Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-17 / 47. szám

1992. február 17., hétfő új Dunántúli napló 3 A társadalmi szervezetek milliói A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az ál­lamháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. XCI. törvény 420 millió forintot különített el a társadalmi szer­vezetek (a továbbiakban szer­vezetek) támogatására, amely­nek elosztásával az Országgyű­lést bízta meg. Az Országgyűlés a feladat végrehajtása érdekében létre­hozta a Társadalmi Szervezetek Támogatását Koordináló Bi­zottságot, amely a pénzeszkö­zök elosztására javaslatot készít az Országgyűlés részére. A Társadalmi Szervezetek Költségvetési Támogatását Ko­ordináló Bizottság az 1991. de­cember 31-ig bejegyzett szerve­zetek számára a költségvetési támogatás elnyerése érdekében pályázatot hirdet. A pályázat célja a közösségi Vám védelmi elképzelések Várhatóan két hét múlva ülést tart a Vámtarifa Bizott­ság. A testület a tervezett vámvédelmi intézkedésekkel is foglalkozik majd. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban elmondot­ták: alapvetően korlátozottak a vámvédelmi lehetőségek, így szó sincs nagyszabású módosítás előkészületeiről. A minisztérium azonban - egyes esetekben - átmeneti vámemelést tart szükséges­nek, a magyar ipar felzárkó­zása szolgálatában. A minisztérium ennek megfelelően a könnyűipari termékeknél javasolja a fej­lődő országoknak nyújtott preferenciális vámok felül­vizsgálatát, mert e vámok ál­talában 80-90 százalékkal kedvezőbbek a normál téte­leknél. A minisztérium szak­emberei szerint alapvetően megváltoztak azok a gazda­sági és politikai körülmé­nyek, amelyek alapján ha­zánk e kedvezményeket biz­tosította. Az érintett orszá­gok egy része ma már fejlett­ségben megelőzik hazánkat. Javasolják azt is, hogy az építőanyag iparban a burko­lóanyagoknál emeljék a vá­mokat. Szükségesnek tarta­nák egyes alacsony vám­színtű gépipari termékek kö­rében is a kismértékű növe­lést. A vámok változtatására azonban nincs túl sok lehető­ség, mivel a GATT-szerző- dés keretében a gépipari vámtételek 93 százaléka le­kötött. tevékenységet szolgáló, orszá­gos és regionális feladatokat el­látó szervezetek munkájának segítése. A pályázat elbírálásánál a felosztható szűkös pénzkeret miatt - előnyben részesülnek azok a szervezetek, amelyek- szociális, rehabilitációs, prevenciós és egészségmegőr­zési- ifjúsági és gyermekérdeke­ket képviselő,- természet- és környezetvé­delmi- tevékenységet folytatnak. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. Az egyesülésről szóló 1989. évi II. törvényben előírt jogszabályi feltételekre figye­lemmel a szervezet bejegyzését igazoló okmány másolatát és alapszabályát. (A szervezet cégszerű megnevezését, címét. egyszámlaszámát, a referens nevét, telefon, illetve telefax számát.) 2. A szervezet vagyoni hely­zetének részletes bemutatását 3. A szervezet eddigi tevé­kenységének rövid érdemi ösz- szefoglalását. (max.2. oldal). 4. Kimutatást a szervezet lét­számáról, annak alakulásáról és az aktív működőképességről. 5. Azt a célt, amelyre a költ­ségvetési támogatást igénybe kívánja venni (max. 2. oldal). 6. Ha már az előző évben ré­szesült költségvetési támoga­tásban, részletes tájékoztatást annak felhasználásáról. 7. A kért támogatás összegét. Nem vehetnek részt a pályá­zaton (nem részesülhetnek költ­ségvetési támogatásban) az alábbi társadalmi szervezetek 1. A politikai pártok, szerve­zetek és mozgalmak. 2. A munkavállalói érdek- képviseleti szervezetek és szakmai szövetségek. 3. A nemzetiségi és etnikai kisebbségi szervezetek, mert elkülönített költségvetési keret­ből részesülnek. 4. Azok a társadalmi szervek, amelyek más költségvetési for­rásból támogatást kapnak. 5. A hobby jellegű szerveze­tek. A pályázó szervezetnek vál­lalnia kell, hogy a megítélt tá­mogatás felhasználásáról be­számol. A pályázatokat 1992. már­cius 14-ig az alábbi címre kér­jük megküldeni: Társadalmi Szervezetek Költségvetési Tá­mogatását Koordináló Bizott­ság 1358 Budapest, Széchenyi rkp. 19. Képviselői Irodaház. Tel.: 111-1400/17-78 /17-83 /17-23. Nagy sikerrel vezényelte a Pécsi Szimfonikus Zenekart Lamberto Gardelli szombat este Pécsett a Bazilikában. A koncerten a karmester saját szerzeményét, a második Requiemet dirigálta. Fotó: Kóródi Gábor Nagy a választék alternatív tankönyvekből Alternatív tankönyvekből bő a választék - jelentette ki az MTI érdeklődésére Karlovitz János, a Tankönyvesek Orszá­gos Szövetségének elnöke. A szervezet jelenleg 300 féle al­ternatív tankönyvet, illetve se­gédletet tart nyilván. A TANOSZ-nak jelenleg 250 tagja van. A mintegy 35 kisebb és nagyobb tankönyvkiadó mel­lett nyomdákat, iskolákat, il­letve magánszemélyeket: tan­könyvelemzőket, pedagóguso­kat is sorai között tudhat. A szervezet elsődleges célja az ér­dekegyeztetés, az információ- csere, a piaci igények felmé­rése, a minőség megőrzése. Karlovitz János szólt arról, hogy az alternatív tankönyvek megismerését eddig nehezítette: azok nem szerepeltek a hivata­los tankönyvjegyzékben, a most készülő gyűjtemény azonban már azokat is tartalmazza majd. Közülük is kiemelte a felvételi­zők felkészülését szolgáló, 20 kötetes Történelmi füzeteket, amely az IKVA gondozásában jelent meg, vagy a Trezor Kiadó Történelmi Arcképek című könyvét. A kiadványok általá­ban elérhető áron kerülnek a boltokba. A szövetség szorgal­mazza tagjainál, hogy a tan­könyveket mérsékelt áron kínál­ják, a drága kiadványok pedig legfeljebb kiegészítő anyagot tartalmazzanak. A legsikere­sebb tankönyvek elismerésére hamarosan nívódíjat alapítanak. A katonai csapatzászlók felavatásának szokásáról Magyarországon a XVII. századból ismeretesek a legko­rábbi adalékok a katonai csa­patzászlók átadásakor lefolyta­tott ceremóniákról, szokásairól. E témakörre vonatkozó infon» mációink a XIX. században megsokasodnak. így érdekes adatok ismeretesek az 1848— 1849-es magyar forradalom időszakából is. A zászlóavatási szokások a nemzetőrség és a honvédség zászlói esetében is érvényesültek. így a baranyai nemzetőrség hegyháti zászlójá­nak 1848. június 8-án Bere- menden megtartott zászlószen- telési ünnepségén, a zászlóanya gróf Batthyány Kázmémé volt. Az általa adományozott vö­rös-zöld selyemszalag felirata: „NE BÁNTSD A MA­GYART” és „BATTHÁNY KEGLEVICH ÁGOTA 1848”. Az eredetileg Pécsett alakul 36. honvédzászlóalj, melyet 1849. márciusában Hajdúszo­boszlón szerveztek újjá, a deb­receni ruharaktár adott ki zász­lót. A zászlószalagot Dobay Ágoston őrnagy kérésére Dam­janich tábornok felesége ado­mányozta. Felirata: „HA ISTEN VELÜNK KI ELLENÜNK? - DAMJA- NIH-CSENOVITS EMILIA - 36-IK HONVÉD ZÁSZLÓALJ 1849.” A fenti szokások eredetileg formájukban egészen az 1940-es évek végéig fennma­radtak. A két világháború közötti időszakban is jelentős szerepe jutott e jeles magyar katonai tradíciónak. Az évszázadok alatt kialakult zászlószentelési rítus a Horthy-korszakban meg­szokott és kedvelt esemény volt. Érdemes erre egy kicsit részletesebben is kitérni. Az érintett alakulat temp­lomhoz, vagy tábori oltárhoz vonult legénységét „templomba hívó” kürtjei figyelmeztette a szertartás kezdetére. A zászlóa­nya és az adományozók szalag­kötése - esetleg beszéde - után kezdődött meg az istentisztelet. A felszenteléskor a csapat fegy­verrel tisztelgett, ezzel egyide­jűleg a zászlótartó letérdelt, a tisztek pedig „annak jeléül, hogy a zászló oltalmára és vé­delmére készek” kardot rántot­tak. Ez után következett a zász­lószegek beverése. A sárgarész szegeken az adományozó neve és rendfokozata vagy társadalmi állás volt bevésve. Először a lelkész vert be három szeget a zászló rudjába Isten dicsősé­gére, ezt követően az alakulat parancsnoka a Hadúr, a hadse­reg főparancsnoka és az ezred nevében. Ezután következtek a meghívott előkelőségek, legelő­ször a zászlóanya végül pedig az ezred tisztikarának, illetve legénységének képviselői, rangsor szerint lefelé. A cere­mónia alat honvédzenekar ját­szott. Befejezéskor, a zászlót magasra tartva, a Himnusz hangjainál, tisztelgés mellett a csapat elé vitték. A parancsnok búzdító beszéde következett az ezred eskütétele és a csapat- zászló elvitelekor ismét elját­szották a Himnuszt. A zászló rúdjának, csú­csának, tokjának is meghatáro­zott fontos szerep jutott. Az 1938-ban rendszeresített gya­logsági zászlók sárgaréz csúcs­ára az állami kiscimer, Horthy államfő családi címere mellett az alakulat nevét és a felszente­lés évszámát is belevésték. Minden csapatzászlóhoz diszes emlékkönyvet rendszeresítet­tek, melyben a felszentelési ün­nepségről és más eseményekről kellett naplószerűen beszá­molni. A katonai csapatzászlót meg­illető kultikus tisztelgés mellett az avatási szertartásnak nagy je­lentőségű társadalmi szerepe is volt. A zászlót felajánló (és ké­szíttető) közösség a társadalom odaadását, katonafiaival való azonosulását kívánta kifeje­zésre juttatni. A zászlóanya, a helyi (esetleg országos) előke­lőségek jelenléte ezeken az ün­nepségeken elengedhetetlen volt. Az elhangzó beszédek az aktus politikai tartalmát kokre- tizálták, melyet szakrális ke­retbe fogott az egyházi ceremó­nia. Horthy Miklós kormányzó mindig is megkülönböztetett szerepet tulajdonított a zászló­szentelési ünnepségeknek. Többször személyesen is meg­jelent ezeken, illetve képvisel­tette magát. Felesége, illetve menye zászlóanyaként szerepel­tek. Más fegyveres testületeknek nem voltak rendszeresített zász­lói, bár esetenként ismeretesek adatok zászlóhasználatukról. A Horthy-korszakban jelen­tős zászlóhasználatról beszélhe­tünk a különféle intézmények, társadalmi szervezetek körében. E jelképek avatási szertartásai nagyobbrészt a katonai zászló­szentelés hagyományát vették át. Napjainkban lehetőség van e tradíciók széleskörű megújítá­sára. Ennek ki kell terjednie a katonai csapatzászlókra, a fegyveres testületek alakulatai által használt zászlókra, de az intézmények, társadalmi szer­vezetek zászlóira is. Dr. Pandula Attila egyetemi adjunktus A tűzoltóság megyei parancsnokságának válasza Lakótelepi tűzoltóőrs nincs A megyei tűzoltóparancs­nokság meglepetéssel értesült az újságból arról, hogy a pécsi közgyűlés és a jegyző szakmai megállapításokat tesz a pécsi tűzoltóság helyzetével kapcso­latban. Talán helyesebb lett volna a szakmai felettes szerv­vel ezt a szakkérdést egyeztetni, hiszen a tűzoltói szakmához bi­zonyára értünk annyit, mint a tisztelt képviselők. Remélem, ezt nem hántásnak vagy tekinté­lyük csorbításának veszik, de természetesen nem érthetnek mindenhez! Nézzük hát a tényeket: az önkormányzat nem hozhat hatá­rozatot kertvárosi hivatásos tűzoltó őrs létesítéséről, hiszen ilyen nem létezik. Magyarorszá­gon a városi tűzoltóságoknál ki­sebb egység az üzemi tűzoltó­ság vagy üzemi tűzoltó őrspa­rancsnokság. A neve világosan mutatja, hogy mire való. Lakó­telepi tűzoltóőrs nincs. (Ha csak a pécsi önkormányzat meg nem változtatja az állami tűzoltóság szolgálati szabályzatát.) Az is szakmai ismereteket igényel, hogy kijelentsem: nincs is szük­ség lakótelepi őrsre! Szeren­csére nincs olyan természeti akadály (úthiány, folyó, vasút stb.), ami meggátolná a jármű­vek odajutását a jelenlegi lakta­nyától. Nem vonulási normaidő a 10 perc, de ez alatt a város bármely részébe odaérünk. Fel­tételezem, hogy a közgyűlés kapott valamilyen információt, de felelősen kijelentem, hogy az sajnos, elferdített és célirányo­san túlzó, elfogult. A jelenlegi laktanya és kert­város közötti távolsággal indo­kolni csacskaság, ezen az ala­pon számtalan helyen kellene tűzoltóság meg mentőállomás. Én nem saccolok, hanem a számítógép alapján mondom: tavaly Pécsett és környékén 349 tűzeset volt és ebből 53 kertvá­rosban. További 20 esetben vaklárma és téves jelzés futott be onnan. A tervezett őrs bein­dításának és fenntartásának költségeit az érintett cégek áll- nák - írja a cikk. Tudják-e, mennyi pénz ez, és jövőre is ad­nak-e, és mi lesz, ha tönkre­mennek? (Nem kívánom!) Ezúton tájékoztatom az érin­tetteket, hogy a tervezett őrs in­dítási költségeit az országos pa­rancsnokság szakigazgatója 30-40 millió forintban jelölte meg, s ennek az összegnek a biztosítását kifejezetten a városi önkormányzattól fogadja el. A Bajcsy laktanyában való elhe­lyezést a megyei rendőrfőkapi­tányságnál kell kérni - mint­hogy övék az épület -, s mi ezt nem kértük. A „Kérdőjeles tűzbiztonság” cím alatt az Új DN pénteki számában megjelentekkel kap­csolatban az alábbiakat mon­dom: a város tűzbiztonsága megnyugtató, az is volt, és az is marad! Felesleges pánikot kel­teni, józanul ítélkezve a realitás talaján kell maradni. Úgy látom, mintha valamilyen szerep mes­terkélt felnagyításáról lenne szó, félrevezető információk és indokolatlan félelemkeltés ré­vén. Nem tudom, milyen anyagi és egyéb eszközökkel támogatja a város a helyi tűzoltóságot, de a létszám- és szercsökkentés nem ennek a reakciója. A Pé­csett állomásozó tűzoltók és gépjárművek felett - akárcsak a megye valamennyi tűzoltósága felett - a megyei parancsnok rendelkezik, mivel az ő feladata őrködni a megye tűzbiztonsá­gán. Nos, ebbe a városinál na­gyobb feladatba beletartozik, hogy telepítsünk erőt abba a sik­lósi körzetbe, ahol eddig na­ponta 7-8 vonulás tűzoltó vi­gyázta a teljes körzetet Bere- mendtől Baksán át Sellyéig - egy autóval. Központi létszám- emelést nem kapva csak átcso­portosítással lehet az ottani biz­tonságot növelni, és ebben a kérdésben felül kell a józan észnek kerekedni az ,;én házam az én váram” gondolkodáson. Pécs nagy város, nem vitatja senki, de azért van még a me­gyében más is és nekünk így kell gondolkozni. Farkas jegyző úr rosszul tudja, nincs semmiféle kötele­zően előírt arány szám, s abban is téved, hogy a tűzoltók nem tudják maradéktalanul elvé­gezni a feladatukat. Lám, itt van a félreinformáltság, amin bár­mikor készségesen segítünk, csak azt kérem, hogy fogadják el azt, amit felelősséggel mon­dunk a mi szakmánkról. Nagyon sajnálom, hogy a közgyűlés és a jegyző úr nem megalapozott információk miatt olyan útra tévedt, amelyik nem helyes. Ézt és az összes többi tényt elmondhatta volna valamilyen tűzoltósági vezetőféle, ha ott lehetett volna az ülésen. De egy tűzoltó sem volt ott, ahol a tűz­oltóságról nemcsak beszéltek, hanem döntéseket hoztak és minősítettek. Tisztelettel ajánlom a segít­ségünket minden képviselőnek ha azt a tűzoltósággal kapcso­latban igényli! Bízom abban, hogy nem a ma divatos város — megye ellentét fellángolásáról van szó, hanem belátják a józan, szakszerű és korrekt tájékoztatás, a tájéko­zottság szükségességét. Pfeiffer Márton mérnök-alezredes, megyei parancsnokhelyettes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom