Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-03 / 33. szám

10 új Dunántúli napló 1992. február 3., hétfő Luxuscikk a kenyér Németországban Két évtizede műsoron Derrick nyugdíjba megy Páneurópai Ifjúság Fiatalodik a Páneurópai Unió Pécs-Dunántúli Szervezete. Ál­talános óhaj valósult meg csü­törtök este a Lenau házban meg­tartott összejövetelen, amikor megalakult az ifjúsági szekció. Törvényszerű és kívánatos, hogy a fiatalok átvegyék szüleik örökségét minden vonatkozás­ban, - így a közéleti szereplés terén is, - ha van tehetségük és hajlandóságuk. Az ifjúsági szekció fiataljai a Páneurópai Unió rendes tagjai­ként résztvesznek annak életé­ben, de tetszésük szerint „fiatal” programot alkothatnak. Itt sze­repelhetnek ők maguk, de hív­hatnak előadókat akik érdeklő­désüknek megfelelően a poli­tika, művészet, vallás, technika és számos más témakörben tar­tanak tájékoztatót. Ez volt summája dr. Szalai István elnök mondandójának, amikor az elmúlt év eseményei­ről szóló beszámolójához kap­csolódva taglalta a fiatal tagok részvételének, szereplésének lehetőségeit. Hasznos javaslatok hangzot­tak el mind a fiatalok, mind az isősebbek részéről. Kiemelke­dők ezek közül; kívánatos a magyarság tudatunk ápolása, a köztünk élő számos nemzetiség kultúrájának megbecsülése. Igénylik közismert kiváló tudó­sok előadását. Szeretnének középkorú tag­társakat és munkás fiatalokat beszervezni. Ajánlják mecseki túrák szervezését. Volt javaslat a mozgalom egyes vezérszavainak átértéke­lésére „fiatalítására”, a hagyo­mányos erkölcsi normák meg­őrzésére.Hangsúlyt kapott az a törekvés, hogy családok együt­tesen képviseltessék magukat. Az est színvonalának, hangu­latának emeléséhez hozzájárult a Bazilika Bárdos kórusának kiváló szereplése Pécsi Rita ve­zényletével. Erőmű a Bükkben? Az ország energiapolitikája, a külfejtéses bányászat, vala­mint egy, a bükkábrányi lignitre telepítendő, ezer megawattos erőmű megépítésének lehető­sége volt a témája a Bükkáb- rányban és Visontán megrende­zett szakmai tanácskozásnak. Amennyiben olyan döntés szü­letik, hogy megépül a Bükkáb­rányi Erőmű, az nem csupán a hazai villamosenergia ellátását javítja, de munkahelyeket is te­remt a borsodi térségben. A Bükkábrányi Erőművet egyéb­ként külföldi tőke bevonásával tervezik megépíteni; a beruhá­zás költsége 3 milliárd dollára tehető. A kenyérkínálatot tekintve a németek - saját állításuk szerint - világbajnokok. Állítólag egyetlen másik országban sem kínálnak annyi kenyérfajtát, mint itt. Míg 15 éve 100-féle kenyér közül választhattak a vevők, addig ma 200 variáció­ból áll a kínálat, s 1200 a péksü­temények skálája. A német ke­nyérkínálatot különösen izgal­massá teszi egyre erősödő nem­zetközi jellege, a török pita, a francia baguette, az olasz panet- tone ízeinek kavarodása. A kenyér ázsiójának növeke­dését mi sem bizonyítja jobban, mint az eladási statisztika. Ti­zenöt év alatt 67,5 kilogramm­ról 82 kilóra emelkedett a fe­jenként és évenként elfogyasz­Lelkünk egy kis zugában ott rejtőzik nagyapánk emléke. Gyermekkori hangulatok simo­gatják szivünket: a hébér forté- lyos használata, vagy a hordó­mosás nehéz, ám rendkívül fon­tos munkája. Eszünkbe jut a lu­gas, vagy az öreg diófa alatti asztal, ahol politizáltak, vagy ugratták egymást az öregek, és mi gyerekek lopva kóstolgattuk a számunkra akkor még tilalmas nedűt. Ma már ritkák az esti bo­rozgatások, eltűnnek a pincék előtti diófák, és ami aggasztó, csak néhány gazda gondol a pótlásra. Igaz ugyan, hogy a régi pin­ceszerek hangulatát lassan — lassan felváltja az életünkbe be­törő „kultúra”, néhány szót az itteni borfogyasztásról is szólni kell. A borhoz valamit is értő, és a bort módjával kedvelő em­ber a pincéknél elfogyasztott borral az azt termő tájat ismeri meg, az embert, aki a szőlőt művelte és a bort készítette, szinte maga előtt látja a szőlő­sorokat. Itt a bor kerülhet egy­szerű simaoldalu decís pohárba - de sohasem lehet a pohár fala bordás, vagy díszesen hullámo- sitott, - vagy ugyancsak sima­falu talpas pohárba. A bor tisz­taságát a fény felé fordítva vizsgálhatjuk, vörös bor eseté­ben azonban kedvezőbb a me- legfényü gyertyaláng. Ha vendégeinket otthon kí­náljuk saját termésű borral, ak­kor az csak kereskedelmi címke nélküli, vagy saját címkéjű bo­rospalackban, esetleg kancsó- ban kerülhet a fehér abroszra. Ilyenkor, ha a bort tisztán fo­gyasztjuk, csak talpas pohárban, fröccs esetén pedig a kereskede­lemben ismét kapható „stucni"-ba kínáljuk. Ha üzletben vásárolt borral Küldj ünk-e be álláspályáza­tot tarka-barka borítékban? Ta- nácsos-e a hölgyeknek falatnyi miniszoknyában, hatalmas vér­vörös karmokkal bemutatkozó látogatást tenniük cégvezetők­nél? Jó-e, ha az új munkaerő a tennivalók helyett a keringő pletykákba ugrik fejest? A nők számára szerkesztett német Jo­urnal für die Frau 15 pontban foglalta össze, hogyan lőhetünk öngólokat, amikor munkahelyet szeretnénk változtatni. 1. A beküldött életrajzok és egyéb okiratok ne legyenek pa- cásak, gyűröttek! A javítgatott írásművek és az egérhez ha­sonló szürke borítékok, különö­sen, ha tartalmuk ömlesztett áruhoz hasonlít, nem hoznak si­kert. 2. Ha a pályázó nem szerzi be az összes kívánt mellékletet, eleve elutasításra számíthat. Idő tott kenyér mennyisége. A né­metek évente átlagosan 300 márkát költenek kenyérre. For­dulat áll be abban a fogyasztói magatartásban, amely a világ­háború utáni időszakban a búza­lisztből készült világos kenyér­fajtákat kereste. A sötétebb rozskenyér korábban a szegény ember eledelének számított, ma már azonban felismerik az egy­kor megvetett barna- vagy fe­kete kenyér magasabb táplálko­zási értékét. Az új technológiák is segítették megkedvelni az egészségesebb kenyérfajtákat. A teljes kiőrlésű (korpás) liszt­ből készült kenyér hajdanában szinte élvezhetetlen volt, mert kemény volt, morzsálódott és megfeküdte a gyomrot. lepjük meg vendégeinket, akkor a kínálás szertartása a követ­kező: A dugót záró műanyagból készült kupakot éles késsel kö­rülvágjuk az üveg szája alatt mintegy 1 cm.-rel, de soha ne gyűrjük a dugóhúzóval. A sza­baddá vált részt gondosan letö­röljük úgy, hogy mozdulataink a dugó közepétől kifelé irányul­janak. Itt jegyezzük meg. hogy a pincében régóta tárolt — vagy a boltban vásárolt muzeális To­kaji aszút — eredetben, „pené­szesen” kell az asztalnál bemu­tatni, majd kivinni, letörölni és utána az asztalra helyezni. A dugót mindig a függőlege­sen tartott palackból huzzuk ki, majd megszagoljuk — a hozzá­értő már ebből megállapíthatja, hogy hibás a bor. — majd ismét megtöröljük az üveg száját, ügyelve arra, hogy a dugóból kikerülő parafadarabok ne ke­rüljenek az üvegbe. Az előkós- tolás mindig a gazda dolga, hogy megóvja vendégeit az esetleges kedvezőtlen benyo­másoktól. Vigyázzunk arra, hogy töl­tésnél a palackot ne a nyakánál, hanem a címkével átellenben — híján a vállalatok nem is kérik a hiányzó iratokat, hanem más­nak adják a munkát. 3. Ha egy bizonyos nyelv is­merete a követelmény, ne di­csekedjenek azzal, hogy mást elfogadható szinten tudunk. Az ilyen állásokra csak a jelzett követelményeket teljesítők jö­hetnek szóba. 4. Ne írjunk kötetnyi, túlsá­gosan részletes életrajzot és ke­rüljük a hivatalos stílust, szó­lásmondásokat és nyomdafes­téket nem tűrő kifejezéseket. A túlságosan nagy betűs aláírás azt alátszatot kelti, hogy az il­lető túlbecsüli magát. 5. Ha a fotót is csatolnunk kell a beküldött anyaghoz, ezt mindig hivatásos fényképész készítse, ne pedig a családi al­bumból vegyük ki, ahol a tucat­nyi rokon háta mögül éppen csak kilátszunk! A sütödékre a verseny nyo­mása nehezedik. Ma már a ve­vők nem reklamálnak a rossz minőség miatt, hanem egysze­rűen másik pékhez mennek - mondta egy német sütőipari szakember. - A szakma cáfolja, hogy túlságosan sok adalék­anyagot sütne bele a kenyérbe. Enzimek például nem jelentik adalékanyagok hozzáadását a szó eredeti értelmében, hiszen ezeket az anyagokat a teljes ki­őrlésű gabonamagvak amúgy is tartalmazzák. A kenyér színezését vagy meg nem engedett adalékanya­gokkal való dúsítását pedig a törvény szigorúan bünteti - mondta a német egészségügyi minisztérium szakértője. az esetleges hátcimke olalán — fogjuk meg. Praktikus, ha a le- csöpögést fehér ruhával akadá­lyozzuk meg. A töltésnél ügyelni kell arra, hogy a talpas poharat csak 3/4-ig töltsük. A nagyobb pohár megtöltése attól függ, hogy vendégünk fröccsöt, hosszúlépést, esetleg „házmes­tert” fogyaszt-e? Amikor a töl­tést befejeztük, az üveg nyakát megtekerve emeljük el az üve­get a pohártól. Töltéskor az üveg és a pohár nem érhet egy­máshoz! A töltögetést mindig az álta­lunk legtiszteletreméltóbbnak tartott vendégünknél kezdjük, majd tőle jobbra haladva töltjük a többieknek ki a bort. Töltöge- tés közben fogadjuk meg Goethe tanácsát: „Aki bort hoz nekem, barátságosan nézzen rám, különben szomorkodik a bor a pohárban” ... Ha pedig a bor már a pohárba került, jusson eszünkbe Bril- lat-Savarin-nek, a gasztronómia Arisztotelesének intelme: „Az igazán értő csak kortyolgatva issza borát, mert ahányszor szünetet tart, ugyanannyi gyö­nyörűséget érez, mint amennyit akkor érzett volna, ha egyhaj- tásra üríti ki poharát.” És még valami: a kínálásnál ügyeljünk arra, hogy soha nem erőltessük vendégeinket az ivásra, kerüljük a leitatást, a ki­vagyiságból, vagy rosszul ér­telmezett vendégszeretetből az „igyál csak komám!” noszoga­tást. Ha ügyelünk az elmondottakra és borfogyasztásunk az észszerű mértékletesség határain belül marad, kellemes emléket hagy­nak maguk után az esténkénti pinceszerek és az otthoni ven­déglátások egyaránt. Környei Béla 6. Ha a személyes bemutat­kozó látogatásra indulunk, nem tanácsos bohócszínekben pom­pázni, ápolatlan külsővel, szín­házi make-uppal megjelenni! 7. Nagy hiba úgy elmenni a vállalat igazgatójához, hogy semmit sem tudunk a cégről. Mindenki beszerezheti a szük­séges információkat a portástól, kereskedelmi kamaráknál vagy az esetleg már a társaságnál dolgozó ismerőseitől... 8. A fellépésünkre nagyon fi­gyeljünk! Nyugtalan megjele­nésű, csapongó, izgága jelölt nem arat sikert. Az sem, aki összetéveszti a szakmai beszélgetést egy szín­házi premierrel, vagy jókora vérvörös körmeinek köszönhe­tően a kínált kávét sem tudja a csészéből meginni. 9. Ha megkérdezik, mit vár a munkahelytől, ne vágjuk rá egyből: Több „lóvét mint eddig bármikor!” Ha meglepetéssze­rűen érik a pályázót a feltett kérdések, csak magát okolhatja, Derrick felügyelő végleg le­veti a jól ismert tweed-felöltőt, a kifogástalan eleganciára semmi szüksége, megteszi egy jóminőségű melegítő is. Ä csendes, békés horgászáshoz felesleges a legjobb szabókkal dolgoztatni. Horst Tappert, a te­levízió történetének talán a leg­kevésbé atlétikus termetű nyo­mozója nemcsak a képernyőről távozik, hanem a zajos hétköz­napoknak is búcsút mond. Egy alig lakott norvég szigeten vett magának házat, oda vonul visz- sza harmadik feleségével, Ur­sula asszonnyal. Hogy a 68 éves Horst Tap­pert belefáradt volna a véres családi bosszúállások titkainak boncolgatásába, a férjüket únó hölgyek konfúzus titkainak föl­fejtésébe, netán a csóró egye­temista bérgyilkossá válásának oknyomozásába és még ki tudja hányféle emberi tragédia földe­rítésébe, nos ezt nem tudni. Tény viszont, hogy a müncheni tv egyik műsorában határozot­tan közölte: 1993 elején forgatja az utolsó filmet, aztán vége. A nézők nem akarták elhinni, hogy Derrick elmegy, mi több, a filmjeit készítő televíziós tár­saságot információért ostromló partnereket is meglepte a beje­lentés, ugyanis a ZDF röviddel Horst Tappert nyilatkozata előtt ha nem kapja meg a kívánt ál­lást. Arra válaszoljunk, amit kérdeznek! Természetesen rá­térhetünk a fizetésre is, de ne először! Udvariasan megtuda­kolhatjuk az előrelépési lehető­ségeket és a munkakörülmé­nyeket is, de mindent a maga helyén. 10. A próbaidő alatt tanácsos szakmai dolgokban más, régeb­ben ott dolgozó kollegákhoz fordulni és nem árt jegyzetelni. Akit ezt elmulasztja, csak ma­gát okolhatja! 11. Ne szégyelljük, hogy ele­inte mindenképpen szükségünk van a többiek segítségére! Aki ezt nem meri önmaga előtt (sem) bevallani, fél évvel ké­sőbb sem fog többet tudni, mint az első megtudott. 12. Az új dolgozót szívesen elhalmozzák olyan feladatokkal is, melyek nem tartoznak mun­kaköréhez. Aki nem tud ezekre udvariasan nemet mondani, a saját feladatát nem fogja tudni idő híján ellátni. értesítette partnereit, hogy újabb sorozatokat forgatnak, „Derrick nyugalomba vonulása nem várható." A RAI, az olasz televízió szerkesztői szerint az történt, hogy a német tv illeté­kesei megkísérelték maradásra bírni a felügyelőt, ám ez, mint a közlés igazolja, Horst Tappert számára már nem volt érdekes. Ha Derrick csakugyan távo­zik - ami ezek után nem lehet kétséges - akkor vele a pilla­natnyilag legnépszerűbb televí­ziós bűnüldöző tűnik el. Derrick felügyelő 1973. július 30-án je­lent meg először a képernyőn, s azóta 98 országban, köztük Magyarországon, tartják állan­dóan műsoron a nyomozási bravúrral végződő filmjeit. (S hogy ez csakugyan bravúrnak tekinthető, semmi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy ha Németországban bonyolult bűnügyről írnak az újságok, a közönség Derricket rekla­málja!) Az inkább pszicholó­gus, mint rendőr Derrick alakja olyannyira azonosult Horst Tappert személyével, hogy a sorozat 77 esztendős írója, Her­bert Reinecker a bejelentés hal­latán úgy nyilatkozott: senki- sem lenne képes ugyanolyan hi­telesen folytatni Derrick fel­ügyelő munkáját, mint ahogy ezt Tappert tette. 13. Aki már az első napon ál­landóan fontoskodik és csak a saját hangját szereti hallani, so­kat kritizál és legszívesebben fenekestül felforgatna mindent, megutáltatja magát. Miközben önmagát igyekszik a legböl- csebbnek beállítani, alaposan lerombolja a róla alkotott addigi semleges, vagy kedvező képet. 14. Nem tanácsos, hogy az új helyen a munka helyett a ke­ringő pletykákba ugorjon bárki fejest, mert ez általában rosszul - felmondással - végződik. Nem beszélve arról, hogy köz­ben általa nem ismert, esetleg valóban jó kollegákat sért vérig. A próbaidő alatt sem tanácsos, hogy valaki nagyszájúan vissza­feleseljen főnökének. 15. Várjuk ki, míg megismer­jük a többieket és csak utána te­gyünk esetleg megjegyzést másra! Aki ezt az óvatosságot elmulasztja, megérdemli, hogy megállapítását - a munkaköny­vével együtt - bumerángként kapja vissza. Bort - kulturáltan Tizenöt öngól Fenyegetett állatfajták a harmadik világban (MTI-Panoráma) - Az ENSZ élelmezési és mezőgaz­dasági szervezete, a FAO jelen­tése szerint a harmadik világban több állatfajtát - köztük szar­vasmarha- és baromfifajtákat is - a kipusztulás veszélye fenye­get. A fejlődő országokba ugyanis olyan fajtákat kezdenek szállítani, amelyek nem felel­nek meg a helyi viszonyoknak.- Pedig éppen a veszélyeztett fajták a legalkalmasabbak a tú­lélésre a szóbanforgó vidéke­ken. Ha egyszer eltűnnek, ez az állati kincs mindörökre elvész - mondotta Edouard Saouma, a FAO vezérigazgatója.- Európában — fűzte hozzá - a század elején kitenyésztett há­ziállat fajták fele kiveszett, s a megmaradt 770 fajta harmadát ugyancsak a kipusztulás veszé­lye fenyegeti a következő húsz évben. De Európának vannak eszközei e veszély elhárítására, míg a fejlődő országokban hiá­nyoznak a védekezésre szolgáló források. A Washingtonban közzétett jelentés megállapítja, hogy a harmadik világ élelmiszer ellá­tásának a felét 30 fajta szarvas- marha és szárnyasjószág te­nyésztéséből nyeri. Ezután megnevez néhány kipusztulásra ítélt állatfajtát. Például a „sahiwal„-t, egy Pakisztánban élő tejelő tehén­fajtát, az európai „holstein„-nal akarják helyettesíteni, holott az előbbi bírja jobban az ottani klímát. A kínai „taihu” sertés rendkí­vül szapora és étkezési szokásai jól összeegyeztethetők az or­szág fontos mezőgazdasági termékeivel, a káposztával és a burgonyával. Az egyiptomi „fayoumi” csirke termékeny marad a hőség ellenére is, szemben az európai fajtákkal. A fenyegető irányzat megállí­tására a FAO vezérigazgatója azt javasolja, hogy foglalják lis­tába a fejlődő országokban ne­velt háziállatokat, létesítsenek állati spermabankokat és hoz­zanak törvényeket a háziállat kereskedelem szabályozására. (AFP) (MTl-Panoráma) - Németor­szágban lassan luxuscikké válik a kenyér, de nem azért, mert megfizethetetlenül drága, ha­nem azért, mert az emberek egyre többet hajlandók áldozni arra, hogy minél jobb minőségű legyen. Szuperfriss, ropogós héjú és könnyű tésztájú kenyeret keres­nek a vevők - mondta egy szak­ember a Zöld Hét elnevezésű berlini élelmiszeripari vásáron. Sokan összekapcsolják az élve­zetet és az egészséget. A kenyér már régóta nemcsak lisztből, vízből, élesztőből és sóból áll. Különösen keresettek az olyan rostanyagok, mint a zabpehely, a lenmag, a napraforgómag vagy a tökmag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom