Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-01 / 31. szám

1992. február 1., szombat aj Dunántúli napló 3 Aki gyorsan privatizál, az jól jár Leszűkíteni az állami tulajdont Interjú Szabó Tamás tárca nélküli miniszterrel Szabó Tamás, akit a napok­ban neveztek ki a kormány pri­vatizációs stratégiáját irányító tárca nélküli miniszterré, csü­törtökön előadást tartott a har­kányi Hotel Platánban, a szö­vetkezeti szakemberek három napos országos találkozóján, a Pannónia '92 rendezvényen. A privatizációs miniszter előadása előtt válaszolt munkatársunk kérdéseire.- Hazánkban ma még megha­tározó az állami tulajdon, s an­nak működtetése nem a leghaté­konyabb, így érthető a közóhaj, hogy fel kell gyorsítani a priva­tizációt, hisz sürget az idő.- így igaz. Az elmúlt három év bebizonyította, hogy aki gyorsan cselekszik, az jól jár - kezdte válaszát Szabó Tamás. - És aki megpróbálja a játéksza­bályok szerint lejátszani a mér­kőzéseket, pontosan megis­merve és az érdekelteket is tájé­koztatva,bevonva, hogy hogyan kell ezt megcsinálni, az a saját helyzetét is stabilizálni tudja. A kormány szeptemberben kiadott tulajdonosi privatizációs straté­giája azt tűzte célul: ha lehetsé­ges, akkor szorítsa kisebbségbe, 30% körüli értékre az állami tu­lajdont. Ennek természetsze­rűen nem csak a privatizáció az útja, hanem az új szektor felnö­vekedése is, ami már elég szé­pen halad.- Milyen szempontok alapján döntenek, hogy mi kerül ki az ál­lami tulajdon köréből, illetve mi marad meg abban ?- Heteken belül a parlament elé kerül a tartós állami tulaj­donról szóló törvénytervezet. Az világos elveket mond ki, hogy a kormány mit tartson an­nak, és hogy mit jelöljön úgy­mond a „tartós" tulajdonok kö­rébe. Mert ami odakerül, az sincs lebetonozva, állandó mozgása lehet, és ez a mozgás szükségszerű is. A törvény vár­hatóan azt is előírja majd, hogy a kormánynak két évenként felül kell vizsgálnia a tartós tu­lajdon körét. Terveink szerint ebbe a kategóriába kerül mindaz, ami hagyományként marad állami tulajdon, de ide kerülnek az alapvető infrastruk­túrák. a nemzetgazdaság szá­mára fontos hálózatok, a gazda­ság stratégiai működése szem­pontjából fontos ügyek, az energiahálózatok, aztán a ma­gyar gazdaság specialitásából következően a bauxitvertikum egy része, és az első időszakban nyilvánvalóan ide kell sorolni az olaj és petrolkémiai ipart...- Es a bányászatot?- A bányászat így önmagá­ban nincs bent a tervezett kör­ben, de megfontolás tárgya lesz, hogy azt hogyan alakítsuk ki. A törvénytervezet ilyen elveket mond ki, és, ha elfogadja a par­lament, akkor a kormány hatás­körébe kerül, hogy mit jelöl ki átmenetileg a tartós tulajdon­körbe.- A bankok privatizációja gazdasági avagy politikai indít­tatású lesz-e? Mikorra várható a bankok tulajdonos-cseréje, és azokban mennyi'marad az ál­lami tulajdon?- A bankok privatizációja ki­zárólag gazdasági célokat szol­gál. Nagyon alapos indokok szólnak amellett, hogy ez ügy­ben még ebben az évben meg kellene tenni az első lépéseket, hogy megvalósíthassuk, amit a banktörvény előír: öt év alatt a bankok állami részesedése csökkenjen le 25 %-ra.- Ón most előadást fog tar­tani a szövetkezeti szakembe­reknek, akik amúgy is tele van­nak szorongással és bizonyta­lansággal az átmeneti és a szö­vetkezeti törvény, no és az ag­rárágazat egyébként sem va­lami rózsás helyzete miatt. Mire kiváncsi? Mi az amiben közös hangot szeretne velük találni?- Az nem kérdés, hogy végre kell hajtani a törvényeket, az sem,hogy nagy erők mozognak a végrahajtásuk érdekében. Ér­dekel a jelenlévő szakemberek véleménye és tapasztalata. A gazdasági kabinet tagjaként kö­telességem ezzel a kérdéssel is foglalkoznom. Konzultálni sze­retnék a jelenlévőkkel arról, hogy az 1992-es finanszírozási kérdéskör a mezőgazdaságban egyáltalán milyen eszközökkel, módszerekkel oldható meg.- Megítélése szerint milyen a külföldi működő tőke beáram- lási üteme és milyen lehetőségei vannak a hazai tőkének?- Az elmúlt két évben kétszer annyi külföldi tőke jött be az or­szágba befektetésként, mint azt reméltük. Isten mentsen meg bennünket attól,hogy bármi megtörje ezt a folyamatot! A bejövő tőke növelése érdekében szükséges, hogy legyen a kíná­lati oldalon megvehető tulaj­don, és legyen kereslete a kü­lönféle technológiáknak, de arra is kell törekednünk, hogy mie­lőbb legyen hazai kereslet is. A napokban jelentette be a kor­mány, hogy az MNB-vel egye­tértésben átalakítják az egzisz­tenciális és privatizációs hitel- konstrukciókat, magyarán, csökkenni fognak ezek kamatai. A privatizáció gyorsítása és az új törvények adta rendkívüli feladatok végrehajtása érdeké­ben a kormány valószínűleg úgy dönt, hogy szervezeti fej­lesztést hajt végre az AVÜ-nél.- Említette, hogy az ország az elképzeltnél is nagyobb pri­vatizációs bevételekhez jutott. Ezeket az összegeket elnyeli a költségvetés, vagy visszaforgat­ják a gazdaságba?- A mostani rendkívül szo­rító helyzetben,amikor a piac szűkülése miatt a GDP, a hazai jövedelem-termelés csökkent, ebből a forrásból a folyó finan­szírozásra mintegy 20 milliárd forintot hagyott jóvá a parla­ment. Azt gondolom, hogy ez az első és utolsó ilyen eset kel­lene legyen, mert valóban visz- sza kell pörgetni a gazdaságba a teljes privatizációs bevételt - mondotta végezetül Szabó Ta­más. Murányi László Rendhagyó divatbemutató Nem egy egyszerű divatbe­mutató színhelye volt tegnap Művészetek Háza nagyterme, ahol Tresz Zsuzsa ruháit láthatta a közönség. A jelmezeiről, dísz­leteiről ismert tervező ruhái kö­zött volt rafináltan erotikus, fia­talosan üde, sejtelmes fekete, mind csodavilágba illő darab. Romantika és űrkorszak keve­redik a szigorú fémabroncsok közt rebbenő anyagokból ké­szült ruhákban, melyek ha az utcán feltűnést is keltenének, megmozgatják az örök nő öl­tözködési ötletekre nyitott fan­táziáját ... Fotó: Läufer Futnak a képek Az enyészet látomása Ahogy Thomas Mann tragi­kus sorsú muzsikusa, Adrian Leverkühn kétségbeesett elszá- nással perli vissza a méltatlanná vált emberiségtől a Kilencedik szimfóniát, úgy Peter Greena­way 1986-ban készült ZOO (Zé és két nulla) című műve is szen­vedélyes vita a nagy németal­földi mesterrel, Jan Vermeerrel. A film egyik jelenetében a ren­dező „eljátszatja” szereplőivel A műterem című híres alkotást, hogy aztán megsemmisítse, s így örökre visszavegye tőlünk a képet. Látjuk a festőt, amint te­kintetét dicsfénnyel övezett modelljére szegezi, aki ezúttal mezítelen ugyan, ám a kezében ott a diadalmas hangszer, a har­sona, a háttérben pedig Hollan­dia térképére esik tekintetünk. Szinte halljuk a kép üzenetét: A festészet Hollandia dicsősége. Most képzeletben merevítsük ki a látványt, hogy ezáltal ér­telmezhessük a film képrom­boló dühét! A Hollandia-motívum Gree­naway jellegzetes világába ka­lauzol bennünket. Számokba fojtva című filmjé­nek hőse az Amszterdam úton lakik, A rajzoló szerződésé-ben Orániai Vilmost emlegetik, A szakács, a tolvaj, a felesége és ennek szeretője története pedig egy Hollandia nevű étteremben játszódik. S ez nem véletlen, mert e fil­mek technikai környezete csu­pán álcája egy jelképes térnek, melynek időbeli nyitánya a né­metalföldi festészet kora, mikor az ember az élet tapasztalatai módszerekkel történő tanulmá­nyozására szánta el magát. Vermeerről például tudjuk, hogy megfigyeléseihez optikai eszközöket is igénybe vett. Mintha az ő üveglencséjén át­bocsátón fénysugár törné át a ZOO-ban az idő falát, egészen Léda és a hattyú történetéig (mert a film e mítosz posztmo­dern „kifordításaként” is fel­fogható), s a darwini fejlődés­regény Ariadné-fonalán vissza­felé haladva egészen az egysej- tűekig eljutunk. A festő-motívum könnyeb­ben értelmezhető. Greenaway filmjeinek egyik főhőse ugyanis csaknem mindig a megfigyelő, aki hol rajzoló vagy építész, hol könyvgyűjtő, hol pedig halott­kém. A ZOO-ban egy zoológus ikerpárral ismerkedünk meg, akik a halált fürkészik. Mert a rendező három konokul ismételt témája, az evés, a nemiség és az enyészet közül itt ez utóbbi ko- morlik elénk sötét haláltánc­ként. A lét geometrikus állat­kerti rácsai mögött megfigyelt látomás kibomlása során nem is a halál ténye borzaszt el ben­nünket, hanem a felbomlás lát­ványa, az oszló tetemek iszo­nyata. Azt hiszem, Greenaway ezúttal a láthatóvá tehető világ legszélső pereméig merészke­dett, ha még egy lépést tenne, már be kellene húnynunk a szemünket. A nő-motívum még sohasem volt ennyire deformált. S noha a rendező kegyetlenül megcsonkítja vonzóan hervadó, dús idomú asszonyát, az egye­temes romlásba mégis ő lop némi reménysugarat. Halála előtt még ikreket szül, s e kisdedekben mintha a két férfihős nyerne új életet, de az is lehet, hogy egy mítosz ősei ők, vagy talán Castor és Pollux, Léda ikerfiai, akik holtuk után nemcsak a föld alatt lakoznak, de az égen, a fényben is. És most indítsunk el ismét a Vermeerrel viaskodó műte­rem-jelenetet! A hölgy elveti a harsonát és kilép a képből. A megfigyelő magára marad. A film utolsó képein tehát a két zoológus önnön felbomlását kí­vánja rögzíteni az öngyilkossá­guk előtt magukra irányított kamerák segítségével. Ám egy idő után a testüket beborító fér­gek és csigák az elektromos be­rendezéseket is ellepik, s rövid­zárlatot okoznak. Á megfigye­lésnek határt szabott a termé­szet. A kép megsemmisült. A fény kialszik. Nagy Imre Ezermesterek tanítója Blesz József igazgató nyugdíjba ment. Csaknem négy évtizedet tanított, majd irányította a Pécsi 500-as Szakmunkásképző Intézetet. Nem hiszem, hogy tévedek: legalább harmincezer tanuló - ezermester - emlékezeté­ben él Blesz József. Valami­kor 87 szakmát tanítottak. El­képzelni is szép: nyomdá­szok, szabók, gépszerelők ... s még több tucatnyi mester, a szakma mesterei, az 500-ban kaptak szakmunkás bizonyít­ványt. Mindennapi életünk nélkülük elképzelhetetlen lenne. Ennyi lehet a tényszerű adat, a következő sorok több­sége talán egy nagyon elfog­lalt újságíró vázlata az Igaz- gató'Úrról. Át kellene gondolni, hogy mit is tanított, de először mégiscsak az embersége, gyermekszeretete jut eszembe. Mindig a gyerek, a tanuló volt a legfontosabb. A személyiség - mi lehet abból a gyerekből, aki négy tan­tárgyból bukásra áll, aki ke­zelhetetlen az órákon, aki... S nem lehet kikerülni a ke­serű igazságot: inasiskolába mindig a hátrányos helyzetű gyerekek kerültek. Vagy az anyagi lehetőség vagy az álta­lános iskolai bizonyítvány volt az életük meghatározója. S a kettő mennyire összefügg. Régen a jobbmódú családok­ból alig-alig került valaki is inasiskolába ... Az életpálya már a születés pillanatában meghatározott volt... Blesz József halkan, kissé gyors szavakkal azt mondja, hogy itt vagyok én: inasból igaz­gató lettem .. .Igen! Az el­múlt 46 esztendőben, amikor elméletileg mindenkiből minden lehetett, sőt mester­ségesen kiváló példákat is va­rázsoltak, a kétkezi munká­sok, a kiváló szakemberek voltak a hatalom birtokosai - állítólag -, akkor az inasisko­lába, majd a Munkaerő Tarta­lékok Hivatala (MTH) iskolá­iba ismét csak a hátrányos helyzetű gyerekek kerül­tek ... Hát persze, hogy Blesz igazgató úr, mint mondja: pa­rolin nélkül, majd 1977-ig (tíz esztendőn keresztül) igazgató-helyettesként, azóta elsőszámú irányítóként első­sorban a becsületre, a szakma megbecsülésére, az értékte­remtés rangjának becsületére nevelte a gyerekeket. Nem volt könnyű: a pedagógusok­nak a szakmunkásképzőben mindig többet kell dolgoz- niok, mint a középiskolák­ban. A szakma megtanítása elsőrendű feladat, de az iro­dalmi, a történelmi, a mate­matikai, fizikai, kémiai, bio­lógiai tájékozódás nélkül ma már elképzelhetetlen, hogy akár aranykezű mesterember is megéljen. Bármilyen nehéz is, az alapismeretek hiánya el­lenére is bizonyos szintet minden szakmunkás tanuló­nak el kell érnie! Az Igazgató Úr egy kissé most meghatott - azt mon­dom, hogy mi lenne, ha va­lamennyi tanítványa itt élne Pécsett, és köszönne az ut­cán ... Ő meg azt mondja jel­legzetesen kissé rekedtes, gyors szavakkal, hogy már biztosan nem emlékezne pon­tosan, hogy milyen tanuló volt, de arra igen: milyen gondok voltak vele, s ő hogy tudott segíteni. Nem tudom, meg sem kérdem, a gondok megoldása során elcsattant-e néhány apai pofon .. .?„Az 500-as” nem volt apácane- velde. Talán 10-15 éve egy teadélutánon életveszélyes ökölcsapás ért egy fiút. Meg­kérdeztük, miért: mert rám nézett - mondta a „bajnok”. Nos, Blesz igazgató úr előtt már nagyon szerény fiú volt - s a piros folt az arcán nem biztos, hogy a melegtől volt.. .Hány és hány kudar­cos életpálya kezdődött a Rét utcai szakmunkásképzőben és hány sikeres gazdasági, műszaki vezető őrzi ma, re- ;; mélhetően nem szégyelve „az 500-as” szakmunkásbizo­nyítványát . .. Érdemes arra is gondolni, hogy manapság a kétkezi munkás, az életünket szolgáló „ezermester” rangja elveszett. Illetve a hatalom­ban veszett el. Rangját a pénz adja meg - de nem a pénze­sek varrják ruháinkat, talpal­ják cipőinket, javítják feltört lakásunk zárját, hozzák helyre autóinkat, építik váro­sunkat ... Amolyan portré vázlatot szerettem volna Blesz József­ről, s talán messze vitt be­szélgetésünk ... Azért kísé­reljük meg: apja kisiparos volt, az Igazgató Úr a szek­szárdi Könyves Károly szakmunkásképzőben lakatos szakmát tanult, majd 1953-ban műszaki tanárként végzett, s azonnal Pécsett, a mostani szakmunkásképző intézetben kezdett tanítani. Az akkori 400-500 fős isko­lában ma csaknem két és fél­ezer szakmunkástanulót ok­tatnak .. . A portrévázlathoz tartozik:- Ázt is írd meg, 120 isko­lai tanár, 40 óraadó tanár most 27 szakmát oktat - s nem inasiskolai szinten. Bármelyikük a legkiválóbb középiskolában is mértékadó tanár lehetne. A mi iskolánk­ban szakmunkásként, becsü­letes embereket, társadalmi ismeretekben tájékozott fiata­lokat bocsátunk ki... Ismét emjékképek eleve­nednek fel: többször találkoz­tunk nagyvállalatoknál - mint mondtuk, végezzük munkán­kat... Aztán megérdeztem: te milyen ügyben? Hát per­sze ... A szakmunkásképzés, az oktatás mostohagyereke kihez is fordulhatott segítsé­gért, mint a vállalatokhoz, akik szakember-utánpótlásu­kat az intézettől remélhették. S ők segítettek is. Korszerű oktatási eszközökkel, tanmű­hellyel rendelkező iskola mögött csukja be maga mö­gött az ajtót Blesz József. Csaknem azt a címet ad­tam, hogy az inasból lett igazgató. Ha majd most lesz időd átgondolni, mit végeztél, gondolj arra, hogy kiváló kol­légáiddal inasokból szak­munkásokat neveltél, akik nélkül a tisztes polgárok élni sem tudnának. Lombosi Jenő Uj Bekezdés irodalmi pályázat Az Uj Bekezdés Irodalmi Al­kotócsoport és a Fiatal Költők Országos Egyesülete irodalmi pályázatot hirdet. A pályázat nyílt. Kizárólag 14—35 éves ko­rig, s 1991. december 31-ig nyomtatásban meg nem jelent szerzők műveit várják. Pályázni lehet vers és próza kategóriá­ban, szabadon választott téma­körben, terjedelmi megkötött­ség nélkül. Az arra érdemes művekből Első hang címen 1992-ben kiadványt bocsátanak ki. Benyújtási határidő: 1992. március 31. A pályamunkákat gépelve, rövid életrajz kíséreté­ben a következő címre kell el­juttatni: Új Bekezdés, Miskolc 3532 Rácz Ádám u. 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom