Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-02 / 1. szám

6 aj Dunántúli napló 1992. január 2., csütörtök Öt jog mindenkinek megkülönböztetés nélkül Szociális charta A közoktatás három éve V álságágazatból húzóágazat? Eladó gyárak Változó kínálat A Tér és Forma Vállalko­zási Rt.-től kapott információ szerint az ipari létesítmények kínálatában nincs hiány. A listán minden igényt kielé­gítő, teljes infrastruktúrával ellátott komplett gyárak, te­lephelyek szerepelnek. Az eladási árak nem magasak, az újraelőállítási értékhez vi­szonyítva egyenesen kedve­zőek. Ami a keresletet illeti; a vevők szinte kizárólag telket vásárolnak, ahol - a vállal­kozás növekedésének üte­mében - fokozatosan építik fel épületeiket, csarnokaikat. Az ipari célra alkalmas tel­kek négyzetméterenkénti ára változó. Teljesen közművesí­tett telkek esetében 250 és 2500 forint között mozog. A helyi önkormányzatok által kínált telkek, ipari parkok ér­tékesítési ára általában ala­csonyabb. A komplett ipari teljesít­mények, gyárak ingatlanfor­galma jelentéktelen. A tulaj­donváltás többnyire társasági üzletrész, részvényvásárlás formájában történik. így az árak kedvezőbbek a vevő számára, az eladó pedig nágy terhektől szabadul meg. Sem az önkormányzatok, sem a közvetítők nem tudják, hogy vevőre várva mennyi ipari ingatlan áll kihasználatlanul Magyarországon. A felmérés bizonyára váratlan ered­ményt hozna. Belföldi vevőkre öt- és tízmillió forint közötti áron lehet számítani. Az e fölötti értékesítési árnál fejlett ipari országokból érkező befekte­tők a potenciális vevők, üz­letkötésre azonban ritkán ke­rül sor. Az ipari ingatlanok for­galmához képest a kereske­delmi célra alkalmas telkek, üzletek, vendéglátó egységek ingatlanforgalma lényegesen kedvezőbb. Ennek oka felte­hetően nem az ingatlanok ér­tékesítési ára, sokkal inkább a hitelfeltételek javítása és az egyre növekvő adóterhek mérséklése. Elgondolkodtató az a ja­vaslat, hogy helyesebb lenne olyan szabályozást kidol­gozni, amely egy-két évi si­kertelen értékesítési próbál­kozás után megengedné a ki­használatlan ipari létesítmé­nyek minimális kikiáltási áron, árverés útján való érté­kesítését. (MTI-Panoráma) - Magyar- ország - a kelet-közép-európai térségből először - csatlakozott az Európa Tanács szociális chartájához. Strassbourgban Surján László népjóléti minisz­ter írta alá azt az okmányt, ame­lyet az emberi jogok európai egyezménye megfelelőjének tekintenek szociális téren. A szociális chartát a szerződő európai államok 1961. október 18-án Torinóban írták alá és 1965. február 26-án lépett ha­tályba azt követően, hogy öt ál­lam ratifikálta. Olyan jogokat garantál mindenkinek és meg­különböztetés nélkül, mint a jog a munkához, a megfelelő munkakörülmé­nyekre, a méltányos bérre, a szervezkedésre, a kollektív tár­gyalásra, beleértve a sztrájkjo­got, mint a gyermekek, fiatalok, az alkalmazott nők joga a véde­lemre, mint a jog a szakmai útmuta-. tásra, képzésre, az egészségügyi ellátásra, a szociális és orvosi segítségre, a szociális jóléti rendszer juttatásaira, mint a dolgozók joga arra, hogy részt vegyenek a munkafel­tételek és a munkakörnyezet kia­lakításában és javításában, mint az idős korúak joga a szo­ciális ellátásra. Egy 1988-ban aláírt jegyző­könyvben kilenc ország további négy jog biztosítását vállalata. Nagy horderejű okmányról' van tehát szó, noha mindezt a szerződő felek csak fokozatosan vállalják - jelenleg az e listán külön meghatározott hét alap­vető jogból öt biztosítása köte­lező az érvényben levő első sza­kaszban. Miért csak öt jog biztosítása kötelező? Időszerű kérdés ez, amit jól illusztrál, hogy éppen a szociális kérdéskör volt az, amely kis híján kudarcba ful­lasztotta az Európai Közösség maastrichti csúcsértekezletét. A válságot csak úgy tudták áthi­dalni, hogy 11 ország lemondott arról, hogy az unió-szerződés­ben szociális fejezet is szerepel­jen, mert a tizenkettedik, Nagy-Britannia nem volt haj­landó azt elfogadni. Az, hogy az egyes országok­ban milyen szociális jogokat és juttatásokat biztosítanak, nem csupán szociálpolitikai, hanem fontos gazdasági és politikai kérdés is. Gazdasági, amennyi­ben a szociális kiadások fede­zete a költségvetés jelentős ré­szét emészti fel és komolyan érinti a vállalatok, országok versenyképességét, politikai, amennyiben - noha a demokra­tikus társadalmakban ma már valamennyi felelős politikai erő elfogadja a szociális védőháló nélkülözhetetlenségét - a jutta­tások mértéke, az adórendszer ehhez szükséges felépítése álta­lában fontos választóvonal a jobb- és baloldal, a szocialista, szociáldemokrata és a liberá- lis-konzervatív irányzatú politi­kai pártok között. Miután Maastrichtban úgy döntöttek, hogy kihagyják az unió-szerződésből a szociális fejezetet, 11 tagállam elhatá­rozta, hogy érvényesíteni fogja az Európai Közösség 1989-ben elfogadott saját „szociális char­táját” (ez közvetlenül a tör­vénykezést érinti - de 1989. óta a brit vétók miatt egyetlen előí­rását sem iktatták közösségi di­rektívába, a nemzeti törvényke­zésekben érvényesítendő utasí­tásba). Jacques Delors, a közösség bizottságának elnöke azonban rámutatott, hogy még ez a (mos­tantól 11 közösségi ország által vállalt) szociális charta sem tá­maszthatott maximalista köve­telményeket, hiszen ha túl sokat ír elő, ezzel súlyos teher válla­lására kényszeríti a fejletlenebb közösségi tagállamokat, ha vi­szont túl keveset, akkor „szociá­lis dömpinget” támaszt részük­ről a fejlettebb szociális rend­szert pénzelő iparosodottabb ál­lamokkal szemben. Emellett egyes európai or­szágokban főleg írott törvény, másutt (például Angliában) fő­leg. szokásjog szabályozza a szociális kérdések kezelését. Mindez magyarázza, hogy az Európa Tanács szociális char­tája csak szakaszos megközelí­tést ír elő, még ha - mint a kü­lön jegyzőkönyv bizonyítja - számos európai ország gyor­sabban is kíván haladni. Ma­gyarország csatlakozása - első­ként a kelet-közép-európai tér­ségből - mindenesetre jelzi, hogy a piacgazdaságra való át­téréssel hazánk vállalni kívánja az annak szerves részét képező szociális követelmények bizto­sítását is. Baracs Dénes A kormány három éves programja az okttást húzó­ágazatnak, kitörési pontnak tekinti, ezért a közoktatás fej­lesztéséhez jelentős szellemi és anyagi erők koncentrálását tervezi. A programban foglalt feladatokról Baranyi Károly- tól, a Művelődési Miniszté­rium közoktatási szakmai irányítási főosztályának veze­tőjétől kértünk összefoglalót. Válságban van közoktatás, ezt pedagógusok, szülők és ta­nulók egyaránt saját bőrükön érzékelik. A korábbi években átgondolatlanul, kapkodva és kellő anyagi háttér nélkül vég­rehajtott reformok sem a tartal­mat, sem a szerkezetet tekintve nem hozták meg a kellő ered­ményeket. A képesítés nélkül dolgozó pedagógusok a szakma presztízsét ásták alá. Háttérbe szorultak a világkultúra részét képező erkölcsi értékek, érték­hozók, amelyek családi, illetve vallásos nevelésben gyökerez­nek. A kistelepüléseken az óvo­dák, az apró iskolák megszünte­tése, a körzetesítés miatt rom­lott a közoktatás feltételrend­szere. A nemzetiségi, etnikai oktatás fejlesztése sem haladt a megfelelő ütemben. Hasonló a helyzet a fogyatékos gyerekeket ellátó intézményekkel is. A tan­könyv- és taneszköz ellátásban 10-15 éves lemaradásaink van­nak. A továbbképzéshez a peda­gógusok számát növelni, az ok­tatás tárgyi feltételeit javítani kell. Mivel pedig közoktatási intézmények legnagyobb része önkormányzati tulajdonban van, őket kell olyan helyzetbe hozni, hogy ezzel kapcsolatos feladataikat el tudják látni. Eh­hez normatív, cél- és pályázati támogatás szükséges. Most, hogy a közoktatás már nem állami monopólium, meg­szűnt az oktatási egysíkúsága. Gazdálkodó szervezetek, ma­gánemberek, egyházak egyaránt Hagyomány jellege, de idén szükségszerűsége is van a va­dásztársaságok év végét jelentő utolsó hajtóvadászatainak. A szükségszerűség magyarázata: a megcsappant vadállomány miatt a területet bérlő vadász- társaságok csak nagy nehezen tudják teljesíteni vadhúsleadási kötelezettségeiket. alapíthatnak iskolát, és szá­mukra is biztosítani kell a nor­matív támogatást. Rugalmasabb iskolaszervezet kialakítása a cél és ezzel együtt a helyi illetve önkormányzati szándékok ér­vényesülési lehetőségeinek il­letve önkormányzati szándékok érvényesülési lehetőségeinek biztosítása. A korábbi, a gyere­keket merev kényszerpályára helyező, zsákutcákba vezető is­kolarendszer helyett rugalma­sabb formákra van szükség, ahol az iskolatípusok közöt le­hetséges az ésszerű átjárás. A pedagógusoktól nem vár­ható, hogy olyan feladatokat lássanak el, ami meghaladja erejüket, ráadásul nem is rájuk tartozik. Nem fecsérelhetik ere­jüket saját továbbképzésük he­lyett feladatlapok kidolgozá­sára, helyi versenyek szervezé­sére. E tennivalók elvégzésére meg kell szervezni - lehetőleg valódi versenyfeltételekkel - a pedagógiai szolgáltatásokat. A közoktatási fejlesztési ala­pot mindenképpen fenn kíván­ják tartani, jobban odafigyelve, mire, mekkora összeget fordíta­nak, s a pénz se forgácsolódjon szét. Külön pénzalap létesül a tehetséggondozásra, és ezzel együtt szeretnénk bővíteni a ki­sebbségi oktatás intézményhá­lózatát is, támogatni a kisebb­ségi pedagógusok képzését. A tankönyvpiac kialakításával ja­vítani kell a kínálatot, a köny­vekhez kapcsolódó állami tá­mogatást a tanulók, illetve a szülők kapnák s nem a kiadók. Átalakításra vár a pedagógus bérrendszer is. A bérekben ki kell fejeződni a képzettségnek, a szolgálati időnek, a végzett munka minőségének, figye­lembe véve az általános bér­mozgást is. Az infláció idején fenn kell tartani a bérautoma­tizmust is. A tanárok művelt­ségi szintjének növelése érde­kében pedig anyagilag is ösztö­nözni kell őket a továbképzés- ben való részvételre. (FEB) A legutóbbi hétvégeken az eredmény igazolta a „várakozá­sokat”: volt, ahol 25 vadisznó feküdt a terítéken, máshol csak néhány darab. Talán a két véglet a Pécsi Dózsa és a Pécsi Jósze­rencsét Vadásztársaságok: az előbbi hajtásán szinte semmi sem esett, az utóbbin volt a 25 vaddisznó. Utolsó hajtások az erdőkben Ne irigyeld annyira! Mindenki várta a rendszer- változást, de senki sem gon­dolta, hogy ekkora megrázkód­tatással jár. Mindenki azért imádkozott, hogy legyen már egy kis munkanélüliség - mun­kamorált megjavítandó -, de senki sem gondolta, hogy ilyen komoly lesz a dolog. Mindenki azt áhította, hogy kapjanak már egy kis pihenőt a nők a munka­hely, az iskola és a család kö­zötti nagy rohananásban, de senki sem gondolt a kényszerű otthonülésre, s arra, hogy az ilyen fájdalmas és unalmas lesz. Az átmeneti korszak minden bizonytalansága a családoknál jelentkezik a legmarkánsabban. Ezen belül a nőket talán még jobban megviseli, mint a férfia­kat. A nők szeretik az anyagi biztonságot, a fizetési napokat, köztük alig akad „szabadúszó”. A családok többségében a nő a „pénzügyminiszter”. Ő kezeli a kasszát, ő ügyel a kifizetések és a bevételek egyensúlyára, s ez ma nagyon nehéz. Először az élelmiszerárak bo­rították fel a számítást, de ma már nagyon érezteti hatását az állami támogatások leépítése is. A lakbér, a villany, a gáz, a tele­fon, a postaköltség, az utazási és közlekedési díjak emelke­dése sok családot sodor a fize­tésképtelenség határára. Ugyanakkor a könnyűipar csődje miatt ebben a szektorban a nők tömegével kerülnek az ut­cára. Márpedig a nők a munkané- lüliséget másként élik meg, mint a férfiak. Ne feledjük, év­tizedekig csak az számított em­bernek, aki eljárt dolgozni és a munkahelyén produkált. A há­zimunkát és a gyereknevelést a társadalom lenézte. Most ebbe belecseppenni, beleszokni na­gyon nehéz. Egyébként a házi­munka terhei is folyamatosan nőnek. Pontosan annyival, amennyivel csökkennek illetve drágulnak a szolgáltatások. A magyar nők túlnyomó része évek óta nem hordja a Patyo­latba az ágyneműt és a törölkö­zőt. A magyar családok túl­nyomó része évek óta nem ét­kezik a hét végén az éttermek­ben, mert az ételek árát nem az átlag család zsebéhez szabták. Akikről itt beszélünk, azok nem tartanak takarítónőket, nem vesznek igénybe pótmamát, de mégcsak ruhát sem varratnak maguknak. Ezzel szemben rá­juk hárul a mosás - igaz, több­nyire mosógéppel ,a vasalás és a takarítás feladata. A főzés neuralgikus pont a mai lányok és asszonyok köré­ben. Lassan már a harmadik nemzedék nő fel tökéletes konyhaanalfabétaként. Sokáig az volt a jelszó, hogy a töme­gétkeztetésé a jövő. Ennek a jelszónak a jegyében a lakótele­peken lovardaméretű étterme­ket terveztek, arra számítva, hogy szombat-vasárnap majd ott étkezik a telep. Nem így van. A spórolás rákényszeríti a nő­ket, hogy az alapvető ételeket megtanulják könyvből vagy a szomszédoktól, mert közben az üzemi konyhák is bezárnak, s a férjeket este mégsem lehet zsí­roskenyérrel várni. Aki teheti, a mai világban be­szerez egy varrógépet és meg­tanul rajta varrni. Nők százait láttam sorbaállni a Burda bolt előtt, ahol anyagot, kellékeket vásárolnak és szabásmintákat böngésznek, hogy imigyen tart­sák karban a család ruhatárát. Fodrászok és kozmetikusok folyamatosan vesztik el a ven­dégeiket. Ennek következtében, vagy éppen ezért, fantasztiku­san megugrott az otthoni kence­ficék, pakolások és hajápolási­szerek választéka. Minden ellenkező híresztelés ellenére: a női munkanélküliség jelenleg semmivel sem na­gyobb, mint a férfiaké. Ennek az az elsődleges oka, hogy a jel­legzetesen férfi munkahelyeket - bányászat, kohászat — szüntet­ték meg elsősorban. Érdekes azonban, hogy a jövő munkae­rőpiacán is előfordulhat: a nők előnyben maradnak a férfiakkal szemben. A szolgátlatásokban ugyanis tömegével foglalkoztat­ják a nőket, a külkereskedelmi jog kiterjesztésének egyik kö­vetkezményeként pedig egyre több helyre keresnek csinos, s persze lehetőleg nyelveket be­szélő munkatársakat. Régi problémája a magyar nőknek a részmunkaidős fog­lalkoztatás megoldatlansága. Az a reális veszély ugyanis., hogy a legtöbbet hiányzó gyer­mekes anyákat fogják leghama­rabb elküldeni a „karcsúsítá­soknál”. A rész vagy osztott munkaidő nem sokáig várathat magára. Egyes szociológusok azonban úgy gondolják, hogy az állam a kieső munkaidőt a fi­zetésben pótolja be. Ezzel vitat­kozni lehet. Mindenkinek ma­gánügye, miért akar csupán hat vagy négy órát dolgozni. Lehet, hogy kicsi gyermek várja ott­hon, lehet, hogy mindennap négytől-hatig a vásárló utcában óhajt shoppingolni. Á foglalkozáspolitikát nem szabad összekeverni a foglal­koztatás problémáival. A nők egyfelől ma rosszabb helyzet­ben vannak a férfiaknál, másfe­lől, legalábbis hosszabb távon, jobb helyzetben lehetnek, mint korábban. Ha megnő a tisztes­séges, hatékony munka ázsiója nemekre való tekintet nélkül, ha új munkahelyek sokasága ke­letkezik a szolgáltatásokban, a külkereskedelemben, egyebek között külföldön is, ami azelőtt kizárólag vagy csaknem kizáró­lag a férfiak előjoga volt.. Seszták Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom