Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-18 / 48. szám
6 ü j Dunántúli napló 1992. február 18., kedd Reformok kínjai Kétszámjegyű, galoppozó áremelkedés, megállíthatatlanul növekedő munkanélküliség, a termelés visszaesése, szociális gondok, társadalmi méretű bűnbakkeresés - meglehetősen vigasztalan, komor összképet rajzol fel elemzésében a tekintélyes amerikai Time magazin szűkebb térségünkről, Közép- és Kelet-Európáról. Valóban ilyen reménytelen a helyzet? Nem reménytelen, csak igen nehéz. Kétségtelenül előfordulhat, hogy az életkörülmények rosszabbodása miatt a közvélemény egy része a szabadpiac, vagy akár a (terméketlen parlamenti csatározásként tapasztalt) törékeny demokratikus berendezkedés ellen hangolódik, amely - s ez már egyik, szintén a napokban megjelent, nagy port felvert amerikai értékelésben olvasható - amúgy is szenved az örökölt, netán újonnan fellobbanó nacionalista szenvedélyek miatt. Lehet-e tagadni, hogy a nacionalizmus manapság megerősödött? Aligha, hisz a Balkántól a széthullott Szovjetunióig ezt mutatják a tények. Mégis, remélhetőleg a neves politológusnak, az előbb említett tanulmány szerzőjének, Francis Fu- kuyamanak lesz igaza, aki azt állítja: térségünkben a nemzetiségi és egyéb problémák ellenére lehetséges a demokratizmus továbbépítése. Nem véletlenül ír a Time „reformok kínjairól”: ide tartoznak a gazdaság gondjai mellett a nemzeti(ségi) ellentétek is. Mikor tudunk majd olyan megoldások felé haladni - tágabb szomszédságunkkal együtt - amelyek a gazdaság fellendülésével együtt a demokrácia meggyökeredzé- sét is elősegítik? Szegő Gábor Tatársztán Köztársaság Tatársztán Köztársaság vagy egyszerűen Tatársztán - mostantól hivatalosan is így nevezik a tatárok volgai köztársaságát. Az átkeresztelésről az ITAR-TASZSZ hírügynökség számolt be. Az új elnevezést a tatársz- táni legfelsőbb tanács pénteki ülésén hagyták jóvá, a köztársaság új címerével együtt. Az új nemzeti jelkép, egy szárnyas párduc, a Tatársztán területén egykor élt volgai őslakosok szimbóluma volt. Grafológiai képzés Pécsett Alkalmazhatóság és etika Ha nem látnának benne jövőt, valószínűleg nem jelentkeztek volna csaknem kétszer annyian, mint -ahány hallgatót felvettek a Grafológiai Iskola pécsi tagozatára. Októbertől 29-en hallgatják a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán a másfél éves képzés előadásait. Az iskolát a Budapesti Grafológiai Intézet szervezte. Egyben megnyitotta Pécsett, a Garai u. 32/A sz. alatt, az első vidéki irodáját. A személyiségjegyekre következtető kézírás elemzésről ma is tart a vita: tudomány, vagy áltudomány-e a grafológia? Erről nyilván mindenkinek megvan a saját véleménye. Egy kis adalék hozzá az a megállapítás, amely szerint a kézírás any- nyira egyéni és megkülönböztethető, mint az ujjlenyomat, s tulajdonképpen nem a kéz ír, hanem az agy. Ezzel együtt tény, hogy a grafológia itthon is feltámadt, egyre többet hallani róla. Jóllehet a Pécsi Grafológiai Iroda más szolgáltatásokkal is foglalkozik, mi ezúttal arra voltunk kíváncsiak, vajon, mire alapozható ez ma nálunk? Olyan szakembereket- Hős Tamást, ( építész mérnök), dr. Kiss Lászlót( a JPTE közigazgatásjogi tanszékének docense), dr. Gátos Györgyöt ( a Megyei Bíróság tanácselnök bírája), kérdeztünk erről, akik valamilyen formában és mértékben már találkoztak a grafológiával, s akik úgy vélik, hogy előbb- utóbb ugyanúgy része lesz a mindennapjainknak, mint a nyugati országokban. De addig a képzéstől kezdve az alkalmazásának etikai feltételrendszeréig sokmindent' helyére kell tenni. Dr. Kiss László: Két évvel ezelőtt a közigazgatásban dolgozó személyzetiseknek szerveztünk 40 órás tanfolyamot. Ebből mindössze 8 órában hallgattak grafológiát, de az érdeklődés egyértelmű volt. Már alkkor olyan következtetéseket fogalmaztak meg a résztvevők, amelyek rávilágot- tak a munkaerő kiválasztás hiányosságaira. Jelenleg ugyanis nálunk nem alkotó jellegű a személyzeti munka. Igaz, a cégek jelentős része nem is tudja, hogy milyen követelményprofilhoz keres embert. A spontaneitást azonban fel fogja váltania céltudatos tervezés, s előbb-utóbb a munkáltatók meg fogják határozni, hogy adott munkához milyen személyiségjegyekkel rendelkező dolgozóra van szükségük. Ehhez pedig igénybe fogják venni a grafológus segítségét. Ez nyugaton már teljesen bevett gyakorlat. Olyannyira, hogy a pályázatok jelentős részét kézzel írt önéletrajzzal együtt kérik. Ebből minden pályázó tudja, hogy a grafológus véleménye is számít döntésnél. Hős Tamás: Kétségtelen, hogy napjainkban nálunk még nincsenek kialakult, rendezett keretei a grafológia alkalmazásának. Példák azonban már vannak rá. Jómagam is tudok esetről, hogy felelős beosztásba kerestek embert, s a pályázókat megkérték: engedjék meg, hogy grafológus elemezze a kézírásukat. Kizárólag olyan szempontok szerint, amelyek mint munkaerőt minősítették őket. így például a megbízhatóságukra, teherbíróképességükre, céltudatosságukra, szorgalmukra voltak kíváncsiak. Nem zárkóztak el tőle. Dr. Gátos György: A grafológia alkalmazásával összefüggően olyan kényes kérdések is felmerülnek, amelyek a személyiség védelmével kapcsolatosak. Az Alkotmányunk, illetve több jogágazat, elsősorban a polgárjog messzemenően érvényesíti a személyiség védelmét. A polgárjogon belül különösen hangsúlyos ez a becsület, az emberi méltóság, a kép,a hang, a képmás, hangmás a személyes titok, a szellemi alkotás, a kegyelet területén. így például tilos felhatalmazás nélkül más levelét felbontani, idegen levelet elolvasni, tartalmát mással közölni. Ha a jogsértés tényét a bíróság meg is állapítja, nyilvános elégtétel nehezen adható. Ilyen okok miatt az íráselemezést csak nagyon körültekintően szabad alkalmazni, a visz- szaélés lehetőségét ki kell zárni. Vagyis ne fordulhasson elő például olyan eset, hogy egy megromlott házasságban egyik vagy másik fél célzatosan használja fel a birtokában lévő kézírást. Az első, üzleti alapon grafológiával is foglalkozó vállalkozás két hónapja létezik Pécsett. Vezetője, dr. Dely Viktória és Herbai Zoltánné, a Grafológiai Iskola szervezője elmondotta: a budapesti központjuk kidolgozta az etikai kódexet. Ma még ugyan nem így látszik, de arra gondolnak, hogy hosszabb távon, számos területen hasznosítható lesz a grafológia. Szövetkezeti törvény, átmeneti szabályok Mik a teendők? 1. Mezőgazdasági és ipari szövetkezeteknek ' ezerkilencszázkilencvenkettő december harmincegyig kell átalakulni, a fogyasztási és egyéb szövetkezeteknél ez az időpont 1992. június harminc. 2. Az átalakulás folyamán új alapszabályt kell készíteni, új vezetőséget kell választani és a cégbírósági bejegyzést ezek alapján kell kérni. 3. A szövetkezetek vagyonát fel kell osztani (vagyonnevesítés). Ez a vagyon az 1991. évi dec. 31-i mérleg szerinti résztőkével és a termőfölddel csökkentett vagyona a szövetkezeteknek. A vagyonnevesítés határideje: 1992. április 30. 4. A földtulajdonok rendezése végett 1992. február 29-ig a polgármesteri hivatalokba be kell nyújtani a termőföldet visz- szaigénylőknek (kárpótlást ké- rőkenk) az igényüket az érdekegyeztető fórumok létrehozása végett. Ez a fórum vitatja meg a szövetkezetek által kijelölt földeket, fekvését, minőségét. 5. A vagyonnevesítésben, melynek két formája van (részjegy, üzletrész), nemcsak a tagok részesülnek, hanem a következők is:-aki legalább 5 évig tagja volt a szövetkezetnek,- aki megszűnt tagsági viszonyát helyreállította,- a volt tag örököse,- akinek tagsági viszonya 1987. december 31. után szűnt meg, mert a földről szóló 1987. évi törvény, illetve az 1990. évi IX. törvény alapján kivette a földet (ezek tagsági viszonya folyamatosnak tekintendő),- szövetkezet alkalmazottja,- szövetkezetben rendszeresen munkát végző családtag. A vagyonnevesítésnél a szövetkezetben eltöltött időt és bevitt vagyont kell figyelembe venni. 6. A vagyonnevesítésre az igényt 1992. március 20-ig kell benyújtani a szövetkezethez. (Tagoknak nem kell igényt benyújtani.) 7. Aki beadta a Kárrendezési Hivatalhoz a kárpótlási igényét, és vállalkozó akar lenni, hogy a degresszió miatt kiesett összeget utalványban megkapja, annak még lehtősége van igényét benyújtani 1992. április 30-ig.- az igényt ahhoz a Kárrendezési Hivatalhoz adja be, ahová a kárpótlási iratait benyújtotta.- azoknak is ajánlatos vállalkozási szándékukat közölni, akik már a kárpótlás „A” lapján jelezték. 8. Az átmeneti törvény kedvező lehetőséget nyújt a szövetkezetek szétválásához, az átalakuláshoz, gazdasági társulatok létrehozásához a szövetkezet keretein belül, de lehetőség van a kiválásra is, melyet a szövetkezet vezetése nem tagadhat meg. 9. A szövetkezeteknek a Kár- rendezési Hivataltól 1992. február 15-ig küldik meg az AK-igényt községenként, a szövetkezet 30 napon belül köteles elkészíteni a földek táb- lánkénti elosztását. 10. Az a polgármeseteri hivatal köteles létrehozni az egyeztető fórumot, ahová az igény először beérkezett, és értesíti ki azon polgármestereket is, akik a termelőszövetkezet területén vannak és kötelesek küldeni a fórumba ajelölt tagokat. A fórum létrehozásának időpontja a bejelentés utáni 8 napon belül. Az FKGP Baranya megyei szervezetének vezetősége „Élni annyi, mint áll ás tfoglalni” Megfelelő tisztelettel Válasz egy levélre Kedves Tanár Úr! Érdeklődéssel olvastam kritikus és személyes hangú írását. Készséggel válaszolok hát rá. Ám úgy^ érzem, egy kissé félreértett. Én ugyanis mindenekelőtt nem állítottam, hanem kérdeztem. Nem gazdaságvagy politikatörténeti részkérdéseket elemeztem, nem félév- századnyi léptékű történelmi ugrásra tettem - egyébként is megoldhatatlan - kísérletet, hanem egy veszélyesnek ítélt jelenségről szóltam, amely ott vibrál a levegőben. Ez a bumeráng-effektusnak nevezett veszélyforrás az a lehengerlő politikai stílus (törekvés, magatartásforma, cselekvési attitűd?) melyet a múltból több változatban valamennyien jól ismerünk, és amelynek jelei sajnos ma is tapasztalhatók. Mert igaz ugyan, hogy semmi történelmileg életképes a diktatórikus szocializmusból nem maradt, az negativ utópia lett azok számára, akik soha nem próbálták meg és negatív tapasztalat azoknak, akik benne életek. De azért azt is nehéz lenne tagadni, hogy a túlzott hatalomkoncentráció, a messia- nisztikus hit és küldetéstudat, a politika „túlsúlyos” szerepének egésze a voluntarizmusig érő hatásai, a morális kötöttségektől mentes politizálás következményei, hogy csak néhány példát említsünk, ne lennének jelen a „rendszerváltás” után is. Talán az sem vitatható, hogy megnőtt a politika kiszámíthatatlansága, a polarizáció (a szegények aránya 15-16 %-ra, a gazdagoké 5-6 %-ra nőtt), mindeközben pedig szociálisan-egzisztenciá- lisan kiszolgáltatottá vált a társadalom jelentős része. Ebben a tragikusan nehéz helyzetben melyik párt munkálkodhatna eredményesebben, teszi fel Ön nekem a kérdést. A választ a következő nehéz esztendők meg fogják adni. A kérdés elméletileg ennél pontosabban is megválaszolható. Mindenekelőtt olyan társadalmi-politikai erőknek van erre esélye, amelyek szociálisan elviselhető utat tudnak majd mutatni; amelyek képesek lesznek a hatalom és a társadalom közti élő, eleven kapcsolat eredményeként a minimális konszenzus megteremtésére; amelyek valóban toleránsak lesznek a másságok és így befogadóképesek az eltérő vélemények iránt; amelyek ki tudják majd irtani magukból a dogmatikus gondo- kodásmód örökségét; amelyek pillanatnyi érdekeikért - még egy kicsit sem - lesznek hajlandók feláldozni a demokráciából, mert tudják, hogy az a demokrácia halálát jelenti. Azok tehát, amelyekre bármilyen szerepet is ossztanak az elkövetkező választásokéiig tudják valósítani és őrizni - hogy ismét Bibóra hivatkozzunk - „az intézményesült szabadság rendszerét”. És végezetül azok, amelyek a demokráciának ezt a láncolatát - bármilyen irányból és bármely ponton - átvágni akaró kísérletet, mint a diktatúra restaurálására vagy új formáira irányuló törekvést, képesek lesznek meggátolni. Hiszem, hogy mindennek hívei nem csak egyetlen párt soraiban találhatók. Kedves Tanár Úr! Számomra nyilvánvaló, hogy egy probléma megoldásához sokféle út vezet. Ezért természetesnek tartom azt a véleményt, hogy sok mindent lehetne másként is csinálni, talán jobban és eredményesebben is. Ehhez „pártütések” helyett többet kellene egymásra figyelnünk. Persze a kérdésre a tapasztalatok meg az állampolgárok értékítélete fogja megadni a választ. Azon tömegeké, amelyeket Ön kritikával illet, ám amelyek - véleményem szerint - éppenhogy nagyon felelős és bölcs magatartást tanúsítanak. Közel két esztendeje leszavazták az arra valóban megérett régit, jelenleg pedig a jelek szerint nem hagyják magukat belevezetni a hangoskodó szélsőségesek állította csapdákba. Remélem az ő józan értékítéletük határozza meg jövőnket is. Vannak kérdések, melyekben nem értek egyet Önnel, s melyeknek csupán a felsorolására szorítkozhatok. Ilyen például a tömegek úgymond kiváró és rövidlátó magatartására (tulajdonképpen a civil társadalomra), jelenlegi gazdasági helyzetünk megítélésére, külpolitikai sikereink forrásaira vonatkozó véleménye. Félreérthető az utalása arra, mintha „a múlt tükrében a jövő lehetőségeit” kutatva a visszarendeződés felé kacsintgattam volna. Éppen ellenkezőéig, arról szóltam, hogy egy ilyen veszélyes következménynek mi minden eshetne áldozatul! Tanár Úr! írás közben a szubjektív érzések és emlékek engem is megérintettek. Több mint negyedszázaddal ezelőtti középiskolai orosz órák emlékei kísértettek, nem is annyira a nyelv elsajátításáért folyó „szélmalomharcunk”, hanem inkább ezen órák politikai tízpercei (melyeket a leleményes diák- csinyek többnyire sikerrel hosz- szabbítottak meg). Ezeken a „Jelentés a földekről” elnevezésű program keretében falusi diáktársaink adtak tájékoztatást az éppen folyó tsz-szervezés állásáról, vagy egyéb társadalmi-politikai kérdésről. Ma is természetesnek veszem, hogy Ön akkor egyszemélyben volt nyelvtanárunk, nevelő pedagógusunk, meg a politikai érdeklődését, tapasztalatait velünk megosztó állampolgár. Szerencsére sokunknál ez ma sincs másként. És nem baj, hogy véleményünk, álláspontunk sok mindenben - mint most a miénk is - eltérő. A baj az lenne, ha ezek sohasem találkoznának össze egymással. Egyébként a sokszínűséget mindig értéknek tartottam. Reményeim szerint egyre többen vélekednek így. Ezt látom az egyetlen esélynek arra, hogy azon a keskeny úton, melyen ma egyáltalán haladni lehet - egymástól is tanulva, egymásra is figyelve - lassan előbbre jussunk, ahogyan Ön is írja, Európa felé. Sebek gyógyításával, mind kevesebb új sebet ejtve. Mi - remélem, ezt Ön is így látja - legalább azt bizonyítottuk, hogy lehet vitázni megfelelő tisztelettel is a vitapartner iránt. És ez ma nem kevés. Ezért befejezésül ring (azaz boksz- kesztyű) és rivaldafény helyett az okos szó és tapasztalás eltérő nézőpontokat is közelíteni képes meggyőző erejét ajánlom. Meg azt a hitemet, hogy a KÖZJÓT ezek nélkül is egészen jól lehet szolgálni. Jó egészséget kívánva üdvözli Ónt egykori tanítványa, később pályatársa: Szirtes Gábor (Válasz Horváth Imre Érvek és ellenérvek című február 5-én megjelent írására)
