Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-01 / 31. szám

10 uj Dunántúli napló 1992. február 1., szombat Az idegsebészeti klinika új igazgatója Gerinc-centrum Pécsett Magasszínvonalú ellátás mindenkinek Két kar tanárait és diákjait kell ellátni a JPTE új könyvtárának. Fotó: Proksza László Modern, praktikus és szép Mennyire régi az új könyvtár? Szeged, Anglia, Svájc és Pécs dr. Dóczi Tamás idegse­bész pályájának eddigi állomá­sai, akit nemrégiben neveztek ki a POTE Idegsebészeti Klinika igazgatójává. 1949-ben szüle­tett. A pécsi klinikán három hete dolgozik, de tervei, elkép­zelései arról tanúskodnak, hogy alaposan tanulmányozta új munkahelyének meglévő érté­keit és fejlesztésre váró terüle­teit. Az átalakítások miatt egy pöttömnyi előszobában üldögé­lünk, ahol alig van hely a kli­nika eddigi tevékenységét do­kumentáló iratok tárolására is. A zürichi egyetemi klinikán, ahol dr. Dóczi Tamás főorvos­ként dolgozott, valószínűleg mások voltak a körülmények. Jó hagyományok- Nem az a lényeg, kinek mekkora a szobája, hanem, hogy milyen ellátást tud nyúj­tani a betegeknek, milyen a kli­nika műszerezettsége, felsze­reltsége - jelenti ki a professzor.- A pécsi idegsebészet jó ha­gyományokkal rendelkezik, eredményei miatt sem kell szé­gyenkeznie. Ezeket viszont óri­ási orvosi ráfordítással érték el. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő technikai berendezéseket ta­pasztalattal, intellektuális erőfe­szítéssel kell pótolni, már amennyire lehet. Kevés az or­vos, az asszisztens, alapvető felszerelések hiányoznak. Nem is a svájci feltételrendszerről beszélek, hanem a magyar stan­dardokat említem. Az, hogy idegsebészeten ne működjön computer tomográf, szinte el­képzelhetetlen. Pécsen van ugyan egy készülék, de nem itt helyben. A mi betegeinknél egy félórás csúszás is emberéletet követelhet, ami esetleg elkerül­hető lenne, ha a klinikán rögtön meg lehetne ezzel a módszerrel vizsgálni a beteget. Tudom, hogy elődöm, Mérei professzor úr is folyamatosan harcolt egy készülékért. Arról is kell szót ejtenünk, hogy külföldön az idegsebészeteken többnyire ta­lálható mágneses rezonancia tomográf. Az egyetem vezető­sége egyébként határozottan tö­rekszik arra, hogy az idegsebé­szetre is szerezzenek egy CT-készüléket. A törekvés mellé ugyanakkor pénz is szük­séges, s ahogyan látom, az egyetem sosem kapott akkora támogatást, amekkorára szük­sége lenne. Tudom, sokan tettek már alapítványt, keresnek szponzorokat, de mi is fogunk ezen az úton is próbálkozni. Minden lehetőséget megpályá­zunk hazai és nemzetközi vi­szonylatban, akkor is, ha a ma­gyar pályázatok általában csak az újdonságokat értékelik, a meglévő tevékenységek fejlesz­tési igényeit számomra elég ért­hetetlenül, alig. Profilbővítés- Tervezi a klinika profilbőví­tését?- A klinikát 1989-ben kijelöl­ték gerinc-centrumnak. Szeret­nénk ezen a területen is újabb eredményeket elérni, de megint el kell mondjam, hogy ehhez a feltételek nem igen biztosítot­tak. Ez a kis fémszerkezet, amit itt forgatok a kezemben, egy hódmezővásárhelyi kisiparos terméke, 25-30 ezer forint. Nem drága, de nincsenek meg hozzá azok a műszerek, amelyek en­nek a betéteiéhez szükségesek, s amelynek hiányában nem le­het a gerincoperáltaknál a ge­rinc megfelelő rögzítését elvé­gezni. Szeretném, ha sikerülne mű­téti úton segíteni olyan betege­ken, akiknél a gyógyszeres ke­zelés nem hozott gyógyulást, gondolok például az epilepsziá­ban szenvedőkre.- Melyek ma az idegsebészet fő irányvonalai?- Elsősorban a mikrotech- nika, s azok a computer vezé­relte technikák, amelyek az egyébként nem veszélytelen el­járásokat biztonságosabbá te­szik. Ilyen például a computer vezérelte sztereotaxiás készü­lék, amely minimális beavatko­zás mellett teszi lehetővé a mű­tétet. A beteget alig veszi igénybe, s pár nap alatt haza is mehet, míg a hagyományos módszerekkel nagy műtétet kell végrehajtani, s a beteg hetekig ápolásra szorul. De ezeknek a technikáknak többnyire még a szele sem ért el hozzánk.- Mit tekint elsőrendűfelada­tának?- Minden beteg számára biz­tosítani a magasszínvonalú ellá­tást. Nekem volt egy tanárom, aki azt mondta, mindenkire úgy nézzen az orvos, mintha saját családtagja lenne az illető. A lelkiismertesség, a pontosság alapvető, s úgy látom, ebben a klinika minden dolgozója part­ner. Kapcsolatok- Miként tervezi az orvosok továbbképzését ?- Fejlesztjük nemzetközi kapcsolatainkat. Együttműkö­dünk, többek között, amerikai intézetekkel, közös pályázato­kat is írunk. A munkatársaim­nak szeretnék külföldi utakat biztosítani. Saját példámon lá­tom, hogy a legeredményesebb az egy-kétéves munkavállalás, így lehet a legtöbbet tanulni.- Az. ön tudományos munkái, a lágyagyhártya alatti vérzések patomechan izmusának vizsgá­lata, az agyi téjfogatszabályo- zás kutatása jó nemzetközi visszhangot kaptak. Elnyert egy tekintélyes nemzetközi ösztöndí­jat. Tagja az európai idegsebé­szek társasága kutatási bizott­ságának, több évvel ezelőtt el­készítette a kandidatúráját. Mi­ként kívánja a klinika tudomá­nyos arculatátformálni?-Tudományos kutatást első­sorban ott illik csinálni, ahol már mindent megtettek a bete­gek ellátásáért. De természete­sen a kutatások fontosak, főként a klinikai ötletekből indíttatot- také, s nem is kívánunk lemon­dani róluk. Egyébként az ideg­sebészek nálunk a publikálások egy részétől is el vannak zárva, ugyanis diagnosztikai eszközök hiányában nem tudnak tenni kü­lönféle megfigyeléseket.- Mit tudhatunk meg dr. Dóczi Tamás magánéletéről?-Feleségem és két gyerme­kem van, akik jelenleg Szege­den laknak, amíg itt nem rende­ződik a lakáshelyzetem. Szere­tem a zenét, lelki felüdülést je­lent. Sokat köszönhetek szüle­imnek, akik felelősséggel nevel­tek, s rávettek, hogy idegeny- nyelveket is tanuljak. Ennek óriási hasznát mindennap lá­tom, és szeretnék erre másokat is buzdítani! Barlahidai A. Volt valaha egy Tanárképző Kar a Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen, és annak egy saját kari könyvtára. Az oktatók és a hallgatók emlékezetében még nagyon is él a régi könyv­tár, a hosszú, polcokkal, csálé asztalokkal, feketére ült ósdi fo­telokkal telezsúfolt folyosó, a kötelező olvasmányok szerint kifosztott könyvesszekrények. Aztán hirtelen minden a múlté lett. Az új tanév már a hosszú évek óta épülő új könyv­tárral indult meg, ami modern, praktikus és - ez sem mellékes - szép. Ám néhány hónappal később megszűnt a Tanárképző Kar is, azaz kettévált Bölcsé­szettudományi és Természettu­dományi Karokra. Az egyetem fejlődésben nagy lépést tehetett előre. De vajon igaz-e mindez új és csillogó környvtárára is, amelyre most már még nagyobb teher hárul: komoly szakiroda- lommal ellátni két kar tanárait és diákjait. Kindl Jakabnál, a könyvtár vezetőjét kérdezem:- Mikor az új könyvtár létre­hozását eltervezték, mennyire lehetett mindezeket a változáso­kat előre látni és ennek szelle­mében dolgozni?- Az első tervek majd’ tíz évvel ezelőtt készültek, amikor még arról sem volt szó, hogy itt egyetem lesz. Mikor ez már biz­tossá vált, módosítottak valame­lyest a terveken, azaz jóval több tömör raktár létrehozását hatá­roztuk el, mára pedig úgy ala­kult a helyzet, hogy a raktár egy részét egyelőre szabadpolcos térré kellett alakítani.Valóban nehéz volt bizonyos dolgokat előre látni, arra azonban senki sem számított, hogy a könyvek és a folyóiratok árváltozása (sajnos, drágulása) ilyen roha­mos lesz. Mert nagy öröm, ha egy könyvtár olyan szép és kel­lemes hely, mint a miénk, de mégiscsak a könyvek éltetik. A költségvetésünk alig-alig változik, s ez lassan a szinten- tartáshoz sem elég. Hadd hoza­kodjak elő egy friss, de annál szomorúbb statisztikai adattal: 1991-ben egy beiratkozott olva­sóra fél (0.5) új könyv jutott - ez katasztrofális.-Mégis, ahogy végignéztem az "Újdonságaink” feliratú polcon, rengeteg értékes, szép külföldi könyvet láttam.- Igazság szerint - mondja Kindl Jakabné -, külföldi köny­vekkel lassan jobban állunk, mint a magyarokkal. Az a sze­rencse, hogy az egyetem kül­földi partnerei és különböző alapítványok igen sok idegen­nyelvű könyvet ajándékoznak, juttatnak az egyetemnek, s ezeknek egy része hozzánk ke­rül, a maradékot a tanszékeken használják. De sajnos, emellett is áll az, hogy a méregdrága külföldi folyóiratok saját erejű beszerzésére nincs nagyon mó­dunk, sőt, odáig jutottunk, hogy a magyar könyvekből is csak egy-két darabot tudunk csak venni. Egy másik adat: 1982-ben ti­zenkétezer-négyszáz könyvet vásároltunk (kb. egymillióért), tavaly mindössze kétezer-kilen­cet, ami 3 millió forintba került!- A két kar megalakulása mi­lyen konkrét feladatokkal jár?- Idáig csak pénzkiadást je­lentett, ki kellett cseréltetni az összes pecsétet, feliratot. Ennél fontosabb, hogy nyelvi egysé­geket alakítottunk ki, egy he­lyen vannak az összes angol, német, szláv nyelvek stb. köny­vek, beosztva az Egyetemes Ti­zedes Osztályozás szerint. Igaz­ság szerint, főleg a Bölcsésszet- tudományi Kart tudjuk jobban kiszolgálni, a Természettudo­mányi Kar érdekeltségébe tar­tozó könyveink jóformán már csak tudománytörténeti érté­kűek. De a bölcsészkarra járó sok átképzőssel is vannak gondok, hisz ők rengeteg nyelvkönyvet, kazettát igényelnek, és ebben sem vagyunk bőviben.- Ezek szerint csupa rossz hír?-Azért nem. Hogy valami szívderítőbbet is mondjak: feb­ruárban kapjuk meg azt a 10 da­rab AT számítógépet, amit egy pályázaton elnyert 30 millióból vettünk. Ebből fejlesztjük majd a kötészetet is. Az új rendszert csatlakoztatják az Egyetemi Könyvtárhoz illetve egy orszá­gos hálózathoz, ez nagyon meg fogja gyorsítani az adminisztra­tív munkát. Ezenkívül kaptunk két új fénymásolót (egyet az egyetemtől, a másikat a Soros Alapítványtól).Szóval vannak eredmények. Reméljük, hogy a két kar megalakulásával tovább javítanak a könyvtár anyagi és személyzeti helyzetén. M. K. Tímár György kutatómunka közben. Fotó: Proksza László Falusi plébános - a történettudományok kandidátusa Királyi Sziget Január 27-én Budapesten, a Tudományos Akadémia nagy­termében történészkandidátusi vita volt. Ilyen tudományos vi­taülés ebben az épületben elég gyakori. Most, hogy erről a zsú­folt teremben lefolyt vitáról il­letve ülésről megemlékezünk, annak oka, hogy a vita alapjául szolgáló tudományos munka Szigetvár történetével függ ösz- sze, és a tudós, akinek kandida- turai disszertációját vitatták meg, egy falusi plébános, a pé­csiek előtt is sokak által ismert Tímár György. Timár György azok közé a falusi plébánosok közé tartozik, akik méltó folytatói az elmúlt évszázadok tudós falusi papjai­nak, azoknak, akik a világtól tá­vol, a forrásmunkákat csak nagy nehézségekkel beszerez­hető körülmények között alkot­tak a történelemtudománynak mai napig is forrásértékű műve­ket. Ilyenek azért az elmúlt év­tizedekben is voltak, sajnos mindig kisebb létszámmal, és mesterségesen is nehezített munkakörülmények között. A Baranya Megyei Levéltár tu­dományos kiadványai között mindig szerepelnek a tudomá­nyos közéletből egyébként az elmúlt évtizedekben kiszorított papok is, akik a helytelen isko­lapolitika miatti szellemi sivár­ságban a maguk latintudásával is igen nagy segítséget tudtak nyújtani a történelemtudo­mánynak. Timár György is évtizedek óta tudós kutatója Baranya me­gyének, annak középkori törté­netének. Ilyen témakörből már több kisebb-nagyobb tanulmá­nya jelent meg Levéltárunk ki­adványai között is. Most a Kirá­lyi Sziget (Szigetvár várgazda­ságának iratai 1546-1565) című munkája az, amelynek alapján megyénkből elsőnek nyilvání­tott a Tudományos Minősítő Bizottság egyhangú és maximá­lis pontszámú szavazatával a történelemtudományok kandi- datásának. Ez a mű másfélévtizedes ku­tatómunka eredménye volt, amelyben a Magyar Országos Levéltárban, a külföldi - főleg bécsi levéltárakban fellelhető, elsősorban latin nyelvű fonások feltárásával készült, és értékes része a Levéltár szerkesztésé­ben folyamatosan kiadásra ke­rülő Baranya megyei Monográ­fia sorozatnak, amelyben Bara­nya török kori forrásai cím alatt összefoglalható kötetek is meg­jelennek. A kötetben 1546 és 1565 közötti két évtizedről kö­zöl a szerző rendkívül részletes képet a forrásközlés módszerei­vel. Az itt közölt források jelen­tősége messze túlnő a Sziget­várral foglalkozó történelmi, helytörténeti forrásanyagfeltá­ráson. A török korból nincs még egy ilyen forrásgyűjtemény és feldolgozás, amely egységesen, részletezően ad információt mind a hétköznapokról, mind a hadtörténeti problémákról, az adózás és gazdálkodás helyzeté­ről. A figyelmes kutató és ol­vasó számára filmszerűen ele­venedik meg a vár és környéké­nek élete, a falakon belüli és a falakon kívüli világ. Az orszá­gos és a helytörténetírás szá­mára felhasználható tények és összefüggések olyan értékűvé teszik ezt a könyvet, amely alapján mind a szaktudós, mind a történelem iránt érdeklő mű­velt nagyközönség a minden­napi életet — szinte időgépben ülve - ismerheti meg ebből a korból.Timár György három kis mecseki község plébánosa, aki­nek a történészt általában na­gyon igénybevevő forráskutatás és feltárási munkára csak a pi­henésre szolgáló kevés szabad­ideje elrablásával volt lehető­sége. A most részére a kandidá­tusi tudományos fokozatot adó művével olyan értéket adott megyénknek, amely a folya­matban levő további kutatásai eredményével együtt hazánk egy jelentős korszakának igaz megismeréséhez segít. Dr. Rajczi Péter I)r. Dóczi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom