Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-13 / 43. szám
1992. február 13., csütörtök uj Dunántúli napló 3 Tájékoztató az idei érettségi vizsgákról Május 18-19: közös írásbeli Vajon hová mutat ez a hajdan szebb napokat látott tájékoztató tábla a pécsi Tettyén? Egykor turistákat irányított és tájékoztatott, ma rozsdás vasdarabként meredezik Pécs egyik legforgalmasabb kirándulóhelyén. Fotó: Proksza László Elkészült a családi orvoslás alapdokumentuma Nem lesznek alapvető változások az idei érettségi vizsgák rendjében, a matúrát az elmúlt évek gyakorlata szerint bonyolítják le. Erről a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát. A tanulók e hét végéig jelentkezhetnek vizsgára az iskola igazgatójánál. Az érettségik május 8-án a nemzetiségi és a két tanítási nyelvű középiskolákban a nemzetiségi, illetve a tanult nyelvismeret vizsgáival kezdődnek. Május 11-én magyar nyelv- és irodalomból mérettetnek meg a diákok, másnap matematikával folytatódnak a vizsgák és 22-én fejeződnek be. A közös írásbeli érettségiket május 18-án és 19-én tartják. A dolgozók középiskoláiban május 25-e és 29-e között bizonyíthatnak a végzősök. A minisztérium idén is a televízió és a rádió útján teszi közhírré a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika tételeket. A gimnáziumok és a szakközépiskolák nappali tagozatosai magyar nyelv és irodalomból a két iskolatípus közös törzsanyagából azonos tételt kaptak, a dolgozók középiskoláihoz hasonlóan. Az már bizonyos, hogy nem lesz érettségi tétel az 1945-től napjainkig tartó korszakról. A vizsga anyaga a II. világháborúval fejeződik be. A minisztérium e döntését azzal indokolta, hogy az elmúlt 40 év történelmét feldolgozó negyedikes történelem tankönyv, amely január végén, a Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg, a terjesztés nehézségei miatt sok tanulóhoz még mindig nem jutott el; ezen kívül a könyvbe szakmai hibák és pontatlanságok kerültek, kijavításukról a minisztérium most intézkedett. A történelem érettségi vizsgák előkészítéséhez, lebonyolításához a Művelődési Közlöny 1991. évi 5. számában megjelent közlemény szolgál támpontul. Az ott ismertetett eljárási kérdések, ajánlások és a javasolt témakörök az idei érettségi vizsgákra is érvényesek - mondták a művelődési minisztériumban. Korrekciós jegyzék a középfokú tanintészmények Történelem IV. című tankönyvéhez (Alkotó szerkesztő: Borsányi György, Budapest, 1991.) Miután a Tankönyvkiadó egy korábbi pályázatára egyetlen elfogadható kézirat sem érkezett, új tankönyvre pedig mindenképpen szükség volt, a kiadónak az előszóban ismertetettek szerint kellett a könyvet elkészíttetnie. A rendelkezésre álló rövid idő alatt nem sikerült a rendszerváltozás következtében előállott új helyzetnek mindenben megfelelő tankönyvet megjelentetnie. A Történelem IV. c. kötet a többszöri lektorálás ellenére szakmailag kifogásolható részeket is tartalmaz. A tanári munka megkönnyítése érdekében felhívjuk a figyelmet a kötet legsúlyosabb pontatlanságaira, illetve hibáira; 17. oldal: A gimnazisták számára magyarázatot kellene adni arra, hogy az 1945-ös novemberi választások után 57 százalékos parlamenti többséggel miért kényszerült koalíciós kormányzásra az FKGP. 24—26. oldal: Nem felel meg a tényeknek az az értékelés, hogy 1945 után a magyar kisebbségek közül a csehszlovákiaiak helyzete lett volna a legsúlyosabb - ahol súlyos jogfosztás történt, de népirtás nem -, s a délvidékieké a legjobb. Jugoszláviában ugyanis - Tito beleegyezésével brutális népirtás történt, amit helytelen kivégzésnek nevezni. 29. oldal: Téves a németek számára vonatkozó 220 ezres adat: a számuk 1941-ben 475 ezer volt. 37. oldal: Nem a jobboldal, hanem az ellenzéki demokratikus erő kiszorítása érdekében módosították a választójogú törvényt 1947-ben. 33. oldal: Az 1947-es választások során alkalmazott kommunista visszaéléseket (köztük a kék cédulákkal folytatott csalásokat) a valóságosnál jelentéktelenebbnek tünteti fel a könyv. 36. oldal: Mindszenty nem a földreform miatt volt ellene a balra tolódó rendszernek, hanem a diktatúra előretörése és a szovjet befolyás megnövekedése miatt. Nem emllítik meg a szerzők, hogy 1948-ban súlyos egyházi és vallásüldözés kezdődött Magyarországon. 59. oldal: A fővárosból kitelepített családok kényszerlakhelyüket elhagyhatták, de Budapestre általában nem térhettek vissza. 63. oldal: A néphadsereg alakulatai elsősorban nem a „határozott vezetés híján”, hanem hazafiságból álltak a szabadságharcosok oldalára. 68. oldal: Igaztalan Mindszenty 1956-os szerepét feudális vonásokkal terheltnek beállítani, mintha csupán a régi viszonyokat visszakívánó rétegek érdekeit fejezte volna ki. 114. oldal: A harmadik bekezdés torz képet ad az MDF megalakulásáról, azért a második mondat így bővítendő: „Ekkor alakult meg H Magyar Demokrata Fórum, amely mindenekelőtt az egykori népi mozgalom szellemi örököseiből, valamint a nemzeti eszményeket hangsúlyozottan valló liberális, demokrata és keresztény eszmék képviselőiből verbuválódott, 1988. szeptemberétől az MDF lényegében politikai pártként működött. 118. oldal: Hiányzik az áprilisi második forduló eredményét ismertető táblázat. Enélkül érthetetlen a parlamenti helyek megoszlása. Művelődési és Közoktatási Minisztérium Megszűnik több termék hatósági ára Megszűnik a hatósági ár a szén, a koksz, a brikett, a lignit, a tűzifa, az 5 kg-nál nagyobb kiszerelésű PB-gázkeverék, a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej, a fehér kenyér, a tankönyvek és a zeneoktatást szolgáló kották esetében - ebben az értelemben módosította a T. Ház kedd este az ármegállapításról szóló 1990-ben elfogadott törvényt. A legmagasabb ár előírása ezeknél a termékeknél a továbbiakban azért nem indokolt, mert megszűnt az ártámogatás, kialakult a megfelelő hazai kínálat és ezeknek a temékekek- nek az importja is liberalizált. Hatósági ármegállapítás lép érvénybe ezzel szemben a köz- szolgálati rádió- és tv-műsorsu- gárzási díj esetében. A távfűtés, a távmelegvíz, a gőz és a melegített víz legmagasabb díját az elfogadott módosítás értelmében a települési ön- kormányzatok állapítják meg, mert ezek ismerik a helyi ráfordításokat és a piaci feltételeket. A viz- és csatornadíj megállapítása azonban 1992-ben is a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter hatásköre marad. A képviselők egyetértettek azzal, hogy a fegyveres testületek tulajdonában és kezelésében lévő lakások esetében az ön- kormányzat képviselőtestülete mentesüljön attól, hogy a lakbér legmagasabb mértékét meghatározza. Kupa Mihály pénzügyminiszter a T. Ház előtt - a módosítás vitájában elhangzottakat összefoglalva - az ártörvényt olyan terelőútnak, átmeneti szabályozónak nevezte, amelyet az „új út„ elkészültéig kell használni. (MTI) Leszerelő katonák A honvédségtől több mint 17 ezer, a határőrségtől pedig háromezer fiatal szerel le csütörtökön. Az MTI érdeklődésére Keleti György szóvivő elmondta: a honvédelmi miniszter korábbi döntése alapján ekkor szerelnek le azok a kétgyermekes sorkatonák is, akik már legalább hat hónap szolgálatot teljesítettek. A leszerelők február 13-án már a laktanyában megkapják személyi igazolványukat, tehát onnan civilként távoznak. Egyébként több mint kétezer, tavaly februárban bevonult fiatal szerelt le 12 hónapnál korábban családfenntartói, egészségi, tanulmányi, vagy más fontos okok miatt. A bevonulás február 26-án és 27-én lesz. A családorvoslás az általános orvosi gyakorlat optimális munkamódszere, amelyben az orvos feladata az egyén, a család és az őt választó populáció elsődleges, személyes és folyamatos ellátása. Többek között ezeket a megállapításokat tartalmazza az a dokumentum, amely leendő magyar és már praktizáló amerikai háziorvosok ötnapos kecskeméti megbeszélésén született. A családorvoslás intézményének hazai kialakítása mint köztudott, az egészségügyi reformkoncepciónak csak az egyik, de igen jelentős szelete. Ezt a tényt a gyakorlatból is ismerő amerikai háziorvosok és háziorvoslással foglalkozó szakemberek ezért úgy döntöttek, hogy - amennyiben a hazai szakemberek is igényt tartanak rá - tapasztalataik átadásával segítenek felkészülni e nem kis kihívást jelentő változásra. Miután a hazai szakemberek örömmel fogadták a kezdeményezést, január 12. és 16. között — számos hazai orvosi szervezet, a Népjóléti Minisztérium, valamint a területen dolgozó általános orvosok bevonásával - Kecskeméten került sor a megbeszélésre. A vállalkozás nem volt csekély - emelte ki Varga Zoltán, az USA-ból érkezett családorvosok egyike -, hiszen az amerikai egészségügyi dolgozók a gyakorlatból tudják: az egészségügy hatékony működésének alapfeltétele egy jól képzett családorvosokból álló hálózat. Fennállt tehát a kérdés: hogyan valósítható meg mindez itthon? Az amerikai szakemberek leszögezték, nem azért jöttek hazánkba, hogy egy kész rendszert a magyar viszonyokra adaptáljanak. Céljuk elsősorban azoknak a képzési, továbbképzési és munkájuk során szerzett gyakorlati tapasztalatoknak az átadása volt, amelyek hatékony segítséget nyújthatnak a magyar családorvosi rendszer kialakításában. A dokumentum elsőként definiálja a családorvoslás specifikumait, felsorolja mindazokat a feladatokat, amelyeket munkája során az orvosnak el kell látnia, valamint kijelöli a családorvosok tevékenységének határait. Ezzel sikerült kijelölni annak a hosszú évekre nyúló procedúrának az első lépéseit, melyben a Családorvosi és Háziorvosi Intézet egyaránt alapvető feladatot lát majd el. Ezekben az intézményekben, illetve az orvosi egyetemeken kerül sor - előreláthatólag már az 1992/93-as tanévtől - a családi orvosok képzésére-továbbkép- zésére. A hallgatóknak az alapképzés után a jövőben emelt szintű szakvizsgát kell majd tenniük, s az új ismeretek elsajátítása érdekében a már praktizáló orvosok számára posztgraduális képzés indul. (MTI) V észfék-szindróma? L assú csikorgással majd néhány erőteljes rángással a vonat megállt. Még mozgásban volt, mikor magunkhoz tértünk meglepetésünkből. A plomba akkor már a fülke padlóján hevert. Felugrottunk és a folyosóra néztünk: álldogáló, dohányzó, beszélgető utasok. Semmi szokatlan, semmi különös. Csak éppen őt nem láttuk, akit kerestünk, a férfit, aki kutakodva, érdeklődve nézett be a fülkébe, és se szó, se beszéd, egy gyors mozdulattal meghúzta a vészféket. Olyan ügyesen kígyózott át a folyóson álldogálók között, hogy az utána futó kalauz is már csak a tényt konstatálhatta: az illető leszállt, angolosan (mondhatnánk: magyarosan) távozott. Merthogy a Mecsek expressz, mint közismert, nem áll meg holmi kis kócerájok mellett, ő pedig, ez nyilvánvaló, éppen ott kívánt leszállni. Úgy döntött hát, hogy cselekszik. Meghúzta a vészféket. Sajátos megoldás. Bár nem egészen felel meg a normáknak. Sőt megkockáztatható, hogy utas(társ) ellenes. Meg önkényes és erőszakos. És diszfunk- cionális. Nyilván ezért is oly bénító hatású a környezetre. Tehetetlenséget okozó, s mint tapasztaltam, elbizonytalanító. Mert - ahogyan önigazoló bölcsességgel értékeltük néhány perc múlva a fülkében - mindez sok okból is történhetett (volna). Például azért is meghúzhatta volna a fogantyút, mert valaki rosszul lett a kocsiban. Vagy azért, mert valaki kiesett a vonatból. Vagy, mert valami egyéb dolog történt. S ezért nem fogtuk meg, kaptuk el - így az önigazoló álláspont. De nem ez történt. Éppen ellenkezőleg: a történés ilyen abszurditása bénított le és tett átmenetileg cselekvésképtelenné mindenkit. A helyzet szokatlansága volt meglepő. Pedig úgy látszik, manapság már ilyesmire is fel kell(ene) készülni. Nagyobb sebesség mellett - a vészfék meghúzásakor - a csomagok is helyet változtathatnak, a fejünkre is eshetnek, netán még mi is egymásra borulhatunk... S milyen az élet! Másnap hasonló élményben volt részem. Koraeste a város egyik forgalmas buszmegállója a helyszín. A fiatalember némi habozás után udvariasan hozzánk lépett, mértéktartással köszönt és elnézést kért a megszólításért, majd csendesen megszólalt: „Alkoholista vagyok, a pénzem elfogyott, és most nagyon utána kéne tölteni. Kérem, adjon nekem pénzt.” Alig tudtam magamhoz térni. Nem a pénzkérés módja lepett meg. Eléggé hozzászoktunk már a hazai és az „import” szegénység hozta szaporodó megélhetési gondok közepette -mindehhez. Ismerjük a módszert, találkoztunk már trükkös megoldásokkal is. Itt azonban más volt megdöbbentő: az őszinteség és a kétséget kizáróan kulturált hangnem volt a trükk. A szenvedély nyílt, kendőzetlen vállalása. És legalább ennyire a beszélgetés vége, a visszautasításra adott válasz: „igen, mindenki ezt mondja” (mármint, hogy nem ad, meg neki is gyermekei vannak, meg anyagi gondjai stb.), és ez érthető, és köszöni, és elnézést kér, és viszontlátásra. Aztán csak később fogalmazódtak meg a kérdéseim: például, hogy helyesen cselekedtem-e? Hogy vajon mikor, miért és hogyan lett ebből a középkorúnak látszó fiatalemberből alkoholista? S vajon mivel segítettem volna rajta, ha ezen a pénz egyáltalán nem segíthet: akkor-e, ha adom az újabb nagyfröccsre valót, avagy akkor, ha nem? S egyáltalán, legközelebb, netán este, netán kevésbé forgalmas helyen egy hasonló diskurzus szintén ilyen békésen végződik-e? Avagy - a munkával szerzett - pénz lassan már önmagában is bűnnek minősülhet, vagy legalább is „közös” tulajdonnak? Valami olyasminek, melyet - ha a szituáció erre kényszerít - másokkal is „meg kell osztani”, mint ahogyan erről egyre több rendőrségi tudósításban hallhatunk, olvashatunk? Erősödőben társadalmunkban a vészfék-szindróma. A hazai meg a külföldi tömegkommunikáció által oly hatásos eszközökkel közvetített erő- szak-mitosz jó talajra talál. Persze, az erőszak-hullám növekedésének és egyéb devianciák erősödésének tudjuk számos egyéb okát is. Sokféle ok, egyazon következmény. Félő, hogy a következő buszmegállóbeli kényszerű diskurzust már pofon követi. Ha nem vigyázunk rá eléggé, a következő „utánöntési kísérlet” durvábban is végződhet. Jó lenne elkerülni. No, nem úgy, hogy mégiscsak elkapjuk a vészfék-húzogató renitenseket, meg mások helyett is kifizetjük a következő nagyfröccsöt, hanem inkább úgy, hogy végre már egyszer az okok felszámolásával, megszüntetésével is kísérletezgetünk. Például azzal, hogy - személyeskedő viták és politikai acsarkodások helyett - megpróbálkozunk a társadalom kettészakadásának megakadályozásával. Persze, ez sokkal nehezebb. Dehát a kettéhasadás veszélyei és ennek következményei már átszövik hétköznapjainkat. Mégiscsak hozzá kéne egyszer már kezdeni! Szirtes Gábor Nem lesz nagy változás
