Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-19 / 49. szám

1992. február 19., szerda aj Dunántúli napló 3 Nászút Velencébe címmel új kétrészes zenés vígjátékot mutatott be a Pécsi Utazó Színház társulata. A darabban Unger Pálma, N. Szabó Sándor, Dévényi Ildikó és Moravetz Levente, (képün­kön) játszik nagy sikerrel, a zenéről Witerle Gábor gondoskodik. Fotó: Läufer László Gyermekműsor a színházban Bolondbál Farsang van, kell a vidámság, a jó vers és a kedves dal - Só­lyom Katalin, a Pécsi Nemzeti Színház művésze már régóta tervezte, hogy összeállít kiáftbb és nagyobb gyerekeknek szín­vonalas szórakoztató műsort. Efféle műsorokkal úgy sincsen elkényeztetve ez a korosztály, pedig - haj, de hányszor megál­lapították már! - gyermekkor­ban alapozódik meg a későbbi irodalom-, színház-(nem) szere­tet. A Bolondbálban Sólyom Ka­talin tolmácsolásában kiváló költők, írók műveit, a Szélkiáltó együttes előadásában és feldol­gozásában megzenésítésett ver­seket élvezhetnek a gyerekek, miközben egy vidám kerettör­ténetnek is szemlélői, sőt aktív résztvevői lesznek. A Bolond­bál bemutatóját február 19-én, 15 órakor tartják a pécsi kama­raszínházban, majd február 23-án, 10 órakor játszanak is­mét a gyerekekkel, és remélhe­tőleg még jónéhány alkalom­mal, mégha közben el is múlik a farsang. B. A. 126 millió „gyorssegély” * a folyóiratoknak Kihirdették a Művelődési és Közoktatási Minisztérium idei esztendőre meghirdetett Mece­natúra Pályázatának eredmé­nyét. Összesen 231 pályázó kö­zül 138 felelt meg a kiírás felté­teleinek, közöttük 126 millió forintot osztott ki a kuratórium. A kuratórium - amelynek töb­bek között tagja volt Jókai Anna, Bertha Bulcsú, Székely Gábor és Szokolay Sándor is - döntésénél figyelembe vette, hogy minden művészeti ágból legalább egy szakmai lap része­süljön a támogatásban. A legtöbbet - kereken 10 mil­lió forintot - az Új Művészet kapta, utána a Kortárs ^ és a Nagyvilág, valamint az Élet és Tudomány következik, mintegy 6-7 millió forinttal. Egyetlen fil­lér sem jutott - 146 társával egyetemben - például a Ring, a Dörmögő Dömötör, a Magyar Narancs és a Múzsák Magazin című lapoknak. A megyei, tájegységi lapok közül támogatják többek között a pécsi Jelenkort (900 ezer fo­rinttal), a kaposvári Országépí­tőt (350 ezer forinttal) és a So- mogyot (630 ezer forinttal). (Ferenczy Europress) O Szaladnak a vendég után Egy sikeres lapterjesztő: a Hungaropress Két „ollóval99 fogják be a Balatont A múlt nyáron már a Balaton megszokott képéhez tartoztak a HUNGAROPRESS újságáru­sai. Európa legolvasottabb napi­lapjainak legfrissebb számait kínálták a tóparton sütkérező németeknek, hollandoknak, olaszoknak. A visszajáró ven­dégek - mert jócskán vannak köztük ilyenek is - még mindig csodálkozva fogadták az új szolgáltatást: Kelet-Közép-Eu- rópa isten háta mögötti kis tele­pülésein már a megjelenés nap­ján kézbe vehették otthon is ol­vasott lapjaikat, de nemcsak a vendégek, hanem maguk a bennfentesek is csodálkoztak azon, hogyan tudta megváltoz­tatni a medveléptű hazai terjesz­tést az alig egy esztendeje ala­kult minicég. A közelmúltban felkérték az angol posta szakembereit, jöjje­nek el Magyarországra, vizsgál­ják meg, hogyan, mennyi pénz­ből lehetne megszervezni a ter­jesztési hálózatot. Egy teljes hé­tig járták az országot az ango­lok, azután széttárták a kezüket és visszaadták a megbízatást. Magyarországon csak milliár­dos beruházások árán lehetne valami mást kitalálni - mond­ták, és hazautaztak. Kázmér Ju­dit, a HUNGAROPRESS Kft. ügyvezető igazgatója az alig másfél millió forintos alaptő­kéjű vállalkozásával egy esz­tendő alatt megcáfolta az ango­lokat. Hogyan? A posta mellett- A dolog sokkal egyszerűbb, mintsem azt sokan gondolnák - mondja. - Mi nem a posta ellen, hanem mellettük jelentkeztünk a piacon. A vállalkozást hárman alapították: az Axel Springer Verlag, a Magyar Posta és a Vinton Kft. A postai tulajdon- rész is jelzi, hogy nam konku­rálni akarunk egymással, hanem a lehető legjobban kiszolgálni az olvasói igényeket. Úgy gon­doltuk, hogy tisztességes üzlet- politikával, üzleti semlegesség­gel kiszakíthatunk magunknak egy szeletet a teijesztési piac tortájából. 1990-ben a Springer-lapok terjesztésével kezdtek munká­hoz, azután lépésről lépésre szé­lesítették a kínálatukban sze­replő sajtótermékek körét. Ta­valy már a német kiadó ver­senytársainak számító francia, svájci, olasz cégekkel is megál­lapodtak, holott a nemzetközi gyakorlatban erre alig van példa. Akik belülről ismerik a vállalkozást, azt mondják, eb­ben nem kis része volt a rendkí­vül megnyerő, kitűnő üzleti ér­zékkel rendelkező, fiatal igaz­gatónőnek is, aki Ausztráliában szerzett diplomát, hosszú évti­zedeket töltött külföldön, angol, orosz, francia, indonéz szakos tanár. A verseny ösztönöz- Irigyeik azt állítják: Önöket a Balaton tette „naggyá”. Hogy csupán egy lábon állnak, a nyári idegenforgalmi szezonból élnek. Igaz ez?-Szerencsére nem - állítja Kázmér Judit. - Az első időben valóban a balatoni szezon sokat segített a talpra állásban, azon­ban ma már biztos megélhetést jelent a kiépült előfizetői vevő­körünk. Sok külföldi cég, Ma­gyarországon élő üzletember vásárolja nálunk Európa lapjait, de vannak az előfizetőink kö­zött magyarok is. Árulunk szinte minden szállodában, panzióban - ahol csak megfor­dulnak a külföldiek. És ez sze­rencsére független az idegen- forgalmi szezontól.- Ma már több mint száz ter­jesztő cég működik. 54 közülük országos hálózattal dolgozik. Nem tartanak a nagyobb „ha­laktól"?-Szerencsére mára mi sem számítunk kis halnak, de nem kívánjuk mások vesztét sem. Örülünk a konkurenciának, mert a verseny mindenkit inspi­rál, és a vevőknek is kedvezőbb pozíciót teremt. A MÉDIAP- RINT, az egyik legnagyobb el­lenfél sajnos feladta, s ezzel a mi helyzetünk is nehezebb lett. Minden nap számolni kell, ne­hogy elcsússzunk valahol, mert a piac nem bocsátja meg a hibá­kat.- Kíváncsi voltam, mit mond Önökről a „másik". Valameny- nyien a rugalmasságukat di­csérték. Elfogadja ?- Örömmel! Éz is az üzleti fi­lozófiánk része. Nyaranta a Ba­laton partján 400 árussal dolgo­zunk, elvárjuk mindannyiuktól, hogy lesben álljon a vevőért, pontosan tudják a programju­kat, mikor utaznak tovább, mi­kor érkezik a váltás, jó kapcso­latban legyenek az idegenveze­tőkkel. Azonnal szóljanak, ha pusztulnak az angolnák, ha az árvíz miatt szedelőzködnek a turisták a Dunakanyarban, ha egy-egy csoport felkerekedik a Balatonról, és mondjuk Pestre utazik... Mi azonnal lépünk: újabb példányokat rendelünk, vagy éppen kevesebbet, más­hová küldjük a szállítmányt, vagy a német lapok helyett hol­landokat rendelünk az adott kempingbe. Tulajdonképpen - ennyi az egész. A módszer talán kézenfekvő­nek látszik, mindehhez azonban megfelelő technikai elosztó- rendszer és persze lelkes csapat is kell...- Ez magától értetődik.- Vagyis?- Naponta menetrendszerű pontossággal jönnek Európa nagy nyomdáiból a kamionja­ink, számítógépek segítik a gyors és pontos terítést, a buda- pestin kívül vannak vidéki el­osztóbázisaink, és persze kitűnő szakembereink is.-A Postától csábították el őket? Annak idején öten kezdtünk, a fele időközben kidőlt, újak áll­tak a helyükre. Ma már 40-en vagyunk „belsősök”, az árusa­ink, a terjesztőink ahányan van­nak, annyifélék. Akad közöttük fogorvos, volt tanár, virágárus és panziós egyaránt. Nyaranta meg rengeteg diák. Változások az új szezonban- Új szezon jön, terveznek változásokat is?- A MÉDIAPRINT kivonu­lásával át kell alakítanunk a ba­latoni hálózatot. Az a célunk, hogy minden vendéghez eljus­sunk, minden szálláshelyen, minden árudában, minden strandon ott legyünk. Természe­tesen számítunk a régi terjesztő­inkre, de szívesen fogadunk újabb jelentkezőket is.- Hallhatnánk erről bőveb­ben?- Keszthelyen és Balatonfü- reden létesítünk két nagy elosz­tót, oda jönnek a kiskereskedők és a nagykereskedők, akik ter­jesztik a lapokat. Keszthelytől Lelléig és Tihanyig terítenénk; Füredről a fennmaradó területet szolgálnánk ki, két „ollóval” fogva be a Balatont.- Mennyire telített a piac, mennyire jelenthet ez egy új­fajta vállalkozási formát a bala­toniaknak?- Azt hiszem, jó üzlet lehet velük dolgozni. Korrekt szerző­déseket kínálunk és korrekt partnereket keresünk. Lehet va­laki önálló vállalkozó, terjeszt­het maga, gyalog, biciklivel, gépkocsival, vagy szervezhet egy csapatot, akiket ő foglal­koztat. Nem kell ehhez nagy beruhá­zás, elegendő kiváltani az árusí­tási engedélyt, esetleg helyfog­lalási megállapodást kötni az önkormányzattal. Akinek saját üzlete van - lehet az virágbolt, butik, ajándéküzlet, lángossütő, vagy bármi más -, ezt a kiadást is megspórolhatja. Még szállítóeszköz sem kell feltétlenül, mert bizonyos cso­mópontokra mi magunk kiszál­lítjuk a lapokat. Egy-egy árus szezononként 80-100 ezer forin­tot kereshet - tisztán - az újsá­gokon. Megállapodás az árusokkal-Nem tartanak attól, hogy sokan kapnak kedvet a terjesz­téshez és a HUNGAROPRESS árusai egymásnak jelentenek majd konkurenciát? A szerződé­sekben kikötik, hogy ki, hol árulhat?- Valószínűleg megállapo­dunk majd az árusokkal, hogy ilyen konfliktusra ne kerülhes­sen sor. Attól függ, hányán je­lentkeznek a csapatba.-Hallgatva Önt, úgy tűnik, mintha az a hálózat önmagától működne. . .- Erről szó sincs. Rengeteg a szervező- és a papírmunka, bo­nyolult összhangot kíván a ren­delés, a könyvelés, a számlaké­szítés. Csúcsidőben csak a Bild Zei­tungból naponta eddig 34 ezer példányt forgattunk meg. Egy­szerre vagyunk importőrök, ex­portőrök és terjesztők. Időnként annyi a munkánk, hogy a saját születésnapunkról is megfeled­kezünk. A kilencéves kisfiam már ki­jelentette: bármi lesz, csak ter­jesztő nem, mert annak nagyon sokat kell dolgoznia. S.P. A gumimatrac Milyen autóalkatrészt vegyünk? Képernyő előtt Jóelőre elhatároztam, ez a hét az ámyékugrás hete lesz. Meg­kísértem a lehetetlent: kerülni minden politikát, akár a kisbé­riek, akik nem hajlandók sza­vazni és amiből a média arra következtet, hogy az ottaniak közönyösek a politikával szem­ben. Szerintem a kisbériek nem közönyösek, csak ez a vélemé­nyük azokról a helyzetekről, mikor csak a szereposztás vál­tozik, de a hatalom természete nem. A közöny egyébként is is­teni természet, mi pedig gyarló, indulatokat cipelő embertermé­szet vagyunk. Egyszóval pró­báltam magam is elkerülni a po­litikai műsorokat. Kiűzni ma­gamból, elhessenteni, mint af­féle rossz szellemet. Kinyom­kodni, kipaskolni, mint a gu­mimatracból a levegőt. Mert ez az igazán emberpróbáló feladat: ráhasalni, markolászni, dühöd- ten ugrálni rajta, mindenképpen kiszorítani belőle a lelket, ha már nem akarom, hogy fenn­tartson - és szépen összahajto- gatni. Ráncmentesre. De - haj­togatás ide vagy oda - hol itt, hol ott púposodik, ahogy a ne­gyed-, a fél- és összpárti gyűr- kőzésekben is mindig ottfelej- tődik egy-két atmoszféra tor- gyán a csücskökben. És az ember mindezek után óhatatlanul el is réved, milyen szép és politikamentes lesz a nyár, kikapcsolja majd a televí­ziót is, mégha emezt az itthoni, valóságos, olcsó gumimatracot hősies elszántsággal fel is kell pumpálni előbb. Mert azért a pumpálás is pozíció és hozzál- lás kérdése. Először is ki fér hozzá előbb. Majd: a láb térd­ben kissé megtörve, a talp a hű­vös tapintású gumipumpán, a karok lazán keresztbe fonva há­tul az ülep domborulata fölött. Miként az öreg vadász, amint a tigristetemre teszi a lábát - csak a puska hiányzik a kézből. És a nejlonzacskók csörömpölése, autótülkölés és a hangszórók üvöltése mögött is meghallani a lombzúgásos csendet. Meghal­lani a lélekzet kettős zihálását, hallgatni, amint a matracba beá­ramló és tüdőből kiáramló le­vegő polifon sípolása lágy mollhangokká oszlik a korom­kiütéses fák alatt. Aztán már csak a ringás a medencében vagy a folyón, míg csak egy-két héten belül el nem következik a nyárvég: és az öreg gumimatra­cot le kell ereszteni éppolyan hősies elszántsággal. Ebből talán már (majdnem) ki van szorítva minden politika. Bár kétségtelen, a „koromkiü­tés” célzás lehet arra, hogy ez a hét a környezetvédelem hete volt. Zöld Pártunk egyik fiatal képviselője szépen - bár a nyelvi környezetet kissé szeny- nyezve - /^nyilatkozta, hogy „más okok szerepelnek a priori­tások között, hogy a környezet­védelem nem kapott prioritást.” A politika egyébként is a gumi-fogalmak közé tartozik nálunk, ezért sem lehet véletlen, hogy a televízió kinevezendő új alelnökei közt ezúttal egy gumi­iparban jártas szakember is akad. De azért néhány műsort képes voltam elvonatkoztatni a gumimatractól. Neves, művé­szetével nyilvánvalóan „politi­záló” operatőrünk portréját, s éjszakai társait, Dukay Barna­bás zenei „idegenvezetését” vagy a Moravagine című film egy-egy epizódját, amely - túl a politikán - a jellem és történe­lem konstellációit villantja föl. S hogy vasárnap a Kultúr-Ma- uer fiatal képzőművészeit nézve mégis kupán ütött a gömbvil­lám, az már csak az éjszakázás jele: egy zölden felragyogó gombfocipálya - egy „mobil objekt” ugyanis éppen úgy hul­lámzott, akár egy gumimatrac a háborgó vizen. Bóka Róbert Az autójavítók csak olyan új alkatrészeket szerelhetnek a járművekbe, amelyekről mű­bizonylat van. Ez alól kivétel például az izzó, a csapágy, az ékszíj... A közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi szempont­ból kiemelt alkatrészekhez - a fékhez, kormányműhöz, fu­tóműhöz, kipufogó rendszer­hez tartozókhoz - ezen kívül még úgynevezett minősítés is szükségeltetik. A vásárló a műbizonylatot megkapja az alkatrésszel - például ez lehet a számlán egy számsor - a boltban, a minősítés pedig az alkatrészen kell, hogy legyen egy szabványos H betű formá­jában. Mi a tapasztalat? A Baranya Megyei Közlekedési Felügye­let ellenőrzése során kiderült, sok alkatrészgyártó a drága minősítő vizsgálatot kikerülve hozza forgalomba termékét; ez elsősorban a fékpofa és a fékrendszer gumialkatrésze­inek előállítóira jellemző. A bontott alkatrészek vásár­lásánál főleg arra érdemes fi­gyelni, hogy van-e színjelölés. Ez a bontónak a feladata: a ja­vítás nélkül beépíthető alkat­részeket kék, a javíthatóakat piros színnel jelölik, s ezt a számlán is feltüntetik. Ha ez hiányzik, inkább ne vegyük meg. Jó tudni, hogy a manap­ság divatos utánfutók össze­szerelésénél csak minősített alkatrészeket célszerű hasz­nálni, mert különben a fel­ügyelet nem vizsgáztatja le. Nem célszerű bizonytalan eredetű - mondjuk lopott ko­csiból származó fődarabokat, alkatrészeket - beszerezni, mert a turpisság, ha előbb nem is, de a műszaki vizsgán kide­rül. R. N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom