művész pénzügyi lehetőségei­ről. Vagy pláne arról: hogyan lehet e kettőt összehangolni - megalkuvás nélkül. A pénzről többnyire panasz formájában esik szó.-Talán azt kellene monda­nom - töri meg a csendet Baksa Gyöngyi -, hogy megkinlódtam minden alkotásért. De ez nem igaz. Élvezem a munkát. A múltkor hallok a rádióban egy írói nyilatkozatot: megszenved Mit lehet tenni, hogy ezt a nyilvánvaló anomáliát meg­szüntessük? Éjszakákat tűnőd­tem végig ezen, mert én belá­tom, hogy az adó nem lehet csupán néhány túlterhelt vagy legalábbis terhelt kormánytiszt­viselő gondja, hanem az egész társadalomra kell, hogy vonat­kozzék. Először arra gondoltam, hogy az infláció arányában pótadót kellene kivetni, ennek meg­volna az az előnye, hogy a kor­mány így talán bevallaná végre a pénzromlás valódi mértékét, hátránya viszont, hogy tovább duzzasztaná az amúgy is elbur- jánzó bürokráciát. Végül sike­rült megtalálnom az egyedül üdvözítő megoldást, melyet most szíves tudomására hozok. A lényeg: az adót nem utólag kellene kivetni, hanem előre! Vegyük példának a már említett Kovács Jánost az elkövetkező 1993-as évben. Legkésőbb január elsején nulla óráig be kellene vallania, hogy az adott év december 31-ig mennyit fog keresni - és ezzel egyidejűleg be is fizetné az ennek megfelelő adót. A vár­ható jövedelem szándékos alá- becsülését kemény szigorral kellene sújtani, a bírság összege elérhetné az elhallgatott bevétel négyszeresét. Vagy az ötszörö­sét, miért ne? így és csakis így lehetne kivédeni az infláció okozta károkat. Önnek nem kell magyaráz­nom, hogy ez az intézkedés mé­lyen humanista tartalmú volna; minden sorért. Minek csinálja akkor? Persze, igyekszünk a pil­lanatnyi benyomáson, haszná­lati értéken túl is mondani va­lamit egy-egy tárggyal, és ez nem jön mindig magától: töp­rengeni kell. A többlet néha sikerül, néha nem. Mindenesetre: ebből élünk. Nekem a szüleim az érettségiig fizették a hóbortjai­mat. Azóta önálló vagyok. Most egyedül nevelem a két lányo­mat. Szerencsém van: azt csiná­lom, amit szeretek. Örömmel dolgozom, és sokat. Egy év óta Göteborgban is pultra kerülnek Baksa Gyöngyi munkái. A svéd műkereskedő egy budapesti bemutatón keres­tette ki magának a kiállított cse­repek alkotójának nevét és címét. A pécsi Kolping-ház ud­varán álló ivókút után most Szi­getvári János építésszel együtt új munkára készül Baksa Gyöngyi: a felújítandó népi műemlékekre készít épületdí­szeket. G. T. nem csak az Államkincstárra gyakorolna kedvező hatást, ha­nem az adóalanyokat is fokozot­tabb tevékenységre serkentené, mert mostmár nekik kellene futniuk a pénzük után. Kovács János is jobban igyekezne, mint annak előtte, nagyobb szorga­lommal próbálná hazai értéke­inket átpasszolni külföldi ügyfe­leknek, hogy minél több hazaá­rul ási pótlékhoz jusson, és nem csak a nagybátyja hulláját adná el, hanem jónéhány felmenő ági rokonáét is, kedvező esetben si­ettetné is a halálukat, sokat ja­vítva így az ország kedvezőnek nem mondható lakás- és nyug­díjhelyzetén. Persze, a magyar törvények szelleme nemcsak igazságos, de méltányos is. Számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy va­laki önhibáján kívül nem tudja megkeresni azt az összeget, me­lyet előzetesen bevallott, és amely után adózott. Ezek a személyek az év végén kérhet­nék túlfizetésük visszatérítését, és kérésük az előírt feltételek fennforgása esetén teljesíthető is volna. Az ajánlott törvény ha­tékonysága ebben az esetben is megmutatkozna, mert az ügyfe­lek kapnák az inflációval csök­kentett reálértékű pénzt, melyet az állam egy évig ingyen hasz­nálhatna. Köszönöm, hogy volt türelme végigolvasni laikus so­raimat, kívánok munkájukra ál­dást, mert egyelőre nincs rajta. Tisztelettel: Moldova György adóalany A hatvanas, hetvenes évek beatzenéjének koronázatlan magyar sztárjai sorra búcsúznak el a színpadtól, egy utolsó nosz­talgiakoncert keretében. Van azonban egy másik véglet is, a nagy visszatérők tábora. Nem is olyan régen már fültanúja lehe­tett a pécsi közönség a Tátrai Band és Horváth Charlie pró­bálkozásának, akik azóta már többször is éllovasok lettek a hazai slágerlistákon. Nemrégi­ben hasonló kaliberű klasszisok vendégszerepeitek Pécsett a „Gyár”-ban, s nem kell hozzá jóstehetség, hogy kijelentsem, ez a banda ugyancsak nagy jövő előtt áll. Mini és Piramis. Ki az a beat-, vagy a dzsessz-zene ra­jongók táborában aki nem őriz emlékezetes képet egy Török Ádám fuvola-, vagy éppen egy Závodi gitárszólóról? Akit a progresszív beat fénykorában nem varázsolt el a Jethro Tull-os hangzású Mini, vagy a külsőségeiben és hangulatában is az akkori tizenévesekkel azo­nosulni tudó Piramis. A mostani vendég R.A.B.B. (Rhytm And Blues Brancs) nevében is jelzi, hogy megőrizték korábbi stílu­suk alapelemeit, rockot, dzsesszt és bluest ötvöznek, csak most új köntösben kerül mindez a közönség elé. A „Brancs” olyan nevekből áll, mint Török Ádám - fuvola és ének, Závodi János - szólógi­tár, Köves Miklós dob, Zsoldos Tamás basszusgitár, Muck Fe­renc szaxofon és billentyűsök, így aztán az sem véletlen, hogy a fuvola-és szaxofonszólókkal tűzdelt bemutatkozásukon tiszta hangzásukkal és virtuozitásuk­kal annyira meglepték a Gyár publikumát ( pedig ennek a kö­zönségnek nem könnyű már ze­nei különlegességet nyújtani), hogy a hallgatóság szokásától eltérően kezdetben táncolni is elfelejtett. Furcsa mód ez a csa­pat külföldön már befutott, míg itthon csak most kezdi igazi szereplését. Pécsre épp egy 14 állomásos svájci koncertkörút- ról érkeztek, ahol korábban többek között a Ten Years Af- ter-rel turnéztak együtt. Török Ádám így nyilatkozott az újrakezdésről:-A világon mindenütt meg­figyelhető a könnyűzenében a tradicionális vonal visszatérése. Legjobb példa erre Eric Clapton nagysikerű koncertje a közel­múltban a Royal Albert Hall­ban. A fiatalok egyre inkább az igényes zenét keresik a klub­muzsikálásban is, a fúvós hang­szerek pedig a Colosseum, a Chichago óta nagy népszerű­ségnek örvendenek a beatben. Utóbbi állítása hamar beiga­zolódott, mert Muck Ferenc szaxofonszólói - tavaly hang­szerén az év zenészének válasz­tották - és Török Ádám fuvola­játéka többször ragadtatta tapsra a hallgatóságot. A hangulat pe­dig . . . Jim Morrison bódult perceiben valami hasonlóról álmodhatott. Hogyan tovább? A fiúkkal Svájcban egyórás, élő rádiómű­sor készül hamarosan, míg a tervek szerint nyár elején a Ta­bánban a dzsessz legendás alak­jával, Chick Coreával lesz kö­zös koncertjük. M. E. B. Levél a pénzügyminiszterhez Pillantás a múltba Fotó: Nagy P. Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom