Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-03 / 33. szám
aj Dunántúli napló 1992. február 3., hetfb Maradjanak, de hatékonyabban ? Válaszút előtt a szövetkezetek Interjú Szilvasán Pállal, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnökével A Forgószél 2. Nagy Imre és Moszkva A csökkenő élvezetek elve A csökkenő élvezetek elve jólismert dolog közgazdász berkekben. Az a lényege, hogy egy napok óta étlen-szomjan vándorló ember talál az oázisban egy kereskedőt, aki húsz szem narancsot árul. Vándorunk - mivel nagyon éhes - az első szem narancsért minden pénzt kész megadni. A másodikért, mivel az elsőt már megette, valamivel kevesebbet ad. A kilencediknél elgondolkodik, hogy ő tulajdonképpen a drága narancs helyett valami mást is vehetne. A huszadik narancsot pedig már fillérekért sem kéri. Pedig a huszadik narancs is pontosan olyan, mint az első, csak a vevő lett közben más. A mostani puccsszerű tej- és tejtermék áremelés mellett is bizonyos, hogy valamilyen mennyiségű tejre és tejtermékre lesz vevő. Ám az is bizonyos, hogy időlegesen csökkenni fog ezeknek a termékeknek az ára. Azt persze senki sem várja el a tejesektől, hogy önköltségi ár alatt vesztegessék terméküket, s tönkremenjenek. Végtére is nincs drágább a nemlétező, de szükséges terméknél. Azaz nincs drágább az első szemnél. A drasztikus áremelés kisgyermekes családok és nyugdíjasok sokaságát hozza abba a helyzetbe, hogy nem vagy kevésbé tudják megvenni a tejet és a tejtermékeket. A következmény pedig az lesz, hogy a tejesek általános költségei egy egységnyi termékre megnőnek, hiszen a fix költségek kisebb eladott mennyiségre jutnak. A kiút háromféle lehet. Vagy csökkentik az árakat és a megnövekvő mennyiségből még nyereségre is szert tehetnek. Vagy emelik az árakat, s ezzel a fogyasztás további csökkenését idézik elő, egészen addig, míg eljutnak az egyetlen eladott szem narancsig. A harmadik lehetőség pedig az, hogy kilobbiznak valamilyen dotációt a termékre. Ez utóbbi megoldás a világon sok országban megvalósult, de a költségvetés mai helyzetében nálunk ehhez nem lehet nagy reményeket fűzni. A tejesek és a lakosság számára alighanem az lenne a legcélszerűbb megoldás a növekvő költségek kivédésre, ha a stagnáló árak mellett bővíteni lehetne a külső és belső értékesítést. Ehhez azonban piaci munka kell, hozzáértés kell. Süveges Károly Klímakatarasztrófa Tudományos felismerések szerint kezd drámaivá válni a Föld klímahelyzete, különösen az üvegházhatás. Az egész világra kiterjedő 0,6 fokos hőmérsékletemelkedés mellett az utóbbi 100 évben az atmoszféra vízgőztartalmának emelkedését, a szélenergia 10-20 százalékos növekedését, a szélsebesség 5-10 százalékos növekedését is megállapították. A tudományos kutatók bizonyos adatokat akkor tartanak .jelzésértékűnek”, ha kizárható, hogy az adott jelenségek véletleneken alapulnak. A globális felmelegedés előrejelzését eddig azon a címen bírálták, hogy a klímatológusok nem tudják biztosan kizárni, hogy a mért hőmérsékletemelkedést a természetes ingadozás okozza-e. Most a szakemberek véleménye egyértelmű: nem az, hanem a természet világába való emberi beavatkozás. A vizsgálatok szerint a felmelegedés (a következő 100 évre átlagosnál 6-9 fokot jeleznek) 60 éven belül a vizek kiszáradásához vezethet. A Magyarországon kiépült szövetkezeti rendszer, azaz a mezőgazdasági, ipari, fogyasztási, szolgáltató, takarék, kereskedelmi és lakásszövetkezetek, tehát maga a szövetkezés meghatározó részei lettek a gazdaságnak. A minap életbe léptetett átmeneti és szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban a szövetkezeti szakemberek harkányi országos találkozóján, a Pannónia '92-n, kifejtette véleményét és aggályait Szilvasán Pál, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke, akivel munkatársunk beszélgetett.- A szövetkezeti törvénnyel nagyjából mindenki egyetért, viszont az átmeneti törvényt, legalábbis a szövetkezetiek, politikai döntésként értékelik. Ön is így látja?- Az tény, hogy a szövetkezeteket ez a törvény bizonyos magatartási szabályok végrehajtására kötelezi azért, hogy megfeleljenek a társadalmi és gazdasági rendszerváltás követelményeinek - kezdi válaszát Szilvasán Pál- Nem nagyon szereti a politika a szövetkezeteket, mert az utóbbi negyven év alatti működésüket veszi figyelembe. Pedig a szövetkezet, a szövetkezés nem ennek az időszaknak a terméke. Mondjam azt, hogy százötven éve él és virul a szövetkezeti mozgalom a ma is fejlettnek tartott országokban is? Azzal egyetértek, hogy Magyarországon nagyon hiányzott és hiányzik ma is a profitérdekeltségen alapuló vállalkozói, társasági, vagy magán- tulajdon, de ennek a gazdasági versenyben kell kiterebélyesednie és nem feltétlenül adminisztratív kényszerítést kell arra alkalmazni, hogy a szövetkezetek helyébe más formájú vállalkozások lépjenek. Az átmeneti törvény a most működő szövetkezetekre vonatkozik és előírja a követendő magatartást, például a vagyonnevesítést, a szervezeti változást.-Mindkettő kötelező a szövetkezeteknek?- A szervezeti változások nem kötelezőek. De lehetővé kell tenni, hogy azok a tagok, a tagok csoportjai, akik mondjuk nem érzik jól magukat valamelyik szövetkezetben, akár ki is válhassanak, szétválhat a szövetkezet, át is alakulhat más társasági formát választva. Ezekben a kérdésekben a a vagyonnevesítést követően az egyéni vagyoni résszel már rendelkező tagok szuverén módon dönthetnek. A vagyont azért kell nevesíteni, hogy a szövetkezeti tagok valóban a szövetkezet tulajdonosaivá váljanak és a szöA nagysikerű pécsi „Európa Hét” kedves francia tolmácsnője megütközve kérdezte: miként fordulhat elő, hogy még újságírói igazolványának felmutatásával sem kaphatott valamiféle pécs-baranyai prospektust, „szóróanyagot”, csak egy nagyalakú, nehezen kezelhető várostérképet (75 Ft), vagy 152 oldalas-keménytáblás pécsi útikönyvet. Jónéhány évvel ezelőtt, idegenforgalmunk várva-várt fellendülésének a kezdetén még célszerűen-jól szerkesztett, háromnyelvű színes-képes leporellók sorjáztak a MECSEKTOU- RIST és a többi utazási iroda pultjain, hatásosan invitálva a kedves vendéget nem csupán Pécsre, hanem Harkányba, Siklósra, Mohácsra, Szigetvárra, vagy éppen Abaliget-Orfüre és vetkezet megfeleljen annak a követelménynek, hogy az természetes személyek társas vállalkozása lényegében a magán- tulajdon alapján.- A szövetkezetek tagságát mennyiben érinti mindez? Maradnak együtt a megszokott szövetkezeti közösségben, netán a vagyonukat kivéve hátat fordítanak, esetleg ízeire szétszedve szüntetik meg a korábbi társas formát?- A tagok tapasztalatai lehetnek kedvezők és lehetnek kedvezőtlenek. Jelentős részük megbecsüli azokat a közösségi erőforrásokat, amelyeket felhalmozott a szövetkezete, hiszen figyeltek rá, nyugdíjasként is törődtek vele, a munkanélküliség és a jelenlegi gazdasági helyzet fenyegetettsége ellen is védelmet keres. Az ilyen emberek biztosan azt fogják mondani: maradjunk továbbra is szövetkezetben. Tisztelni kell a tagoknak a döntési jogát, akár így, akár úgy döntenek. Ezért is hangsúlyozzuk az esélyek egyenlőségét, hogy ne legyen hátrányosabb gazdasági feltételek közé szorítva a szövetkezet, mint mondjuk egy bármiféle gazdasági társaság. Szervezeti mozgás biztosan lesz. Mindegyik közösség igyekszik megválasztani a számára legelőnyösebbnek tűnő társasági keretet. Lesznek szétválások, kiválások,megszűnések is, de nem hinném,hogy tömegesen. A nem termelő típusú közösségeknél marad szerintem a szövetkezeti forma, a termelésben viszont várhatóan jelentős átalakulásra lehet számítani, míg a mezőgazdaságban az a többi pécs-baranyai kempingbe. Ezeket természetesen éppúgy díjtalanul el lehetett vinni, mint manapság a grazi és egyéb osztrák városok, sí- és üdülőterületek csábítóan szép „szóróanyagát”. Szűkebb pátriánk propagandakiadványait azonban éppúgy hiába keressük itt, mint Budapesten, a közismert „TOURINFORM” Irodában, ahol naponta sok, tájékozódni kívánó turista látogat és viszi magával a „szabadpolcos” ismertetőket. Pedig ennél hatásosabb és olcsóbb reklámlehetőséget keresve sem lehet találni! Természetes, hogy a turista örül, ha „csak úgy” kap valamit, amit segíti, tájékztatja, amit magával visz és az otthoni „élménybeszámolói” során baráti körében népszerűsít, biztatva másokat is egyéni tulajdonnal rendelkező szövetkezeti tagok nem elsősorban a termelésben fognak talán szövetkezni, hanem az értékesítésben, a beszerzésben és minden olyan területen, ahol hatékonyan tud működni a szövetkezet (a megtermelt termékek értékesítése, külpiaci kapcsolatok szervezése stb.).- Meg tudják találni a szövetkezetek azokat az utakat és módokat, amelyekkel a szövetkezeti formát hatékonnyá tehetik?- Meggyőződésem. És azokat a nagyon fontos értékeket is meg fogják őrizni, amiket ők közösségként létrehoztak. Morzsolódik ugyan a szövetkezetek összetartó ereje, de bízom abban, hogy megmaradnak, mert az emberek közötti megbecsülésnek és szolidaritásnak óriási a jelentősége. A piaci farkastörvényekkel szemben kell, hogy legyen valamifajta közösségi szellem az emberekben, és ezt a szövetkezet nagyon jól adja. Az tény, hogy anyagi érdekeltség nélkül nincs értelme csinálni, és hatékonynak, versenyképesnek kell lenni, mert csak imádsággal és rábeszéléssel nem lehet érdekközösség a szövetkezet.-Mit várnak a jobbnak tartott szövetkezeti törvénytől?-Az átalakulások így vagy úgy eldőlnek. De, ha már véget ér ez a folyamat és legitimálód- tak a szövetkezetek, tehát törvényes intézményeivé váltak a gazdaságnak, akkor igenis azonos elbírálás és egyenlő feltétel és ugyanaz a piaci mozgástér jár, mint bárki másnak a piacon. Különben nincs értelme szövetkezetét csinálni. Murányi László az ideutazásra, gyakran pedig a társasutazások résztvevői „egyénileg” is visszatérnek oda, ahol szívesen fogadták őket és jól érezte magát! Mint mondjuk, „Kohn bácsi” megduplázza a reklámköltséget, ha csökken a forgalom - még, ha kölcsönt is kéne ezért felvenni, - mert jól tudja, hogy enélkül csak rosz- szabb lehet a helyzet. - Mi pedig legfeljebb „sírunk” és magyarázkodunk. Csodálatos, a legnagyobb európai utazási irodáknak is becsületére váló viszont az IBUSZ 1992-es, külföldi utakat népszerűsítő színes-képes (természetesen ingyenes) prospektusa. A 104 (!) oldalon található ugyan hirdetés is bőven, de ahogy azt rögtön az első oldalon olvashatjuk: „a legjobb befektetés: a reklám!” Ha másként nem Az elmúlt két év legkényesebb politikai sztorija Magyar- országon alighanem Nagy Imre és Moszkva kapcsolatainak története volt. A történet ugyanis olyan komplex érzékenységeket érint, hogy kibogozása vagy akárcsak emlegetése még a látszólag maradéktalanul szabad hazai politikai sajtóban is majdhogynem illetlenségnek számít. Valerij Muszatov, a Novoje Vremja dokumentum-tanulmányának szerzője kevésbé kényes helyzetben van, s határozottan tartja magát ahhoz a szovjet állásponthoz, mely szerint Nagy Imre együttműködött a szovjet titkosszolgálattal. Megjegyzi azonban, hogy akkoriban az efféle „szolgálatokat” majdhogynem megtisztelő internacionalista kötelességnek tekintették. Nagy Imre a Novoje Vremja szerint 1933-tól az NKVD informátora volt, s a magyar kommunista emigráció körében gyakorta beszéltek állítólagos feljelentéseiről. A szovjet állambiztonság egyik igazgatósága 1938-ban „tévedésből” letartóztatta, de négy nap elteltével a másik igazgatóság, amely- lyel együttműködött, gondoskodott kiszabadításáról. Maga Muszatov 1985-ben Kádár Jánostól hallotta, hogy Nagy Imre „Berija embere volt”, de beszámolójából a többi szovjet és magyar forrásokhoz hasonlóan az derül ki, hogy Nagy Imre feljelentéseiről semmiféle dokumentum nem került eddig napvilágra. „Ugyanakkor azonban Sztálin halála után Nagy Imre, aki akkor kormányfő volt, kiállt Magyarország igazi függetlensége mellett. Nézetei nagyon népszerűek voltak az egyszerű magyarok körében, ugyanakkor gyűlölettel tölttöték el a „kemény” sztálinistákat, Rákosit és környezetét”. Nagy Imrét leváltották, de talán éppen moszkvai kapcsolatai miatt, fizikailag nem merték megsemmisíteni vagy bebörtönözni. Hruscsovékkal ideig-óráig él lehetett hitetni, hogy Nagy Imre a nacionalizmus és a revizio- nizmus eszméivel mételyezi a magyar pártot, 1956 nyarán és őszén azonban a Kremlnek már olyan komoly gondjai voltak a lengyel és magyar „barátaival”, hogy Nagy Imre újbóli hatalom- rajutását szinte jó hírként fogadták. Ezt megelőzően a legfelső szovjet vezetés négy alkalommal tárgyalt a népi demokratikus országokban kialakult helyzetről, egyebek között olyan „megnyugtató” intézkedésekről, mint a szovjet csapatok részleges kivonása, az államapparátusban működő szovjet tanácsadók létszámának csökkenmegy, hát reklám segítségével pótoljuk végre a többéves hiányt, hiszen minden nap pótolhatatlan veszteség! Közeledik a turistaszezon „nyitányát” jelentő Tavaszi Fesztivál nem csupán Budapesten, hanem a „fesztiválvárosokban”: Szentendrén, Gödöllőn, Kecskeméten, Debrecenben, Miskolcon, Szombathelyen, Sopronban és Kaposváron. - Pécs vajon kinek a hibájából nem szerepelhet ebben a felsorolásban?! Ennek keretében az „UTAZÁS '92) nemzetközi idegenforgalmi találkozója-börzéje, a Pécs-Baranyában április elején megrendezésre kerülő „Stájer Hét” megannyi rendezvénye, a hagyományos pünkösdi „Sváb Találkozó”. És mit adhatunk vendégeinknek a hiányérzeten kivül?! tése, mitöbb, a KGB ügynökök számának csökkentése. Ugyanezek a kérdések szerepeltek annak a tanácskozásnak a napirendjén, amelyet 1956 október 24-én tartottak a külföldi pártok vezetőinek részvételével. Szuszlov és Mikoján ekkor már ismét Budapesten volt. A moszkvai tárgyalóasztalnál ott ült Bulganyin, Kaganovics, Ki- ricsenko, Malenkov, Molotov, Szaburov, Brezsnyev, Svemyik ,Furceva, Sepilov, Poszpelov és Hruscsov. Továbbá Otto Grotewohl az NDK-ból, Todor Zsivkov Bulgáriából, Novotny Csehszlovákiából és Liu Sao-csi Kínából. Jelen volt Zsukov szovjet honvédelmi miniszter is. A tanácskozás tartalmáról a Novoje Vremja nem közölt újabb adatokat, de ismeretes, hogy ennek az összejövetelnek a nyomán született az október 30-i szovjet kormánynyilatkozat a „testvéri országokhoz” fűződő viszonyról, mely tartalmaz önkritikus elemeket és kifejezi a szovjetek készségét a birodalom-politika enyhítésére. A magyar és a nyugati szak- irodalom állításaival szemben a Novoje Vremja cikkírója úgy véli, „nem volt két vonal” Moszkvában a magyarországi események kezelését illetően, s nem igaz, hogy az ország sorsát a keményebb, erőszakosabb vonalat képviselő Molotov és Szuszlov, illetve a modus vi- vendit kereső Hruscsov és Mikoján közötti küzdelem döntötte el. Szuszlov és Mikoján budapesti jelentésében egyfelől az áll, hogy bízzák a megoldást a tankokra, másrészt ugyanők azt bizonygatják, hogy egy ilyen megoldás a hatalom teljes bizalomvesztését vonná maga után. Nagy Imre bejelentése, melyben követeli a szovjet csapatok azonnali kivonását, mindkét szovjet küldöttben mély megütközést keltett, a mint ahogy az is, hogy Nagy Imre nem tájékoztatta őket előre szándékairól. Megírják a jelentésben azt is, hogy Nagy Imre egészségi állapot rossz, szívpanaszai vannak, s hogy egy alkalommal ők segítették ki a magyar vezetőt Validolial. Szuszlov és Mikoján 1956 október 30-án a helyzet további romlásáról adott hírt Moszkvának: a párt tehetetlen, a területi pártbizottságokat sorra elfoglalják, kommunistákat gyilkolnak, a termelés és a közlekedés megbénult. Másnap a két szovjet emisz- szárius visszautazott Moszkvába, s ugyanezen a napon Ko- nyev marsaik kinevezték a „Forgószél” hadművelet parancsnokává. J.G. Persze, ez a keserű kérdés csak akkor jogos, ha az illetékesek továbbra sem tesznek semmit. Akár önkormányzati segítséggel (idegenforglami adó!), akár szponzorokkal-hirdetők- kel, de cselekedni kell végre, méghozzá azonnali Az idegen- forgalomban óriási bevételi lehetőségek is rejlenek - nemrég olvashattuk, hogy Ausztriában minden eddigi rekordot megdöntő, 160 milliárdos bevételt hozott, - az Öböl-háború és a jugoszláviai „háború” ellenére - ami a nemzeti össztermék egy- hetede! Persze, ahogy a címben állt „Ausztriában megbecsülik a fizető idegent" - ezért van napjainkban sokkal több osztrák prospektus Pécsett az utazás irodákban, mint helybéli. Idegenforgalom - prospektusok nélkül?!