Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-05 / 4. szám

Kacsabál Somogy­apátiban Az ötszáz lelkes kisközség­ben, Somogyapátíban Lovász József, a Szentlőrinci Újhelyi Mezőgazdasági és Állatte­nyésztési Szakközépiskola ne­gyedikes tanulója újjászervezte a helyi ifjúsági klubot, amely tegnap este kacsabállal ünne­pelte megalakulását. Az igen sok munkanélkülit számláló község művelődési háza leg­utóbb színes televízióval, vi­deomagnóval lett gazdagabb, ami az önkormányzat hozzá­járulásán túl a fiatalok meg­takarított, közös pénzének is köszönhető. „Velencei Biennale” Pécsett! Kőnig-körkép, polgármester­portréval Nomen est ómen. A név kö­telez. Az irónia szellemi adomá­nyában sem szűkölködő neves festőművész, König Frigyes és az absztrakt képeiről ismert Károlyi Zsigmond tavaly ta­vasszal úgy döntöttek, megva­lósítják régi elképzelésüket: olyan műalkotást hoznak létre többed magokkal, amely egy­séges mű ugyan, de magán vi­seli vatam ennyi ü‘k szellemujját. egyéniségét. A mű születésének színhelye a mi kis szelíd tavunkkal azo­nos nevű község, Velence, in­nen a választott név — a „Ve­lencei Biennálé" — szeretettel évődő öniróniája is. Hatfős „csapat” - az említetteken kí­vül Gellér B. István, Gémes Péter, Lengyel András és Tol- valy Ernő képzőművész látott munkához tavaly nyáron, hogy a tizenkét tételből, egyenként 1,5x2 méteres táblaképből fel­épített sorozat elsőként a Pé­csi Kisgalériában kerüljön a szélesebb nyilvánosság elé. Az egyik képen a község művész­barát polgármesterének, Gu­lyás Józsefnek domborművű arcmása látható. A rendhagyó tárlatot, a Feszty-körkép, s más „közmunkás” tablók egyszerre vidám és komoly parafrázis- gyűjteményét Hajdú István művészeti író nyitja meg ma délelőtt 11 órakor. B. R. Gregor József a Pécsi nemzetiben Az a kép, amikor Gregor Józsefet, félmosóvödörrel láthatni, a 70-es évekbe ve­zet. Berlini szállodai szo­bájába, ahol a 'behúzott ablak táblára jóakarói bo­ro glkeresztet mázoltak. Ami­kor a művész sebtében szer­Sarastro, felmosóvödörrel Szombaton Don Alfonso lesz a Cosi fan tuttében zett egy vödröt és mosó- rongyot, hogy a provokáló jelet azonmyoimibaO el is tüntesse... '1964-től ikiöti össze a sorsa a Szegedi Nemzeti Színházzal, ahol iMozart Varázsluvolájában Sarastro szerepéiben debü­tál. Majd teljesül másik sze- irapvágya, a János passió Jézusa is. Később az akkor még színházba járó szege­di kölykök meglesik, öreg kerékpárját milyen gyengéd eleganciával Iképeis odotá- imasztani a járdaszegélyhez a művészbejáró közeliében, miután kopottas öltönyében és teljes terjedelmében le- kászáiódik róla. De ahhoz, hogy kedven­ce legyen mindazoknak, akikben a zene még rom­latlanul, tisztán él, elegen­dő volt a hangija — pon­tosabban szólva — az ének­lése is. Mert kivételes adott­ságát kivételes szorgalom­mal, invencióval művelte ki. Különös vagy imlkáblb szo­morúan jellemző, hogy az elismert művész nevét — aki kezdi meg hódítani a közön­séget a tengerentúlon is — egy botrány okán fogjuk igazán az esZünkbe vésni itthon. Akkor, amikor az egyik színész leávósozza a (másikat. Amikor az opera­társulatot mindössze 2 éve igazgató művész úgy érzi, ez már nem az ő viliága. Amikor kénytelen venrti a kalapját — kísérve a „rend­szerváltó" közgyűlés közö­nyétől —, hogy a hatalomért -pozícióért való marakodás­ban ne asszhassanak neki cinkelt topat. Abban is von valami jel­képes, hogy közönségétől decemberben azzal búcsú­zik, amivel debütált: a Sa- rastróval. Mintha közben el sem télit valina közel három év­tized.- Nem fájdalmas a bú­csú ennyi év után?- Nem mondom, hogy könnyű. A Vaszy Viktor, Pál Tamás idejében Végzett munka jelentette az indu­lást. A 70-es évek elején jutottam ki először külföld­ire. Természetesen a szege­di közönség is nagyon fog hiány ózni. De 'senki nem .pótolhatatlan. A magán- énekesi életforma egyéb­ként sem jelenti azt, hogy él kellene a közönségtől szakadnom. Koncertéken szívesen fellépek ezután is — a színház falain kívül.- A pécsi közönség ha­sonló szeretettel fogod majd szombaton este Don Alfon­so szerepében - a Cosi fan tuttében. Azután az Egye­sült Államok következik. — Sóikat énekeltem Pé- osett, a meghíváson túl Pécsre hoznak az emlékek is. Hirsch Bencéhez, a pé­csi színház zeneigazgatójá­hoz 28 éves 'barátság fűz. Egyébként külföldöm csak 1986 óta fordulók meg rendszeresen, eleinte főként iHöftolndliálban, Belgiumiban léptem fel - moist az Egye­sült Államokba hívnak. Is­mét Houstonba és Balti- moréba — az Qregon-beli Portland és Montreal után. Többék közt Don Basquale-t, Verdi Faístaiffjáit ónelkelem. Bóka Róbert Zsidó történelmi atlasz A pecsszobolcsi mozi homlokzatán még hirdeti a felirat, hogy filmszín­ház, ide imár évek óta nem használják Fotó: Läufer László Moziválságban mozihiány Sokak számára szerzett vagy szerezhet még örömet — ne­kem különösen - egy könyv kézbe vétele. Martin Gilbert munkájáról van szó, a Zsidó történelmi atlaszról. Szó sze­rint útmutató a kötet, „Ez az atlasz a zsidóság vándorlásait követi nyomon széles e vilá­gon az ókori Mezopotámiától a modern Izraelig. Egy nagy múltra visszatekintő nép sok­féle, olykor homályba vesző ösvényeit kutatja, s közben mindent feltérképez, ami e néppel jó és rossz időkben történt". Ezeket a jó és rossz időket bármely nemzet és nép a múltjában tudhatja, de egyik sem olyan mélyen — lelkében és történelmében —, mint a zsidók. S éppen itt az alapve­tő gond: az Ószövetség írá­sait lapozgatók, de még a vallástörténettel „amatőr ala­pon" foglalkozók is gyakorta eltévednek a zsidóság múltjá­nak térképén. Nem tudják, hogy az írásokban olyan ma­gától értetődően jelölt hely­színók hol vannak, a különböző települések egymástól milyen messze, hol, melyik útvonalon jártak az ókori izraeliták, hol vívták szabadságharcaikat, vagy hol telepedtek le a tör­zsek, Kánaán földjének bir­tokba vételét követően, kik és milyen birodalmak voltak a szomszédságaikban, merről jöttek a veszélyek, hol vezet­tek a diaszpóra útvonalai, vagy - hogy egy közelebbi példát említsünk — mikor, a világ mely részén állította ma­gáról valaki, hogy ő a Krisz- tus-megátkozta, legendás „bolygó zsidó". Az atlasz összeállítója, Martin Gilbert nagyhírű ame­rikai tudós, akiről joggal állít­ják, hogy az ó- és újkori zsi­dó történelem kiváló szakértő­je. A kötet fülszövege szerint könyve unikum a maga ne­mében: 124 térképen kíséri végig a zsidó nép sorsát, ván­dorlásait, üldöztetéseit, egé­szen Izrael állam megalapítá­sáig és a zsidóság jelenlegi megoszlásának feltüntetéséig. Teavük hozzá: az atlasz első kiadása másfél évtizede jelent meg, azóta történtek olyan változások, amelyek a most megjelent (Gondolat, Buda­pest) magyar kiadásban már szerepelnek, például az a tér­kép, amely a több mint ne­gyedmillió zsidó kivándorlását mutatja be a Szovjetunióból 1970 és 1980 között. Érdemes néhány térképeimet felsorolni: A rabszolqaságból az ígéret Földiére; Izrael ti­zenkét törzse; A hasmóneusok zsidó királysága; A kazárok zsidó királysága; Hamis mes­siások; Napóleon és a zsidók; A zsidók Ausztria-Magyar- országban; Palesztina! határ- tervek; Birobidzsán, egy szov­jet kísérlet; Zsidó-arab konf­liktusok: Visszatérés Cionba. A térképekbe minden lénye­ges tény, adat, változás be­került. Ilyen alapon is állítha­tó, hogy az amerikai tudós könyve egyszerűen nélkülözhe­tetlen mindazok számára, akik érdeklődnek a történelem, ezen belül a zsidóság történelme iránt. M. A. A megyei moziüzemi válla- la'tök által üzemeltetett mozik állami tulajdonban voltak vagy vonnák mlég. Törvényeik ere­jénél fogva a mozikat át kell adni az önkormányzatoknak, azonban az átadás, és a mo­ziüzemi vállalatok átalakulása nem mindenhol megy simán. Zalában megszűnt a me­gyei moziüzemi vállalat, Tolna megyében pedig felszámolás alatt áll. Baranyábain az át­alakulás előtti félkész állapot­ban van a Moziüzemi Válla­lat. Somogyiban pedig most van folyamatban az ótaitoku- lás megindítása, közölte Né­meth János, a megyei mozi- üzemli vállalat igazgatója. A m oziei I ó tottság szempontjából Tolna áll a legrosszabbul. Dombóváron július óta minős mozi, de december elején a megye összes mozija meg­szűnt, a szekszárdi néhány napra, a többi pór hétre. Du- naföidvóron és Tamásiban már beindultak a vetítőgépek ma­gán vállalkozás keretében, de a paksi, bonyhádi, tolnai vász­nak még üresek. A kis falusi mozik újraindulására egyelőre még nincs remény, mondta Majnay Antalné, a Tolna Me­gyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatója. December harmincegyedi­kével megszűnt Zala Megyei Moziüzemi Vállalat. Azóta semmiféle tevékenységet nem végez, helyette a Zalaegersze­gi Edison Mozi Kft. szolgál­tatja a filmeket és a mű­szaki karbantartást a — helyi önkormányzatok által kft.-knek és művelődési házaknak ki­adott — moziknak. Az Edison Kft. márciusiig látja el ezt a feladatot, tájékoztatta lapun­kat Lang József ügyvezető. Addig a megyei és a helyi önkormányzatok egy gazdasá­gi társaságot szeretnének lét­rehozni a megye szétfargácso- lódott mozijainak közös üze­meltetésére. A Baranya Megyei Mozi- üzemi Vállalat jelenleg 13 te­lepülés 18 önálló épületében lévő moziját üzemelteti, mond­ta Pozsgai Miklós, a vállalat igazgatója. A 13 település önikanmányzataiaalk döntő több­sége úgy nyilatkozott, hogy salját tulajdonában szeretné látni a mozikat, de kérte a megyei önkormányzatot, 'hogy az alapfeltételek ellátására egy szolgáltató vállalatot hoz­zon létre. Szijártó J. A rádió déli hire közli ve­lünk, hogy a felvágott-, illetve tőkéhúsfélék már három-, — esetenként — négyszámjegyű áron kelnék el (ha van!) — Moszkvában. Nagy dolog. Ná­lunk már régen háromszámje­gyű az említett húsok ára, ami azt jelzi, hogy ebben is megelőztük a Nagy Szov . .. vagyis hát Oroszországot, Uk­rajnát, meg a többit. Meg az­tán nálunk van hús, néha sok is (!) úgyannylra, hogy tavaly például ideiglenesen csökkent az ára, mert telített volt az el­látás. így mondták. De közben ezek a fránya disznótenyésztők meg ész nélkül levágták az anyakocák jelentős részét is, így az új esztendőben előfor­dulhat némi hiány, de akkor majd megint növelik a felvá­sárlási árat, ami majd kihat a fogyasztói áraikra és... Egyéb­ként tudnak követni? Ne foly­tassuk. Nem akarok randákat mondani okos és megfontolt árpolitikánkról, meg aztán ezt a fogalmat, hogy „árpolitika”, jobb ha nem nagyon emleget­jük, tékintettel arra, hogy még az „átkos” gazdaságpolitiká­jának szlengje volt. Egyébként elégedett vagyok, ilyen szép, tavaszi január rit­kán köszönt ránk, mint nap­jainkban. A jókívánságok nyolc napig érvényesek, nem is veszem közhelynek a „Bol­dog új évet!”-kívánalmakat, amelyékkel megörvendeztet­nék az utcán ismerőseim. Ők is derűsek, mosolyognak, de azért valami gyanakvás föltá­rnod bennem. Mit nevetnek? Sőt, némelyik még cinkosan hunyorít is, ám ahogy jobban szemügyre veszem őket, a mo­soly mintha ráfagyott volna arcukra, ami recseg, mint a fe­nyődeszka. Hát persze. Gú­nyolódnak, és kínjukban mo­solyognak, amikor boldog új évet kívánnak. Csoda? Hiszen áremeléssel kezdődik az év — gondolom — azzal folytatódik is ... e felől nincs kétségem. Az állampolgár te­hetetlen. A moziban, vagy a tévében a filmék bevezető kép­sorai rögzítik a hosszú névsort nem tudom meg, ki, melyik •előadó, melyik főosztályvezető vagy miniszter vagy vezérigaz­gató határozza el, hogy ennek meg ennek új — magasabb! — ára lesz. Hogy legalább az új •árak életbe lépésének kezde­tén — amikor dühöm már csú­cson van — megkérdezhessem, higgadtan, úriember módján: „Mondja Kovács úr! Mi a iá .... nak jött elő egy ilyen „Nyimm-nyamm"...- akiknek csak valami köze is van a „műhöz”, a sztárokon át a rendezőn keresztül egészen a jegyszedőig, vagy a stáb bü­féséig. Az újságcikkék alján ott a név, a rádióújság pon­tosan közli a közreműködők nevét, a Parlamentben az el­nök név szerint szólítja a kö­vetkező felszólalót, a bolti kis­asszonyok mellén egy kis táb­lácska őrzi a nevüket, csak­úgy, mint az orvosokét a re­ceptek. De soha az életben hülye ötlettel megint?” Hogy megkérdezzem mondjuk a Fő­benzintől, hogy amikor a 86- 98 oktánszámú benzineknek új ára 57 és 63 forint, gondol­tak-e arra, hogy e (pillanattól kezdődően mindennek fölfelé mozdul az ára, tékintettel ar­ra, hogy a szállítási költségek is változnak s a terhet a fo­gyasztó viseli? Drágább lesz a tej és tejtermék, meg a ci­garetta, meg némely boriéle •is (az őszön azon sírtak, hogy •nyakunkon marad a sok pia), aztán drágább lesz a mosó­szer, a piperecikk, de még a toliseprű is (nem vicc!). A rá­dió és a lapok csak néhány cikket sorolnak fel, az egész — megváltozott — árrendszert amúgy sem érdemes ismertet­ni, mert mire a végére érnénk, az elején már ismét ugranak az árak. A vámosdk is kitet­ték magukért. Aki most pél­dául behoz egy kiló kávét Ausztriából (többre nincs is en­gedély) az 50 százalék vámot fizet, meg ezt az istentelen „áfát” meg még mit tudom én mit nem. Az osztrákok — jó barátaink! — boltokat nyitottak a határ közelében, megköny- nyítendö a vásárlást. Ez most kész, a redőnyt lehúzhatják. Ha január —, akkor áremelés. Mindenki árat emel. Még a mézpörgetők is. Mert hogy el ne felejtsem: a „Nyimm­nyamm” nevű méz is drágább lett. Véleményem: nyamm. Ahányon csak vonnak. Árügy­ben. Jb­E vasamapi ízelítö a Zsidó történelmi atlaszból Radio mellett...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom