Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-26 / 56. szám
8 ü j Dunántúli napló 1992. február 26., szerda A hatodik osztályosok az iskola jól felszerelt biológia termében Fotó: Läufer László A program egyelőre hároméves Gyermekkorban - a felnőttek helyett Lakatosok is lesznek a vájártanulók? Vállalkozzon-e egy iskola? A közelmúltban készült el az iskola több mint kétszáz személyes tanműhelye, varrodája Fotó: Läufer László Abban gyorsan egyetértünk dr. Tóbiás Jánosné tanárnővel, hogy elképesztően alacsony szinten van a közgondolkodásban a természet- és környezetvédelem. Jó, ha már ott tartunk: tudomásul vették ennek szükségességét az emberek. De tételezzük fel: eddig már eljutottunk. A magától értetődő ökológiai szemlélettől azonban még nagyon messze vagyunk. S különösen messze a gyakorlattól. Márpedig valamikor, valahonnan el kell indulni. Például a kisdiákoknál. Legalábbis így vélték a pécsi Mezőszél utcai általános iskolában, amikor megfogalmaztak egy - jelenleg „csak” három évre szóló - programot, amelynek lényege: az iskolai oktatás szerves része legyen - függetlenül attól, hogy milyen tantárgyból van éppen óra - a természet és a környezet óvásának fontossága. Azaz: a ma még nagyon hiányolt tudat kialakítása. Mindez persze korántsem ilyen egyszerű. Ha valami kötelező - nem fűlik hozzá a diák foga ... Akkor már közelebb kerül hozzájuk az „anyag”, ha nincs rajta á kell kényszere, vagy ha gyerekekkel szót érteni tudó szakemberek ismertetik meg őket - ez esetben - a természettel, óvásának szükségességével. Ehhez a Mezőszél-utcai iskola pedagógusai szerencsés formulát találtak: az együttműködési megállapodást. Ennek lényege: felkért, helyben élő és ezért ismert, neves szakemberek, intézmények „bedolgoznak” az iskolának. A JPTE tanszékein, környezetvédelmi klubjában, a Természetvédelmi Igazgatóságon, a Környezetvédelmi Felügyelőségen dolgozók ajánlották fel a segítségüket. A tematikát már kidolgozták, mégpedig arra figyelemmel, hogy „iskolánk mindent megtesz annak érdekében, hogy megismertesse a tanulókat a társadalmat, az emberiséget, sőt, az egész bioszférát fenyegető veszélyhelyzettel. ”-Erre azért van szükség - tette hozzá dr. Tóbiás Jánosné -, mert már mindannyiunk előtt világossá vált, hogy a jelen és a jövő társadalmában a környezet- és természetvédelmet minden embernek cselekvő módon, folyamatosan kell végeznie és szükségességének át kell hatni az emberek gondolkodását. Az iskolában létrehozták a Környezetvédelmi Klubot, csaknem 20 pedagógus a tagja. E közösség vállalta többek között azt a feladatot is, hogy kialakít egy ökológiailag megalapozott természet- és környezetvédelmi ismeretrendszert, amely alapja lehet a felnőtt állampolgár általános műveltségének és természettudományos világnézetének. De egyelőre ne menjünk ilyen messze, mert bár lehet a természet szeretete és óvása akár a világnézet rangján is, ám a diákok valószínűleg inkább a gyakorlatban megszerezhető ismeretekre vágynak. Mondjuk: kirándulásokra, intézményekben tett látogatásokra. Benne van ez is a programban, például a természetbúvár szakkörök beindítása, a Mecsek, a Délke- let-Dunántúl természetvédelmi területeinek bejárása, ezek geológiai, botanikai, zoológiái, tájképi értékeinek megismertetése, nyári természetvédelmi táborok, a történelmi emlékhelyek megismerése, az ősi magyar növény- és állatfajok, -fajták gyűjtése, kiállítások szervezése- de már így is túl hosszú - pedig nem teljes - a felsorolás. Mintha valami ebben ismerős lenne! Eddig is tapasztaltuk már sok intézményben a néha keserves törekvést, hogy az iskola „felmutasson valamit”. A Mezőszél utcai általános iskolában a program koordinátora részben dr. Tóbiás Jánosné, részben sikeres környezetvédelmi pályázatával az iskolának e célra már némi pénzt is nyerő fizikatanára, dr. Kotek Lászlóné. Elsősorban az ő kalauzolásukkal a program már eljutott az indulásig, s a megállapodási szerződésben közreműködésüket ígérő szakemberek eljegyzett- sége a környezet- és természet- védelemmel valószínűsíti, hogy gyakorlattá válik a terv. Március 6-án ugyanis az iskola teljes diáksága - velük együtt természetesen tanítóik-tanáraik is- kibontja a zászlót. Vélem, sokan ezt a zászló- bontást kissé fellengzősnek ítélhetik. Nem az. Nézzünk körbe az utcákon, a tereken, az árokparton, a mezőkön, az erdőkben, a hegyek ölén és tetején - egyszóval: ahol csak megfordulunk. Van mi ellen tennünk agyonszemetelt, agyoniparosított környezetünkben. És ha az iskolában tanuló kisdiákok - ebben az életkorban- valami másféle magatartást vesznek át, ha valaki megfogja kezüket és azt mondja: most már ne arra figyeljetek, amit láttok, hanem azt lássátok, amilyen lehetne - akkor ez zászló- bontás. Vagy akár: hitvallás. Mészáros Attila Előnyös-e egy iskolának, ha vállalkozik? A komlói 501. Ipari Szakmunkásképző a helyi autószervizzel, a Carbon- nal vagy a Május 1 Ruhagyárral is gazdasági kapcsolatban áll tanulói révén, sőt némi pénzt hoz a házhoz az is, hogy a közel 900 diákot oktató iskola konyháján más intézmények számára is főznek. Vagy ez mégsem előny? A városban ugyanis híre kelt, hogy a Komlói Önkormányzat oktatási bizottsága túlságosan is tehetősnek látta az iskola pozícióit, sőt ebből azután heves vita kerekedett a színfalak mögött. Magyarán az önkormányzat képviselői és az önérzetükben joggal sértett pedagógusok néhány decibellel hangosabban váltottak szót. . . A pénzügyi osztály ugyanis 15 százalékos béremelést javasolt a város mintegy 1 100 pedagógusának. Ezt az oktatási bizottság helyben is hagyta, azzal a különös megszorítással, hogy az 501.Ipari Szakmunkás- képzőben tanító pedagógusok bérkeretéhez csak a kötelezően előírt 10 százalékkal járul hozzá az önkormányzat. Nem tudom milyen lehetett eddig a viszony a Kazinczy Közgazdasági Szakközépiskola, a Nagy László Gimnázium és az 501. sz. Szakmunkásképző között, de ha ezidáig netán felhőtlen volt, akkor ezzel a levegőben lógó döntéssel el is érkezett az idő, hogy elmérgesedjen.-Igazgató úr igaz az, hogy az oktatási bizottság az iskola - úgymond - „ vállalkozására ” hivatkozott? Iván László igazgató válaszul egy kimutatást helyez elém az asztalra.-Tény az, hogy saját konyhánk van, amely hat intézménynek főz. De ezt a konyhát a Mecseki Vendéglátóipari Vállalattól vettük át, amire a város csak 700 ezer forintot adott, mi 1,5 milliót fordítottunk. A ho- zadékot elviszi a fejlesztés, nem szólva arról, hogy mi ezen a Tíz éve találkoznak rendszeresen Pécsett a volt pannonhalmi és győri bencés diákok. Ezek a baráti találkozók tavaly októbertől új formában zajlanak, ekkor alakult meg a Bencés Diákok Pécsi Egyesülete. Tagajai között nem csak a ma működő két gimnázium diákjai vannak, hanem olyan volt bencés öregdiákok, akik Budapesten, Kőszegen, Komáromban tanultak. konyhán speciális kétéves képzést adunk, elsősorban a gyengébb képességű lánytanulóinknak. Ahogyan az új, több mint kétszáz gyereket foglalkoztató tanműhelyünket is nyugodtan tekinthetjük munkahelyteremtő beruházásnak. Például amit az iskola varrodájában termelünk, azt a Carbontól, Május 1 -tői bérelt varrógépek kiváltására szeretnénk fordítani, míg az új, korszerű gépeinket pályázati pénzen vettük. Tulajdonképpen a vájártanulók képzése sincs egyelőre veszélyben. A Mecseki Szénbányák vállalta értük a garanciát, nem szólva arról, hogy ez év őszétől lakatosismereteket is tanulnak majd a vájártanulók, Hogy kisebb átképzéssel ebben a szakmában is bizonyítványt szerezhessenek.- Rosszhiszeműen azt is mondhatnánk, hogy már-már úgy tűnik, mintha gyerekmunkával kellene pótolnia azt a pénzt, ami másutt a költségvetésből kerül az iskolákhoz. Az Egyesület nem egy akar lenni a manapság alakuló számos egyesület között, hanem a Szent Benedek-i szellemiséget, lekiséget akarja továbbvinni. Ezt a célt szolgálják a minden hónap első szerdájának estéjén, a pécsi Kolping Házban tartandó összejövetelek, a közös kirándulások, a kulturális programok. A régi bencés diákok sze- Erről azért szó nincs, az oktatási bizottsággal azóta több lépcsőben is tárgyaltunk, Tóth József polgármester is megértve a helyzetünket azt mondta utóbb, hogy mindent megtesz az iskola működőképességéért. Ugyanis a 10 százalékra tervezett változat szerint a fejkvóta alapján iskolánknak jutó ösz- szegből csak 4,5 millió jutna működésre, akkor amikor energiaköltségek és más díjtételek közismerten emelkednek. Hiszen tavaly már 4,9 millió az idén pedig 5,8 millió forint lesz, amit közüzemi díjként fizetünk ki. Bizonyos engedmények, például a tanárok ebédhozzájárulásának a megvonásáról így gondolkodnunk kell. Ennél is lényegesebb - tulajdonképpen tiltakozásunknak ez volt az alapvető oka -, hogy semmiképpen nem tartjuk kevesebbnek magunkat más iskolákban dolgozó kollégáinknál, akikre más mércét kellene alkalmazni. B. R. retnék a ma Pannonhalmán és Győrben tanuló társaikat lehetőségeikhez mérten támogatni. A Kertvárosi templomban 1992. február 28-án, 19 órakor tartandó orgonahangverseny bevételét is erre a célra kívánják fordítani. Áment Ferenc Lukács orgonaművész estjére várják a zeneszerető és bencés diákokat, a segíteni szándékozó pécsieket. M. K. Bencés öregdiák-kör Pécsett Nem az ellenségtől, a baráttól fél Soros György Budapesten Egyetlen napig tartózkodott Budapesten Soros György amerikai üzletember, akinek alapítványai Európa-szerte ismertek. A 2000 című folyóirat (ők is részesednek a Soros Alapítvány támogatásából) egy kiadós esti beszélgetésre hívta meg.-Soros úr, milyen alkalomból utazott Budapestre? -kérdeztük a beszélgetés egyik rövid szünetében.- Nem hivatalos ügyben jöttem, az egyik rokonom, Lo- sonczy Tamás festőművész kiállításának megnyitója adott alkalmat erre a mostani villámlátogatásra.- Sokan azt gondolták, ön ke- ♦ rülni fogja Budapestet, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sok támadás érte, sőt meg is rágalmazták . . .- Miért kéne kerülnöm Pestet? Ezek az intrikák, csipkelődések engem nem nyugtalanítanak. Tudja erről azt gondolom: ha az embernek olyan ellenségei vannak, akikkel szembeszállhat, az nagyon jó dolog .. .- Úgy értsem, ön örül az ellenségeinek?-Értse úgy: nem zavarnak. Inkább tartok a „barátaimtól”.- Magyarországot a szülőföldjének tekinti? Hazájának?- Jó kérdés ... Itt születtem, itt is nőttem fel, de azt hiszem, már nem tekintem a hazámnak.-Angliát, vagy talán Amerikát igen?- Ezt magam sem tudom pontosan. Hadd fogalmazzak így: hazátlan vagyok. Van ennek persze jó és rossz oldala is, de ez a valóság.- Ön egy beszélgetésen is részt vett a Merlin Színházban, ahol szemmel láthatóan élvezte a közönséggel való találkozást. Miért érezte ennek szükségét?- Miért ne mentem volna el, ha egyszer meghívtak erre a beszélgetésre? Nekem kifejezetten jól esett, hogy érdeklődnek irántam az emberek.- Nem gondolja, hogy a pénz, a tekintély falat húz Ön és az emberek közé?- Ezt a falat nagyon sokszor magam is érzem. De higgye el, ez az állapot néha kifejezetten kellemes. Akikkel személyes kapcsolatban állok, azok átlépik ezt a falat, akiket szeretnék távol tartani magamtól, azokat nem engedi közel. És még valami: nem sokkal jobb így, mintha észre se vennének, rám se bagóznának az emberek?- Ön az alapítványai révén mindenütt ismert embernek számít, vagy csak itt, Kelet-Kö- zép-Európában van ekkora tekintélye?- Azelőtt jó ha Genfben ismertek. Istenítették a tehetségemet, amivel pénzt tudok keresni. Kelet-Európábán megpróbáltam átalakítani, „kinyitni” a korábbi zárt társadalmi berendezkedést és azt hiszem, ez sikerült is. Ha hozáveszi, hogy én tulajdonképpen egy egocentrikus személyiség vagyok, akkor megérti, miért vagyok olyan büszke önmagámra.- Valaki megkérdezte Öntől: valóban sikerült-e a magyar társadalmai olyan nyitottá tenni, mint ahogyan szerette volna. Akkor azt felelte ...- Hogy - nem sikerült. És megint ezt mondom. Az ország most egy másfajta zárt társadalom felé halad.- A Magyar Alapítvány 1989-ben tisztes összeget fordított a magyar kultúrára. Most?- Úgy gondolom, ma már sokkal többet, négyszer-ötször annyi pénzt kellene áldozni rá, miután az igények is megnőttek. Persze strukturális változásokra is szükség van.- Elégedett az Alapítvány működésével?-Mostanában kezd újra magához térni, de el kell mondanom, a románok, a bolgárok sokkal jobban csinálják.-A Közép-Európai Egyetem az ön szívügye volt...-Ma is az. Amikor elkezdtük, még nem is tudtuk pontosan, mit akarunk, ezért nyitott szerkezetű egyetemben gondolkodtunk. Mostanra sikerült tartalommal is kitölteni a kereteket.-Az a hír járja, hogy Ön az ukrán vezetés egyik tanácsadója lett és az oroszokkal is jó kapcsolatokat ápol. Igaz ez?- Igaz, de csak indirekt módon vagyok a tanácsadójuk. Miután láttam, hogy a Szovjetunió óhatatlanul fel fog bomlani, rendkívül fontosnak tartottam Ukrajna talpraállítását. Bevallom, a lelkem mélyén kicsit ukrán nacionalista vagyok. Azt javasoltam, állítsanak fel egy tanácsadó testületet a parlament és a leendő kormány számára. Tavaly pedig az ukrán és az orosz parlament a Soros-Alapítvány privát szponzorálásával tárgyalt egymással. Úgy érzem, megtettem a magamét azért, hogy ne legyen közöttük háború, hogy elkerülhetőek legyenek a tragédiák. Ez ma szerintem a világ legfontosabb problémája. Szémann Béla
