Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-02 / 1. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. január 2., csütörtök FIGYELEM a maratoni vitát a képviselőházban a jövő évi költségvetésről. Néha - főleg esténként - szűk családi körben polemizálnak, 60-80-an kíváncsiak egymásra, a kormány pedig szinte egyáltalán nem érdeklődik, így a képviselők meg is jegyzik: mondandójukat a jegyzőkönyvnek szánják, hátha valaki a távollévők közül kíváncsi rá. És közben azzal bíztatják magukat, hogy a fejlett nyugati demokráciákban sincs másként, a költségvetési vita szinte üres házak előtt folyik. De micsoda különbség van pl. az angol vagy a német parlament és a magyar között! A jóléti államokban nem olyan húsbavágó a költségvetés, mint nálunk, ahol személy szerint is közvetlenül érinti minden állampolgár következő évi életét. Próbálom kiszűrni, menyDemagógiák nyire szól értünk, nyugdíjasokért a vita. Hát nem igen szól! Aztán megszólal az a képviselő, aki - a múltkori tudósításból értesülhetett róla az olvasó - a honatyák közül egyedül vette magának a fáradtságot, hogy résztvegyen és fel is szólaljon a budapesti nyugdíjas-demonstráción, s meg is ígérte: szót fog emelni a nyugdíjasok érdekében. Meg is tette, nyomban a demonstráció után, és megtette most is. Fiiló Pál igen szemléletesen ecsetelte, hogy a vitatott költségvetés .jóvoltából” mire is számíthatnak 1992-ben a nyugdíjasok és a létminimum határán tengődök. Mondhatom, nem volt igazán sikerélménye. Ugyanis a szociális érzékenységéről híres koalíció nyomban a szociális demagógia bélyegét sütötte rá. Ezen aztán csak ál- mélkodni lehetett mindama terhek ismeretében, amiket 1991-ben a nyakunkba zúdít a költségvetés, tudván azt is, hogy nyugdíjemelésre majd valamikor április-május körül számíthatunk, ha . .. Ha nem zavarna Surján miniszter úr ama - félek, hogy jól hallott - megjegyzése, miszerit „a tárca - ha módja lesz rá - szeretné a nyugdíjakat emelni. ” Szóval Fiiló úr - a kormánykoalíció szerint - nem át- allotta szociális demagógiával traktálni a T. Házat. De mit mondhatunk arról, ami ismételten elhangzott a T. Házban és „környékén”, hogy ti.„nem értik, miért kell állandóan a tömeges elszegényedésről beszélni, amikor bizonyíthatóan növekednek a bankokban a lakossági megtakarítások”. Ha Fiiló szociális demagógiával „etette” a T. Házat, ez utóbbi már megtévesztés a javából. Hiszen olyan látszatott kíván kelteni, mintha a nyomorbérek és nyomomyugdíjak valójában olyan bőségesek lennének, hogy az elviselhetetlen rezsi- és megélhetési költségek mellett még mindig maradna bankba vinni való. Hurrá, nincs itt semmi baj - mondják - az olcsó szociális demagógiával szemben az az igazság, hogy ha növekednek a bankbetétek, akkor jól élnek nálunk az emberek. De kik? Kik azok, akik valóban képesek a megtakarításra? Nem a két és félmillió nyugdíjas, a többszázezer munkanélküli, a minimumbérből tengődő tömegek. Midőn e sorok napvilágot látnak, talán van már 1992-es költségvetés. Bár az lenne jó, ha nem lenne, mert elfogadnák ama véleményeket, melyek szerint a késedelmesen beterjesztett költségvetés nagyon rossz költségvetés, azzal csak egyet lehet csinálni: visszavonni. És legkésőbb márciusig kellene új költségvetést terjeszteni a T. Ház elé. Persze a parlamenti erőviszonyok ismeretében ez elképzelhetetlen. AZ ÉV ELEJÉRE lesz tehát költségvetés, mindama to- vábbnyomorítő teherrel együtt, amit beledolgoztak. Dehát ne essünk a demagógia hibájába ... Hársfai István Az ismeretek öröméért Biológiai óra A szellemi frissesség megőrzése Összejárók A közelmúltban egy meghitt légkörű, szinte családias összejövetele volt Komlón, az Aknamélyítő Nyugdíjasok Baráti Körének. Közel négy éve már, hogy a Bányászati Aknamélyítő Vállalat komlói üzemének nyugdíjasai minden hónapban egyszer találkoznak. Ezúttal évzáró megbeszélés volt. Farkas Pál Zoltán, ügyvezető elnök számolt be a kör ezévi eseményeiről és gazdasági helyzetéről. Megtudtuk, hogy szerény lehetőségeikhez képest idén is hozzájárultak a nemzetközi gyermekkórus-fesztivál sikeréhez. Részt vettek a régi Ganczler táró helyreállításában, valamint Engel Adolf szobor avatásán. A kiadásokat önkéntes tagdíjból fizetik, kinek-kinek a nyugdíjához mérten saját bevallás alapján, de esetleges külső adományt is elfogadnak. Ebből fedezik a beteglátogatási és a kegyeleti költségeket. Azt tervezik, hogy - ha szerény mértékben is - hozzá akarnak járulni az önkormányzat által elhatározott bányász emlékmű felépítéséhez. Hozzászólásaikban elmondták, hogy a legelőkelőbb helyen szeretnék látni az emlékművet. így megemlítették a Városház tér három pontját és a Petőfi teret. Elfogadták a Szervezeti és Működési Szabályzatot. Megválasztották a hat tagú vezetőséget és a korelnököt újra Bányai János személyében. Nagyon kellemes élmény volt tapasztalni, hogy korábbi munkakörüktől függetlenül - lett légyen valaki csillés, vagy üzemvezető - valamennyien egyformán jó barátok. Deák János Lehet, hogy sokan nem is tudnak arról, hogy kéthetente a TIT-ben, a nyugdíjasok szabadegyetemén csodálatos órákat töltünk el. Szívélyes légkör fogadta karácsony előtt a pécs-somogyi Kodály Zoltán Művelődési Házban, az időseket és a nekik műsort adó gyerekeket. Ismét az összefogás tette lehetővé, hogy a közös karácsonyt megrendezhettük. A somogyi társadalmi szervezetek, az egyházak, a Zsolnay Vilmos Művelődési Központ, Dömse Dénes virágkertész és Erdélyi József atya anyagi támogatásával, valamint a FEMA áruház segítségével, negyven idős, egyedülélő, ilPécsett, a fiatalság, a diákok kedves városában egy szűk réteg az idősebbek közül hétfőn, kedden siet, vagy ballag, hogy el ne mulassza a meghitt körben letve rászorulónak tudtunk karácsonyi ünnepséget tartani. Dr Kummer László, önkormányzati képviselő köszöntőjét követően az iskola tanárai, Rózsa Béláné és Szilágyi Csilla irányításával összeállított betle- hemes játékot mutattak be a somogyi iskolában hittant tanuló lányok, fiúk. Az előadás után következett az ajándékozás. Akik nem tudtak eljönni, azoknak a baptista egyház juttatta el az ajándékot. Kiss Sándor tartandó előadások meghallgatását. Sokat jelentenek a zenei előadások, a képzőművészek nagy alkotásainak ismertetése. Élmény volt hallani, hogy milyen az élet „A fény túlsó oldalán”. Mit üzennek a régészeti ásatásokból előkerült anyagok, vagy a fénylő égbolt csillagképei. Az orvosegészségügyi előadások az időskori betegségek leküzdésére és a helyes életmód kialakítására tanítanak bennünket. Itt szeretném megköszönni mindannyiunk nevében, hogy az előadóink olyan felkészülten szólnak hozzánk, mintha az egyetem padjaiban ülnénk. Igaz, igyekszünk ezt viszonozni: könyvtárba járók lettünk, néha többször is elolvassuk ugyanazt a könyvet. Szeretném, ha tudnák, hogy sokszor egy-egy könyv bűvöletében élünk. Különösen, ha segít megértőbbnek, türőképesebb- nek lenni. Kár volt nem előbb olvasni némelyiket, készülve az időskori életkörülményekre. Mert nem könnyű egyszerre hosszantartó nagy csendbe kerülni, egyedül maradni. Szükségünk van a két hetenként történő feltöltődésre. Ez az idő a miénk. Barátságok szövődnek, meghitt karácsonyi ünnepet, bátyus farsangot, sok-sok kirándulást szervezünk. Reméljük hogy a jövőben is megmarad ez az intézmény. dr. Felföldi Lászlóné A századelőtől végzett intelligencia-vizsgálatok egyik klasszikus adata, hogy a kor előrehaladtával, az értelmi képességek vizsgálatára szerkesztett intelligencia-tesztekben nyújtott teljesítmény, egyre csökken. Az öregkor sok testi problémájával, szociális nehézségével úgy tűnik együttjár a gondolkodás meglassulása, a megjegyző emlékezés zavara, az új ismeretek befogadása képességének csökkenése. Kérdés azonban, hogy ez mennyire végzetszerű, tudunk-e tenni ellene valamit? Az első dolog, amit hangsúlyoznunk kell, hogy korántsem szükségszerű a megöregedés folyamatát azonosítani a gondolkodás meglassulásával. Számtalan esetben láthatjuk ugyanis, hogy idős emberek képesek megőrizni szellemi frissességüket. Hibátlanul idézik kedvenc verseiket, pontosan követik napjaink politikai eseményeit. Büszkén említik, hogy rendszeresen nézik a TV Híradót, és az újságolvasás sem marad ki napi tevékenységükből. Éppen ebben rejlik annak a titka, hogy gondolkodásuk és emlékezetük továbbra is élénk. Talán észre sem vesszük: ahogyan egyre nőnek a gondok a napi tevékenység ellátásában, ahogy a bevásárlás, takarítás mind több erőkifejtést igényel, úgy egyre inkább redukálódnak azok a cselekvések - újságolvasás, TV-nézés - amelyek korábban megszokottak voltak. A romló hallás talán megakadályozza azt, hogy megértsük amit a környezetünkben mondanak. Ezért inkább kerüljük a beszélgetéseket, visszahúzódunk, magunkba zárkózunk. Azt a tényt, hogy egyre kevésbé értjük, mi történik körülöttünk úgy próbáljuk feledtetni magunkkal is, hogy kevésbé figyelünk a környezetünkre. így aztán kialakul az a bűvös kör, amelynek jellegzetes tünete, hogy az idős ember nem tudja követni, ami a környezetében történik. Mi pedig az idősek gondolkodásáról azt mondjuk, hogy csak önmagukkal foglalkoznak. E folyamat kialakulásában az idősek és a fiatalok egyformán felelősek. A fiatalok annyiban, hogy nem veszik tudomásul: a környezetükben élő idős emberek érzékelési folyamatai meglassultak, látásuk, hallásuk élessége csökkent. A szokásosan odavetett mondat, hogy mikor jövünk legközelebb, vagy mit kell hozni a boltból, az idős ember számára egyszeri hallásra talán nem is mindig érthető. Ezért, ha nem várt módon reagál, akkor dühösek vagyunk, és legközelebb inkább nem mondunk semmit. Az idős ember pedig - mivel egyre kevésbé érti meg a fiatalokat -inkább kerüli velük a kapcsolatot, növeli a távolságot. A bűvös kör áttörésére csak egyetlen lehetőség adódik: a fiataloknak el kell fogadniuk azt, ha az idős ember nehezebben érti, amit mondunk, az idős embernek pedig vissza kelL kérdeznie, ha nem értette, hogy mit kértünk tőle. Emellett folyamatosan barátkoznia kell azokkal a változásokkal, amelyek körülveszik. Megváltoznak az utcanevek, újrarendezik a megszokott bolt pultjait, és más lesz a miniszterlenök személye, vagy új bemondó köszönt ránk a televízióból. E változások lehet, hogy átmenetileg idegenné teszik a megszokott világot, de elfogadásukkal újraépíthető a kapcsolat a valósággal. Lehet, hogy nehéz megjegyezni az új utcanevet, feladni a megszokott reflexeket az átrendezett boltban, de éppen azzal, hogy nyitottan fogadjuk a változásokat, tudomásul véve a szükségszerűségeket, ezek könnyebben beépíthetők a gondolkodásunkba. Az emlékezet meghosszabbítására segíthet egy lista, hogy mit kell hozni a boltból, és ha nem jut eszünkbe egy név, emlékezetkihagyásunk korrigálására leírhatjuk magunknak. A meglassuló gondolkodás nem végzet, amit visszavonulással kell tudomásul vennünk, hanem éppen ellenkezőleg, kihívás. Harcolhatunk vele, ha újraolvassuk kedvenc könyveinket, ha tudatosan törekszünk arra, hogy ne esssünk ki a napi információáramlásból. Éppen ez az aktivitás lesz az, ami megvéd attól, hogy magunkba- forduló, csak önmagunkkal foglalkozó öregek legyünk. Szellemi frissességünk megőrzésének kulcsa éppen abban van, hogy képesek vagyunk küzdeni a felejtéssel, vállaljuk és tanuljuk az új információkat. Lehet, hogy egyszerűbb lenne bezárkózni, nem tudomásul venni a változásokat, de sokkal izgalmasabb, ha nyitottan a világra, öregkorunkra is elfogadjuk a költő felhívását: „Bár zord a harc, megéri a világ./ Ha az ember az marad, ami volt:/Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.” Dr.Kóczán György A nyugdíjasok képviselőjelöltje (A Pécsi Nyugdíjas Egyesület a Nyugdíjasok Baranya megyei Kamarájával együtt, Köves Imre nyudíjas reklám- szakembert indítja jelöltként a pécsi 10. választókerületben a január 18-án tartandó időközi választáson.) Köves Imre 1953 óta él Pécsett, az eltelt évek nagy részét reklámszakemberként élte meg. 1982-ben vonult nyugalomba. Évek óta tevékenykedik a Nyugdíjas Egyesületben, ahová azért lépett be, mert - úgymond - „meggyőződésem, hogy az ország lakosságának a negyedét kitevő nyugdíjas-társadalom csak akkor várhat másoktól segítséget, ha ön- í maga is tesz a saját sorsának a jobb ráfordításáért. ” További magyarázatként fűzi hozzá, hogy ez természetesen szervezetten, egyesületekbe tömörülve, öszszefogott erőként képzelhető el, az érdekérvényesítés esetleg tömegnyomás I útján valósítható meg. Gyakorta hiányoltuk a tavalyi önkormányzati választás óta, hogy nincs saját jogon választott nyugdíjas tagja a pécsi képviselőtestületnek. A mintegy félszázezemyi nyugdíjast érintő ügyekben úgy születnek döntések, hogy szószólójuk nem lehet jelen. Most Köves Imre ilyen minőségben indul a képviselői helyért.- A nyugdíjasok tömege - mondja - tavaly hiszékeny volt a pártok jelszavait illetően, de mára, csakúgy, mint a társadalom többsége, rádöbbent, hogy a pártpolitikai érdekek háttérbe szorítják a valós szociális problémákat, a szociális gondoskodás elvei csak kevéssé érvényesülnek, és ez elsősorban őket érinti. De természetesen a fiatalokat is. A fiatalok és az idősek a társadalom egyformán elhanyagolt rétegei. Ezt a megdöbbentő igazságot egy fiatalember mondta ki előttem, amikor aláírta az ajánlócédulámat.- Különben a nyugdíjasok anyagi és szociális biztonságáért, társadalmi megbecsüléséért küzdés jegyében vállaltam vezetőségi tagságot az egyesületben. ahol - gondolom - eddigi tevékenységem alapján ítéltek alkalmasnak a képviselőjelöltségre.- Ha pedig megválasztanának, a pécsi nyugdíjastársadalom egy olyan propagandistát kap, aki állandóan rámutathat azokra a teendőkre, amik az ő érdekeit szolgálják. Ez az állandó emlegetés pedig - akárhogy is vesszük - segíteni is fog. A város nyugdíjasainak az érdekképviselete mellett, a választókerületben a csecsemőtől az aggastyánig mindenki érdekében kívánok munkálkodni. Ezt a választókerület minden választópolgárának a figyelmébe szeretném ajánlani, azzal a megjegyzéssel, hogy aki nem megy el szavazni, az önmaga érdeke ellen szavaz. A távol- maradás semmit nem old meg.- Ha pedig megválasztanák ... Mint a nyugdíjasok képviselője egyedül lesz a testületben. Milyen kilátásokkal jár ez?-Egyetlen szavazattal valóban kevés a kilátás a dolgok érdemi befolyásolására. De meg kell kísérelni a szemlélet változtatását. Ha egyedül leszek is, kezdeményezhetek, és olyan szempontokat vethetek fel, amelyekre minden jóhiszeműségük ellenére sem gondolhatnak a nyugdíjasokra hatást gyakorló döntéseknél. Figyelmeztethetem a testületet, milyen következményekkel járhat egy-egy döntés. H. I. Adni öröm
